Babocsay Gergely: Vissza Európába a Természettudományi Múzeumot is!
Több mint hét éve teljes bizonytalanságban működik az egyik legfontosabb országos múzeum. A debreceni költözés terve most már végleg lekerül napirendről, de ez önmagában még nem jelent kiszámítható jövőképet. Az elmúlt időszak rengeteg kárt okozott, egyre mérgezőbb légkör alakult ki az intézményben, óriási volt a fluktuáció, a kétségbeejtő helyzet sokak lelki erőforrásait, egzisztenciális tűrőképességét felőrölte. Babocsay Gergely, a gyöngyösi Mátra Múzeum főmuzeológusa felvázolja, mire lenne szükség ahhoz, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum újra sikeres intézmény legyen, amely tudásközpontként segíti a biológiai sokféleség megóvását.
Az elmúlt időszakban a sokat szenvedett múzeumi szférában is különösen nehéz sors jutott a Magyar Természettudományi Múzeumnak (MTM), melynek egyik filiáléjában dolgozom. Az intézmény debreceni költözésével kapcsolatos, több mint hét évig tartó bizonytalanság most véget ért. Az ezzel járó traumák, veszteségek azonban még sokáig fognak kísérteni, és ez a korszak minden bizonnyal nem virágkorként fog szerepelni a múzeum történetében.
De mik is voltak ezek a traumák, és hogyan léphetünk tovább? A kérdés megválaszolása szempontjából az ICOM Magyarország Elnöksége által megfogalmazott 19 pontos vitaindító múzeumügyi állásfoglalásból kettő az, amelyik első körben a Magyar Természettudományi Múzeum szempontjából különösen releváns. Az első a korábbi politika által erőltetett költöztetésekről szól:
„8. Az intézményrendszer stabilizálása, az országos hatókörű múzeumok kényszerített költöztetésének leállítása. A Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum helyzetének mielőbbi rendezése a fővárosban.”
Az új kormány és a kulturális tárca már jelezte, hogy a költöztetés ötletét elvetették. Nagy megkönnyebbülést jelent ez mindazoknak, akik aggódtak e korábban erőltetett elképzelés miatt, legfőképpen az intézmény dolgozói, és azon belül is a szakmai gárdája. Érdemes azonban rövid visszatekintést tenni. Az eseményeket dokumentáló „Maradjon Budapesten a Természettudományi Múzeum” elnevezésű Facebook-oldalon időben visszafelé görgetve azt láthatjuk, hogy a remény és a csalódás hullámokban követték egymást. Az érzések hullámvasútját a dolgozók sokszoros intenzitással élték meg, hiszen munkahelyükről, hivatásukról, és a többségnek szó szerint életpályájáról volt szó.
Az évekig tartó bizonytalanság sokak lelki erőforrásait, egzisztenciális tűrőképességét felőrölte.
Nem segített az intézményen belüli egyre mérgezőbb légkör sem. Az elmúlt 6-7 évben 30-nál is több kutató és kurátor hagyta el a múzeumot, és sosem látott fluktuáció jellemezte a teljes személyi állományt. Szinte egymás kezébe adták a kilincset az újonnan felvettek és a rövid időn belül távozók. A legnagyobb veszteséget azonban az évtizedek, illetve hosszú évek tapasztalatával bíró, magasan képzett, elismert kutatók, gyűjteményi kurátorok, preparátorok és múzeumpedagógusok távozása jelentette. Az Állattár, az MTM legjelentősebb és legismertebb egységének (a gyűjteményi anyag több mint 75 százaléka itt található) a vesztesége volt a legnagyobb.
Ma több jelentős gyűjtemény vagy nem rendelkezik kurátorral, vagy teljesen új, fiatal gyűjteményvezető igyekszik működtetni. Közülük többen a legjobb esetben is csak újdonsült szakértői az általuk gondozott gyűjteményben található élőlénycsoportnak, széles szakmai kapcsolatrendszerrel, illetve gyűjteményi gyakorlattal még nem rendelkeznek. Ilyen helyzetben van a biológiai sokféleség kutatásának fellegvára, amikor a közbeszéd nap mint nap a biológiai sokféleség hanyatlásáról szól, és fajok tömege hal ki úgy, hogy a tudomány és így az emberiség számára ismeretlen marad.
Az MTM Debrecenbe költöztetésének ötletét születése pillanatától ellenezte a szakma szűkebb és tágabb köre.
2019 elején az intézmény szakemberei a költöztetés alternatíváját bemutató részletes javaslattervet is kidolgoztak, amely mentén a döntéshozó mindenki számára elfogadható döntést hozhatott volna. Ebben benne volt egy Debrecenben felépülő új természettudományi múzeum is, de a koncepció fő pontként az MTM Budapesten tartását jelölte meg.
Az elvek és érvek világosak voltak, ma is érvényesek: 1) A költöztetés pótolhatatlan veszteséget okozott volna a gyűjteményi anyagban, elsősorban a legsérülékenyebb, világszínvonalú lepke-, bogár- és hártyásszárnyú-gyűjteményben (együttesen közel 6 millió rovarpéldány). 2) A költözéssel a gyűjteményi anyagok hosszú időre hozzáférhetetlenné váltak volna a kutatások számára, pont, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. 3) A tapasztalt kurátorok maradéka, akik mély ismeretekkel rendelkeztek a gyűjteményeikről – egy korábbi szakszervezeti felmérés alapján – nem követték volna a múzeumot Debrecenbe, a pótlásukra felvett kurátoroknak tapasztalat, az adott gyűjtemény ismerete és mentorok nélkül kellett volna elkezdeniük a munkát. 4) A több mint 10 millió példányt számláló, világszinten is jelentős gyűjteményi anyaghoz a nemzetközi kutatóközösség sokkal nehezebben fért volna hozzá távol a fővárostól. 5) Az ország egyik legnépszerűbb múzeuma a hazai népesség fele számára, ha nem is elérhetetlenné vált volna, de biztosan kiesett volna a fókuszból, a Dunántúlról ugyanis nagyon nehezen lehetett volna megközelíteni. Számos további, egyáltalán nem lényegtelen szempontot lehetne még felsorolni, de úgy tűnik erre itt már nincs szükség. Ugyanakkor minderről nyílt szakmai vita 2019 után nem folyhatott, az MTM muzeológusai kifelé és tulajdonképpen befelé is hallgatásra ítéltettek.
Az előttünk álló időszak azonban új perspektívát ígér a viharvert intézmény számára. Mint a gyűjtemények jelentőségét évek óta népszerűsítő és magyarázó kutató és a múzeumi közművelődésben aktív szerepet vállaló muzeológus az alábbi irányvonalakat tartom fontosnak a Természettudományi Múzeum helyzetének rendezése érdekében.
Mindenképpen Budapesten, de hol?
A fentiek alapján a múzeumnak a fővárosban van a helye. Pont. Lehet vita tárgya, hogy maradjon-e a jelenlegi épületeiben, vagy pedig kapjon új, teljes mértékben testre szabott otthont. Lehet, hogy csak terelésként, de korábban felvetődött a Kilián (Mária Terézia) laktanya is mint helyszín. Bár ebben döntést csak széleskörű szakmai konszenzus alapján szabad hozni, a magam részéről
előnyösebbnek tartanám, ha az intézmény teljesen új épületet kapna, amely minden jelenlegi és jövőbeni igényét képes kielégíteni.
A mostani elhelyezése ugyanis nagyon széttagolt (három nagy, a város különböző pontjain található telephelyen működik), és a ludovikai főépület már a közgondolkodásban is úgy szerepel, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kebelére megtérni igyekvő, oda tartozó egység. Ez utóbbi hosszú távon kockázatot jelenthet a véglegesség tekintetében.
Az új helyen történő elhelyezés esetében átgondolható, hogy a Debrecenbe tervezett épületegyüttes épüljön-e meg Budapesten. A Podani János írásában megfogalmazott jogos kritikákat szem előtt tartva a terveket ez esetben is széles körben szakmai vitára kellene bocsátani, és ha szükséges módosítani kell. Az épületnek a 21. századi szempontoknak kell megfelelnie, beleértve a további gyűjteménygyarapítás lehetőségét, az állományvédelmi igényeket, a kutathatóságot és a kiegészítő infrastruktúrát, a genetikai laboratóriumtól a szinte ipari léptékű digitalizációt lehetővé tevő berendezésekig és helyiségekig. A Budapesten belüli költözés is jár kockázatokkal a gyűjtemények számára, de lényegesen kevesebbel, mintha a több mint 200 kilométerre fekvő Debrecenbe kellene őket mozgatni.
Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ha az intézmény új épületet kap, a költözésig a gyűjteményeknek a jelenlegi helyükön kell maradni, és nem zárhatnak be vagy működésük nem függeszthető fel, épp a biológiai sokféleség kutatásában betöltött kritikus szerepük miatt.
Izgalmas kiállítások, hozzáférhető gyűjtemény
A természettudományi múzeumok emblematikus ismeretterjesztő egységei világszerte a kiállítások. Legtöbbjük rendelkezik hosszú távra tervezett állandó kiállításokkal, de egyre gyakrabban adnak helyet a legmodernebb audiovizuális és IT megoldásokkal operáló tematikus időszaki kialításoknak is. A tudásunk bővülésével az élővilág mind több izgalmas témát ad, amelyek bemutatását vétek kihagyni. Ehhez nagyméretű, jól tagolt kiállítási és oktató terekre is szükség van. És ami az egyik legfontosabb, hogy erre az unikális infrastruktúrára épülő unikális közművelődési programokat lehet és kell építeni.
Ehhez kapcsolódik az ICOM Magyarország állásfoglalásának 19. pontja, amely felveti a múzeumpedagógiai képzés szükségességét. Környezeti nevelést máshol is lehet folytatni, vagy éppen abban részesülni, de
az élővilág sokféleségét és veszélyeztetettségét a maga mélységében leginkább a természettudományi múzeumok képesek bemutatni.
Nemcsak az anyag áll rendelkezésre, hanem a páratlan zoológiai, botanikai, őslénytani, antropológiai és geológiai tudás is ezekben az intézményekben összpontosul. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy a debreceni tervekkel ellentétben a kiállítási/közművelődési és a gyűjteményi épületek fizikailag is szoros kapcsolatban maradjanak annak érdekében, hogy a kutatói, kurátori tudás könnyen hozzáférhető maradjon a kiállításrendezés és a közművelődési programok számára. Múzeumpedagógusok, kiállítás-építők, a kutatók és a gyűjtemények ne legyenek egymástól fizikailag távol!
Az ICOM állásfoglalásának másik, az MTM szempontjából fontos pontja az alábbi:
„11. Országos gyűjteményi revízió és digitalizálás elindítása, valamint a digitalizált javak közös, nyílt hozzáférésű platformon való közzététele, FAIR (Findable, Accessible, Interoperable and Reusable) elveknek megfelelő adatarchitektúrák létrehozásával.”
Ehhez kapcsolódik egy igen jelentős kérdéskör. A természettudományi gyűjtemények egyedi és megismételhetetlen kutatási infrastruktúrák, vagyis a bennük található kipreparált élőlények, fosszíliák és geológiai képződmények milliói, azok adatai, időbeliségük, gyűjteményi szerveződésük és elhelyezésük kutatási célokat szolgálnak, és olyan információkkal bírnak, amelyek máshonnan nem megszerezhetők. A gyűjtemények többsége két-háromszáz évre, a paleontológiai és geológiai gyűjtemények évmilliókra visszamenőleg szolgálnak információkkal példányaikról és az azok keletkezésekor fennálló környezetről. Nincs az az anyagi ráfordítás (és időgépünk sincs), amellyel ez az információforrás kiváltható lenne. A gyűjtemények által eddig ismeretlen fajok írhatók le, populációk változásai rekonstruálhatók, nyomon követhetők a környezet változásai, a civilizációs hatások, a klíma átalakulása stb. Mi több, ma ezek a gyűjtemények a legfőbb forrásai a bioinspirációnak, azaz biológiai alapú megoldások leshetők el belőlük, a medicina, a gyógyszer- és ipari fejlesztés, az építészet vagy éppen a művészet számára.
Újraszőtt európai kapcsolatrendszer
A gyűjteményi anyag megszólaltatása a bővülő tudásunkkal, fejlődő technológiákkal újabb és újabb kérdésekre ad válaszokat. Nem csak poros emlékekről van szó tehát, hanem élő, lüktető, gyarapodó és beszédes kutatási anyagokról. Azonban e hatalmas potenciál kiaknázása nem megy csupán az intézmény saját, éppen csak a napi működésre elegendő forrásainak felhasználásával. Jelentős, infrastruktúra-fejlesztésre fordítható állami források bevonására van szükség, és ami ennél is fontosabb,
az európai források megszerzése érdekében az MTM-et újra integrálni szükséges az európai kapcsolatrendszerbe, amelyből az elmúlt években lassan, de biztosan kifarolt.
Újra be kell kapcsolódnia az Európai Természettudományi Gyűjtemények Konzorciumának (Consortium of European Taxonomic Facilities, CETAF) munkájába, illetve be kell lépnie a CETAF által kezdeményezett, a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (European Strategy Forum on Research Infrastructures, ESFRI) keretrendszerében létrejött, az európai természettudományi gyűjtemények integrált digitális infrastruktúrájába, a DiSSCo-ba (Distributed System of Scientific Collections). A DiSSCo célja a gyűjteményekben felhalmozódott anyag, illetve a hozzá kapcsolódó mindennemű információ digitális hozzáférését egyetlen online platformon lehetővé tenni a kutatás, az oktatás és a közművelődés számára, és megteremteni ennek hátterét mind jogi, információtechnológiai, adatarchitektúra, mind know-how és a szolgáltatások körének meghatározása tekintetében. Ez az irány azonban nem csak a kultúráért felelős minisztérium hatóköre, hanem az újonnan létrejött Tudományos és Technológiai Minisztériumé is. Ez az MTM kettős kötődését teszi szükségessé.
Korábban az MTM rendszeresen képviselte magát a CETAF közgyűlésein, és részt vett az ott születő nemzetközi projektekben. Én magam kétszer kaptam felhatalmazást a CETAF közgyűlése által, hogy rendes tagként részt vegyek a szervezet végrehajtó bizottságának munkájában. Bár tagdíjat akadozva, de fizet, az MTM egy ideje nem képviselteti magát sem ebben a grémiumban, sem a szervezet közgyűlésein, illetve a tagintézmények időközben megalakult igazgatói fórumán sem, ahol a természettudományi gyűjteményeket gondozó intézmények közép és hosszú távú stratégiai döntései születnek, éppen olyanok, amelyek segítenék az MTM-et a nemzeti stratégiai elvárásoknak is megfelelni, például a gyűjteményi digitalizáció terén.
A Természettudományi Múzeumot vissza kell kormányozni a fejlődését biztosító nemzetközi közösségébe, amely rezonálna az ICOM Magyarország mottójára is: „Összekötjük a magyar múzeumokat a világgal.”
*
A szerző az MNMKK MTM Mátra Múzeuma Gerincesgyűjteményének kurátora, a 2019 és 2025 között a Consortium of European Taxonomic Facilities (CETAF) Végrehajtó Bizottságának rendes tagja, az MTM delegáltja a szervezetbe, valamint az ICOM Magyarország Elnökségének tagja, 2019-ben pályázott az MTM főigazgatói posztjára.
*
Kapcsolódó információk:
Babocsay Gergely: Az európai természettudományi gyűjtemények digitális integrációja: határ a csillagos ég. DOI: 10.31915/NWS.2022.13.
Babocsay Gergely: A természettudományi gyűjtemények digitalizációja – új utakon, új perspektívák. Élet és Tudomány, 2022 (12): 364-367.
Nyitókép: érdeklődők a Magyar Természettudományi Múzeum ingyenes családi napján, 2022. november 6-án (fotó: Balogh Zoltán / MTI)
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
