Ismét papíron a Válasz! Megjelent az első kötetünk
Végre újra éreztük a nyomtatott papír illatát: megjelent a Válasz Könyvek első darabja! Kullmann Tamás főorvos 100 tünet, amelynél azonnal hívjon mentőt című kötetével rendhagyó vállalkozásba fogtunk. Szeretnénk segíteni abban, hogy a betegek javíthassanak az egészségügyi ellátás minőségén, a várakozási idő pedig csökkenjen a különböző osztályokon. Mutatjuk, hogyan.
Amikor a szerzővel, Kullmann Tamással Győrben találkoztunk, a kórházi névtábláján nemzeti színű fecskéket láttunk. Ismerőseket: néhány évvel ezelőtt még a Heti Válasz színeiben rendeztünk konferenciát a külföldről hazatérő orvosokról, Sok fecske címmel. Kullmann Tamás volt az egyik. Ő Párizsból jött haza, ma a győri kórház belgyógyász-onkológus főorvosa, és – ahogy a francia fővárosban tette – azóta is rendszeresen vállal sürgősségi ügyeleteket.
Kullmann doktor betegközpontú kötetet írt. Végigvette a főbb tüneteket és leírta, melyiknél kell azonnal mentőt hívni, melyiknél menjünk a sürgősségi osztályra, és mikor elegendő néhány napon belül felkeresni a háziorvost vagy a szakorvost. Elsőre nagyon eltér mindez attól, ami a Válasz Online-t jellemzi – mi folyton közéletről írunk, politikai szálakat keresünk, oknyomozunk. A könyv viszont szolgáltat, segíteni szeretne a betegeknek, közvetve pedig a magyar egészségügynek.
Kullmann Tamásnak ugyanis meggyőződése, hogy az embereket nem tanították meg a – nálunk csak néhány éve létező – sürgősségi osztály okos használatára. Mindenki azonnali ellátást remél, pedig a sürgősség lényege éppen nem ez.
Nem mindenkinek jelent azonnaliságot, csak a legsúlyosabb állapotúaknak. A betegeket osztályozzák, öt csoportba – úgynevezett triázsba sorolják. Ha valaki a legenyhébb, T5 kategóriába kerül, akkor a minimális várakozási idő számára két óra. Ám ha közben súlyosabb eset érkezik – és jó eséllyel a legtöbb újonnan jövő állapota komolyabb lesz –, azonnal hátrasorolják. Itt nincs hálapénz, aki nem sürgősségi eset, az a magyar egészségügyben szokásos folyosói várakozásnál is durvábbra számíthat, akár nyolc-tíz órára is. Mégpedig olyan társadalmi mixben – részeg hajléktalanok, alkoholtól kiütött tinilányok, szirénázó mentővel érkező infarktusos, élet-halál között lévő emberek –, amilyet legtöbben csak filmen láttak addig.
A Válasz Könyvek első darabja nemcsak arra ad választ, hogy melyik az a 100 tünet, amelynél mentőt kell hívni, legalább száz olyan panaszt is felsorol, amelynél elég néhány óra múlva bemenni a sürgősségre, és több tucatnyit, amelynél jobban járunk, ha egyiket sem tesszük. Legjobb otthon maradni, szépen kivárni, míg elmúlnak a kellemetlen tünetek, vagy másnap, harmadnap felkeresni velük a háziorvost. Egy vírusos fertőzés okozta hányás például rendkívül kellemetlen, megijed tőle az ember, de ha más tünet nem társul hozzá, akkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha szenvedésünk színhelyéül nem az otthonunkat, hanem egy sürgősségi osztály mosdóját választjuk.
Persze óriási felelősség látatlanban bármit tanácsolni, a kötet készítése közben nem egyszer kerestük meg a szerzőt: „Biztos? Nem kell ezzel mégis bemenni a sürgősségre?” Legtöbbször azt a választ kaptuk: biztos, az ilyen bajok kezelése a háziorvos dolga. De Kullmann Tamás mindenkinek azt javasolja, ha nagyon rosszul van, hívjon mentőt, vagy menjen a sürgősségre, mert az orvos felelőssége csak ott kezdődhet, amikor megvizsgálja a beteget. Ugyanakkor azt is állítja, hogy egy-egy tünet nagyon ijesztő lehet egy laikusnak, aki akkor először találkozik vele, de egy orvos – aki már ezer beteget látott abban az állapotban – nyugodtabban és nagyobb biztonsággal adhat tanácsot.
×××
A könyv gondolata tíz éve foglalkoztatja Kullmann Tamást, és amikor a kézirat első változata megjelent, az ország legtöbb nagy kórházban nem is létezett sürgősségi osztály. A betegek beutalóval érkeztek a belgyógyászatra, és a főorvosnak az volt a tapasztalata, hogy gyakran túl későn jönnek. Akkor az volt a célja, hogy megírja: melyek azok a tünetek, amelyeknél nem szabad beutalóra várni, azonnal mentőt kell hívni, mert nagyon nagy baj lehet a várakozásból.
Miután azonban sorra nyíltak a sürgősségi osztályok, a korábbi helyzet megfordult.
Addig nagy volt az életveszteség, azóta ritkábban fordul elő, hogy valaki késve érkezik, sokkal gyakoribb lett, hogy feleslegesen megy be, mert állapota nem indokolja a sürgősségi ellátást.
A beteg persze csak azt érzi, mennyire kellemetlen egy tünet, azt nem tudja, milyen súlyos. Egy lefittyedő szájzúg például nem fáj, mégis bele lehet halni az orvoshoz fordulás halogatásába, mert a stroke egyik jele lehet. Míg a magas láz sokkal kellemetlenebb, önmagában mégsem kell az ellátásához sem mentőtiszt, sem sürgősségi szakorvos.
A kötetben minden tünet, tünetegyüttes mellett kis ikon mutatja a teendőt: a mentő, a sürgősségi osztályt jelző vöröskereszt vagy pedig egy naptár rajza. A könyv arra is kitér: mit kell tenni, ha ezek a tünetek nem egymagukban, hanem valami mással együtt jelentkeznek, mert az sok mindent megváltoztathat.
A sürgősségi osztályok megnyitása a magyar egészségügy egyik legfontosabb modernizációs kísérlete, igazi sikertörténet, hiszen rengeteg életet megmentenek, sok olyan szövődményt ismernek fel, amelyet az orvosok korábban gyakran csak menthetetlen stádiumban azonosítottak. A sürgősségi osztályokról mégis sok negatív hírt olvashatunk, és folyamatos bosszankodás kíséri őket. Bosszankodnak a betegek és az orvosok is, mert sok a felesleges vizit, ami nem jó a kórháznak, és nem jó a biztosítottaknak sem.
Könyvünk ennek elkerülésében próbál segíteni, mert minél kevesebb az indokolatlan felkeresés, annál rövidebb a várakozási idő, annál célzottabban tudják használni az erőforrásokat.
Az pedig mindenkinek érdeke, hogy a sürgősségi ellátás jól működjön. Kullmann Tamás egy sor javaslatot is megfogalmaz nemzetközi tapasztalata alapján, hogy a rendszer mely szereplőinek min kellene változtatniuk a helyzet javulásához. (Erről majd máskor beszélgetünk vele.)
A betegek nem tudják megszüntetni az egészségügy összes anomáliáját, alulfinanszírozottságát, szűkös kapacitásait. Ha valakinek hat hetet kell várni egy ultrahangvizsgálatra, de a háziorvosa azt tanácsolja, hogy ülje ki a sort a sürgősségin, mert hajnali kettőre meglesz a lelete, akkor ki fogja ülni. A kötet a sürgősségi ellátás túlterheltsége miatt mégis segítséget nyújthat azoknak, akiket elbizonytalanít egy-egy tünet, mert egy értő, empatikus orvos tanácsára építhetnek. Evidenciának tűnik, de nem az, hogy a kiadvány tartalmazza az összes magyarországi sürgősségi osztály nevét és címét. Köszönet az először itt olvasható hivatalos listáért az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak, amely ezt a rendelkezésünkre bocsátotta.
A kiadványt Gróf Ágnes, a régi (és új) csapatunk művészeti vezetője tervezte. Az ikonok, grafikák, táblázatok kialakításának módja bizonyítja, hogy transzba jöttünk, amikor végre papírszagot érezhettünk. Több mint 70 fotó segíti Kulllmann doki tanácsainak értelmezését, a minőségi megjelenítést a Richter és az Egis gyógyszergyár támogatása tette lehetővé. Szakmai partnerünk a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság, szaklektor pedig a 2019-ben ismét az év kórházának választott győri Petz Aladár megyei kórház sürgősségi osztályának vezetője, Geiszlinger Beatrix főorvos.
Ma, a budapesti sajtóbemutató napján debütál a Válasz Online webáruháza, amit azért hoztunk létre, hogy olvasóinknak a legnagyobb kedvezménnyel tegyük elérhetővé a könyvet. A társadalmi összefogást jelzi, hogy az Országos Evangélikus Múzeum jóvoltából webáruházunk vásárlói – a kinyomtatott vagy a telefonjuk képernyőjén bemutatott számla ellenében – külön díj felszámolása nélkül vehetik át kötetet a Deák téri metró kijáratánál levő kiállítótér recepcióján. (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4. A múzeum hétfő kivételével mindennap nyitva tart 10-től 18 óráig.) Érdemes nem megállni a recepciónál, a korábban az év múzeumának választott kiállítótér megérdemli a figyelmet.
A 100 tünet minden nagyobb hálózat (Libri, Líra, Bookline, Book24, Könyvtündér) kínálatában szerepel, és ez az első könyv, ami a Hungaropharma jóvoltából patikai forgalomban is kapható.
A sürgősségi osztály az egészségügy frontvonala, ritkán említjük azokat, akik a nap 24 órájában a tűzvonalban állnak. S noha az egész könyvben egy szó sem esik politikáról, valójában ez a gyakorlatias kézikönyv, amely a beteg emberek eligazodását segíti, minden elemében közéleti. Az ok egyszerű: a magyar egészségügy színvonalának javítását szolgálja.
