Hosszú hányattatás vár a Hadtörténeti Múzeumra, amit azért költöztettek ki Kapisztrán téri épületéből, mert Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter mindenképpen a Budai Várba akart költözni. A múzeumot csendben bezárták, azóta szétszórt telephelyeken, időszakos kiállításokkal működik, és a jelek szerint hosszabb időre Székesfehérvárra kerülhet. A vidékre költöztetés ellentétes az alapítói szándékkal, valamint a múzeum érdekeivel is. Ilyen banális okból még nem nagyon tettek tönkre fontos nemzeti kulturális intézményt.

Végigjártuk a bezárásra ítélt Balassagyarmat–Ipolytarnóc vasútvonalat, ahol július 31-én, azaz ma indult volna újra a forgalom egy nagyobb pályajavítás után. Megtehettük volna, hogy utolsó kör-cikket írunk a kilenc vonal valamelyikéről, ahol az utolsó hétvégén is jártak a kis piros motorvonatok, de ennek a szakasznak az ügyét tanulságosabbnak gondoljuk. Lázár János döntésével ugyanis szétfoszlik az évtizedes álom, hogy egyszer újra vasút közlekedhet Nógrád szlovákiai és magyar része között. Pedig a sínek megvannak és a vonal egy részére még fenntartási kötelezettsége is van a magyar államnak egy nemzetközi szerződés miatt. A kormány azonban a közöny sok évtizedes hagyományát követi: egyszerűen sorsára hagyja a trianoni határ miatt a peremre szorult régiót.

Tegnap megtartották az Ipolydamásdot Helembával összekötő új híd átadási ünnepségét. Ezzel a Dunakanyar legjobban hiányzó, hosszú ideje várt átkelője vált átjárhatóvá. A Károly Róbert híd legalább fél éve készen volt, gyalogosok és kerékpárosok használták is, de a szlovák oldali adminisztráció elhúzódása miatt a forgalom előtt eddig nem nyitották meg. Az Ipoly pótlásra váró hidjai közül szimbolikusan és közlekedési szempontból is a helembai volt a legfontosabb.

Megújult a Budai Vár egy részlete, a Csikós-udvar északnyugati sarkán álló, Karakas budai pasáról elnevezett torony. Csak egy torony, de benne van az egész vári probléma: olyan sok alakváltozást élt meg az elmúlt másfél évszázadban, hogy a történetén keresztül megérthető, a Budai Várban szinte semmi nem az, aminek látszik. Minden egyes elem összetett elvi és gyakorlati problémák elé állítja azokat, akik az épületegyüttes újabb, nagyszabású átalakulásáról döntenek. Tökéletes megoldás ezúttal nem született.

A közönség talán még soha nem látta ilyen teljességben azt a gazdag, töredékességében is rendkívüli életművet, amit a „csodabogaras, mandulaszemű” fiú hátrahagyott. Az őrült festő kliséje helyett egy eredeti, sokoldalú alkotót mutat be a Galéria régóta várt, nagyszabású kiállítása, aki tevékenyen részt vett a 20. század eleji Magyarország modernista művészeti mozgalmaiban. Ideje volt, hogy Gulácsyt ne csak az elborulás tragédiája felől nézzük.

Különleges dokumentum került a Válasz Online birtokába: a nyilvánosság kizárásával készült munkaanyag tanúsága szerint a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési Minisztérium 74 darab értékes állami ingatlan, döntően tóparti üdülők eladására készül. A nem nyilvános anyagból kiderül: a tárca tavaly egyszer már felmérte az eladható ingatlanvagyont, de akkor a vagyonkezelők ezeket az ingatlanokat szerették volna megőrizni, mivel a többségük használatban van. A listában gyermeküdülőket, egyetemi és rendőrségi üdülőket, sporttelepeket is találtunk, de még a honvédség Stefánia úti kulturális központja is áldozatul eshet a nagy kiárusításnak.

A NER végrehajtója nyugtatni igyekszik a kedélyeket Libri-ügyben, de sok jóra nem lehet számítani. Mutatjuk a hátteret.

A tavasszal elkészült belső helyreállítás sokkal jobban sikerült az építészeti rekonstrukciónál: a toronyban újjászületett az egykori várúrnői lakosztály, és elkészült a kivételes művészettörténeti értékű Kinizsi-síremlék helyreállítása is. A kiállítás megmutatja az ellentmondásos figurákat, akik Vázsonyt izgalmassá teszik: a kíméletlen törtető, de valódi hős Kinizsit és a férjgyilkossá lett várúrnőt, Magyar Benignát. A várak rekonstrukciójának pont ez lenne az értelme, hogy ne panoptikumok, hanem valódi múzeumok szülessenek.

Megjelent az Építési és Közlekedési Minisztérium oldalán annak a törvénynek a tervezete, amely lehetővé teszi az állami kastélyvagyon szétosztogatását. A jogszabályból kikerült az a melléklet, amely nevesítette a felújított kastélyokat, de ez csak annyit jelent, hogy ingyenesen magánkézbe vagy tartós vagyonkezelésbe adható bármelyik műemlék, amely Lázár tárcája alá tartozik.

Wettstein Domonkos, a Balaton 20. századi tervezéstörténetének kutatója az év elején megjelent Balatoni építészet című könyvében bemutatja, hogyan lett olyan a tó környéke, amilyennek ma ismerjük. És hogy sok minden alakulhatott volna másként is: miközben a spanyol és a román tengerparton betonszörnyeket építettek, Magyarországon elfogadták a korszak egyik legérzékenyebb, nyugaton is nagyra tartott fejlesztési tervét, ami teli volt még ma is korszerűnek számító elképzelésekkel. Rövid, pár éves aranykor után azonban a történet kisiklott. Van-e jövője a sajátosan balatoni ízű építészetnek, és megóvható-e a túlépítéstől az egyedi tájkarakter? Interjú.

Hetvennyolc lakást tartalmazó, három nagy tömbből álló lakóparkot építenének fel az egykori KISZ óvoda telkére a Normafánál. A nemzeti parki terület a szomszédos csillebérci úttörőtáborhoz hasonló módon került ki a köztulajdonból a rendszerváltáskor, vélhetően jogtalanul – vette észre a Válasz Online. Visszaszerzéséről azonban az állam a 2000-es években megfeledkezett, és a kerület apró lépésekkel mindig úgy módosította az építési szabályokat, hogy a telek egyre közelebb kerüljön ahhoz, hogy lakópark épülhessen rajta. Tanulságos történet arról, hogyan fogy el a budai hegyek zöldje még a legértékesebb természeti területeken is.

Kitart az állami kastélyok kiszervezésének ötlete mellett Lázár János, bár a korábban lapunk által nyilvánosságra hozott tervezet néhány ponton finomodni látszik. Mintegy az állam rossz gazda tétel igazolásaként az edelényi és a péceli kastélyt már be is zártak, amit az Edelényre ellátogató L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a kastélyprogramot egykor elindító államtitkárként szégyenletesnek nevezett. A kastélyokat kezelő szervezetet megkérdeztük, mennyit spóroltak az elbocsátásokkal, és tervezik-e újabb helyszínek bezárását.

Visszautasította Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója, hogy bármilyen beszélgetést folytasson a Fortepannal a legnagyobb magyar archívfotó-gyűjtemény nyilvánosságáról. Tamási Miklós, a Fortepan alapítója elmondta: letörölték azokat a fényképeket, amelyekre az MTVA igényt tartott, de továbbra is azt javasolják, hogy a részvénytársaság támogassa egy egyszázalékos gesztussal a magyar kultúrát és a nyilvánosságot. Abszurd helyzet, hogy közpénzből működő állami intézmények pénzért adják és saját tulajdonukként kezelik a régi fotókat, míg a magánadományokból működő Fortepan közszolgálati feladatot végez, és ingyenesen hozzáférhetővé teszi a múlt vizuális örökségét. Interjú.

Csontváry mindig is egy önálló múzeumban szerette volna látni az életművét, de ez az álom soha nem valósult meg. Éppen ezért ünnepi alkalom, hogy születése 170. évfordulóján e múzeum egy kiállítás erejéig összeállt, és együtt láthatjuk a Pécsett és Budapesten őrzött, legnagyszerűbb műveket. Ráadásul méltó környezetben: a Szépművészeti Múzeum pazar Ión-Pergamon Csarnokában. Az évfordulóra egy váratlan felfedezés is jutott: Rieder Gábor művészettörténész megtalálta Csontváry magányos cédrusát Libanonban. Magát a fát, amit Csontváry több mint egy évszázada megfestett – most már azt is tudjuk, hogy valósághűen.

Az egész ország a lomb nélküli nyírmártonfalvai lombkorona-ösvényen röhög vagy szörnyülködik, miközben a község polgármestere bizonygatja, hogy minden a legnagyobb rendben van a projekttel. Hat évvel ezelőtt a tizenegy kilátójáról elhíresült Tyukod volt hasonló iskolapéldája az értelmetlen uniós pénzköltéseknek, ezért elugrottunk a keleti határszélre, hogy megnézzük, mi történt azóta. Több helyen már csak a tornyok hűlt helyét találtunk. Az egykori botrányok helyszínei közül Hatvant és Sárazsadányt is felkerestük, és a látottak alapján merjük állítani: Nyírmártonfalva lombkorona-ösvénye soha nem fog értelmet nyerni, bármit ígérjenek is.