„A politikus prédikál, a pap politizál” – Németh Zsolt Tusványos jubileumán a tábor és a Fidesz múltjáról, jelenéről

·2019.07.23

A Fidesz nem kívánja elhagyni az Európai Néppártot, nem biztos, hogy jó ötlet volt Salvini és Strache túlzott kecsegtetése az EP-kampányban, a magyarellenes hullámok mögött a román titkosszolgálat áll, az erdélyi magyar politikát pedig másképp lett volna érdemes alakítani az elmúlt tizenöt évben – ilyen témákig is eljutottunk Németh Zsolttal, pedig a fideszes politikust ezúttal nem is az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökeként kerestük, hanem azért, mert éppen ma indul a jubileumi, harmincadik Tusványos. A szabadegyetem és diáktábor egyik ötletgazdája pedig épp Németh volt három évtizeddel ezelőtt. A Válasz Online-nak az eseményt máig szervező politikus beszámol a viharos kezdetekről, aztán elismeri, hogy Orbán Viktor öt évvel ezelőtti illiberális beszédében Oroszország, Törökország, Szingapúr, Kína és India pozitív példaként való emlegetése „átgondolatlan egyveleg” volt, de kiderül az is, jár-e gázsi a Quimby-frontember Kiss Tibinek, ha a tusványosi nagyszínpadról a búsba találja elküldeni a magyar miniszterelnököt. Interjúnk.

– Ma kezdődik a harmincadik Tusványos. Ugye ön is ott volt, amikor az ötlet először felvetődött?

– Hogyne. Kalandos út vezetett addig a házibuliig, a történelem hirtelen jött vihara is kellett hozzá. Úgy indult az egész, hogy 1989. december 22-én Ceaușescu el akart menekülni Bukarestből. Az egész magyar társadalom felbolydult, a Fidesz-irodára özönleni kezdenek a felajánlások, segélyek. Lovas Zoltán újságíróval kettesben beültünk egy random jelentkező taxis kocsijába, és mentünk azonnal Erdélybe.

– Taxival Erdélybe? Mennyi volt az út?

– Nem került semmibe, a sofőr nemzeti felindulásból ajánlotta fel, hogy elvisz minket. Szeretett volna román pecsétet az útlevelébe ezekből a napokból. Ahogy kiértünk, emberek csapkodták a kocsit, nem tudtuk, azért-e, mert szeretnek minket, vagy mert nagyon nem. Rémhírek is terjengtek, hogy Ceaușescu fehér ruhás terroristákat bérelt fel és küldött ki. Halálfélelmünk volt olykor, de mentünk tovább. Megérkeztünk Kolozsvárra, találkoztunk Tőkés László édesapjával. Az én édesapám is lelkész volt, ismerték egymást: az apám által szervezett nyári táborokban rendszeres vendég volt Tőkés Pista bácsi.

– Szóval a nyári táboros előzmény megvolt.

– Persze. Az egyház továbbélésének a kommunista időkben ezek a nyári táborok voltak talán a legfontosabb terepei. Megérkezett aztán Tőkés László testvére, András is, vele együtt indultunk Szilágymenyőbe, ahova Lászlót kitelepítették. December 17-én ugyanis a szekusok kirángatták a temesvári református templomból, leszedték róla a palástot, és átszállították a szilágysági faluba. Megérkeztünk hozzá reggel hét-nyolc tájban, Zoli meg is interjúvolta. 23-án este aztán velünk is interjút készített a királyi tévé. Leadták azt is, a Tőkés-interjút is.

– Tehát a királyi tévé szabadabb volt az átkos végén, mint ma: ellenzéki ifjak adhattak interjút, még az általuk készített anyagot is leadták…

– Nagyon aktualizál!

– Valóban. Adja magát.

– Én inkább mégsem tenném most, majd később…

– Jó, később. A szabadegyetem gondolata tehát azon az úton pattant ki valaki fejéből?

– Majdnem. 27-én már hárman, egy angol barátommal, a közben Budapestre befutott David Campanale-val mentünk újra Erdélybe. A BBC újságírója volt, ma is az egyébként. Ellenzéki magyar ifjúsági szervezetekkel találkoztunk; Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen is dugig volt a közösségi ház. Hajnalig tartó buli kezdődött aztán Kézdivásárhelyen 29-én, úgy három óra tájban ott született meg a gondolat, hogy Európa fiataljait össze kellene hívni, mégpedig Bálványosfürdőn.

Németh Zsolt Lengyel Lászlóval Tusványoson 1990-ben. Forrás: Pro Minoritate Alapítvány

– Miért éppen ott?

– Mert a buli Kézdivásárhelyen volt, s a város üdülőhelye Bálványosfürdő. Fantasztikus mofetták, hideg vizes fürdők, kádfürdők vannak ott. Amikor kinőttük a helyet, Tusnádfürdőre költözött a diáktábor, de a nevében és a „tusványos” szóban máig tovább él Bálványosfürdő. Mindenesetre a buli másnapján ki is adtunk rögtön egy nyilatkozatot, hogy 1990 nyarára várjuk Európa fiataljait.

– Másnaposan is biztosak voltak benne, hogy meg tudják szervezni?

– Önbizalom, az volt. Már akkor is.

– És románok? Ők voltak abban a buliban?

– Nem, de az első táborban már voltak. Nagyon fontos román ellenzékiek. Amikor ki kellett bekkelni Iliescut – tehát ’96-ig – nagyon élénk párbeszéd volt a magyar és a román progresszió között. Először is Smaranda Enache nevét muszáj említeni, aki a Pro Europa Liga részéről társszervezőnk volt. Amikor ’90 elején durva pogrom volt a magyarok ellen Marosvásárhelyen, nagyon határozottan állt ki mellettünk. Gabriel Andreescu, Horia Rusu is említést érdemelnek – utóbbi a Liberálisok 93 párt elnöke volt. Ők azok, akik felrepítették Constantinescut. Utóbbi is volt aztán a táborban, ahogy Băsescu is.

– Băsescu nem túl szép emlék. Épp Tusványoson mondta el, hogy szó nem lehet székely autonómiáról.

– Ennek ellenére sokáig nagyon jó kapcsolatban voltunk vele. Csak az elmúlt évek fejleménye, hogy a jobbszélen találta meg a helyét.

– Ha valakik, önök megérthetik. Van az még úgy is, hogy egykori liberálisok a politikai jobbszélre tolódnak…

– Lehet ezen poénkodni, de én sajnálom, hogy elvesztettük ezt az együttműködést, azóta sincs nagyon más. Voltak eredményeink, de amit az elmúlt időszakban Băsescu művelt, azt már aligha lehet jóvátenni. A magyarellenes hangulatkeltés egyik szócsövévé vált. Ez búvópatakként harminc éve jelen van Romániában, s olykor felszínre tör. Legfőbb oka szerintem nem más, mint hogy a titkosszolgálatokat nem sikerült a rendszerváltozás során civil kontroll alá helyezni. Meghatározó maradt a politikai befolyásuk.

– Az erdélyi magyar politikában is befolyást szerzett a román titkosszolgálat?

– Sajnálatos módon igen. Megkérdőjelezhető, hogy ezen a fronton egyáltalán történt-e rendszerváltás Romániában. Ez mindenesetre még nem látszott, amikor megismerkedtünk nemzedékünk erdélyi fiataljaival. Toró T. Tiborral, Szilágyi Zsolttal, Tamás Sándorral. 1990 januárjában a Rajk Szakkollégiumba át is hívtuk őket egy úgynevezett Narancs Akadémiára. Én is rajkos voltam, Kósa Lajos is, fontos volt nekünk, hogy felkészítsük őket.

– Mire?

– Afféle politikai gyorstalpaló volt ez.

– Alig másfél éves politikai tapasztalattal már oktatták, mit hogyan kell?

– Hatalmas előny volt az a másfél év. Meg, ugye, ahogy mondtam, önbizalmunk, az volt. Az ő jelenlétük aztán meghatározó is lett az erdélyi politikában.

„Önbizalom, az volt. Már akkor is.” (fotó: Borbás Barna)

– Konkrétan az önök sugallatára kiváltak az RMDSZ-ből, és megcsinálták az Erdélyi Magyar Néppártot.

– Csak részben. Benn is maradtak. Magyarországi támogatás nélkül pedig határon túli magyar politika nem képzelhető el. Nem csak Erdélyben. Sehol. Ettől még ők hozták létre a Polgári és a Néppártot. Legitim törekvéseikhez kaptak támogatást a magyar kormánytól.

– A Demokrácia Központokkal a Néppárt kapott jóval nagyobb támogatást, mint bárki más.

– 2010-ben a kettős állampolgárság felvételének levezénylésében volt szerepe a Demokrácia Központoknak, s valóban, az RMDSZ-en kívüli politikához kötődött kezdetben a rendszer. Amikor azonban Markó Béla átadta az RMDSZ vezetését Kelemen Hunornak, ők is szívesen csatlakoztak.

– Most meg olyan szinten újra az RMDSZ az önök partnere, hogy még a román szocdemeknek is jut magyar támogatás, ők meg cserébe betrükközték az Európai Parlamentbe az RMDSZ-t. Megérte akkor ez az egységbontó kitérő az erdélyi politikában?

– Az ember utólag már mindig okos. Nyilvánvaló, hogy ha ma összeülnének a történet szereplői, más ívet rajzolnának föl az erdélyi magyar politikának, mint amilyet az az elmúlt tizenöt évben leírt.

Erdély ettől függetlenül nagy, nem kényszeríthető kényszerzubbonyba. Az alternatíva igénye valós volt, hogy a karakteresebb, Tőkés Lászlóhoz közelebb lévő politikai irány is legyen jelen. Meggyőződésem hogy az RMDSZ-re is hatott ez a felismerés. Az úzvölgyi történet miatt a közelmúltban  például gondolkodás nélkül  kiléptek a román kormánykoalícióból.

– Az Úzvölgyére tekintve nem gondolja, hogy az egyik fő tusványosi célkitűzésének, a román-magyar párbeszédnek semmilyen értékelhető eredménye sem lett harminc év alatt?

– Az elmúlt harminc év magyar-román viszonyának leírása tényszerűen nem történt még meg, és kétségtelenül nem történt meg az a történelmi megbékélés sem, amelyben bíztunk. Pedig nem lehetetlen: a magyar-szerb viszonylatban már elértük. Amikor az úzvölgyi esetben a román titkosszolgálat ugyanúgy engedi rá a csőcseléket a temetőjüket védő magyarokra, ahogy 1990-ben engedte rájuk a csőcseléket Marosvásárhelyen, aminek az lett a vége, hogy Sütő András elvesztette a szeme világát, akkor azt látjuk, hogy a módszerek, eszközök, célkitűzések nem változtak. Az események helyi értéke azonban gyökeresen más. Harminc éve központi megfélemlítő akció történt. Ma bizonyos titkosszolgálati csoportok mozdultak meg. Nem jelentéktelen erőcsoport, de ma a román politika sokszínűbb, és komoly erők dolgoznak a magyar-román együttműködésen is. A marosvásárhelyi római katolikus líceum kérdése sikerrel zárult, az agrártámogatások ügyében közösen küzdünk az EU-ban, a Fekete-tengeri gázmező kitermelése is együttműködést fog generálni. Ma már a harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnere Magyarországnak Románia. Még kisebbségi kérdésekben is van, hogy sikerrel működünk együtt. Az ukrán jogsértések ügyében az Európa Tanácsban vállt vállnak vetve küzdöttünk a románokkal ukrajnai nemzetrészeink érdekében. Feladatunk tehát: türelem és kiállás az erdélyi magyarok mellett.

– Amikor Orbán Viktor az etnikailag homogén, szuverén nemzetállamokat élteti, meg hogy nem kell demokráciaexport, nem épp adut ad a románok kezébe? Hiszen ők is csak homogén román nemzetállamot akarnak, meg azt, hogy más az ő szuverenitásukba ne dumáljon bele.

– Ez nagy politikai és elméleti vita. Van a közép-európai egység, amelyet a lengyel-magyar tengely nézetazonossága fűt. Románia ebbe nem tartozik bele, mintha játszana is arra, hogy az európai nagyokhoz csatlakozzon, szemben a V4-ekkel. Ez a politikai sík. Az elméleti pedig: amikor mi nemzeti identitásról, szuverenitásról beszélünk, az nem igazolja a nacionalizmust. Arról van szó, hogy a szuverenitást, identitást a magyar nemzeti kisebbségek az autonómia keretei között tudnák megélni. Az autonómia az államiság tartozéka, amit persze elősegíthet az európai együttműködés. Migráció, nemzeti identitás és a közép-európai együttműködés elismerése: ezt a három feltételt támasztottuk Ursula von der Leyennel szemben is, így tudtuk támogatni a megválasztását. Mi egyszerűen nem támogathatunk olyan európai politikát, amelyben nincs központi szerepe ezeknek a gondolatoknak. Nem akarunk európai egyesült államokat: az európai együttműködés remek dolog, támogatjuk, de alapvetően érdekalapú, a nemzethez tartozás pedig értékalapú és prioritást élvez. A kettő nem mond ellent egymásnak.

– Ehhez képest épp az Európai Parlament szólította fel a szlovákokat az állampolgársági törvényük felülvizsgálatára.

– Nagyon helyesen. Állampolgársági ügyben el voltunk veszve, Szlovákiával szemben nem maradt eszközünk. Már Ukrajna is átállt, az új elnök támogatója lett a kettős állampolgárságnak. Örömteli, hogy Caputová elnökasszony is kifejezte támogatását az ügyben.

– Arra utaltunk, hogy cseppet sem a „tökös” magyar szuverén nemzetállami asztalcsapkodás oldja meg a dolgot, hanem a folyton gyalázott Brüsszel, meg a liberális szlovák államfő.

– Az igényt azért csak meg kellett fogalmazni. Arról meg nagyon keveset tudunk még, hogy a szlovák elnökasszony politikailag mit képvisel. Azt mindenesetre üdvözöljük, hogy ellátogatott a Gombaszögi Nyári Táborba és ott fejtette ki támogató álláspontját a kettős állampolgárság ügyében.

Németh Zsolt, Orbán Viktor és Tőkés László a szabadegyetemen (fotó: MTI)

– Ha már Gombaszög – az még mindig családias kis fesztivál, Tusványoson viszont évek óta nemhogy VIP-helyszínek vannak, de „VIPVIP”-ek is. Ahol állami cégek vezérei koccintgatnak. Visszasírja a régi szép időket?

– Büszke vagyok a mindenkori Tusványosra. A sokszínűségéhez hozzátartozik, hogy ott vannak a fiatalok, de a magyar kulturális, politikai és gazdasági élet vezető képviselőinek is találkozóhelyévé vált. Az, hogy nekik is vannak saját tereik, egyáltalán nem számolja föl a tábor jellegét. 400 előadóra számítunk idén, sok  nagyformátumú külföldi személyiség jön, lesz lengyel, szlovák, bolgár, macedón, amerikai és brit előadónk is.

– Csak a magyar ellenzék nem lesz ott.

– Az MSZP-t és az LMP-t meghívtuk.

– Csak őket?

– Két kormánypárti és két ellenzéki szokott részt venni a pártpolitikai vitán, tehát ebben, hogy őket hívtuk meg, nincs semmi rendkívüli.

– Az előzetes programban úgy láttuk, Molnár Zsolt és Ungár Péter lesz jelen. Személyesen azt a két képviselőt hívták, akikről temérdek fórumon terjed, hogy afféle díszellenzékiek?

– A pártokkal egyeztettünk, és ha jól tudom, Molnár Zsolt végül nem tud jönni. Remélem, a szocialisták azért küldenek valakit. A zenei fellépők között pedig lesz ilyen is, olyan is: Kiscsillag, Quimby, Ákos, Beatrice és Nagy Feró…

– Milyen lehet egy Lovasi András–Kovács Ákos találkozás a backstage-ben? Nem tart tőle?

– Cseppet sem. Lehet, hogy amúgy nem keresik egymás társaságát, de Tusványosra mindketten szeretnek eljönni. Ezt nagyon fontosnak tartom. Hogy otthon érzi magát egyik is, másik is. Tusványoson is és Erdélyben is. Szerencsére túl vagyunk végre a 2004-es sokkon, a nemzeti összetartozás mára természetes.

– Ha a nemzetileg összetartozó Kiss Tibi mondjuk elküldi a színpadról Orbán Viktort a búsba, fizetnek gázsit akkor is, vagy úgy azért nem érdemli meg a fideszes-kormányzati pénzt?

– A kormányzati források a tábor szervezési költségeinek kisebb részét teszik ki, folyamatosan keresünk szponzorokat, a részleges anyagi függetlenség tehát mindig erényünk és célunk Tusványoson. Ez egy fesztivál, amelyen mindenki azt mond, amit gondol. Más kérdés, hogy ha valaki elküldi a színpadról a magyar miniszterelnököt, annak az álláspontját meg kell tudnia védeni a koncert után is, adott esetben a székely fiúk gyűrűjében.

– Az „Orbán-koncerttől” mennyire tart?

– A rendszerváltozás két ikonikus alakja, Orbán Viktor és Tőkés László találkozik minden évben azon a színpadon. Mindig jó pillanat ez arra, hogy a napi politikától elemelkedjünk.

A politikus prédikál, a pap politizál. Orbán Viktor is erre szokta használni. Összegzésre.

– De tud arról, mi hangzik majd el, vagy ön is ott, mellette ülve, a színpadon hallja először?

– Van, hogy átbeszéljük a témákat, de van olyan is, hogy ott hallom.

– Öt éve a nagy vitákat kiváltó illiberális beszédről tudott előre?

– Nem, de a gondolatmenet teljesen világos volt. A szabadság értékeiről volt szó, a jogállamról, amelyet kiépítettünk és el is fogadunk, ám amelyre önmagában nem lehet hosszú távon politikát építeni. Értékekre, identitásra lehet.

– Oroszország, Törökország, Szingapúr, Kína. Ezek voltak ott a jó példák.

– India is benne volt.

Az a felsorolás egyveleg volt, ilyen szempontból átgondolatlan egyveleg, ezt elismerem.

Ám nem az antiliberalizmusról hanem poszt-liberalizmusról volt szó abban a beszédben. Lehet azon vitatkozni, hogy a Fidesz betartja-e vagy sem a jogállami normákat, de számtalan példát tudunk, amikor törvényt módosítottunk, ha az Európai Bizottság vagy a Velencei Bizottság úgy látta jónak. A liberális demokrácia, a jogállamiság viszont önmagában kevés. Nem foglalja magába azokat az értékeket, amelyek számunkra fontosak. A konzervativizmus és a kereszténydemokrácia azonban értékeket vállal föl. A család, a hazafiság, a hit értékeit, például.

– Nyugodtan támogathatnák a családokat, azt a liberális demokrácia talaján is meg lehet valósítani. Oroszország és Törökország viszont olyan helyek, ahol látszólag vannak választások, de furcsamód mindig a főnök nyer. Épp ebbe az irányba mentünk azóta mi is, nem?

– Ez egy vélemény. Én annyit állítok most, hogy ami a jogállamiság kérdésében történik itthon és Európában, mindaz, amiről olyan sok vita van, az nem vezethető vissza arra a beszédre. Nem mi, Magyarország támadtunk, hanem minket támadnak!

– Ez is egy vélemény. Miről szól majd az idei beszéd?

– Úgy vélem, alapvetően az európai ügyekről az EP-választások után. Ahol áttörés nem történt ugyan, de előrelépés igen.

„Más kérdés, hogy jó ötlet volt-e” (fotó: Borbás Barna)

– A Néppártba visszamennek?

– Nem hagytuk el a Néppártot. Kompromisszumos megoldás született márciusban. Novemberben lesz a Néppárt kongresszusa, addigra lezárul ez a kérdés. Egy biztos: a Fidesz nem kívánja elhagyni a Néppártot.

– A Strache- és Salvini-vonal erőltetése, a nagy szuverenista egység kovácsolása a puha, liberális Néppárt ellen… Utólag is jó ötletnek látszik, amit a kampányban műveltek?

– Választási kampányban minden lépésről a megszerzett mandátumok száma mond ítéletet. A 13 mandátum pedig nem rossz eredmény.

Más kérdés, hogy jó ötlet volt-e bizonyos irányokból túlzott elvárásokat ébreszteni. Erről lehet vitatkozni.

Strache és Salvini vonatkozásában viszont két országról is beszélünk. Ahhoz, hogy az általunk képviselt Európa-vízió némi eséllyel lépjen föl a következő években, szövetségesekre van szükségünk. A visegrádi országok kohéziója páratlanul erős, a lengyel választási eredmény is visszaigazolja ezt, de fontos, hogy Ausztria, valamint Olaszország irányába bővítsük ezt a szövetséget. Nem vagyok reményvesztett. Ursula von der Leyen megválasztásával ráadásul olyan karakterű vezetője lett az Európai Bizottságnak, aki…

– …migránst fogadott be a válság idején és bírálta Magyarországot! Aki a föderális Európa támogatója a nemzetek Európájával szemben! Aki Németországban megszavazta a melegházasságot!

– Olyan karakter, akire sok mindent lehet mondani, sok oldalról meg lehet közelíteni a személyiségét. Ami számunkra lényeges, hogy kompromisszumokat kereső, józan, tapasztalt politikusról van szó.

– Végezetül kanyarodjunk még vissza Tusványosra. Nem láttuk a Kárpátiát a zenekarok listájában…

– Talán azért, mert nem lesz Kárpátia Tusványoson.

– Jó ég! Mit fog szólni fideszes képviselőtársa, Boldog István? Ő ugye nemcsak a Pride-vonulás betiltását követelte a parlamentben, de több Kárpátiát is a közmédiába meg mindenhova.

– Mindenki igényeit azért mi sem tudjuk kielégíteni.

 

Borítókép: Borbás Barna

Ez az interjú olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Interjú