Ma még csak üres placc – Mészáros Lőrinc toronyházakkal építi tele az Árpád híd környékét
„Fenntartom korábbi véleményem, megvalósulása után is tájsebként tekintek rá” – mondta tavaly Lázár János, amikor megkérdezték az újonnan átadott Mol Campus felhőkarcolóról. Lázár János véleményét nem lehet tudni arról az újabb három toronyról, amit a Mészáros Lőrinchez köthető nagybank, az MBH építhet az Árpád híd pesti hídfőjénél, de bármit is gondol róla magánemberként, a Mol felhőkarcolójának esetéből megtanulhatta, hogy a magasházak építését Budapesten nem tudja megakadályozni. A kormánynak ugyanis egyáltalán nincsenek ellenérzései a tornyokkal szemben.
A Mol felhőkarcolója kapcsán két évvel ezelőtt azt írtuk: nemcsak az vele a probléma, hogy a magában álló, a város meghatározó pontjairól jól látható torony megtöri a budapesti panoráma harmóniáját, hanem az is, hogy végképp összezúzott egy tabut, és kaput nyitott az újabb tornyok építésének. Nemzetközi tapasztalatok, többek közt Bécs és Pozsony példája alapján lehetett állítani, hogy az első áterőszakolt torony sikere újabb beruházókat ösztönöz arra, hogy kövessék az építtető példáját.
Egy toronyház a legritkább esetben marad sokáig az egyetlen, szinte mindig újabbak követik.
Az élet ezt a tételt Budapesten is gyorsan igazolta.
2018-ban Lázár János még kancelláriaminiszterként tett egy határozott kísérletet arra, hogy megakadályozza a Mol Campust követő újabb tornyok építését. A kormány március 28-án az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslata az ország teljes területén megtiltotta volna 65 méternél magasabb toronyházak építését. Ezzel tulajdonképpen ahhoz a rendszerváltás után húsz évig fennálló szabályozáshoz tértek volna vissza, amit Tarlós István főpolgármestersége alatt töröltek el, hogy az olajtársaság tornyának utat nyissanak. Csakhogy mire június 28-án megszületett a végleges törvényszöveg, ez a határozott tilalom felpuhult: a toronyházat most már 90 méteres magasságban határozták meg, és az is belekerült, hogy a kormány a korlátozás alól külön rendeletben felmentést adhat. Noha a Lázárt közben felváltó új kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely a szabályozást úgy kommunikálta, mintha a kormány megtiltotta volna a toronyházak építését, ennek az ellenkezője volt igaz – már az általános magassági korlátozás is közelít Budapest két meghatározó, történelmi épülete, az Országház és a Szent István-bazilika kupolájának 96 méteres magasságához, a kiemelő rendeletben biztosított felmentés pedig azt jelenti, hogy kormányzati szándék esetén bármilyen torony építhető. A kormány gondolkodásáról sokat elárult az is, hogy Gulyás elmondta: a Molnak, az OTP-nek és a Richternek mint a magyar gazdaság három regionálisan is jelentős zászlóshajójának korábban informális egyeztetéseken ajánlották fel, hogy toronyházat építhetnek, de közülük csak a Mol kívánt élni ezzel.
Akkor még Mészáros Lőrincnek nem volt bankholdingja, de túl nagy meglepetést nem okoz, hogy az MBH Bank létrejöttével egy negyedik potenciális kiemelt szereplő is felbukkant a színen.
A bank idén június 28-án jelentette be, hogy megvásárolt egy 13 ezer négyzetméteres, üres telket a XIII. kerületben, a Róbert Károly körút és a Váci út sarkán tervezett székháza számára. „A több toronyból álló épületegyüttes a környék emblematikus és markáns építménye lesz, a bank kifejezett célja, hogy az épületegyüttes vizuális élményt nyújtson majd az ott elhaladóknak és organikusan illeszkedjen a városképbe” – fogalmaztak a bank honlapján megjelent közleményben, amiből az is kiderült, hogy a helyszín kiválasztásában fontos szerepet játszott a külföldi ingatlanfejlesztőtől megvett projekt készültségi szintje és az, hogy a telken már a mélyépítési munkák is megkezdődtek. Szeptember közepén a HVG vette észre, hogy megszületett az elmaradhatatlan kiemelő rendelet is, amely a szokásos módon egyéni beépítési paramétereket állapít meg a csak helyrajzi számmal azonosított telekre (25801/6), és felmentést ad a kedvezményezett befektetőnek minden olyan korlátozás és kötelezettség alól, amit nincs kedve betartani.
A kormánynak ebben az esetben nem is kellett az általános szabályozást felülírnia, mert az MBH hajlandó a 90 méteres limitet tiszteletben tartani: a legmagasabb torony pont ilyen magas lesz, a másik kettő pedig – a Duna irányában csökkenve – 78 és 65 méter magas. Felhőkarcolónak a nemzetközi terminológia általában a 100 méternél magasabb épületeket nevezi, vagyis ezt a szintet továbbra is csak a Mol Campus éri majd el Budapesten, de az MBH-torony a főváros második legmagasabb irodaháza és negyedik legmagasabb épülete lesz a városképet meghatározó két történelmi jelkép mögött (a magasépítményeket, vagyis a kéményeket és az adótornyokat nem érdemes az épületek közé számítani a kis alapterületük miatt). Ezt a pozíciót most a SOTE Nagyvárad téri Elméleti Tömbje foglalja el 88 méteres magasságával; ez egyike volt annak a két szocializmus korszakában épült magasháznak, amelyek elsőként bontották meg a pesti látkép horizontalitását, és fő okai lettek a rendszerváltás után bevezetett határozottabb tilalomnak, miután hatásukat esztétikai szempontból sokan kedvezőtlennek tartották. A másik ilyen magasház pont az Árpád hídnál áll: a Nyugdíjfolyósító 73 méter magas, 1973-ban átadott székháza, amely eredetileg a SZOT részére épült.
Noha a főváros a kiemelő rendeletek gyakorlatát súlyosan hibásnak tartja, azt Erő Zoltán főépítész is hangsúlyozza, hogy adott esetben, ami a magasságot illeti, a kormányrendelet nem írja felül a fővárosi szabályozást. Az ugyanis erre a telekre eleve megengedte egy 90 méteres épület felhúzását. „Általában véve Budapest területén nincsenek kijelölve ilyen magas beépítésre alkalmas helyszínek, de itt igen. Én magam nem tartom Budapesten elengedhetetlennek a toronyházakat, mivel
építésük mozgatórúgója nem az ingatlanpiac racionalitása, hanem a kivagyiság, a becsvágy megmutatkozása.
Éppenséggel meg lehet lenni enélkül” – mondja. Ettől még a kiemelő rendeletek gyakorlatát a főépítész helyteleníti, mivel „ezek visszatérő előírása, hogy valamilyen építésjogi paramétert megváltoztatnak, kimondják, hogy a településrendezési eszközöket nem kell figyelembe venni, az önkormányzatok által működtetett tervtanácsok illetéktelenek. Azért felháborító ezeknek a rendeletek a megjelenése, mert a településrendezési tervek számos hatósági és szakhatósági egyeztetésen, lakossági fórumon alakulnak ki, ezeket egy éjszaka megjelenő kormányrendelettel felülírni legalábbis illetlenség. Nem csak az érintett önkormányzattal, közösséggel, hanem például azokkal az ingatlanfejlesztőkkel szemben is, akik nem jutnak ilyen módon kedvezőbb feltételekhez.”
De miért volt ezen a telken eleve adott a lehetőség ilyen magas épület felhúzására? Az ok abban keresendő, hogy a 2016-ban Göncz Árpád városközpontnak elnevezett kereszteződést a Váci út és a Róbert Károly körút találkozásánál a XIII. kerület évtizedek óta szeretné magasházas, vagy akár felhőkarcolós környékké tenni, ezért a szabályozását is így alakította, amikor erre az elmúlt években módja lett. Ha a felhőkarcolóig nem is jut el a történet, a magasházas tömörülésig végül igen.
Az a jelenség, hogy a tornyok vonzzák egymást, ezen a környéken jól megfigyelhető: az úttörő az említett SZOT-torony volt, amely azóta is hivatkozási alapként szolgál az újabbak építéséhez. Az MBH-tornyok „csak” annyiban különböznek az eddigiektől, hogy túl is haladják az első fecskét, míg elődeik a szigorúbb szabályozás miatt alatta maradtak. Az Árpád híd pesti hídfőjének tornyai építésük sorrendjében így alakultak:
- SZOT toronyház – 1968-73, 73 m, ma Nyugdíjfolyosító, tervezte Dúl Dezső
- Rendőrpalota – 1995-97, 62 m, tervezte Finta József (az antenna még 30 métert hozzáad)
- Duna Tower – 2004-2006, 60 m, tervezte Fazakas György (közvetlenül a hídfőnél)
- Europe Tower – 2004-2006, 64 m, tervezte Fazakas György (közvetlenül a hídfőnél)
- Agora Tower – 2017-20, 65 m, tervezte a Finta Stúdió és Florian Frotcher (MAKE Architects)
A kereszteződésben két szabad telek van még: a 25801/6-os, amit most megvett az MBH az Agora Tower fejlesztőjétől, a szlovák HB Reavis-től, és rézsút szemben, a Nyugdíjfolyósító és a Rendőrpalota előtti parkoló, amely a Duna és az Europe Tower építőjének, a GTC Magyarországnak a birtokában van. Erre a telekre 2009-ben a Raiffeisen akart 100 méter magas irodaházat felhúzni Finta József tervei szerint, de a „tűtornyot” akkor elkaszálták, és a terület máig beépítetlen maradt. De már nem sokáig. 2018-ban, miután a szabályozás felpuhult, a tulajdonos építési engedélyt szerzett egy izgalmas, csavarodó formájú, 90 méter magas irodatoronyra. Ez a Twist Budapest fantázianevű projekt azonban elbukott, mivel a két állami telekszomszéd, az Államkincstár és a Belügyminisztérium panasza miatt az engedélyt visszavonták. 2020-ban már két alacsonyabb, 65 méteres magasházat tervezett ide a GTC Magyarország The Twins néven, ezt 2024-re tervezik megépíteni – ezzel és az MBH tornyaival a kereszteződés megtelik.
A városrészközpont létrejötte a két nagy út kereszteződésében évtizedek óta előre látott fejlemény, de eléggé különös történelmi bakugrásokkal zajlott le. Már 1938-ban készített a Közmunkatanács egy nagyvonalú szabályozási tervet, amely előrevetítette az Árpád híd megépítését, és a hídfő összekötését a meghosszabbított Róbert Károly körúttal. Ezek a mai kereszteződéstől valamelyest északabbra találkoztak volna egy hatalmas, kör alakú térségben, amelyből sugárutak ágaztak volna szét. Az Olgyay testvérek 1941-ben a Tér és forma című lapban publikált terve nagyszabású modern („Bauhaus”) városrészt képzelt ide több mint 17 ezer lakással, sok zöldterülettel és magas, 10-12 emeletes sávházakkal. Ebből is látszik, hogy az államszocializmus idején megépült lakótelepek mennyire nem előzmény nélküliek a várostervezésben. Mindebből semmi nem lett, de a híd és a Róbert Károly körút meghosszabbítása 1950-ben elkészült, és idővel a kereszteződés szélén kialakult nagy terek is beépültek. Részben lakótelepekkel, részben középületekkel, mint a József Attila Színház, a SZOT-torony vagy az Államkincstár székháza.
A hídfelhajtótól délre eső telek viszont – erről a területről van szó az MBH-tornyok esetében – sokáig változatlan maradt. A 20. század elején épült régi, Váci úti ipartelepek voltak itt a Hétház nevű lepusztult, sivár munkáskolónia és a Vizafogó teherpályaudvar tőszomszédságában. Három ipartelep: a Váci út 116. száz alatt eredetileg fémhulladék-kereskedés, majd a II. számú Autójavító Vállalat telephelye, mellette a Váci út 118-ban az Egyesült Izzó II. számú gépgyára (volt Könnyűipari Gépgyár 1950-től 1961-ig, az államosítás előtt Schlesinger Alajos gépgyára), mögöttük, az Árboc utca 3. szám alatt pedig a LAMPART Zománcipari Művek leszabó üzeme (1959 előtt Központi Lemezleszabó Vállalat, 1953-ban Pénzszekrénygyár, az államosítás előtt Arnheim S. J. Pénzszekrény- és Tresorgyár). A telek fennmaradó részét a hídlehajtó mellett sportályák foglalták el, de 1967-ben ezek helyén egy tekintélyes méretű, vasbeton üzemcsarnok épült: a Szikra Nyomda B jelű üzemegysége. Itt nyomták a legnagyobb példányszámban megjelenő napilapokat, ezért a homlokzatán reklámfelirat hirdette, hogy a Népszabadság mindenkihez szól.
Az 1970-es években az üzemeket a Szikra kivételével fokozatosan szanálták, de nem bontották el őket azonnal, mivel szükség volt felvonulási területre ahhoz a hatalmas építkezéshez, amit a 80-as évek elején a metró megérkezése és az Árpád híd kiszélesítése jelentett. Csak 1986-ban tisztították meg teljesen a telket, ahova Volánbusz pályaudvart akartak építeni. A Pilis és a Dunakanyar településeit kiszolgáló, modern buszpályaudvar – a szocializmus korszakának egyik utolsó jelentős közlekedési beruházása Budapesten – 1988-ban készült el, de meglepően rövidéletűnek bizonyult. Amikor a 2000-es években világossá vált, hogy a Váci út mentén az irodaházfolyosó megépülése miatt minden terület felértékelődik, és a kerület a pályaudvar helyett inkább irodaházakat és kereskedelmi központot szeretne, a Volán 2007-ben eladta az állomás telkét. A buszpályaudvart végül 2015-ben bontották el az Agora Budapest építésének kezdetén. Az ingatlanfejlesztő a helyközi buszjáratok számára indulási helyeket alakított ki az irodaház Árboc utcai oldalán, de a tömegközlekedés területigényét jelentősen csökkentette, hogy 2010-től kezdve a járatok többsége már Újpest-városkaputól indult.
A Szikra nyomda a privatizáció során 1995-ben a Láng Holdinghoz került, és a cég az üzemcsarnokot pár évvel később eladta a német Sconto Bútor Kft-nek, amely itt építette fel a régebbi épület bővítésével a második magyarországi bútoráruházát. Mint ezen a területen az elmúlt évtizedekben minden, ez sem létezett sokáig: a bútoráruház már 2008-ban bezárt, a helyére egy Reál költözött, majd kisebb bérlők használták, és végül ez a telek is a HB Reavishez került, összeolvadt a buszpályaudvar területével. A tervezett MBH-tornyok részben a korábbi kiszolgáló utak, részben a Sconto helyén fognak felépülni.
A XIII. kerület ennek a most már egyértelműen megvalósuló toronyházas klaszternek a létrehozása érdekében úgy alakította a szabályozását, hogy a kereszteződés mindkét oldalán toronyház építésére jelölte ki a telkeket, és a legmagasabb épületmagasságot is meghatározta. A 25801/6-os telek esetében ez 90, illetve a telek Esztergomi úthoz közel eső vége esetében 75 m. A telek annak a nagyjából háromszögű területnek a része volt, amelynek a másik felén a HB Reavis 2017 és 2020 között felépítette az Agora Budapest nevű irodaházas ingatlanfejlesztés első ütemét. Ez a 65 m magas Agora Tower mellett az Agora Hub nevű, három egységből álló, nyolcemeletes, 30 m magas irodaházból és egy köztérből áll. A telek szabadon maradt része az Árpád híd lehajtója mellett a fejlesztés második ütemében épült volna be három toronnyal Agora Sky néven. A tornyok egy összefüggő lepényépületből nőnének ki, vagyis inkább egyetlen, háromfejű épületmonstrumról beszélhetünk, mint különálló magasházakról. A tervnek ez a része nem változik attól, hogy az MBH átvette a projektet, csak a tornyok magasságát húzták fel, és a közlemény alapján arra lehet következtetni, hogy a dizájnt fantáziadúsabbra veszik annál a hűvös üzleti építészetnél, ami ezt az irodaházat is jellemezte volna a megjelent látványterv alapján. Hogy ez milyen lesz, egyelőre nem lehet tudni. Az Országos Építészeti Tervtanács a Népszava kérdésére elismerte, hogy a testület előtt van a tornyok terve, de a tervező szerzői jogaira hivatkozva semmilyen felvilágosítást nem adott.
Magyarországon még a főváros második legmagasabb toronyházának látványa sem megismerhető, kibeszélhető közügy.
De beleszólni úgyse nagyon lesz módja ebbe senkinek, hiszen a kiemelő rendelet mindenben szabad kezet ad a fejlesztőnek a meghatározott magassági keretek között, a tervtanács pedig nem fog Mészáros Lőrinc bankjával kekeckedni, különben szélnek eresztik, ahogy a hasonló testületekkel a Nemzeti Együttműködés Rendszerében bánni szokás. Itt a nyilvánosságnak annyi szerep jut, hogy amikor a projekt megkapja az építési engedélyt – hamarosan – akkor lehet örülni vagy szörnyülködni ízlés és vérmérséklet szerint.
Igaz ugyan, hogy a XIII. kerület nagyon szeretett volna ide minél magasabb tornyokat, és a sors úgy hozta, hogy a szocialista vezetésű önkormányzatnak ezt a régi vágyát most Mészáros Lőrinc bankja váltja valóra, de azért a kiemelő rendelet nem volt fölösleges. Az Agora Budapest második ütemének 2016-os eredeti koncepciótervében is 90, 75 és 65 méter magas épületek szerepeltek, de a HB Reavis nem ezekre tudott építési engedélyt szerezni, hanem három alacsonyabb, egyforma magas toronyra. A cég fejlesztési igazgatója, Berényi Zsolt egy tavalyi interjúban elmondta, hogy a második ütem keretében „3, egyenként 65 méteres épületet tervezünk, amelyek földszint + 16 emeletesek lesznek, közöttük összekötő szárnyakkal, úgynevezett pódiumépületekkel, amelyek földszint + 7 emeletig emelkednek majd.” A 65 méternél magasabb toronyházak esetében ugyanis a törvény előírja, hogy szükség van az Országos Tervtanács hozzájárulására is: valószínű, hogy a kerületi szabályozáshoz képest a testület a külföldi fejlesztőnek még szigorúbb limitet szabott meg.
A tulajdonosváltás és a kiemelő rendelet révén egyharmadával magasabb torony nőhet ki a földből.
A 2021-ben építési engedélyt kapott terv az ÉTDR elektronikus építésügyi adatbázisban is megtalálható, a feltöltött látványterven három egyforma, alacsonyabb torony látszik, a mellékelt helyszínrajzon pedig egy kapcsolódó közlekedési csomópont: egy piskóta alakú körforgalom az Esztergomi út irodaház mögötti szakaszán (ez megépült), amelyből a rajzon egy felhajtó sáv felvezet a Róbert Károly körútra pesti irányban, és a felső szélén sejthető, hogy a körút északi oldalán is épült volna egy-egy felhajtó sáv az Esztergomi út túloldala felől.
Ezek a felhajtók alkothatják azt az elképzelt közlekedési csomópont, amit a kiemelő rendelet szerint Mészároséknak nem kell megépíteniük, a HB Reavisnek meg a jelek szerint meg kellett volna. A csomópont alapvetően kettős célt szolgált volna: egyrészt az új irodaházi klaszter autós megközelítését, másrészt az Esztergomi út északi irányú meghosszabbítását, rendezett kiépítését. Az innen tervezett két felhajtó a hídtől északra magasodó lakótelep elérhetősége miatt szerepelt a kerület városfejlesztési terveiben legalább 2008-tól kezdve (ebből az évből már megtalálható egy várostervezési dokumentum, amely a csomópont tervét tartalmazza és a kerület megbízásából készült). Úgy tudjuk, hogy a csomóponttal kapcsolatban a problémát elsősorban az a furcsa helyzet jelenti, hogy az Esztergomi út északi szakasza (és a mellette lévő közpark egy része) az 1990-es évek végéig vasúti terület volt a vizafogói teherpályaudvarhoz vezető sínekkel, és a MÁV a pályaudvar megszűnése után magántulajdonos részére értékesítette, akivel soha nem sikerült megállapodni a megvásárlásáról. Mindenesetre Mészáros Lőrinc bankjánál jobb anyagi kondíciókkal senki nem rendelkezik, hogy ezt a problémát megoldja – ha ez most nem valósul meg, a kerületnek borítékolhatóan soha nem lesz rá forrása.
A Göncz Árpád városközpont magasház-csoportja, amelynek az új MBH-torony a maga 90 méterével a legmagasabb eleme lesz, még közép-európai mércével is teljesen jelentéktelen. Bécsben, Pozsonyban vagy Varsóban jóval komolyabb felhőkarcoló-negyedek jöttek létre az elmúlt évtizedekben, de ennek a fejlődésnek az ára – Bécs és Pozsony esetében ez egyértelmű – a hagyományos városkép széttöredezése, történelmileg domináns elemeinek eljelentéktelenedése lett. Budapest a jelek szerint ugyanezt az árat fogja megfizetni egy olyan negyedért, ami félszívvel betartott-kicsit feloldott korlátozások után mégiscsak létrejött – nem túl érdekesen, de a meghatározó vári kilátópontokról, a Halászbástyáról, a Savoyai-teraszról mégis zavaró tényezőként. A közepes tornyok versenye minden bizonnyal folytatódni fog újabb, szabállyá izmosodó kivételekkel, és minden egyes magasházzal egyre nagyobb annak a veszélye, hogy Budapest egy kivételes szépségű tradicionális várospanorámát lecserél egy ötödrangú skyline-ra.
Nyitókép: az üres telek az Agora Budapest mellett, ahova az MHB-tornyok épülnek (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
