Wachsler Tamás a Nagy Imre-szoborról: „Én döntöttem az elszállítás módjáról”

·2019.01.21

„Az áthelyezés nem Nagy Imre történelmi szerepével kapcsolatos értékítélet” – szögezi le a nagy vihart kavart ügyről Wachsler Tamás, a Kossuth tér rekonstrukciójáért felelős Steindl Imre Program Zrt. vezérigazgatója. Az elszállítás óta adott első nagyinterjújában a Válasznak arra a kérdésre is felel, vajon a Jászai Mari téri McDonald’s felé fordítva ugyanolyan hatásos lesz-e az 1956-os forradalom miniszterelnökének szobra, és hogy a rossz lelkiismeret miatt bontották-e el a műalkotást hajnalok hajnalán.

– A Kossuth tér átalakítása körül többször robbantak ki viták, de talán egyik sem volt olyan éles, mint a Nagy Imre-szobor áthelyezése miatti konfliktus. Megérte a rekonstrukció elfogadottságát kockára tenni? 

– A Steindl Imre Program kicsit olyan, mint Antall József személye, akit manapság az őt korábban élesen bírálók is nagy államférfiként, pozitív jelzőkkel emlegetnek. A Károlyi Mihály-szobor eltávolítása, a fakivágások, a József Attila-emlékmű áthelyezése egyaránt indulatokat generáltak, amelyek idővel lecsillapodtak, és utólag visszanézve szinte mindenki elégedett. Szerintem most is ez fog történni. A Vértanúk tere és a Vécsey utca ugyanolyan gyorsan beépül majd a város szövetébe, mint ahogy az újragondolt Kossuth tér, amely ma már kötelező megálló minden Budapestre érkező turista számára.

Logikusan haladunk, amikor a Vértanúk terét is bekapcsoljuk az Országházat körülölelő sétaútvonalba.

A tanácsköztársaság áldozatainak emléket állító szobor visszahelyezésével párhuzamosan megszüntetjük az autóforgalmat, így a korábban szinte megközelíthetetlen alsó rakparttól egészen a Szabadság térig egybefüggő sétálóövezet alakul ki.

– Nagy Imre szobrának áthelyezése csak forgalomszervezési probléma?

– Beszéljünk akkor a szimbolikus kérdésről! A 2011-es országgyűlési határozat óta világos tájékozódási pontok szerint haladunk: az egyik ilyen, hogy a tér rekonstrukciójakor az ősbűn, a szoborrombolások előtti állapotokhoz nyúlunk vissza. Azt gondoltuk végig, milyen lenne az Országgyűlés környezete, ha 1945 után szimulált népítéletekkel nem rombolják le a korábbi alkotásokat, és nem hagyják évtizedeken keresztül leromlani a teret. Szalonképtelen emlékműveket nyilván nem állítanánk újra, de erről szó sincs.

– Számunkra az új Kossuth tér azért is izgalmas, mert több az 1945 előtti állapot reprodukálásánál: hadd utaljunk az országzászlóra, József Attila szobrára vagy az 1956. október 25-i sortüzet megörökítő kompozícióra. A forradalom miniszterelnökének 1996-ban felállított, közkedvelt emlékműve miért nem maradhatott? 

– Nem doktriner módon hajtottuk végre az eredeti arculat visszaalakításáról szóló döntést. A szorosan vett Kossuth teret meghatározó négy szobor – Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc, Tisza István, Andrássy Gyula – esetében ugyanakkor ragaszkodtunk az újraállításhoz, minden más emlékművet eltávolítottunk. Nemcsak a baloldali ikon Károlyi Mihály szobra, hanem a jobboldal számára fontos, Makovecz Imre tervezte jelképes ötvenhatos sír vagy Kovács Béla egykori kisgazda politikus – az első Orbán-kormány idején felavatott – mementója sem maradhatott. Nagy Imre is ebbe a kategóriába tartozik. József Attila nem zavarja meg a szimbolikus térszerkezetet; a Kossuth tér szélén áll, ez egy elfogadható kompromisszum. Nagy Imre szobra viszont a Vértanúk tere közepén áll, így a négy nagy szobor pontosabb analógia, mint József Attila.

– A sajtó egy részében az elmúlt időben alpári módon támadták Nagy Imrét. Logikus összekötni a gyilkosozós kampányt az eltávolítással. 

– Van személyes véleményem Nagy Imréről…

– Halljuk!

– …de nem akarom összekavarni a szerepeket, mert én a Steindl Imre Program vezetőjeként a tér rekonstrukciójáért vagyok felelős, nem a politikai vagy történelmi állásfoglalásokért.

Nem akarom összekavarni a szerepeket

– Az ítéletalkotás elutasításával finoman elhatárolódik az áthelyezéstől?

– Nem! Teljes mértékben azonosulok az általam végrehajtott feladattal, az azonosulást pedig segíti, hogy az áthelyezés nem Nagy Imre történelmi szerepével vagy Varga Tamás alkotásával kapcsolatos értékítélet. A döntést a szoborrombolás előtti állapot helyreállításáról a 2011-ben határozó Országgyűlés, másrészt – javaslatomra – a fontos nemzeti kultuszhelyek környezete megőrzéséért felelős Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság hozta meg.

– A szobor eddig az Országgyűlés felé nézett – oda, ahol a miniszterelnök a forradalom vezetőjeként dolgozott. Ugyanez a hatás aligha érvényesül mondjuk a Jászai Mari téri McDonald’s vagy a Képviselői Irodaház szolgálati bejárata felé fordított figurával.

– Ne prejudikáljunk! A szobor éppenséggel átnézhet a Dunán a Nagy Imre tér  és Fő utcai fogház felé is, ahol a miniszterelnök raboskodott, s ahol egy kirakatperben halálraítélték. De ebben a kérdésben, a szobor elhelyezésével kapcsolatban egyetlen autentikus személy van, mégpedig Varga Tamás szobrászművész. Ha ő elfogadja a Jászai Mari téri helyszínt, az azt jelenti, eredeti koncepciója érvényes marad. Amennyiben nemet mond, nem állítjuk fel ott.

– Varga Tamásnak mi az álláspontja?

– Erősen bízom abban, hogy megállapodunk, de még nincsen végleges válasz. Neki vétójoga van, a jogszabályokból fakadóan és morális okokból egyaránt.

– Elbontani lehet az alkotó hozzájárulása nélkül?

– Az elbontáshoz nem szükséges az alkotó hozzájárulása, de Varga Tamás sose rejtette véka alá, hogy nem szeretné az áthelyezést. Ez eldőlt, most már az a kérdés, hogy a művészi koncepció érvényesülhet-e a Jászai Mari téren.

– Annak idején, 1994-ben egy Mécs Imrét és Wittner Máriát is magában foglaló Emlékbizottság javasolta a szobor felállítását. Most miért nem törekedtek széles egyetértésre?

Az 1994 októberében megalakult 56-os Emlékbizottság tagjai:

Aszalós János, Bali Sándorné; Benkő Zoltán (München), Beke Tibor, Brusznyai Árpádné. Bujdosó Alpár (Bécs), Dávid Gyula (Kolozsvár), Donáth László, Egri György (Kanada, Bp.), Erdélyi Tibor, Faludy György, Firon András, Forintos György, Földes Péter, Gazda Ferenc (Kolozsvár), Gereben István (USA), Gosztonyi Péter (Svájc), Gyenes Judit, Hajdú Szabolcs, Halda Alíz, Haraszti Mária, Hegedűs B. András, Kemény István, Kertész Dezső, Kiss István, Kiss Tamás, Kosáry Domokos, Kovács Andor (Svájc), Kovács István, Lakatos István, Lazur Barna, Lipták Béla (USA), Litván György, Lőcsei Pál, Marián István, Mécs Imre, Mihala Ferenc, Nagy Elek, Nagy Ernő, Nagy Károly (USA), Nagy Mihály, Obersovszky Gyula, Pogány Mária, Pomogáts Béla, Puchert János, Regéczy-Nagy László, Réti János, Szabó Iván, Szilágyi Júlia, Tóbiás Áron, Újhelyi Szilárd, Ungváry Rudolf, Várallyay Gyula (USA), Vásárhelyi Miklós, Vitányi Iván, Wittner Mária.

– A történeti hűség kedvéért szögezzük le, hogy a budapesti Nagy Imre-szobrot eredetileg nem a Vértanúk terére szánták. A kezdeményezők, például Andrew Sarlós kanadai magyar üzletember a Szabadság térre, a Bankcenter elé állította volna – sőt, lehetséges helyszínként korábban még a Jászai Mari tér is felvetődött. Félrevezető azt állítani, hogy konszenzus lett volna a szobor felállításáról. Az ügyről 1996 tavaszán tárgyaló fővárosi kulturális bizottságban Sasvári Szilárd fideszes képviselő éppenséggel azt hangsúlyozta, hogy nem mindenkinek Nagy Imre a forradalom szimbolikus hőse, van akinek a 18. születésnapja után kivégzett Mansfeld Péter. Az is elhangzott, hogy kérjék ki az ügyben az ötvenhatos szervezetek álláspontját, az MSZP–SZDSZ-többség azonban lesöpörte a javaslatot.

Olyan típusú érvek hangzottak el, hogy ha egy olyan kiváló férfiú, mint Göncz Árpád is támogat egy kezdeményezést, szükségtelen a további vita, egyeztetés.

Nota bene, abban sem vagyok biztos, hogy az Emlékbizottság valóban megtárgyalta a szobor ügyét – úgy tudom, van, aki nem így emlékszik. És végül még egy dolog. A témában igyekeztem mindent elolvasni, de nyomát sem találtam annak, hogy vizsgálták volna: a Vértanúk terén eredetileg egy másik emlékmű állt – a közterület a nevét is ennek köszönheti! –, s hogy ennek a történelmi rétegnek a felülírása, negligálása elfogadható-e. Ami persze nem zárja ki, hogy az akkori döntéshozók egy része ezt nagyon is végiggondolta… Nem igaz tehát az sem, hogy egy, a szobor témaválasztásával, elhelyezésével kapcsolatban mindig is fennálló széles konszenzust rúgtunk volna fel.

– Nagy Imre szobra huszonkét évig, a vörösterror áldozatainak mementója csak tizenegy évig állt a helyén. Vajon melyik tartozik inkább a térhez?

– Egy szobor legitimitását nem az adja, hogy meddig állt. Ezen az alapon az összes rossz komcsi szobrot meg kellett volna hagyni a rendszerváltás után.

Egy szobor legitimitását nem az adja, hogy meddig állt

– Az elbontott emlékművet ebbe a kategóriába sorolja?

– Egyáltalán nem. Nagy Imre történelmi szerepét nem vonjuk kétségbe, ha ezt tennénk, tényleg a Szoborparkba kerülhetne az alkotás.

– A már említett Andrew Sarlós mellett Demján Sándor és Fejér Béla üzletemberek is adakoztak annak idején. Jogot szereztek ezzel a műalkotás sorsának befolyásolására?

– Egy ebben a kérdésben komoly forrásmunkának tekinthető tanulmány szerint a szobor felállítása 52 millió forintos költségének az állam, a főváros és a kerületi önkormányzat az egyharmadát állta, a többit az adományozók adták össze. Természetesen ez semmilyen módon nem csökkenti Demján Sándor, Andrew Sarlós és a harmadik üzletember, Fejér Béla nagylelkűségét, csak annyit jelez, hogy nem teljesen magánadományból készült a szobor. De még ha teljesen privát pénzből készült volna, akkor se lenne jogi relevanciája. Nincs annak ugyanis nyoma, hogy az adományt feltételhez, mondjuk egy bizonyos helyszínhez kötötték volna. A kérdésben ma három szereplőnek van jogi mozgástere: az Országgyűlés Hivatalának (a szobor fölötti tulajdonosi jogok gyakorlójának), Varga Tamás pedig a helyszínnel kapcsolatban rendelkezik vétójoggal. A harmadik szereplő a tervezett új helyszín tulajdonosa, az V. kerületi önkormányzat. Mindenki más, például Demján Sándor általam nagyon tisztelt özvegye vagy a Nagy Imre Társaság véleményt mondhat, de annak jogi következménye nincs.

– A vörösterror áldozatainak szobrát elkészítő Füredi Richárd a maga korában derék kismester volt. Elég színvonalas a Vértanúk terére hamarosan visszakerülő, Hungáriával és a sárkányt legyőző férfival díszített szarkofágja?

– Messze nem olyan rossz, mint amilyen állítások vele kapcsolatban születtek. Nem vagyok mértékadó szobrok esztétikai értékének megítélésében, de megkockáztatom, hogy ennél sokkal gyengébb színvonalú emlékműveket is lehetne mutatni a Vértanúk tere körüli ötszáz méteres sugarú körben.

Előtte, utána: nézze meg az alábbi „fotócsúszkán”, milyen volt a rálátás az Országház épületére a Vértanúk teréről az 1919-es emlékmű és a Nagy Imre-szobor idején!

– Abba például a sétáló Ronald Reagan is beleesik!

– Sok minden beleesik – maradjunk ennyiben. A Vértanúk Emlékművének majdani megítélése egyébként azon is múlik, hogy a plasztikákat miként sikerül rekonstruálni. Bízom abban, hogy ugyanolyan magas színvonalú lesz, mint a többi Kossuth téri szoborrekonstrukció esetében.

– Maradjunk még az ötszáz méter sugarú körben. A Nagy Imre-szobor hajnalok hajnalán történt elbontása a Szabadság téri megszállási emlékmű ügyét juttatta eszünkbe. Az 2014-ben egyszer csak „felállítódott”, Varga Tamás alkotása meg „elszállítódott.” Ezek a rossz lelkiismeret jelei?

– A felelőst a mostani esetben nagyon könnyű megtalálni:

én döntöttem az elszállítás módjáról.

A normális menetrend szerint a kivitelező bekeríti a munkaterületet, előkészíti a terepet, amikor eljön az idő, annak rendje és módja szerint elszállíttatja a műtárgyat. Erre készültünk, de az ügymenetet az elszállítás előtti néhány nap felülírta. A Kossuth téri tüntetéseken elszabadult indulatok azt vetítették előre, hogy ezt a szokványos műszaki feladatot esetleg egyesek szeretnék megakadályozni. A demonstrálás mindenkinek szíve joga, de attól tartottam: lesz olyan felhevült tüntető, aki nem méri fel a többtonnás szobor mozgatásának veszélyességét. Mondjuk aláfekszik vagy a daru elé áll, és baleset történik. A büntetőjogi felelősséget pedig én viseltem volna. És azt sem szerettem volna, hogy olyan képek szülessenek, amelyeken a Nagy Imre-szobor egy kötélen lóg. Nagyon nem.

„Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább!” – Winston Churchill

– Füredi Richárd alkotásának felállítását a Vértanúk terén a Fehér Ház nevű ellenforradalmi szervezet kezdeményezte, ezt akkor felirat örökítette meg. A csoport vezetője a politikai kalandor Friedrich István volt, aki a térről eltávolított Károlyi Mihály államtitkára is volt, s a visszaállított Tisza István meggyilkolása ügyében 1921-ben előzetes letartóztatásba helyezték. Nem ironikus? 

– Nem tartozom azok közé, akik szerint egy szobor nem a tárgyáról, hanem az állítójáról szól. Egyelőre a szobor újraalkotásáról és felállításáról szóló pályázatnál tartunk. Kutatásoknak kell megelőzni azt a döntést, hogy az újraállított emlékművön milyen feliratok szerepeljenek. Az eredeti tervek nem maradtak ránk, innen-onnan összeszedett fotókból kell kihüvelyezni a részleteket.

– Ön támogatná, hogy a fehérterror áldozatairól is megemlékezzenek?

– A Vértanúk terén?

– Akár.

– Ott semmiképpen nem, mert ilyen nem volt ott korábban. Viszont helyeselném, ha az állam megfelelő helyen mindenfajta ordas eszme minden áldozatára méltóképpen megemlékezne.

– A tervek szerint június 16-áig állnia kell a Jászai Mari téren a Nagy Imre-szobornak. Reális ez az határidő? Ki avatja majd fel az emlékművet?

– Keményen dolgozunk, szerintem tartható a menetrend. Nem biztos, hogy lesz ceremónia, hiszen ezt a szobrot egyszer már felavatta Göncz Árpád 1996-ban.

– Anno a Tisza- meg az Andrássy-emlékművet is leleplezték, mégis volt ünnepség nemrégi visszaállításukkor.

– Nekem az a dolgom, hogy az illetékesek számára az esetleges avatásról szóló döntést lehetővé tegyem az újraállítás előkészítésével. A Jászai Mari tér méltó helyszín, az emlékmű közvetlen környezetét is megszépítjük. Minden adott tehát ahhoz, hogy a mostani szenvedélyek lecsillapodjanak.

 

Fotók: Vörös Szabolcs

Ha tetszett az interjú, kérjük, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket Facebookon!

Címkék: Interjú