Nagy erőkkel bontják a nagymúltú Sacré-Coeur-zárda védett épületét az Ajtósi Dürer soron. A kultikus Dürer Kert egykori otthonából mindössze egy csonk marad meg, a területen két hatalmas irodaház és lakótömbök épülnek. A Garancsi-féle Market-csoport ingatlanfejlesztése örökre elzárja a Liget egyetlen bővítési lehetőségét, pedig korábban még a kormány is számolt azzal, hogy a teleknek kulturális funkciót adjanak – a magánérdek azonban erősebbnek bizonyult.

A Magyar Zene Háza kiemelkedően jó kortárs épület, ráadásul népszerű is: a sokszor konzervatívnak tartott közízlésnek is megfelel. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a túlzsúfolt parkot további, jóval nagyobb épületekkel kellene telerakni, és a kiemelkedő minőség sem cáfolja a Liget-projekt ellenzőinek érvelését. Ugyanez máshol, más körülmények között színtiszta öröm lehetett volna.

Aliga nevezetes fehér sziklái mesterséges rézsűvé alakulnak át, hogy a tövükben villákat, a tetejükön a tó keleti medencéjét uraló hotelt építsenek. Végre kiderült, hogyan alakítja át a politikaközeli nagyberuházás az egykori pártüdülőt: nemcsak az épített értékek nagyobb része tűnik el, de még a tájkép se marad a régi. A civilek továbbra is tiltakoznak.

Több értékes épület is áldozatul esik a Piliscsábáról a Palotanegyedbe költöző Pázmány campusfejlesztésének. Közülük az egyik azonban kiemelkedően fontos: az 1949-ben épült Pagoda a 20. századi magyar építészet ikonikus alkotása, egy stílus- és politikatörténeti fordulópont dokumentuma. Eredeti helyén nem maradhat, de a kis méretű építmény áthelyezése reális alternatíva. Megmentése különösen fontos lenne most, amikor sorra tűnnek el az elmúlt évszázad legjobb modern alkotásai.

Puffadt, hamuszürke arc, indulatosság, áldozattudat és persze atomháborúval fenyegetőzés: a világ azt találgatja, mennyire stabil mentálisan Vlagyimir Putyin orosz elnök, akit néhány évvel ezelőtt még jéghideg, számító, de mindenképpen teljesen racionális szereplőnek tartottak. Biztosat senki nem tud, de a járvány két éve mintha nyomot hagyott volna a politikuson. Pedig nem mindegy, hogy egy szomszédját megszálló és szétromboló atomhatalom vezetője „csak” elvetemült, vagy őrült is.

Háromezer nagyszerű fénykép került fel a FŐMTERV vállalat archívumából a Fortepan oldalára. A főváros saját házi tervezőcégének fotósa, Domonkos Endre negyven évig járta az átépülő Budapestet, ott volt minden fontosabb építkezésen, de mellesleg megörökített rengeteg olyasmit is, ami ma már kordokumentum: árvízi védekezést, félmeztelenül, mezítláb dolgozó vidéki munkásokat, neonokat és strandokat. A 20. század második felének egyik legizgalmasabb városfotós hagyatéka vált legalább részben hozzáférhetővé.

Meglepő felfedezést tettek a Magyarország és Szlovákia között épülő új határhíd földmunkái során: Ipolyhídvég községnél a folyóparti vastag szemétfeltöltés alól szinte teljes épségben került elő egy régi kőhíd első nyílása. A hídrom nemcsak ritka és értékes közlekedéstörténeti emlék, hanem történelmi idők tanúja is: hajtottak rajta csordát, volt trianoni határhíd, látta a második világháború csatáit. Igazán kár, hogy nem maradhat meg.

Lehetetlen kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban: Hieronymus Boschnak tíz saját kezű festményét láthatjuk egy helyen, vagyis a teljes látomásos, különleges, nyugtalanító életmű nagyjából felét. Ilyen tárlatot a világ legnagyobb múzeumai is csak ritkán tudnak rendezni, ez valódi nemzetközi szenzáció. A találkozás élményén túl azt is megérthetjük, mi volt az a háttér, amiből Bosch meglepően modern művészete kinőtt.

A Székesfehérvár melletti Csúcsos-hegy a hagyomány szerint az idén 800 éves Aranybulla születésének helye. A síkságból kiemelkedő, jellegzetes formájú domb tetején állt már obeliszk és szovjet tank is, de hosszú története során most először kapott a történelmi jelentőségéhez méltó kialakítást. A rendszerváltáskori emlékmű felirata minden einstandolt kiállításnál többet mond arról, miért van máig érvényes üzenete a helynek és II. András nevezetes oklevelének.

Eredményt hirdetett a főváros a Városháza park megtervezésére kiírt tervpályázaton: a Lépték-Terv tájépítész iroda pályaműve valósulhat meg a Városháza jelenleg parkolóként használt hátsó udvarának helyén. Ezzel biztossá vált, hogy a Károly körúton nem épül új irodai szárny, és az esetleges módon kialakult, heterogén térség egy erős gesztussal a város valódi főterévé válhat.

Egy lapunk birtokába került, tavaly nyári tanulmány szerint veszélyben van a 160 éves Budai Campus, a hazai kertész- és tájépítészképzés 160 éves fellegvára. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem nagyszabású fejlesztést tervez Gödöllőn, az itteni oktatást pedig megszüntetnék. Az egyetem tagadja, hogy bármi ilyesmit tervezne, de a kerület vezetése és a helyi civilek is aggódnak. Amennyiben a campusnak végül mennie kell, a rendkívül értékes Budai Arborétum és a műemlék épületek jövője is kérdésessé válik.

Nádasdladány harminc éve a magyar kastélyhasznosítás sikertörténete, de a legutóbbi, három évig tartó rekonstrukció minőségi ugrást hozott. Valódi kiállítás és élményt adó belső terek születtek, már nem csak a festői látványért érdemes odamenni, hanem azért is, hogy megértsük, hogyan próbálta a magyar arisztokrácia átmenteni magát és a hagyományait a korai kapitalizmus modernizálódó világába. Meg persze a romanikus szálért,

Walter Rózsi operaénekesnő villája a Bajza utcában még mai szemmel is lenyűgözően modern, elegáns ház. Fischer József alkotása évtizedekig kopott gyerekorvosi rendelőként szolgált, majd sokáig üresen állt. Gondos rekonstrukció után most a Magyar Építészeti Múzeum első elkészült egységeként nyílt meg az 1930-as évek modern lakóházépítészetét bemutató kiállítással. A magyar Bauhaus nagy korszakához méltó helyszín született.

Hosszabb, mint az Országház, versenyre kel a Hősök terével, lepipálja a Nemzeti Múzeumot: az új Néprajzi Múzeummal kétségtelenül meghatározó épület született. Nem kis teher ez egy közepes jelentőségű múzeum számára, amelynek élettel kellene megtöltenie a rengeteg vita után felépült, gigantikus házat. Amely felemásra sikerült: a kétoldalt mesterséges hegyként tornyosuló szárnyak nagyon fotogének, belső terei viszont a túlzó méretek ellenére sem monumentálisak. Sőt. Helyenként egy mélygarázs nívóját is alig haladják meg. A múzeum 150 év hányódás után mindenesetre révbe ért, és egészen merész kiállításokkal várja azokat, akiket a tartalom is érdekel.

Ezen a kis földdarabon Görögország, Albánia és Itália között annyi történelem, kultúra és természeti szépség zsúfolódott össze, amit nagy országok is megirigyelhetnének. Érdemes a járt utakról letérni, ehhez adunk pár tippet.