Navracsics: „Manfred Weber alkalmas jelölt”

·2019.05.28

A vasárnapi eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Matteo Salvini-féle alakulat felé, és az lenne a legjobb, ha a Fidesz kibékülne a régi európai parlamenti szövetségeseivel – mondja Navracsics Tibor. Az Európai Bizottság magyar biztosa egy egri konferencia szünetében állt a Válasz Online rendelkezésére, hogy értékelje az EP-választást.

Meglepte a vasárnapi eredmény?

– Nem. Ez a választás legfeljebb tagállami szinten hozott meglepetéseket, európai szinten nem, mert világos volt, hogy a két gyűjtőpárt, a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Európai Szociáldemokraták Pártja támogatottsága csökkenni fog ugyan, de a többségük a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető. Az előzetes számításnál kevésbé teljesítettek rosszul a szocialisták, a liberálisok eredménye pedig a vártnál jobb lett. Az eredmény összességében megfelel a várakozásoknak.

Attól függ, melyik várakozást vesszük. Sokan reméltek „jobboldali-populista” gátszakadást, de ez nem következett be, sőt például a holland Geert Wilders vezette bevándorlásellenes Szabadságpárt nem is kapott mandátumot egyáltalán. A zöldek viszont Finnországtól Németországig jobb eredményt hoztak, mint ami a prognózisokban szerepelt.

– Valóban sokan beszéltek arról, hogy a radikális jobboldali erők meg fognak erősödni, de nem igaz, hogy a „gátszakadás” benne volt a levegőben. Vagyis az, hogy ezek a pártok megtörik a centrumkoalíció többségét, valószínűtlen volt. A legtöbb kalkuláció arról szólt, hogy a jobbközép–balközép tandem meggyengül ugyan, de a liberálisokkal kiegészülve megőrizhető a parlamenti többség. A zöldek második helyét Németországban jó ideje kész tényként kezelik.

Ne mondja, hogy nem vártak többet az új-jobboldali üstökös, Matteo Salvini körül csoportosuló erőktől! Orbán Viktor miniszterelnök sem azért kezdte bontogatni a néppárti egységet, és az olasz vagy osztrák „szuverenisták” felé tájékozódni, mert arra gondolt, hogy a végén úgyis a liberálisok képezik majd a mérleg nyelvét. A publicisztikai várakozás is a „népek tavaszáról”, „új Európáról” szólt.

– Biztos volt olyan, aki komolyan vette ezeket, de én nem számoltam azzal, hogy döntő pozícióba kerül a radikális jobboldal.

Persze az is kérdés, hogy kit sorolunk oda, hiszen olyan pártokról beszélünk, amelyek egymással sem mindig állnak szívesen szóba. A lengyel Jog és Igazságosságból (PiS), az olasz Legaból, a francia Nemzeti Gyűlésből (RN) és az Osztrák Szabadságpártból (FPÖ) álló tömb papíron leírható ugyan, de igen heterogén társaság.

Negyven éve fennálló status quo borult meg most azzal, hogy 50 százalék alá esett a jobbközép-balközép koalíció, ön viszont arról beszél, hogy minden várható volt, nincs itt semmi látnivaló. Azért ennél többről van szó, nem? Azoknak van igaza, akik valami teljesen új kezdetéről beszélnek?

– Nincs kizárva, de ez részben „élettani” folyamat is. Annak a nemzedéknek a hátralépése, amelyet sokszor pongyolán csak ’68-as generációnak hívunk, már csak életkori okokból is kultúraváltást fog hozni. Jean-Claude Juncker 1974 óta volt aktív politikus, mostantól pedig nem valószínű, hogy az lesz. Más időszakban, más korszakban szocializálódott emberek jönnek. Ezzel együtt én is úgy gondolom, hogy ez a választás nem egy történet vége, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a viták nyugvópontra jutnak, sőt több front csak most nyílik meg igazán. Az új parlament polarizáltabb lesz ahhoz képest, amit megszoktunk, mert a szélek erősebben, nagyobb hanggal lesznek jelen. A centrumkoalíció működni fog, de karcsúbban, több kompromisszummal.

Más időszakban, más korszakban szocializálódott emberek jönnek. Fotó: Európai Parlament/Benoit Bourgeois

Mi lesz a Néppárt és a Fidesz vitájával? Prőhle Gergely Vissza a néppártba! címmel írt hozzánk dolgozatot pár napja, mely némileg válasz volt arra, ahogy Bayer Zsolt írt április elsején (Kifelé a Néppártból, de gyorsan!), hogy ott kell hagyni ezt a baloldal felé kacsingató, bevándorláspárti brancsot.

– Ha csak a számokat és a politikai racionalitást nézzük, a vasárnapi választási eredmények alapján a Néppártnak nincs értelme nyitni a Salvini-féle alakulat felé, mert a Néppártnak a többség csak úgy jön ki, ha a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal áll össze.

Önmagában egy tiszta jobboldali koalíció nem lenne képes többséget szerezni, mint ahogy egy Néppárt nélküli baloldali koalíció sem. Erre csak a centrumkoalíció képes. Egyébként pedig sosem csináltam titkot abból, hogy a Fidesz Néppárti tagságát tartom jó útnak. Nagyon bízom benne, hogy ez a konfliktus megszűnik.

És akkor mi lesz az „elvekkel”? Hónapok óta arra trenírozzák a fideszes tábort, hogy a kereszténységet eláruló, balra tolódott, migránskaravánt akaró (stb.) néppárti elittel nincs hova menni.

– A Néppárt frakciója eddig is koalícióban volt a szociáldemokratákkal, és a Fidesz európai parlamenti frakciója eddig is tagja volt a Néppárt frakciójának…

Felfüggesztett tagja.

– Az utóbbi két hónapban. Öt évig pedig nem volt ilyen. Még egyszer mondom: a szociáldemokratákkal kötött koalíció 2014 óta áll fenn.

Tegyük fel, hogy Orbán Viktor a Néppártban akarja folytatni. Mennyi esélyt ad arra, hogy azt mondják neki, bocs, de ez a hajó elment?

– Nyilván most következik az erről szóló egyezkedés. Nem tudok jósolni. Szeretném, ha a felfüggesztés véget érne, és a Fidesz a Néppártban maradna.

Világos. Gratulált már Trócsányi Lászlónak?

– Nem. De úgy emlékszem, annak idején Pelczné Gáll Ildikónak sem gratuláltam, amikor az ő listavezetőségével győzött a Fidesz.

Igen, de Trócsányi nem csak listavezető, hanem biztosjelölt is. Az ön potenciális utódja. Ugyanakkor jelképes helyen, de ön is szerepel a Fidesz-listán. Elképzelhetőnek tart olyan forgatókönyvet, hogy egy politikai döntéssel mégiscsak önt hozzák előre biztosjelöltnek, gesztust téve ezzel a néppárti egyezkedésnél?

– Nem számolok ezzel. Nem kaptam semmiféle impulzust, ami ebbe az irányba mutatna.

De nincs ebben logika? Mármint abban, hogy ön, a „mérsékelt fideszes” lenne a garancia a Néppárt felé?

– Nem tudom. Trócsányi László hivatalosan bejelentett biztosjelölt, nem gondolkodom alternatívákon.

Nem gondolkodom alternatívákon. Fotó: Európai Parlament/Philippe Buissin

Arról hallani, hogy bár a Fidesz-vezérkar és -kampánystáb elégedett az eredménnyel, a tavalyi választási győzelemhez hasonló katarzis és eufória elmaradt, hiszen nem lett meg a 14-15 képviselő, nincs meg a kétharmados többség. Ön mit tud erről? Mit érzékelt vasárnap este az eredményvárón?

– Nem voltam ott az eredményvárón, ezért erről nem tudok mit mondani. Nem is beszéltem senkivel azóta, tehát nincs benyomásom, arról, milyen a hangulat.

– Mások mellett a Válasz Online gyorselemzése is arra jutott, hogy az európai zöldek megerősödése hatással lehet az európai politizálás fő témáira. Gyalogosan kifejezve: „a klímaváltozás lehet az új migráció”. Egyetért?

– Január óta tart a kampány, ebben az időszakban nagyon sok úgynevezett Citizens’ Dialogue rendezvényen vettem részt, ami afféle lakossági fórumnak feleltethető meg. Ott azt tapasztaltam, hogy a nyugat-európai országokban kezdettől fogva a klímaváltozás volt a fő téma, míg Közép-Európában a bevándorlás. Egy dolog tehát biztos: ezen az EP-választáson jelentek meg először karakteresen olyan témák, amelyeket tömegek európai, és nem pedig nemzeti problémaként azonosítottak. Amelyeknél világos, hogy a megoldáshoz a nemzeti szint kevés, európai léptékben kell gondolkodni. Ezért volt olyan magas a részvétel.

És mi a helyzet a tematizációs versennyel? Nem a migrációtól, hanem a klímaváltozástól lesz hangos az EP?

– Noha nem vagyok egyikben sem szakértő, de amennyire olvasmányaimból tudom, ez a két probléma erőteljesen összefügg. Lehet, hogy nem egymást kiütő ügyek lesznek, hanem olyan globális témaegyüttes, ami világosan közös kezelést igényel.

A választások másnapján hogy látja, ki lesz Juncker utódja, az Európai Bizottság új elnöke? Fideszes kommentátorok a csúcsjelölti, német szóval Spitzenkandidat-rendszer végéről beszélnek, és hogy Manfred Weber a CDU/CSU csökkenése után már nem aktuális jelölt.

– Lássuk, hogy mit tudunk: az Európai Parlament tavaly elfogadott határozatában kijelentette, hogy muszáj a csúcsjelöltek közül választani a Bizottság új elnökét. Azt is tudjuk, hogy az Európai Tanács valamikor most tart egy első körös beszélgetést arról, hogy meg tudja-e nevezni a személyt. Ők ugyanakkor nem kötötték ki maguknak, hogy csak csúcsjelölt mellett dönthetnek. Azt is tudjuk, hogy az „értelemszerű jelölt” Manfred Weber lenne, aki német, és elvileg bírja a német kormány támogatását is. Azon néppártiak, akik nem Webert szeretnék, a francia Michel Barnier mellett tennék le a garast, akit Macron-támogatott figuraként szokás elkönyvelni. Eddig tehát a tények – innentől csak a kérdések jönnek. Vajon Németország megengedheti magának a presztízsveszteséget, hogy kiáll Weber mögül? Franciaország keresztül tudja vinni, hogy ne csúcsjelölt legyen a Bizottság elnöke?

Utóbbira a válasz nyilván a nem, ha egyszer az EP-nek elfogadott határozata van arról, hogy csúcsjelölt kell.

– De ez felülírható. Az Európai Tanács jelölhet valakit, aki nem csúcsjelölt, az Európai Parlament pedig megválaszthatja többségi szavazással. (Az Európai Tanács tagjai, vagyis az EU tagállamainak állam- és kormányfői ma este találkoznak Brüsszelben, és egyetlen napirendi pontként informálisan egyeztetnek a választások eredményéről, illetve az Európai Bizottság új elnökének személyéről. A magyar kormány nem támogatja a csúcsjelölti rendszert, mert ellentétesnek gondolja a lisszaboni szerződésben foglaltakkal, ugyanakkor Gulyás Gergely miniszter hétfői rádióinterjúja szerint Orbán Viktor nem visz jelöltet a Tanács elé, és továbbra sem támogatja Webert. – a szerk.)

Weber alkalmas jelölt?

– Igen, Weber alkalmas jelölt

Orbán Viktor nem így látja.

– Szerintem a miniszterelnök nem Weber általános alkalmatlanságát, hanem egy kampányban tett kijelentését bírálta. Ez egy hivatalban levő miniszterelnöktől legitim dolog.

A Fidesz 1,77 millió szavazója hetekig azt hallgatta a kampányban, hogy ez az ember egy bevándorláspártiakkal szövetkező, a konzervatív elveket feladó, emellett gyenge, karakter nélküli, következésképp alkalmatlan politikus. Hogy lehet innen visszajönni?

– Most két kérdést tett fel. Egyrészt, hogy hogyan definiáljuk a konzervatív, kereszténydemokrata értékeket. Másfelől, hogy mit várunk el a Bizottság elnökétől. Ami az utóbbit illeti: nem vagyok benne biztos, hogy a tagállamok többsége azt óhajtaná, hogy karizmatikus vezető, erős személyiség álljon a Bizottság élén. Ha jól értem a magyar kormány kifogásait a Juncker-korszakkal szemben, akkor az az volt, hogy Juncker úgy határozta meg a Bizottságot, mint egy politikai jellegű testületet, míg a magyar kormány a közvetítő típusú szerepfelfogást preferálja. Akkor most jó lenne, ha egy erős akaratú, diktálni szerető személyiség lenne a Bizottság elnöke?

Manfred Weber konzervatív?

– Nem szoktam elvitatni az emberektől a saját identitásuk meghatározásának jogát. Ő magát konzervatívnak nevezi, a magyar miniszterelnök magát kereszténydemokratának nevezi, nem kérdőjelezem meg egyikük önazonosságát sem.

Új korszak jöhet az európai politizálásban | Válasz Online

Az emberek a teszetoszaság ellen szavaztak – magyarázza az egyik hozzászólás a populisták és a zöldek előretörését. Lehet, hogy karakteresen más lesz az új bizottsági vezetés, mint a Juncker-korszak?

– A Bizottság a tagállamok együttműködési hajlandóságának van kiszolgáltatva. A Bizottság javaslatokat tesz, illetve a döntéseket végrehajtja – de a döntéseket maguknak a tagállamoknak kell meghozniuk, illetve az EP-nek. Ha a tagállamok nem akarnak együttműködni, vagy nem értenek egyet egy megoldásban, akkor a Bizottság nem tudja rájuk erőltetni, mint láthattuk azt a kötelező kvóta esetében. A teszetoszaság érzése ebből fakadhat, illetve abból, hogy a magyar döntéshozatali időtartamhoz képest – ahol simán előfordulhat, hogy reggel beterjesztenek egy javaslatot, délutánra meg elfogadják – az EU-s döntéshozatal hosszú, 2-3-4 éves is lehet. Nagyon nagy a nyomás, hogy ez változzon, hogy az EU legyen egységes cselekvő egész, főleg az USA-val, Kínával és Indiával folytatott gazdasági versenyben. Más területeken pedig legalább annyira karakteresen azt várjuk el, hogy a tagállamok dönthessenek, „Brüsszel” ne szóljon bele. Ez okozza az állandó vibrálást az Európai Unióban.

– „Európai Egyesült Államok” vagy „szuverén nemzetek Európája” – aztán a végén marad a középút?

– Igen, úgy látom, hogy a centrumkoalíció fenntartásával az EU tovább halad a középúton.

Akkor tehát sok minden változott azért, hogy minden ugyanolyan maradjon.

– Így is fogalmazhatunk.

– Önnel most mi történik? Meddig lesz még uniós biztos?

– Lezárjuk az ügyeket, amelyek még folyamatban vannak. A megbízatás október 31-ig tart.

Az új biztosok meghallgatása pedig szeptemberben kezdődhet. Mit gondol, utódját, a következő magyar biztost is úgy fogják csuklóztatni, mint öt évvel ezelőtt önt?

– Az új biztos helyzete az enyémnél nem lesz kiélezettebb. 2014-ben a mostaninál sokkal erősebb centrumtöbbség volt. Az EP-ben kezdettől céltáblának jelöltek meg, mint olyan politikust, akit biztosan ki kell lőni, elkaszálni a meghallgatáson. Nem hiszem, hogy az utódomnak ennél nehezebb dolga lesz.

 

Borítókép: Európai Parlament/Christian Creutz

A Válasz Online jövője olvasóinkon múlik! Két hónap alatt 1500 támogatót gyűjtünk. Csatlakozzon hozzánk most!

Kategória: Interjú