Az egész ország a lomb nélküli nyírmártonfalvai lombkorona-ösvényen röhög vagy szörnyülködik, miközben a község polgármestere bizonygatja, hogy minden a legnagyobb rendben van a projekttel. Hat évvel ezelőtt a tizenegy kilátójáról elhíresült Tyukod volt hasonló iskolapéldája az értelmetlen uniós pénzköltéseknek, ezért elugrottunk a keleti határszélre, hogy megnézzük, mi történt azóta. Több helyen már csak a tornyok hűlt helyét találtunk. Az egykori botrányok helyszínei közül Hatvant és Sárazsadányt is felkerestük, és a látottak alapján merjük állítani: Nyírmártonfalva lombkorona-ösvénye soha nem fog értelmet nyerni, bármit ígérjenek is.

Tíz évvel a példátlanul sikeres műcsarnokbeli kiállítás után Bukta Imre most az óbudai Godot Intézetben jelentkezett nagyszabású tárlattal. A Műveljük kertjeinket! izgalmas utazás Mezőszemere világába, csupa új, az elmúlt néhány évben készült képpel. És egyben pátosztól és kétségbeeséstől mentes szembenézés a közeledő elmúlással, ami napról napra, lassanként nyeli el Bukta Imre világát, a 20. századi falusi Magyarországot, annak házait, tárgyait – és embereit is. Az egyik legjelentősebb kortárs magyar képzőművész tárlatvezetésén jártunk.

Megdöbbentő törvénytervezet jutott a Válasz Online birtokába: az elmúlt években közpénzből mintaszerűen felújított és idegenforgalmi látványosságnak berendezett kastélyokat mind átadná Lázár János tárcája közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak vagy más magánjogi szereplőknek. Példátlan szabadrablás készül.

A bírósági ítélet nagyon jelentős fordulat: először sikerült jogi úton megakasztani egy kormányzati támogatást élvező, környezetromboló, NER-közeli nagyberuházást, amely kiemelt projekt státust kapott. Kielemeztük a Pécsi Törvényszék ítéletét.

Az ország legelső irodalmi emlékhelyét minden nemzedék a saját képére formálta. A 200. évfordulóra elkészült felújítás megerősíti a városközpontban az elmúlt évtizedek bontásai és építkezései nyomán kialakult „Petőfi-centrumot”, ami az időkapszulaként megmaradt öreg parasztház körül létrejött. A helyi kurátorok által, nagyon kevés eredeti tárggyal létrehozott kiállítás kiállja az összehasonlítást a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyszabású, szintén az évfordulóra elkészült új állandó tárlatával is.

Elég-e egy magyar történelmi film sikeréhez, hogy sokat kardoznak benne, és hogy azt üzeni, a magyarok mindig mindenkinél agyafúrtabbak és bátrabbak voltak? A 2,36 milliárd forintból készült Hadik alkotói szerint bőven, más mondanivalójuk meg úgysem volt Hadik András tábornokról, a barokk kor egyik legjelentősebb magyar hadvezéréről. Ismét olyan film született, ami az országhatáron kívül értelmezhetetlen, és itthon is csak azoknak szól, aki a múltra legfeljebb giccses tabló formájában kíváncsiak.

Megkezdődött az egyik legvitatottabb, NER-közeli balatoni nagyberuházás építése: zárt luxuslakóparkot építenének a nevezetes balatonaligai magaspart tetejére. A helyi civilek jogi úton próbálják megakadályozni az építkezést, amely örökre megváltoztatná a táj arculatát. Megnéztük a helyszínt. Így a híres pártüdülő korszakában sem építkeztek soha. Valószínűleg azért nem, mert az omlásveszélyes, folyamatosan morzsolódó plató a legkevésbé sem tűnik biztonságosnak.

A Rác fürdő ügye az elmúlt két évtizedben folyamatosan témát adott a gazdasági lapoknak. A Demszky- és a Tarlós-korszakból megörökölt, elátkozott fürdőfejlesztés helyzete sokáig reménytelennek tűnhetett, de a tulajdonviszonyok másfél éve végre rendeződtek, és a negyedik budapesti törökfürdő hosszú kerülő után ismét köztulajdonba került. Bejártuk a bezárt fürdőt, ahol kiderült: rengeteg munkával egyáltalán nem lehetetlen a jövő évre tervezett újranyitás.

Élt a 20. század második felében egy magyar festő, aki sokáig nem szerepelt a korszakról szóló összefoglalásokban, szinte általános kritikai elutasítás övezte, bár a közönség szerette és vásárolta a képeit. Mácsai István – a színész Mácsai Pál édesapja – itthon társtalan volt, de a korabeli Amerikában a rejtett jelentésekkel teli, érzékeny, konzervatív vagy mágikus realizmus elfogadott irányzatnak számított. És ma különös módon úgy tűnik, jobban megragadta a korhangulatot, mint sok elismert kortársa. A Kiscelli Múzeumban látható életműkiállítása átírja a berögzült művészettörténeti kánont, a látogatót pedig nem várt felfedezéssel örvendezteti meg.

Toronydaruk erdeje jelzi, hogy gőzerővel zajlik a Budai Vár több, rég eltűnt épületének visszaépítése. Van köztük több egykori minisztérium, hivatali épület és magánpalota is. Amiben közösek, hogy a második világháború után mindegyiket azért bontották le, mert úgy látták, hogy túlméretezettségük miatt nem illenek a Várba: elnyomják a régebbi polgárházakat, kis palotákat, és konkurálnak magával a Királyi Palotával is. Most, hogy betonvázuk lassan az eredeti magasságban tornyosul, újra átélhetővé válik, miért tartották ezeket a 20. században a Vár megrontóinak. Bónusz: a monstrumokhoz ragaszkodnak ugyan, de csak addig, amíg nem a miniszterelnök hivatala elé kellene építeni. Onnantól már nem olyan fontos a sokat hivatkozott hitelesség sem.

Megdöntötte az eladási rekordokat és hetekig uralta a lapok címoldalát Harry herceg önéletrajza, amely példátlan betekintést enged a brit királyi család életébe. A botrányon túl a könyv meglepően őszinte portré egy fiúról, aki soha nem tudta feldolgozni édesanyja tragikus halálát – vagy megbocsátani azt, hogy másodiknak született. A Windsorok olyannak látszanak, mint bármelyik család a maga nagyon hétköznapi belső viszályaival és problémáival. Pont ez az, amit a királynő megbocsáthatatlannak tartott volna.

Az 1960-as évek hibáit kellett jóvá tenni a Blaha Lujza téren, habár az igazi bűnt, a Nemzeti Színház felrobbantását nem lehet. A felújítás körül rengeteg politikailag motivált vita habzott, de a lényeg rendben van: a történelem során szinte véletlenül keletkezett, formátlan kereszteződés most először tágas, áttekinthető, tiszta városi fórummá vált, ahol számtalan apró jel utal a múltra, és a két áruház is megfelelően érvényesül. Ennél többet elérni csak akkor lehetne, ha magához a Rákóczi úthoz is hozzányúlnának, de az nem holnap lesz.

Andy Vajnát a halála előtti időszakban azzal támadták: filmes kormánybiztosként elhanyagolja a történelmi filmek készítését. A távozása mintha kinyitott volna egy kaput, de nem a nemzeti múlt eseményeit méltóképpen feldolgozó, nagyszabású alkotások, hanem a közpénzégető amatőrség előtt. Rákay Philip Aranybulla-sorozata még csak történelemhamisításnak sem nevezhető. Ahhoz gondolni kellett volna valamit a történelemről.

Egyszerre negyven új kép előkerülése a 20. század egyik legjelentősebb magyar művészétől már önmagában is példátlan művészettörténeti szenzáció. De akkor különösen az, ha hozzávesszük: ezek a művek eddig is múzeumban voltak, csak éppen senki nem tudott a létezésükről. A Magyar Nemzeti Galéria most a nagyközönségnek is bemutatja Vaszary János mindeddig sosem látott alkotásait, amelyeket 2016-ban saját alagsori raktárában fedezett fel.

A híd visszanyerte néhány régi, hiányzó részletét, és a háború előttire emlékeztető, háromágú kandelábereket kapott. A legnagyobb változás azonban, hogy személyautók egyelőre nem hajthatnak fel rá. A végleges forgalmi rendről csak a féléves tesztidőszak után döntenek, de ha megmarad a forgalomcsillapítás, mindkét hídfő sokkal élhetőbb környékké válhat.