Az irodalomtörténész a Válasz Online rendelkezésére bocsátotta Ady-dilemmák című, csak a későbbiekben megjelenő tanulmányát. Ennek Tiszára vonatkozó részletét osztjuk meg olvasóinkkal az előző századelő legkiemelkedőbb politikusának „születésnapján”.

Se „hun lobbi”, se „agymosás” – az összes elfogult várakozásra rácáfolnak a most megjelent katolikus személetű gimnáziumi tankönyvek, melyeket a világi iskolák is választhatnak szeptembertől. Elemzésünkből kiderül, hogy ettől még kompatibilitási zavarok lehetnek: a finnugor nyelvrokonság körüli vitákról, a honfoglalást kiváltó eseményekről és Szent István koronázási helyszínéről is mást mond az állami tankönyv, mint az egyházi.

Lényegében a mai napig azok között a keretek között élünk, arra vagyunk büszkék, az működtet minket eszmékben, infrastruktúrában, közlekedésben, gyáriparban, amit Széchenyi István kezdett el – szól mai adásunk tételmondata.

Miért érdekes 100 év után is az utolsó magyar király első visszatérési kísérlete? Mit árul el a húsvéti királyjárás Horthy Miklós személyiségéről? Mik egy filmes feldolgozás buktatói? Az egy héttel ezelőtt bemutatott Trónfosztott királyság című rövid dokudrámát forgatókönyvíróként jegyző kollégánk rendhagyó történelmi írása.

Még a legdurvább szorításban sem szükségszerű az elvtelen kompromisszum – szól a kétszeres Mindszenty-évfordulóra készült nagyinterjúnk fő tanulsága. Magyarország utolsó hercegprímása március 29-én született, néhány hét múlva újratemetésének 30. évfordulójára emlékezik az ország, ezért a személye körüli legélesebb, egyúttal a legtöbb aktuális üzenetet hordozó vitát modelleztük páros beszélgetésben.

Az egyik legmagasabb nemzetközi pozíciót betöltő magyar történész jelenleg Molnár Antal, a Magyar Tudományos Akadémiáról leválasztott Történettudományi Intézet igazgatója, akit Ferenc pápa a minap a Pápai Történettudományi Bizottság tagjává nevezett ki. Nagyinterjú.

Magyarország soha nem lesz olyan, amilyennek Széchenyi, Wesselényi és Kossuth álmodta: a tehetség, a szorgalom, a műveltség, a kreativitás, a szellemi autonómia és a szabad közösségi önszerveződések polgári világa, vonja le szomorú következtetését Tevesz László. Történész vendégszerzőnk személyes hangú írásában megfér egymás mellett Széchenyi és a Tankcsapda, az evezés és a 80-as évek lakótelepi gyermekkora.

Egyre kevésbé elfogadott az erőszak történetének tanulmányozása, e tudás csökkenésével azonban a világot is kevésbé értjük – figyelmeztet történész vendégszerzőnk, B. Szabó János. Ha például az amerikaiak megtanulták volna Vietnam leckéjét, eszükbe nem jut Irakba bevonulni. Röpirat a „fölösleges tudományok” védelmében.

Az első magyarországi kommunista kísérlet valóságos ingovány, elfelejtett része a történelmünknek, és bizony nagyon sok csont pihen a mocsár mélyén, amiért le kell merülni, hogy jobban értsük a 20. századot – mondja podcastadásunkban Hatos Pál.

„Nem akarok átmenni Pokorni Zoltán méltatásába, de hogy volt-e ilyen politikai gesztus Magyarországon, ami azt mondja, hogy »hibáztam«, hogy »ezt elrontottam« – ez kérdéses” – mondja heti podcastadásunkban a két hete megjelent „turulfilm” rendezője.

„Össze lehet rakni Mátyás királyt” – ezzel a bejelentéssel lepte meg január 20-án Kásler Miklós őstörténetügyi miniszter a nyilvánosságot. A tárcavezetőnek bámulatos érzéke van hozzá, hogy az általa felkarolt kutatások eredményeit olyan módon interpretálja, hogy azok sült bolondságnak tűnjenek, de a székesfehérvári királysírokban eltemetett uralkodók azonosítása valóban nagy dolog lenne. Csakhogy a csontokkal olyan méltatlanul bántak, hogy a probléma nem biztos, hogy megoldható.

„Olyan erős az exhumált holttestek látványa, a tömeggyilkosságok története, hogy elég ezek közé bevágni a fejünket és a kívánt hatás máris előáll. Ez az összemosás tényleg sért” – mondja Pokorni Zoltán A gyilkosok emlékműve című, múlt héten bemutatott dokumentumfilmre utalva. A politikussal végigvesszük, szerinte mi minden lényeges maradt ki az alkotásból, és azt is elárulta, miért nem keretezik át a szobrot első világháborús emlékműnek.

B. Szabó János hadtörténész az amerikai történelmi filmek példáján mutatja be, hogy a kényszeres diadalkeresés nem elég a hatásos mozihoz: egy magabiztos nemzet veszteségei megfilmesítéséből is képes tanulni.

A Magyarságkutató Intézet (MKI) gondozásában készült animációs film végén „elég pontatlanul jelent meg”, hogy annak egyik fő szakértője Mátéffy Attila lett volna – ezt maga az altajista nyelvész, néprajzkutató tudatja lapunkkal.

A karácsonyi időszak legnagyobb tévés sikere egy romantikus kosztümös sorozat, amely a 19. századi Nagy-Britanniát multikulturális társadalomnak ábrázolja, részben fekete bőrű arisztokráciával és királynéval. A Bridgerton család alkotói szándékosan festettek fel egy alternatív múltat, aminek nincs sok köze a történelmi valósághoz: a sorozat ettől válik játékká, amit nem lehet és nem is kell egészen komolyan venni.