Ma 1 éves a Válasz Online: felsőbb osztályba lépünk

·2019.12.10

A Válasz Online születésnapja olvasóink és szerkesztőségünk közös ünnepe. Egy év alatt nemcsak lapot, de valós közösséget építettünk: oldalunk és az előfizetőknek járó napi sajtóajánlónk egyre népszerűbb, exkluzív havi klubestjeinkre 150-200 résztvevő kíváncsi. Régi-új munkatársakkal bővült csapatunk, megjelent a Válasz Könyvek első kötete, és indul podcastcsatornánk, a HetiVálasz. Igen, jól olvassák, hamarosan hangos hetilappal is jelentkezünk. Felsőbb osztályba lépünk tehát, és közben hálával gondolunk minden jelenlegi és leendő támogatónkra; azokra, akik a nyomtatott lapok eltűnése, eltüntetése után is költenek a bulvár- és propagandamentes minőségi sajtóra. Annak is a konzervatív-szabadelvű árnyalatára. Az ő bizalmuk kötelez bennünket arra, hogy ne feléljük, hanem erőnk megsokszorozására fordítsuk forintjaikat.

Tavaly december 9-én egyik csapattagunk lakásán készültünk a Válasz Online másnapi élesítésére. Egy takaros szobakonyhában, amely ma is a szerkesztőségünk „székháza”. Annyit tudtunk, hogy hosszú cikkeket fogunk írni, mikroadományozóinktól pedig nemcsak kérünk majd, hanem cserébe speciális tartalmakat kínálunk: személyes hangú napi sajtóajánlót, borkóstolós klubesteket. Legfeljebb csak reméltük, hogy mindebből közösség születik egyszer – a közéleti eszmecserékre nyitott, ám a szűk pártkereteknél komfortosabb otthont kereső, szabad polgárok közössége.

Elhivatott állapotban voltunk, s ha már komoly szándékaink voltak, komolynak is akartunk látszani. Startup-vállalkozásként írtuk le magunkat, amely igenis divattá akarja tenni az átfogó, mély olvasmányok internetes „fogyasztását”. Rögtön az indulás napján rögzítettük: lapunk „nem hírportál, így a napi hírversenyben sem kíván részt venni, hanem az angolszász sajtóterminológia által long-form journalismnek nevezett keretrendszerben jellemzően naponta egy-két átfogó, elemző cikket, interjút, vitát, oknyomozó anyagot közöl”.

A 2018-as csoportkép

Önerőből, kalákában építettük kiadónkat – jóakaratú emberek segítségével, akik díjazták, hogy a második legolvasottabb országos hetilapként jegyzett Heti Válasz gazdaságinak álcázott bezáratása után nem közös zokogásra hívtuk az olvasókat, hanem el mertük hinni: „ha becsukódik egy ajtó, az azt jelenti, valahol kinyitottak egy ablakot”. Egy éve ilyenkor Sólyom László bocsátott utunkra, s azóta is az ő sorai hajtják a motorunkat. A volt államfő úgy fogalmazott:

„Igazi folytatást ígér a régi Heti Válasz hűséges szerkesztőgárdája. A hetilap jelentős bizalmi tőkét hagyott rájuk. Más tőkét nem – de ez a szabadság sokkal többet ér: a Válasz Online nem függ oligarcháktól és/vagy politikusoktól. A NER-en belül nem volt számára hely, s most akívül élni fog. A közönség, amely értékrendje alapján magáénak vallotta a Heti Választ, megvan. (…) A kísérlet részleteit én sem látom – nem tudom, milyen anyag lesz ebben az első számban, vagy a következőkben. Nem köti a lapot a napi hír frissessége, de éltetheti a naponta megújuló meglepetés: miről szól ma a Válasz? És hogyan? A régi erények, az oknyomozás, a tárgyilagosság az aranyfedezet.”

Természetesen nem mi vagyunk hivatottak megítélni, hogy beváltottuk-e a hozzánk fűzött reményeket. Egy biztos azonban: nagy ajándékot kaptunk azzal, hogy immár csak az olvasóinkra, előfizetőinkre kell figyelnünk. Ők a referenciaszemélyeink. Nincs pártközpont, egyéb világpolitikai tényező, oligarcha vagy óriáshirdető, aki úgy érezhetné, lehet ráhatása a munkánkra. És fordítva: nem vagyunk tévedhetetlenek, a hibáinkért is vállaljuk a felelősséget, hiszen nincs olyan nagytulajdonos, befolyásos lobbista se közel, se távol, akire rákenhetnénk bármiféle tartalmi egyenetlenséget. A közönségünk, közösségünk egyértelmű visszajelzéseket ad arról, értékesnek tarja-e cikkeinket.

Büszkék vagyunk például arra, hogy a klímavitához egy többszázezres olvasottságú interjúval járulhattunk hozzá – hála az alanynak, Jordán Ferenc hálózatkutató biológusnak. Hogy Gyurgyák János nálunk írt örökérvényűt a magyar elit „elcecíliásodásáról”. Hogy Körösényi András és Mándi Tibor a mi felületünkön akarta megkülönböztetni (végre) a konzervativizmust a hazai új jobboldaltól. Hogy Pálinkás József, Beer Miklós, Csaba László, Lányi András és Szathmáry Eörs a Válasz Online-t kérte fel az ezreket megmozgató akadémiai petíciójuk közzétételére. Hogy itt állt nyilvánosság elé a később országos (el)ismertségre érdemesült, korábban korrupciós ügyeket tárgyaló exbíró, Keviczki István.

Hogy neves egyházfiakat is közéleti állásfoglalásra sarkalltunk – Hodász Andrástól a „misszionárius” Csókayékon át Erdő Péter bíborosig; utóbbi a minap Darák Péter Kúria-elnök társaságában is diktafonunk elé ült.

Hogy a fenti és más kiválóságok mellett interjúalanyaink, vendégszerzőink vagy klubestvendégeink között tudhattuk Sárközi Mátyást, Prőhle Gergelyt, Papp Istvánt, Mike Károlyt, Hatos Pált, Ablonczy Balázst, Nyáry Krisztiánt, Ungváry Krisztiánt, Kovács Tibort, Török Gábort, a Heti Válasz egykori főszerkesztőjét, Borókai Gábort, valamint a tegnapi születésnapi rendezvényünk „attrakcióját”, Stumpf Istvánt.

Stumpf István a Válasz Online Klubest színpadán

Hogy a megszólalás lehetőségét természetszerűleg kereső ellenzéki politikusok mellett a fideszes indíttatású Navracsics Tibor, Schöpflin György, Tarlós István, Németh Zsolt, sőt a pesti Nagy Imre-szobrot elszállíttató Wachsler Tamás is bátorkodott valós kérdésekkel szembesülni minálunk. Hogy a klímaügyről és a hazai új jobboldalról szóló többrészes polémia mellett a politikai kereszténység Fidesz-féle valóságáról, valamint a Liget Budapest-projektről szóló viták is hozzánk „csatornázódtak”.

Hogy minden hónapban szolgálhattunk exkluzív külföldi riportokkal – a szíriai kurd kantonokból, törökországi és boszniai menekülttáborokból vagy épp Csernobilból. Hogy a nemzetközi sajtóba is átszivárgott jónéhány nagyinterjúnk és világpolitikai háttérelemzésünk, melyekből felsorolhatatlanul sokat „szállítottunk”.

Hogy legelsőként jósoltuk meg: idehaza október 13-án vége lesz a centrális erőtérnek, és nagyon más jöhet helyette. Hogy országos médiafigyelmet kiváltó elemzésben bizonyítottuk, a Fideszt még le lehet győzni egy-egy választáson, ám maga a rendszer demokratikus eszközökkel szinte leválthatatlan. Hogy mi mutattuk meg: Mészáros Lőrincnél landolt a teljes Simicska-hagyaték, illetve a T-Systems Magyarország nevű gigászt is az úgynevezett „nemzeti nagytőke” vásárolja fel (azóta kiderült, hogy mégse). Hogy a nyomozóhatóságokig jutó „felfedezést” tettünk a Borkai-ügyben, továbbá mi hoztuk a legnagyobb visszhangot kiváltó háttérelemzést a győri iskolabotrányról. Hogy korábban sosem látott dokumentumok alapján rekonstruáltuk a hatalmas médiaport kavaró magyar egyházi pedofilügyet, Sebestyén Balázsék egyik legnagyobb tévedését.

Hogy olyan „életmódi” témákban vágtunk rendet, mint a rejtélyes 5G, a felettébb kártékony e-rollerezés, az egyetemistáknak százezer forintokat hozó vérplazmázás, a veganizmus, a termékenységet veszélyeztető láthatatlan élelmiszerszennyezések.

Hogy elképesztő rendszerhibákra mutattunk rá az új negatív csúcsot döntő magyar egészségügy, az évtized politikai kuruzslásaként is leírható rokkantszabályozás-változás, az iskolaérettségi vizsgálatok, a császármetszések és a roma etnikai tömböket kiépítő CSOK esetében. Hogy megindító riportot közöltünk a csodafaluról, ahol cigányok és „parasztok” a lehetetlenre szövetkeztek, vagy épp egy papnak készülő börtönlakóról.

Hogy rendre benéztünk a kultúrharc kulisszái mögé – és hivatásos magyarságkutatókat, taót eltöröltető szupernyerteseket és Mága Zoltánokat láttunk. Hogy könyvajánló-sorozatot rendszeresítettünk, és oldalunkon csak úgy röpködtek a történelmi tényfeltárások – a finnugorok felé mutató genetikai szálakról, az észak-kaukázusi türk népek és a mi népdalaink közötti hasonlóságokról, a mohácsi csatatérkutatásról, a legmakacsabb István-mítoszokról, valamint 1918–19 legendáiról meg a valóságról.

Egy szuszra ennyi. Azért hagyjuk abba a felsorolást, mert az önkaserolásnak nyilván illik határt szabni. A termelési jelentésünkből egyetlen rész van hátra – amely a merre továbbról szól. Jeleztük, hogy bár magunk is ráindultunk a Heti Válasz archívumára, a lap hagyatékát, jogait végül Mészáros Lőrinc bejáratott ügyvédje szerezte meg. Talán csak azért, hogy örökre elássa. Vele kellene tehát egyezkednünk arról, hogy lehetőleg ne tűnjön el a keresőfunkciós internetes térből a magyar sajtótörténelem egy darabja. E tekintetben az alkupozícióink gyengék, de próbálkozunk, nem tehetünk mást.

A bennünk lakozó troll viszont úgy határozott: a hamarosan induló podcastcsatornánk a HetiVálasz nevet kapja.

Hangos hetilappal jelentkezünk tehát – csütörtökönként, ahogy régen, a nyomtatott időkben. A nagy bejelentés videós formában itt látható-hallható:

Mivel a papírillatból máig nem tudtunk kiszeretni, nemrég piacra dobtuk – szigorúan közszolgálati jelleggel – a Válasz Könyvek első darabját. Kullmann Tamás főorvos 100 tünet, amelynél azonnal hívjon mentőt című kötete ma már ott sorakozik vadonatúj webshopunkban, közvetlenül a karácsonyi Válasz Online-ajándékkártyák mellett. Ugyancsak a bővülés jele, hogy az egykori Heti Válasz-csapatból visszaigazolt hozzánk Sztankóczy András és Laky Zoltán, sőt impresszumunkat Jászberényi Sándorral is kiegészíthettük.

Egy éve startup-vállalkozásként indultunk tehát, ma meg már miniatűr sajtóbirodalom vagyunk. Igyekszünk fejlődni, mert – állítólag – „ami nem javul, az romlik”. Nincsenek profitcéljaink, a közösségépítésben leljük örömünket. És maradunk köszönettel, ha Önök is úgy akarják.

Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: Válasz