Még a magaspartot is leborotválják az aligai óriásberuházás kedvéért

·2022.02.03

Aliga nevezetes fehér sziklái mesterséges rézsűvé alakulnak át, hogy a tövükben villákat, a tetejükön a tó keleti medencéjét uraló hotelt építsenek. Végre kiderült, hogyan alakítja át a politikaközeli nagyberuházás az egykori pártüdülőt: nemcsak az épített értékek nagyobb része tűnik el, de még a tájkép se marad a régi. A civilek továbbra is tiltakoznak.

Ha nem is annyira ikonikus, mint Dover fehér sziklái, a Balaton keleti oldalának magaspartja különlegesen szép és látványos eleme a tájnak. Balatonvilágostól Balatonfűzfőig hatalmas félkörben meredeken leszakadó magaspart szegélyezi a tavat, amelynek fehér taraja szaggatottan bukkan elő a sűrű növényzetből. A magassága változó, Aliga fölött eléri a tengerszint feletti 130-140 métert, suvadások, vízmosások, mélyutak tagolják. Az itteni üdülőtelepek alkalmazkodtak ehhez a különleges természeti adottsághoz, egy részük a magaspart alatti, mesterségesen feltöltött, keskeny területsávon épült fel, más részük a part tetejére, de a meredélytől óvatosan elhúzódva. Balatonvilágos is ilyen „kétszintes” település, ahol a magaspart tetején sétány fut végig, csodálatos rálátást kínálva az egész félkaréjra és a tóra. A Panoráma-kilátónak nevezett pontról tárul fel legszebben a látvány, amit örökre megváltoztathat az Aligaligetnek elkeresztelt óriásberuházás. Nemcsak egy tekintélyes méretű szálloda felépítése miatt, amit szinte borítékolni lehetett. Napirenden van egy talán még hajmeresztőbb beavatkozás is: hosszú szakaszokon leborotválnák a magaspart élét.

Legutóbb tavaly nyáron foglalkoztunk Balatonaligával, amikor még nem lehetett tudni, hogy az egykori pártüdülő, a mai Club Aliga területét hogyan alakítja át az erős kormányzati hátszéllel rendelkező, nemzetgazdasági szempontból kiemelt minősítésű, 8,3 milliárd forintos közvetlen állami támogatást is elnyerő óriásprojekt. Már akkor látszott, hogy az aligai magaspart alatt rejtőző elvarázsolt, különleges hangulatú világot nagyrészt elsöpri a fejlesztés: hűlt helyét találtuk Aliga 2 villasorának, amely az 1970-es évek évek kivételesen kvalitásos, kései szocialista modern együttese volt, valamint a Csongor és a Tünde Szállónak, amely a magyar Monte-Carlo koncepciója jegyében épült 1943-44-ben az Olgyay fivérek tervei szerint. Az is sejthető volt, hogy a bontás nem fog megállni ezen a ponton, és hogy nagy építkezés is jön: kikötő- és strandfejlesztés, új hotel, valamint parcellázások. A 2020. augusztus 7-i kiemelő kormányhatározat Club Aliga fejlesztését kivonta a szokásos hatósági eljárások, valamint a településrendezési eszközök előírásai alól.

A vízpartig kiérő telkek egyike az egykori villasor helyén: ezt a kilátást majd csak a tulajdonos élvezheti (Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A rendelet nagyon részletesen, helyrajzi számra lebontva szabályozza, hogy milyen új telekosztás és beépítési szabályok vonatkoznak a területre, és ebből már kiderült, hogy a legrosszabb balatonvilágosi hagyományokat folytatva az egykori villasor helyén 15 darab 800 nm2-es telket mérnek ki, amelyek közvetlenül leérnek a vízpartig. A telkeket a tervek szerint eladják nyaralónak, sőt ennek az értékesítésre váró teleksornak a része a helyi védelem alatt álló, de teljesen kifosztott Kádár-villa és a jobb állapotú, klasszicizáló szocreál Elnöki villa is, amelyek felújításával ezek szerint a fejlesztő nem akar vesződni. A telkek beépítését már az új tulajdonosok fogják elvégezni, akik bizonyára örülni fognak annak, hogy egy darab Balatont is vesznek a földdarabbal együtt, mivel parti sétányt nem kell kialakítani. Sőt, az egyik szerencsés vevő a Kádár János számára kialakított mesterséges szigetet is megszerezheti, amely így a nagyközönség számára újra elérhetetlenné válik. Azt azonban nyáron még nem sejtettük, hogy maga a magaspart is veszélybe kerülhet.

A fejlesztő Pro-Mot Kft., amely korábban Tiborcz István és Mészáros Lőrinc, most pedig az Indotekes Jellinek Dániel és Balázs Attila érdekkörébe tartozik, sokáig csak általánosságokat kommunikált a terveiről, és igyekezett megnyugtatni a helyi lakókat és Balatonvilágos önkormányzatát. A település főként a strand és a kikötő szabad megközelíthetősége miatt aggódott, mivel a volt Pártüdülő 1992-es megnyitásáig szinte teljesen el volt vágva a tótól, és saját községi strandja most sem nagyobb egyetlen szűköcske teleknél. A Pro-Mot kezdettől fogva azt ígérte, hogy a hozzáférést biztosítani fogja, sőt Agóra néven épít egy új vízparti főteret Balatonvilágos számára a Club Aliga területén. E „nagyvonalúság” mellett háttérbe szorul minden más szempont, az épített és a természeti örökség védelme, vagy éppen a tópart többi részének végleges elkerítése, bár az Aligai Fürdőegyesület nevű civil szervezet a projekt következetes ellenzője maradt.

Kilátás a balatonvilágosi sétányról az aligai-akarattyai partszakaszra (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Tavaly december közepén a Somogy Megyei Kormányhivatal előírta, hogy környezeti hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatni, január 24-én pedig online közmeghallgatást tartottak, s ebből az alkalomból közzétettek egy csomó tervet és dokumentumot, köztük a befektető által készíttetett környezeti hatástanulmányt, amely természetesen kimutatta, hogy Aligaliget megépítésének szinte csak kedvező hatásai lesznek (az összes dokumentum letölthető innen). A nagyközönség ekkor ismerhette meg részleteiben, hogy mi fog történni a Club Aligával.

Nézzük egyenként a fontosabb elemeket!

A tervezett 122 szobás szálloda a magaspart tetején épül meg a 297/1-es számú telken. Bár ez a projekt legfontosabb eleme, érdekes módon nem az egész fejlesztést összefogó Pro-Mot Kft. építi meg, a szóbanforgó a telek ugyanis a csendestárs Hellnarik Hospitality Kft. tulajdona (ennek egy Török Csaba nevű magánszemély a birtokosa). Aligán mindig is voltak szállodák, az üdülőtelep kialakulása a 20. század elején a privát nyaralók mellett hotelek és panziók építésével kezdődött, a szocializmus időszakában pedig egy nagyobb hotelt, valamint egy Sportszállót is felhúztak a Pártüdülő nyitottabb felén, a vízparton. A Sportszállót már elbontották, a még álló III. szállót pedig a tervek szerint szintén eltüntetik – sok más épülettel ellentétben egyikért sem kár, sőt a paneles szerkezetű, lépcsős, négyszintes III. Szálló az egész telep legsivárabb, a balatoni látképet elcsúfító építménye. De még ezek a szállodák is a vízparti sávra épültek, ahol valamelyest belesimulnak a sűrű zöldbe, nem a magaspart tetejére.

Az új luxushotel építészeti minősége részletkérdés a pozíciójához képest: a 140 méter magas part tetején uralni fogja az egész környezet. Az épület önmagában is jó nagy, hatszintes, ráadásul a parttal teljes hosszában párhuzamosan áll, hogy minden szobából élvezhessék a vendégek a lélegzetelállító panorámát, így azonban sokkal jobban látszani fog a tömege, mintha a tóra merőlegesen állna (a III. szállónál ez szinte az egyetlen mentő körülmény).

Tereprendezés a tervezett hotel helyén (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Önmagában ez a területrész alkalmas lenne idegenforgalmi fejlesztésre. A partra vezető mélyúttól balra eső plató elhanyagolt, a 20. század utolsó évtizedeiben spontán beerdősült terület, nem túl értékes növényzettel. A telket egy L alakban futó út szeli át, ami a Vodafone bázisállomásához vezet (ezt szintén eltávoltanák). A szocializmus idején a kertészet létesítményei álltak itt meg egy murvás parkolót alakítottak ki, és a hotel nagyrészt a lebontott alacsony épületek helyére kerül. Természetesen a burkolt felületek aránya nőni fog, mivel az új bekötő úton kívül 130 férőhelyes felszíni parkolót és az erdős részen 40 kisebb villa építését is tervezik, de összességében a 80 ezer nm2-es telekből megmarad 60 ezer négyzetméter teljesértékű zöldfelület, ami nem vészes arány. Feltételezhetjük, hogy ez a zöldfelület a mainál sokkal gondozottabb lesz, és a tájépítészeti terv előirányozza az idegenhonos fafélék, özönnövények eltávolítását, az őshonos fák kedvezőbb helyzetbe hozását. Pozitívum az is, hogy megközelíthetővé válik a magaspart egy eddig elzárt szakasza, ahova a szállóvendégeken kívül mások is bemehetnek, mivel szabadon bejárható tanösvényt és panorámanéző teraszt is kialakítanak.

A probléma a léptékkel van: egy ekkora épület az egész, lenyűgőzően szép keleti parti panorámát megváltoztatja. Hogy mennyire, azt nem lehet tudni, mert a hatástanulmányban nincs arra vonatkozó vizualizáció, hogy mondjuk a világosi kilátópontról hogy fog látszani az új épülettömeg. „Tájképvédelmi szempontból a hatásterületek nehezen lehatárolhatóak, a láthatóság nem csak a távolság függvényében, hanem pl. növényzet, domborzat, beépítettség következtében is változik. […] Ez a távolság pontosan nem definiálható, pontszerűen változik” – állapítja meg nagyon óvatosan a tanulmány, majd végül arra a következtetésre jut, hogy szárazföldi nézőpont esetén 1 km, a tóról 3 km, ahonnan észlelhető látványelemként jelenik meg a szálloda. Ez a diffúz kenegetés a leglényegesebb kérdést kerüli ki: mennyire teszi tönkre a hotel a Balatonvilágos ikonikus látványt kínáló magasparti sétányáról nyíló kilátást. Nem tudjuk, majd kiderül, ha már megépült. Balatonvilágos egyébként tájképvédelmi oltalom alatt áll, mint vagyis mint táj az esztétikai jellemzői kiemelkedőek, de a jelek szerint ez a jogszabályi kategória nem nyújt semmilyen valós védelmet.

Helyszínrajz a tervezett új és a megmaradó régi épületekkel, valamint új és régi utakkal, a mélyút bal oldalán látszik az új szálloda szabálytalan barna foltja a magaspart tetején, valamint a 40 kis villaépület, a mélyút leérkezésénél az új Agóra, a kikötőtől jobbra eső parti sávon a frissen parcellázott villatelkek (köztük a Kádár- és az Elnöki villa), a piros körvonal az egész fejlesztési terület határa

De lehet egyáltalán magaspart tetejére ekkora hotelt építeni? Az eddigi nemzedékek mindenesetre nem mertek, a beruházás tervezőit viszont megnyugtatta, hogy a hotel a part élétől számított 30 méteres védőtávolságon kívül esik. A magaspartot sokan löszfalnak gondolják, de valójában nem az, hanem ténylegesen a környezető kistáj (konkrétan a küngösi pannon tábla) leszakadása a balatoni medence szélén, vagyis az anyaga üledékes kőzet, agyag és tömörödött homok. Erre éppenséggel lehet építkezni, ha rendben van a vízelvezetés.

Viszont tény az is, hogy a magaspart nem stabil képződmény, alján széles törmeléklejtő jelzi, hogy a part a beszivárgó víz hatására folyamatosan morzsolódik, mozog, időnként nagyobb tömbök szakadnak le belőle táblásan. A hatástanulmány fel is sorolja az elmúlt 150 évből ismert nagyobb omlásokat, például amikor 2000 júliusában egy nagyobb eső után a teniszpályák mögött 30 méter hosszúságban leomlott a partfalszakasz felső 8-12 métere. Elég elővenni a nyaralótelep alapítása korából származó képeket, hogy lássuk, mennyivek markánsabban jelent meg száz évvel ezelőtt a partfal cakkos taraja a tájban, mint most. Ennek nemcsak a növényzet elburjánzása az oka, hanem az élek leszakadása is.

Villák a magaspart meredek fala alatt a mai Club Aliga területén egy 20. század eleji képeslapon. A part sokkal markánsabb táji elem volt, aminek részben a gyérebb növényzet volt az oka, részben az időközben bekövetkezett morzsolódás.

1950-ben konkrétan az a szakasz is megmozdult, ahova a szállodát tervezik. A tavaly barbár módon ledózerolt Csongor és Tünde Szállók védelmében ekkor víztelenítő tárókat építettek a partfalba és szivárgó hálózatot is kiépítettek, majd 1958-60-ban újabb megcsúszások miatt átépítették ezt a rendszert, ami azóta is megvan, bár vélhetően eltömődött az elmúlt évtizedekben karbantartás híján.

Ahhoz, hogy egy ilyen méretű új hotelt felépítsenek a plató tetején, ahol talán nem véletlenül nem állt soha nagy épület, most stabilizálni kell a partfalat. Érdemes idézni a műszaki leírás szikár szövegét, hogy ez mit jelent:

„A magaspart stabilizálása megközelítőleg a fal magasságának közepén kialakított osztópadka segítségével tervezett, amelynek szélessége általánosan 4,0m. A padka felett általánosan 1:1,5-1:2,0 meredekségű rézsű tervezett. Az osztópadka, illetve a felette kialakított rézsű területét erózióvédelemmel (pl.: térhálós erózióvédő matrac) kell ellátni. A hoteltől délre eső területen a két különböző síkon tervezett osztópadkát a terepszint felett kialakított lépcső köti össze. A lépcső, illetve az északi részen tervezett platform alapozása várhatóan talajcsavarokkal vagy mikrocölöpökkel megvalósítható.”

Vagyis a magaspartot megborotválnák, mégpedig nagyjából a magasságának a felétől felfelé rendezett, lankás rézsűvé építenék át. Pont az a festőien szép látvány vész ezzel oda, ami a magaspart lényegét jelenti, ahogy cakkosan, tarajosan emelkedik a magasba a zöld növényzetből. Aliga fehér sziklái gyakorlatilag az óriáshotel áldozatául esnének. De még ezzel sincs vége: a magaspartot ugyanígy szabályoznák a mélyúttól északra eső hosszú szakaszon is. A Pro-Mot ugyanis nemcsak a parti aszfaltút és a víz közötti sávot parcellázta ki, hanem szeretné hasznosítani a magaspart tövében fekvő területet is az út másik oldalán – ez lenne az Aliga 4-nek elnevezett terület (a mostani 292, 302 és 303/3 számú telek). A partfal alatt azonban most csak nagyon bátor emberek vennének telket, mert egy szakaszon még le is van zökkenve a tömb, nem véletlen, hogy az elmúlt száz évben itt csak szórványosan építkeztek. A javasolt műszaki megoldás ugyanaz, mint a hotelnél: osztópadka kialakítása félmagasságban, és a magaspart felső részének rézsűs levágása. A tanulmány egyértelműen ki is mondja, hogy erre a parcellázott telkek hasznosíthatósága érdekében van szükség.

A magaspart átvágása Akarattyánál a Balatonvidéki Vasút építése érdekében 1909-ben

Aliga fehér sziklái, amelyeket többek közt Csók István is megfestett 1913-ban, örökre eltűnnének egy tisztán magánérdekeket szolgáló, természetromboló beruházás kedvéért, amit az állam közpénzzel és kiemelő rendelettel támogat. Ugyanazt látjuk ezúttal is, mint az Ajtósi Dürer sori Sacré-Coeur zárda/Dürer kert szétrombolásánál: a kiemelt projektté minősítés jól láthatóan semmilyen közcélt nem szolgál, éppen ellenkezőleg, azt könnyíti meg, hogy a magánérdek a közérdek szempontjait felülírhassa. Az Aligai Fürdőegyesület helyben próbál a magaspart védelmében ellenállást szervezni, de a jogi környezet ezt szinte kilátástalanná teszi. Megdöbbentő, de a magaspart nem áll semmilyen természetvédelmi oltalom alatt, még a Natura2000 hálózatból is kimaradt, ami szűk természetvédelmi szakmai szempontból lehet indokolt (nincsenek védett, ún. jelölő fajok a területen), de mégiscsak fontos zöldfolyosót képez a Balaton egyre sűrűbben beépülő partja mentén, és hasonló geológiai jelenség talán sehol máshol nincs az országban.

Annál is szomorúbb ez a fejlemény, mert az aligai az egész magaspart utolsó érintetlen, nagyjából természetes szakasza. Északra és délre a parti vasútépítések rég teljesen átformálták a tájat, amikor óriási földmunkákkal, bevágásokkal, sőt Akarattyánál alagút építésével tették alkalmassá a vasúti pálya elvezetésére a nehezen megközelíthető partot. Balatonvilágosnál már a Déli Vasút vonalának 1861-es megépítésével megtörtént a magaspart rézsűsítése, jól össze lehet hasonlítani, hogy mit jelent a stabilizált állapot az aligai rész vad természetességéhez képest. Az aligai part tulajdonképpen egy közlekedéspolitikai csatának köszönhetően maradhatott meg, mert amikor az állam a 20. század első éveiben eldöntötte, hogy vasutat vezet a Balaton északi partjára, nem akarta az akkor még magántulajdonú Déli Vasút Társaságot (az övék volt a Budapest-Nagykanizsa fővonal) azzal támogatni, hogy az új vonalat a régiből ágaztatja ki, ahogy egyébként logikus lett volna. Inkább egy furcsa kunkorral a MÁV saját vonalából vezették tovább a partra az 1909-ben átadott Balatonvidéki Vasutat Börgönd felől, így maradt egy mai szemmel megokolatlan kihagyás Világos és Akarattya között. Ezért nincs máig balatoni körvasút, és ezért maradt meg a festői szépségű, természetes magaspart Aligánál – egészen mostanáig.

Az Olgyay testvérek által tervezett Községháza még romjaiban is az 1940-es évek nemzetközi modernizmusának kivételesen szép emléke, bár valódi értéke nyilván egy felújítás után válna igazán láthatóvá. A fejlesztők lebontanák a védett épületet (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A tájrombolás, a nagy szálloda felépítése és a parcellázás mellett a fejlesztésnek lesznek kétségtelenül hasznos elemei. A parti sávnak a strandra és a kikötőre eső részét egyáltalán nem építenék túl, sok zöldterület megmarad, a strand belépődíjassá válik, de megközelíthető lesz, a kikötő tervezett fejlesztése és az új, alacsony, tájba illő kiszolgáló épület pont azt mutatják meg, hogyan kellene ezen a helyen eljárni, ha nem a profitmaximalizálás lenne a cél. A mélyút leérkezéséhez tervezett Agórát főtérnek nevezni ugyan PR-fogás – Balatonvilágos központjának egyébként is a település közepén lenne a helye, nem a peremén –, de parti szolgáltatóközpontként nagyon kellemes, jó léptékű és arányú épületegyüttes lesz, ami megfelelően egészíti ki a remek szocmodern büfésort. Ez utóbbi, csodák csodája, állítólag megmarad, ahogy a Pártüdülő kertmozija is.

Gondolhatnánk, hogy a közpénzzel alaposan megtámogatott fejlesztő legalább azt a néhány építészeti értéket hajlandó megőrizni, amit Balatonvilágos önkormányzata egy 2017-es rendelettel helyi védelem alá helyezett. Igazán nem sok: ilyen az Olgyay fivérek által tervezett Községháza, az 1940-es évek nemzetközi modernizmusának kivételesen értékes darabja, amit a Pártüdülő korszakában a szigorúan elzárt Aliga 2 éttermeként és konferenciatermeként hasznosítottak, és az utolsó három megmaradt villa a 20. század eleji nyaralótelepből: a Kmetty, a Bíró-Kuzsinszky, valamint a Szász-villa (az utóbbit postának is nevezik).

A Községháza annyira értékes épület, hogy már rég országos védelem alatt álló műemléknek kéne lennie, a három villa inkább helytörténeti értékű, Aliga létrejöttének azt a korai fázisát idézik meg, amikor a fővárosi értelmiség tagjai sorra építették fel a nyaralóikat ezen a keskeny parti sávon. Balatonvilágos és Balatonaliga mindössze tíz év alatt jött létre, miután a Déli Vasút két új megállót nyitott 1901-ben a vonalnak azon a szakaszán, ahol Budapest felől a pálya megközelíti a Balaton délkeleti szegélyét. Ez tette a fővárosból könnyen elérhetővé a kopár, puszta területet, ahol ügyészek, bírók, politikusok, üzletemberek vettek maguknak telket a frissen felparcellázott parton. A mélyút szurdokát akkoriban még népiesen Romlásnak mondták, és a partot megtörő vízmosáson keresztül itt hajtották le a főkajári marhacsordát a tóhoz.

Ezek a nyaralók hasonló stílusban épültek, mint a budai hegyvidék villái, de a nagy többségüket már az 1960-as években lebontották a Pártüdülő fejlesztése miatt. A három megmaradt épület közül a Kmetty-villa legjobb állapotú, a Bíró- és különösen a Szász-villa kétségtelenül romos. A Szász-villának azonban tulajdonosa személye miatt Balatonaligán túlmutató jelentősége van: ifjabb Szász Károly neves irodalmárcsalád tagja volt, aki elsősorban irodalomtörténészként és kritikusként lett a 20. század első évtizedeiben a magyar kulturális élet meghatározó szereplője, bár maga is írt drámákat és verseket.

Szász politikai szerepet is vállalt, Tisza István pártjában lett kormánypárti képviselő, majd 1917-18-ban a Képviselőház utolsó elnöke, akinek az a feladat jutott, hogy kihirdesse a köztársaságot a dualizmus rendszerének bukása és a Monarchia összeomlása után (ez valószínűleg igen távol állt személyes politikai meggyőződésétől). Szász az aligai fürdőtelep alapítói közé tartozott, és Balatoni levelek címmel rendszeresen írt az aligai nyaralóközösség problémáiról, ügyes-bajos dolgairól a lapokba. Svájci stílusú nyaralója a part legkorábbi épületeinek egyike lehetett.

A viszonylag jó állapotú Kmetty-villa az egyetlen védett érték, amit a fejlesztő is megtartana (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

A beruházás dokumentációjából kiderül, hogy a Pro-Mot egyedül a Kmetty-villát hajlandó megtartani a négy védett épület közül. A legnagyobb veszteség a Községház lenne, amely pont arra a telekre esik, amit a magaspart leborotválása után parcelláznának fel. A Bíró- és a Szász-villa helyén a tervrajzokon a strand új mosdó és vendéglátóblokkját találjuk, amit kis jóindulattal tényleg bárhova el lehetne helyezni a közelben, ahol nem áll értékes épület.

Az építészeti értékek pusztulása természetesen eltörpül a tájrombolás mellett, bár pont a kiemelt projekt státus esetén legalább a kötelezően megőrzendő dolgok megmentése elvárható lenne. A magaspart megskalpolása viszont valóban országos jelentőségű ügy, ami a Balaton egyik ikonikus látványát tünteti el. Igazi természetet átszabó, kínai-azeri jellegű nagyberuházás, ami teljesen idegen a fenntarthatóságot és a szelíd fejlődést előtérbe helyező kortárs európai szemlélettől. A magaspartok mozgásának problémájára van egy sokkal kézenfekvőbb megoldás, mint a levágásuk: nem kell a tetejükre meg közvetlenül a tövükbe építkezni.


Nyitókép: a tervezett hotel a magaspart tetején (forrás: tervdokumentáció)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Nagytotál