Gettómilliomosok: roma etnikai tömböket alakít ki a CSOK

·2018.12.13

A Válasz megtalálta a kapcsolatot a borsodi falvak ingatlanpiaci robbanása és a házasságkötések számának meredek emelkedése között. Adatokkal bizonyítjuk, hogy miközben a kormány a gyerekesek lakáskörülményein igyekszik javítani, járulékos következményként roma etnikai tömböket hoz létre – országszerte.

×××

Megkérlek benneteket, az első hitvesi csókkal tiszteljetek meg minket – mondja Mészárosné Rózsa Edit anyakönyvvezető, a pár pedig olyan elfogódottan csókolja meg egymást, mintha három gyermekük szűzen fogant volna. Tiszaburán vagyunk, Jász-Nagykun-Szolnok megyének azon a részén, ahol az utóbbi években sorozatban rendezték a kézfogókat. Nem is akármilyeneket: furcsa keverékeit az ünnepélyességnek és a hétköznapiságnak.

Puzsoma Gyula és Pozák Andrea esküvőjét nem hétvégén tartják, mert akkor fizetni kellene a házasságkötő teremért. Elmarad a szertartás elmaradhatatlan mondata is, a „húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt” – nincs ugyanis gyűrű.. Az anyakönyvvezető megszokta már ezt is. Külön koreográfiával helyettesíti: a pár egymással szembefordulva esküszik hűséget egymásnak. Nem mondhatjuk, hogy a szeretteik előtt, mert a tanúkon kívül csak mi vagyunk a teremben.

Külön koreográfia Puzsoma Gyula és Pozák Andrea esküvőjén. Fotó: Szabó Balázs

„Az élet egy angolkeringő, mit eltáncolsz a sírig, a sorsod csak attól függ, kivel táncolod végig” – ennél kevéssé ide illő idézetet el sem lehetne képzelni a közmunkás férfi és hitvese számára. Azt már inkább magukénak érzik, amikor az anyakönyvvezető „sorsküszöböt” említ. Igazi küszöböt lépnek át rövidesen, a magyar állam ugyanis gáláns nászajándékról gondoskodott számukra: 2,2 millió forinttal jutalmazza egybekelésüket. Ennyi családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) jár a háromgyermekeseknek használt lakás vásárlására, amiből a környéken saját házat vehetnek egy fillér hozzátétele nélkül. Már ki is nézték maguknak.

Pezsgő, koccintás, de nincs idő hosszú gratulációra, csúcsra jár az anyakönyvi hivatal. 2010 és 2016 között 46 százalékkal nőtt országosan a házasságkötések száma, 28 járásban pedig megduplázódott. Már be is lépett a terembe az új pár, Rácz Barbara Alexandra és Fehér Zoltán. Megadják a módját, az ara csipkeruhában mondja ki az igent, a vőlegény is öltönyben feszít, élvezik a pillanatot. Öt éve élnek már együtt, azt mondják, nem a pénzért házasodnak, de a barátaik igen, ők meg kedvet kaptak a CSOK-os esküvők sorától.

hirdetés

A kormány 2015 júliusában terjesztette ki a használt lakásokra a támogatást. A fiatal házasoknak adókedvezményt is adott, és az egész országban nőni kezdett a házasságkötések száma. Szolnok megye az elsők között ébredt. Véletlenül botlottunk a két pár esküvőjébe még 2016-ban, a jelenség háttere viszont nem hagyott nyugodni minket:

azóta követjük nyomon, ahogy az ország válságövezeteinek falvait sorra éri el az esküvői hullám.

Pedig a kiindulópont egészen mást ígért. A frigyek az utóbbi évtizedekben olyan ritkák lettek, hogy – mint a Demográfiai Portré 2018 című kötetből kiderül – 2011-ben először csökkent 50 százalék alá a házasságban élők száma Magyarországon. Manapság a 20-24 esztendős férfiaknak kettő, a nőknek csupán öt százaléka házas. Az esküvő a 2000-es évek végére Magyarországon újfajta jelentéstartalmat kapott: legalább annyira jelezte a középosztályhoz, mint az egymáshoz tartozást. 2010-ig ugyanis elsősorban a fővárosban és a Dunántúlon élők, főként pedig a diplomások és a harminc évnél idősebbek járultak az oltár és az anyakönyvvezető elé, a kapcsolatukat legritkábban szentesítők pedig a keleti országrész apró falvaiban éltek – és ott is a legszegényebbek közül kerültek ki.

Hat év kellett csupán, hogy feje tetejére álljon az addigi világ. Budapest a házasságkötések arányában az élről a lista végére csúszott, a sereghajtók közé tartozó Borsod pedig az első helyre ugrott a Központi Statisztikai Hivatal 2016-os adatai szerint.

Kelet-Magyarország jobban teljesít. Fotó: Szabó Balázs

Abban az évben egy budapesti nőnek 54 százalék esélye volt arra, hogy 50 éves koráig házasságot kössön, Borsodban viszont ennél nagyobb: 74 százalék. A falvakban a 30 év alattiak tömegével kezdtek megesküdni, a nyolc osztályt végzettek körében pedig megduplázódott az egybekelők aránya. Ha addig a legfejlettebb térségekben nősültek a férfiak, most a legfejletlenebbekben.

A háttérben ezúttal nem a nőt érdemes keresni – hanem a pénzt. A nagyvárosokban egy 20-30 milliós ingatlan megvásárlásánál nincs olyan nagy jelentősége a három gyermekre járó 2,2 millió forintos állami támogatásnak, falun viszont az összeg kiteheti a teljes vételárat.

Nem csoda hát, ha az új házasságkötési hullám egyik fontos jellemzője, hogy ezeket a házasságokat már évekkel korábban elhálták – annyira, hogy a gyerekeik is rég megszülettek. Így esett – Magyarország történetében alighanem először –, hogy a kétgyerekes anyák kelendőbbé váltak, mint a hajadonok. Márpedig ez történt: őket kétszer akkora eséllyel vitték az anyakönyvvezető elé.

Példa nélküli az is, hogy a legvonzóbbnak a három vagy még több gyermekes hajadonokat tartsák, de most eljött az ő idejük: körükben 110 százalékkal nőtt a frigyek száma – Tiszaburán látott esküvő, amikor közmunkás férfi elveszi gyermekei édesanyját, az egyik leggyakoribb házasodási mintává vált Kelet-Magyarország nehéz sorsú településein.

No, de miért kell a CSOK-hoz megesküdni? Hiszen a támogatás élettársi kapcsolatra is jár! Igen, de gyermeket „beígérni” használt lakásra csak házaspároknak lehet, ráadásul az együtt élők utódainak „összeszámítása” is jóval egyszerűbb házastársak esetében.

hirdetés

Az évtizedekig alig használt falusi házasságkötő termekben tehát egymást követik az arák és a vőlegények, miközben a 28 duplázó járás közé egyetlen fővárosi kerület sem fért be, a Dunántúlnak is csak négy leszakadó térsége. Ellenben Borsod és Szabolcs önmagában hat-hat járással képviselteti magát a 2010 és 2017 között legalább kétszer annyi frigyet jegyző járások listáján, Heves, Békés és Hajdú három járással. Jász-Nagykun-Szolnok kettővel, Csongrád pedig eggyel.

Nem a megyeszékhelyek az érintettek, és nem is a járási központok. Hanem a periféria.

Ott viszont évek óta eladhatatlannak hitt ingatlanok után kezdtek el hevesen érdeklődni. A forgalomképtelennek tartott házakban idős emberek élnek, akik azért nem költöztek el a városokban élő gyermekeikhez, mert nem akarták az életük munkájával szerzett házat fillérekért odaadni. Most megélénkült a kereslet, az ifjú párok a boldogító igent nemcsak egymásra mondják ki, hanem arra is, hogy házat tudjanak venni az államtól kapott pénzen.

Veszik is a házakat, ami úgy alakította át a piacot, ahogy az korábban legfeljebb ingatlanügynökök rémálmaiban jelentkezhetett. A legnagyobb hazai bank évről évre elkészíti Az OTP Lakóingatlan értéktérkép című elemzést, amelynél ugyan kevés unalmasabb olvasmány van, hiszen rendre arról szól, hogy a hazai ingatlan piac motorja Budapest belvárosa és néhány budai kerület, aztán most…

A 2015-ös évről szóló elemzésükben érezni először némi döccenést: az országban akkor öt járásban duplázódott meg az ingatlaneladások száma. Nincs abban semmi különös, ha a Dunakanyar vagy a Velencei tó környékén megélénkül a piac, no de hogyan kerül a képbe a borsodi Putnok környéke? És a hozzá közel eső Szikszó? Akkor még azzal magyarázták a jelenséget: ezeken a környékeken annyira eladhatatlanok a házak, hogy ebben a tempóban 200 év kellene az összes eladásához. Ha tehát most egy ház helyett kettőt adnak el, az már rögtön megkétszereződése a forgalomnak.

Csakhogy 2016-ban már 25 járásban kétszereződött meg az előző évhez képest az eladások száma, és a többség (14) volt kelet-magyarországi, aprófalvas válságövezet. Budapesten csökkent a növekedés mértéke; hogyan lehet akkor, hogy Borsodban öt járás is meg tudta duplázni az eladott ingatlanok számát, és Záhony, Encs vagy Pétervásárának lakáspiaca százszázaléknál is nagyobbat tudott nőni? Ráadásul olyan falvak révén, amelyeket évtizedek óta a kilátástalanság helyeiként írt le az ingatlanszakma.

Most jön csak a valódi abszurd: 2017-re a használt ingatlanok piacának legdinamikusabban fejlődő megyéje az a Nógrád lett, ahol egyébként a legkevesebb lakást építették.

Az ingatlanosok úgy érezhették, minden addigi szabály érvényét vesztette. Ha Budapesten vagy Győrben, Pécsett megnő az igény a használt lakásokra, akkor emelkedik az áruk is. Durván. Nógrád azonban úgy ugrott az eladási számot növelő megyék listájának élére, hogy ott az eladott ingatlanok átlagos értéke még csökkent is.

2017-ben az ország leghátrányosabb helyzetű megyéi közül Borsodban, Szabolcsban és Barányában öt-öt olyan járás is volt, ahol kétszeresére nőtt a gazdát cserélt ingatlanok száma. Éppen ebből az öt borsodi járásból négyben a házasságkötések száma is legalább duplázódott 2010 és 2016 között. A kivételt a szikszói járás adja, ahol „csak” 80 százalékos volt a növekedés.

„Mi már mások vagyunk.” Fotó: Szabó Balázs

Felkerül a napszemüveg, megindul a menet, túl vannak a szertartáson. A vőlegény megkönnyebbülten gyújt rá, a gyerekek lelkesen viszik a menyasszony uszályát. Rácz Barbara Alexandra a szüleitől még azt tanulta, nem a papíron múlik a boldogság. „Mi már mások vagyunk” – mondja. Visszatértek a hivatalos útra.

A lakáshoz jutás fontos fejlemény, hiszen olyan járásokat érint, ahol kiugróan magas a gyermekszegénység aránya. Ezek azok a térségek, ahol sorban alapították a tanodákat, felismerve, hogy a gyerekeknek nemhogy íróasztaluk sincs otthon, de gyakran még asztal sincs a lakásban. Egy középosztálybeli család elképzelni sem tudja, milyen csábító tűzre dobni a tankönyveket, amikor kint mínuszok kopognak.

Azokban a térségekben, ahol a kisebbség lett a többség, a nélkülöző gyermekek lakhatása nemzeti üggyé vált. A kormány tudatosan lépett, hiszen a használt lakás vásárlását támogató CSOK-ot ugyan féléves előzetes biztosítási jogviszonyhoz kötötte, de ezt közmunkával is teljesíteni lehet.

Csakhogy ezekben a térségekben a lakosság kétféle rétegből áll: nagyon szegény nagycsaládosokból és idősekből. A keresletet és a kínálatot ez a két, etnikailag is eltérő csoport jeleníti meg, az üzlet megkötése után pedig az öregek otthagyják a falvakat, városokba költöznek. A CSOK felgyorsítja az elvándorlásukat és a roma etnikai tömbök kialakulását. A következmény pedig: a szegregátumok tovább rontják a gyerekek tanulási, a felnőttek munkavállalási esélyeit, és megszüntetik az egymás mellett élésben óhatatlanul meglevő feszültségek kezelésének napi rutinját.

Lakosságcsere – így hívják ezt a demográfiai a jelenséget.

Az állam nem keveset költ a CSOK-ra, és minden harmadik forint használt ingatlanok vásárlására megy, a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2015 óta több mint 60 milliárd forint. (A Nemzetgazdasági Minisztériumtól járásra lebontva is kértük a használt lakásokra költött összeget, ha az adat megérkezik, frissítjük cikkünket.)

×××

„Míg a szívem dobogni fog, hozzád hű leszek” – mondják az eskü szövegét a jászsági párok. Üres sörösdobozok zörögnek a falvak útjain a felpántlikázott autók mögé kötözve. Ünneplik az ifjú párt. Méltán: sikerült megragadniuk életük nagy lehetőségét. Harmadnapra aztán jöhet a kijózanodás. Rögtön szembesülnek a kérdéssel: elég lesz a közmunkásbér és a gyermekek után járó családtámogatás az új otthonban kezdett új, minőségibbnek hitt élethez?

 

Ha tetszett a cikk, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket FacebookonCsak olvasóinkra számíthatunk!

 

Borítókép: Szabó Balázs

Címkék: riport