„Az a retorika, amely szerint védekezésre rendezkedünk be egy háborúban éppen területveszteséget szenvedő országgal szemben, nem sokban áll távol a »nekünk semmi sem sikerül« attitűdtől.”

„Orbán Viktor részéről jó dramaturgiai érzékre vall, amikor a saját bukása előestéjén ad még egy esélyt a környezetvédőknek, hogy némi szerephez jussanak egy ígéreteit meghazudtoló, nemzeti érdekeinket eláruló kormány eltávolítása körül. Azon leszünk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.”

Múlt héten már rávilágított a sajtó azokra az anomáliákra, amelyek a tanárok teljesítményértékelését kísérik, most azonban Miklósi László belülről mutatja meg a rendszert olvasóinknak. A Történelemtanárok Egyletének elnökeként Miklósi országosan is alighanem a legaktívabb tanárok egyike, mégis kegyelemkettest kapott az értékelésen. Amit aztán feljavítottak kegyelemhármasra. Hogyan lehetséges ez? Az alábbi írásból kiderül. Ha átváltom a […]

Az én szavazatomra csak akkor számíthat a Tisza, ha biztosítottnak látom, hogy a hatalmat a negyedik magyar köztársaság megteremtésére használja majd fel – írja vendégszerzőnk. Deme Zoltán helyteleníti, hogy mind a visszalépő ellenzéki politikusok, mind a Puzsér Róbert vezette Polgári Ellenállás mozgalom konkrét vállalások elfogadtatása nélkül ajánlja fel a Tiszának a támogatást.

Félő, hogy behozhatatlanul a vesztesek között találja magát Magyarország mesterségesintelligencia-fronton, hiszen nálunk „a 7-10 éves gyerekek tudásvágyának kielégítésére 2025-ben ugyanúgy az Ablak-Zsiráf szolgál, mint a vezetékes telefon bevezetése előtt” – írja lapunknak küldött elemzésében Huszár Ferenc. A Cambridge-i Egyetem docense, az egyik legidézettebb magyar AI-kutató egy májusi szimpóziumon elhangzottakkal vitatkozva fejti ki, hol tartunk most, de lehetséges kitörési pontot is mutat. Ahhoz persze többek között az kellene, hogy a világ vezető kutatóinak ne az autokrata Orbán Viktor jusson először eszébe Magyarország nevének hallatán.

„Valahogy meg kell majd mutatni a világnak, hogy a magyar nem a legpocsékabb nemzet. A ma, itt, ezen a téren készült fotókra lehet majd mutogatni akkor bizonyságul: lám, voltak itt sokan, akik nem éltették az agresszort, sem a hazait, sem moszkvai barátját.” Stumpf András kollégánk beszéde a Polgári Ellenállás június 10-i Kossuth téri tüntetésen, amit az önkénytörvény elfogadása ellen szerveztek.

Aki az önkénytörvényt megszavazza úgy, hogy azzal a polgárok által már felajánlott egy százalékokat is elvehessék, hiába „visibál” majd alkotmányos alapjogokról, ha netán bukik ez a rendszer. Ezeknek a képviselőknek egyetlen érvük sem lehet majd, ha netán a „nép” törvény általi, visszamenőleges és teljes vagyonelkobzásra ítélné őket. Veszélyes játszmába kezdett a Fidesz. Vélemény.

Legutóbb három miniszternek írtunk levelet, most a történelmi egyházak vezetőinek, papjainak jobbik énjét próbáljuk megszólítani. Úgy véljük, a magyarországi keresztény felekezeteknek azonnal meg kell szólalniuk – rájuk még talán odafigyel a hatalom. Példát vehetnének az erdélyi magyar püspökökről, akik a „keresztény politika” és saját híveik érdekének ütközésekor habozás nélkül a nép pártjára álltak.

A Magyarországon forgatott nemzetközi filmes produkciók drasztikus leállását okozhatja, ha az Egyesült Államok valóban „vámot” vagy hasonló pénzügyi terhet vetne ki a területén kívül gyártott produkciókra, állítja vendégszerzőnk, Radnai Károly adószakértő. Az intézkedés hatása a magyar filmipar Covid-járvány idején tapasztalt visszaeséséhez lenne mérhető. Pedig a hazai filmipar felfutása az elmúlt negyedszázad kevés magyar gazdasági sikertörténetének egyike.

„George Simion támogatása beleillik a keserű nemzetpolitikai csalódások sorozatába. Sokáig a mára lényegében megszűnt baloldal egyes szereplőit lehetett azzal vádolni, hogy a busz alá lökik a határontúli magyarokat, amennyiben napi érdekeik úgy kívánják. A »tihanyi gondolattal« felzárkózott hozzájuk az önmagát nemzetinek nevező kormánypárt.” Ablonczy Bálint rendkívüli publicisztikája az erdélyi magyarok politikai képviselete ellenében formálódó Budapest–Bukarest-tengelyről.

Az Ukrajna csatlakozásával járó végső nemzetgazdasági költségek kiszámolása és egy főre történő lebontása 2025 elején teljesen komolytalan vállalkozás – írja Hettyey András Orbán Viktor és Gulyás Gergely Ukrajna felvétele elleni érveire reagálva. Vendégszerzőnk le is vezeti, miért van ez így. Az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem docense viszont ma is érvényben lévő magyar kormánydokumentumokkal alátámasztva vázolja, miért nemzeti érdekünk Ukrajna csatlakozása.

A KSH áltudományosnak minősítette a lapunkban megjelent tanulmányt, amelyben kutatók állították: a statisztikai hivatal relatív jövedelmi szegénységi adataival nagy a baj. A KSH szerint a minimálbér és a közmunkásbér magyarázza a szegénységi küszöb körüli, toronymagasan kiugró értékeket. A Válasz Online ismét a kutatókhoz fordult, hogy megtudjuk, elfogadható-e szerintük a hivatal válasza. Nos, nem az.

Három éve lapunkban közölték első nyilatkozatukat azok a tudósok, akadémikusok, akik támogatják Ukrajna népének az agresszor Oroszország elleni önvédelmi harcát. Most ismét szükségét látták a közös fellépésnek: együttesen ítélik el a magyar kormányt, mivel az feltételek nélküli tűzszünetet kíván elfogadtatni a megtámadott országgal.

Létfontosságú számot vetni azzal a történelmi és kulturális előzménytörténettel, amely az értelmiséget a megszólalás jogával felhatalmazta, ezáltal pedig leszámolni a mítosszal, hogy ezzel a joggal csorbítatlanul rendelkezik – írja Bodor Emese. Vendégszerzőnk lapunk januárban indított vitasorozatában szólal meg, válaszként többek között Puzsér Róbert Válasz Online-on megjelent kiáltványára. Vélemény.

„Szégyenletes szerepünket, melyet Orbán Viktornak köszönhetünk, szomszédaink és európai szövetségeseink még sokáig fogják emlegetni. Innen üzenjük nekik, hogy van és lesz egy másik Magyarország, amely nem árulásból, nem idegen érdekek szolgálatából remél hasznot magának.” A beszédet változtatás nélkül közöljük.