Csak Orbán Viktor nem látja az orosz fenyegetésről szóló jelentéseket
Európa legerősebb országainak vezetőit egyre jobban aggasztja Oroszország készülődése egy újabb háborúra. Fegyverkeznek, új szövetségeket kötnek. A NATO előrejelzése szerint akár már 2027-ben megtörténhet, hogy Kína és Oroszország egyszerre indít támadást a Nyugat ellen. Orbán Viktor szerint „ez vicces érvelés”. Tényleg az? Háttér.
A magyar kormány szerda este kirakott egy videót a Facebookra, amelyben Szijjártó Péter külügyminiszter feleleveníti, mennyire bizarr élmény számára, amikor Brüsszelben EU-s kollégái hónapról-hónapra lelkiismeretfurdalástól gyötörten sajnálkoznak, hogy nem segítenek eleget Ukrajnának. Velük szemben Szijjártó úgy vélekedik, hogy „Ukrajna nem minket véd, Ukrajna magát védi, ez nem a mi háborúnk.”
Orbán Viktor ugyanezt hetente elmondja, Tusnádfürdőn júliusban részletesen ki is fejtette a gondolatot, többek között így fogalmazott: „Az Európai Unió eldöntötte, hogy háborúba megy, eldöntötte, hogyha az Egyesült Államok kiszáll, az Európai Unió akkor is folytatja Ukrajna támogatását, ami nekem csalódás, hiszen ezzel az Európai Unió, ami egy békeprojektként alapította meg magát, egy háborús projektté vált.” Itt arra reagált, hogy az EU-s tagállamok többsége idén fokozta az Ukrajnának nyújtott támogatást, és abba is belementek a legnagyobb és legerősebb európai országok, hogy ha az USA nem adományoz több fegyvert Ukrajnának, akkor maguk vásárolják meg ezeket.
A magyar miniszterelnök arról is beszélt, hogy a szerinte háborúpárti európai politika (azaz az Ukrajnát támogató elköteleződés) okai mik lehetnek:
- naivitás, mert elhiszik, hogy ez a jó és a rossz harca;
- üzleti érdek, mert egyesek fel akarják vásárolni Ukrajnát;
- politikai érdek, mert egyesek az EU-s föderalizmus feltétlen támogatását várják a mindenkori ukrán kormánytól, ha sikerül felvenni az országot az EU-ba.
Ezek Orbán következtetései, maga is jelezte, hogy erre nincs bizonyítéka, nem állnak rendelkezésre az elméletét alátámasztó hírszerzési dokumentumok: „Miért csinálják? Természetesen én csak szempontokat tudok adni. Az erre vonatkozó titkos iratot a Rogán-műveknek még nem sikerült megszereznie. Ezért csak intellektuális lehetőségeink vannak, és szempontokat tudok adni a kérdés megválaszolásához.”
Az európai előrejelzések fenyegetésről szólnak
Érdemes megnézni, melyek azok az érvek, amelyeket viszont nyíltan kimondanak az európaiak, amikor Ukrajna további támogatása mellett érvelnek. Ezek leginkább arról szólnak, hogy az orosz vezetés tovább akar terjeszkedni. Ezt pedig titkosszolgálataik jelentéseire alapozzák.
Thierry Burkhard tábornok, a francia fegyveres erők szeptemberben leköszönő parancsnoka a múlt héten így fogalmazott az Economistnak adott interjújában:
„Oroszország olyan ütemben fegyverkezik, hogy öt éven belül valódi fenyegetést jelent majd Európára nézve.”
Burkhard szerint az oroszok támadni fognak, ha Európa nem áll ellen.
Cezary Tomczyk, a lengyel védelmi miniszter helyettese két hete egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy a lengyel titkosszolgálat szerint Oroszország 2027-re újabb támadásra készül, ezúttal a NATO európai területe ellen, és nem kizárt, hogy ezt a támadást Kínával is összehangolja majd.
Három hete a német katonai elhárítás főnöke, Martina Rosenberg beszélt arról, hogy egyre több támadást intéznek orosz ügynökök német érdekeltségek ellen, különösen a hajózást érintik a szabotázsakciók.
A Politico.com júliusban arról írt, hogy nem légből kapott ötlet volt az új német kormány részéről a hatalmas fegyverkezési program elindítása, és a látványos elköteleződés Ukrajna felfegyverzése mellett (a német kormány azóta bejelentette, hogy Patriot légvédelmi rakétákat vesz Amerikától Ukrajna számára). A lap értesülései szerint az átadás-átvétel idején Olaf Scholz leköszönő kancellár aggasztó titkosszolgálati jelentéseket mutatott megválasztott utódjának, Friedrich Merznek: „A jelentések óriási orosz fegyverkezésről szóltak. Hiába szenvedtek hatalmas veszteségeket Ukrajnában, Putyinnak néhány éven belül több tankja és rakétája lehet, mint az invázió előtt volt. A német szolgálat szerint már egy következő háborúra készül, ezúttal Európa ellen. Scholz, aki kancellárként a választási kampányban békepártinak mutatkozott, azt javasolta utódjának, hogy mindent csináljon fordítva, mint amit ő képviselt: óriási léptékben fegyverkezzen.” Merzre a jelentések olyan mélyen hatottak, hogy választási ígéretével szöges ellentétben módosította az alkotmányt, hogy a német kormány jelentős hitelt vehessen fel a hadserege megerősítésére. A fordulatot a szociáldemokraták is támogatták.
Egyébként Boris Pistorius német hadügyminiszter már tavaly januárban beszélt ezekről a hírszerzési információkról:
„szakértőink szerint öt-nyolc év múlva lehet reális egy orosz támadás”.
Hozzátette, hogy a célpont akár egy NATO-tagállam is lehet. Idén nyáron, egy évvel e nyilatkozat után, Mark Rutte, a NATO főfitkára azt jósolta, hogy öt-hét év múlva állhat készen Oroszország egy NATO-tagállam elleni támadásra, ha addig az európaiak nem szedik össze magukat.
Pistorius megtartotta posztját a Merz-kormányban is, és aggodalma semmit sem enyhült az elmúlt másfél évben. Július 14-én, a szolgálatukat Litvániában megkezdő német katonák érkezése alkalmából kijelentette, hogy „Németország katonái készen állnak arra, hogy orosz katonákat öljenek, ha Oroszország megtámad egy NATO-tagállamot”.
Aggasztó jelek
Idén júliusban a lengyelek, a baltiak, a németek és a finnek jelezték: általánossá vált, hogy a térségben az oroszok zavarják a GPS-jeleket, komoly gondot okozva a hajóknak és a repülőgépeknek. A NATO egyes szakértői szerint az orosz provokáció egy lehetséges háborús forgatókönyvet készít elő: amennyiben a zavarás miatt lezuhanna egy polgári repülőgép, alighanem az érintett ország a megtorlás mellett döntene, aminek az egyik legenyhébb módja lehetne a kalinyingrádi zavaróállomások lebombázása. A forgatókönyv szerint az oroszok tagadnák, hogy miattuk zuhant le a repülő, a radar elleni támadást viszont háborús oknak tekintenék, és teljeskörű támadást indíthatnának válaszul. A trükk lényege, hogy ha nem az oroszok vetnek be először fegyvert, akkor a NATO-t el lehetne bizonytalanítani, hogy feltétlenül szükséges-e a kollektív védelmet aktivizáló úgynevezett 5-ös cikkely alkalmazása. Azaz a NATO-n belül az oroszokkal megengedőbb tagállamok érvelhetnének azzal, hogy a fegyveres konfliktust egy nyugati tagállam kezdte, Oroszország csak reagált, védve önmagát, tehát nem lehet külső támadásként értékelni a háborút.
Orbán Viktor tusnádfürdői érvelése is ilyesmi volt: arról beszélt, hogy Oroszország támadása teljesen logikus volt Ukrajna ellen, mert a kijevi kormány nyugati orientációját a status quo megsértésének, egzisztenciális fenyegetésnek értékelte, és csak önvédelemből indította el a 2022-es háborút.
A GPS-zavarás végzetes hatása a polgári repülésre átélhető közelmúltbeli példán keresztül is: tavaly december 25-én egy Bakuból Groznijba tartó azeri gép pilótái jelezték, hogy elvesztették a GPS-jelet, amit az azeri hatóságok szerint az oroszok zavartak, mert éppen dróntámadástól tartottak Ukrajna felől. Erre azonban nem figyelmeztették az azeri polgári gépet, amelyet később egy légvédelmi rakétával súlyosan megrongáltak. A sérült gép megpróbálkozott a vészleszállással, de az oroszok továbbra is zavarták a GPS-t és a rádiókapcsolatát is. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a gép végül lezuhant, és 38 utasa életét vesztette, 29-en pedig megsérültek. Az azeri-orosz viszony azóta is nagyon rossz, az oroszok augusztus elején például egy olyan gázmérő állomást bombáztak, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Ukrajna Azerbajdzsán felől földgázt vásárolhasson. Azerbajdzsánban pedig sorra csuknak le orosz állampolgárokat, többek között kémkedés vádjával.
A legtöbb európai biztonságpolitikai szakértő nem egy hadüzenettel induló klasszikus katonai támadástól tart Oroszország részéről a NATO felé, hanem valamilyen fedett, vitatható akciótól, terrortámadásnak kinéző brutalitástól fél, amelynek nyomán háborúba sodródna valamelyik NATO-tagállammal. Ahogy azt egyébként Richard Shirreff egykori NATO-parancsnok, brit tábornok a 2017: Háború Oroszországgal című regényében is jósolta.
Egyszerre Kínával
Miközben a magyar kormány azért is korholja az EU-s vezetőket, mert Kínával sem képesek olyan jó viszonyt kialakítani, amilyet Budapest tudott, 2025 júliusának legfontosabb geopolitikai bejelentése a NATO részéről az volt, hogy Oroszország és Kína egyszerre támadhatja meg a nyugati szövetséget.
Mark Rutte, a NATO főtitkára július 5-én, a New York Times-nak adott interjújában így fogalmazott: „Ha Hszi Csin-ping megtámadná Tajvant, akkor mindenek előtt felhívná kis barátját, a Moszkvában székelő Vlagyimir Vlagymirovics Putyint, és azt mondaná neki, hogy »Hahó, ezt és ezt fogom tenni, és arra lenne szükségem, hogy foglald le őket Európában egy NATO-terület elleni támadással«. Ez a legvalószínűbb forgatókönyv.”
A teóriát ennél is részletesebben fejtette ki július 17-én az Európában állomásozó amerikai csapatok frissen kinevezett parancsnoka, Alexus G. Grynkewich tábornok, amikor a németországi Wiesbadenben tartott előadást európai katonai és hadiipari vezetőknek. Arról beszélt, hogy Kína a Csendes-óceán térségében és Oroszország Európában egyszerre robbanthat ki globális fegyveres konfliktust, és szerinte ez már 2027-ben megtörténhet.
„Minden eszközre és lőszerre szükségünk lesz, hogy ellenálljunk. Ha Hszi Csin-ping Tajvannak menne, jó eséllyel Vlagyimir Putyin orosz elnökkel hangolná ezt össze, egy globális konfliktust kirobbantva ezzel. Ez számomra azt jelenti, hogy ezek a támadások egyidőben történhetnek” – idézi előadását az USA katonai lapja, a Stars and Stripes.
Alig egy héttel később, július 22-én, az USA NATO-nagykövete, Matthew Whitaker arról beszélt a Fox Business tévécsatornán, hogy Kína azért támogatja Oroszországot, hogy gyengítse a Nyugatot.
„Kínában azt gondolják, hogy Oroszország helyettük háborúzik. Azt akarják, hogy az USA és a szövetségesei erre a háborúra figyeljenek, és ne törődhessünk más stratégiai fenyegetésekkel.”
Whitaker szóhasználata nagyon hasonlít arra az idézetre, ami a hongkongi South China Daily Post című lapban jelent meg, július 4-én. A cikk EU-s tisztviselőket idéz, akik szerint a kínai külügyminiszter azt mondta Kaja Kallasnak, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, hogy „Peking nem akarja, hogy Oroszország veszítsen Ukrajnában, mert attól tart, hogy az USA teljes figyelmét akkor Peking felé fordítja”. A cikk állítását hivatalosan sem az EU-s, sem a kínai fél nem erősítette meg, de geopolitikai elemzők szerint ez a szöveg nem jelenhetett volna meg a kínai kormány jóváhagyása nélkül. A lap tulajdonosa ugyanis az Alibaba webáruház, aminek legalább a harmada kínai állami vállalatok tulajdonában van, és a cégcsoport vezetésében meghatározó befolyása van a kínai kormánynak.
Mark Galeotti Oroszország-szakértő podcast-sorozatának július 20-i adásában részletesen foglalkozott a kínai-orosz viszonnyal az ukrajnai háború tekintetében. Szerinte nem lehet biztosra venni, hogy Putyin Kína kedvéért kész lenne egy életveszélyes támadásra a NATO ellen Európában, ekkora kockázatot szerinte nem lenne logikus vállalnia. Azt viszont egészen részletesen bemutatta, hogy a háború egyre kiszolgáltatottabbá teszi az oroszokat Kína felé, mert rengeteg alapvető terméket és a fegyvereikhez szükséges alkatrészeket tőlük tudnak csak megvásárolni, és ennek a kiszolgáltatottságnak egyre inkább politikai következményei is lesznek.
Ha túlzók is a NATO vezetőinek az aggodalmai egy közelgő orosz-kínai közös támadás miatt, az biztos, hogy
a nyugati nagyhatalmak katonai vezetői teljesen reális forgatókönyvként kezelik a lehetőséget.
Ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a világháborúval fenyegető veszélyt úgy lehet a leginkább csökkenteni, ha Oroszország képtelen lesz katonailag tovább erősödni, amit pedig csak úgy lehet elérni, ha elveszti az ukrajnai háborút; illetve ha Európa gyors fegyverkezésbe kezd, hogy megfelelő elrettentő erőt tudjon felmutatni az egyre inkább Ázsiára figyelő Egyesült Államok védelme nélkül is.
A Bloomberg pénteken kiszivárogtatta a béketervet, ami a péntekre tervezett, alaszkai Trump-Putyin találkozó napirendjén lesz: eszerint az oroszok három megyét megkaparinthatnának az ötből, amit el akartak foglalni. A már 2014-ben megszerzett Krímet, illetve Donyecket és Luhanszkot. Utóbbiak nagyobb része orosz megszállás alatt áll, de az ukránoknak a maradék területükről, közel 7000 négyzetkilométerről ki kellene vonulniuk, ahol több százezer ukrán állampolgár él. Illetve az oroszok Zaporizzsja és Herszon megyékből is megtarthatnának annyit, amennyit eddig elfoglaltak belőlük. Ez az engedékenység az USA részéről arra utal, hogy Amerika tényleg nem akar tovább Ukrajnára figyelni, Ázsia fontosabb számára, és Európára bíznák az oroszok további feltartóztatását.
Hogy lesz-e tűzszünet, és a fenti feltételek mellett lesz-e, az napokon belül kiderül. Az esélyeket rontja, hogy az ukrán alkotmány tiltja területek átadását, vagyis Zelenszkij egy ilyen alkuba törvényesen a jelenlegi állás szerint nem mehetne bele akkor sem, ha akarna. Egyébként a hétvégén bejelentette, hogy nem akar. Az európaiak brit vezetéssel ellenajánlatot készítettek, aminek legfontosabb pontja az lenne, hogy tűzszünet esetén Ukrajna világos garanciát kapna a nyugati védelemre. Vasárnap pedig egy brit-finn-francia-lengyel-német-olasz elnöki/miniszterelnöki nyilatkozat jelent meg arról, hogy Ukrajna feltétel nélkül számíthat támogatásukra, és az aláírókhoz csatlakozott az Európai Bizottság elnöke is. Ez is mutatja, hogy az európai nagyhatalmak elfogadhatatlannak tartják az orosz agresszió elismerését, és sokkal keményebbek a moszkvai rezsimmel szemben, mint a Trump-kormány.
Új szövetségek
Azon túl, hogy az európaiak sorra jelentenek be komoly fegyverkezési programokat, és vállalták az ukránok támogatásának finanszírozását, nagyon fontos védelmi megállapodásokat is kötnek egymással.
Július 17-én Nagy-Britannia és Németország barátsági szerződést kötött, aminek jelentősége az 1904-es brit-francia antant (entente cordial) megállapodáshoz mérhető.
Nemcsak közös fegyvergyártásban állapodtak meg, hanem abban is, hogy támadás esetén katonai segítséget nyújtanak egymásnak,
az egymást érintő stratégiai fenyegetéseket pedig közösen kezelik. A megállapodás a brit nukleáris arzenál közös érdekből felmerülő használatának lehetőségére is kiterjed.
Egy héttel korábban pedig Franciaország kötött Nagy-Britanniával olyan egyezséget, amelynek értelmében „ha Európát jelentős fenyegetés érné”, akkor hadseregükkel közösen lépnének fel ellene. Ez azért különösen fontos, mert csak ennek a két országnak van atomfegyvere Európában.
Közben E3 néven brit-francia-német szövetségi rendszer is körvonalazódik. A biztonsági ügyekben egyeztető csoportot eredetileg még 2003-ban, az iraki háború miatt hozták létre, de azóta alig működött. Idén viszont nagyon komoly új lendületet kapott, amint reálissá vált, hogy az új amerikai elnök felhagy Ukrajna támogatásával. Az egyeztetésekbe néha a lengyeleket is bevonják, ilyenkor E4-nek nevezik magukat, illetve weimari szövetség a csoport neve, ha a britek éppen nincsenek jelen. Ha pedig az olaszok is a tárgyalóasztalnál vannak, akkor G5 a nevük, és ilyenkor a legnagyobb katonai költségvetéssel bíró európai országok szövetségeként jelentkeznek.
A nagyok aggódnak, de a Karmelitában stratégiai nyugalom van
Egyelőre nem világos, hogy ezekből az idén formálódó, elsősorban a katonai együttműködésre koncentráló szövetségi rendszerekből mi lesz, hiszen mindannyian NATO-tagok is, és a briteken kívül a többiek az EU-ban is benne vannak. Az új struktúrák és megállapodások mindenesetre arra utalnak, hogy a londoni, párizsi és berlini vezetők már nem bíznak eléggé a meglévő szövetségi keretekben, és azoknál erősebb együttműködési formákat keresnek. Erre pedig egyetlen magyarázat van: veszélyben érzik magukat, és a veszély fő forrása minden nyilatkozatuk szerint Oroszország.
Van azonban olyan politikus, aki szerint mindannyian túlságosan szoronganak, pedig erre semmi okuk sincs. Orbán Viktor júliusban ezt mondta a Krónika című erdélyi lapnak: „Az a történet, hogy az oroszok idejönnek és hamm, bekapnak mindenkit, az egy vicces érvelés. Ha valaki megnézi az orosz hadsereg erejét, a katonai kiadásokat, összeveti a nyugat-európai NATO-tagállamoknak a katonai képességével és gazdasági erejével, még odaképzeli mögénk az egész Egyesült Államokat, hát ne vicceljünk már, nincs akkora kisgömböc, aki ezt mind be tudná kapni. Tehát ez nem a mi háborúnk, amitől nekünk távol kell magunkat tartani.”
Megnyugtató lenne, ha Orbán Viktor ezt jobban látná, mint Macron francia elnök, Merz német kancellár, Starmer brit és Tusk lengyel miniszterelnök, és az orosz veszélyről egyre hangosabban beszélő többi európai ország vezetője. Aggasztó viszont, hogy míg utóbbiak hírszerzési jelentésekre, Orbán saját állítása szerint is csak a megérzéseire hagyatkozik ebben az Európa (és benne Magyarország) biztonsága szempontjából kulcsfontosságú ügyben.
Nyitókép: Vlagyimir Putyin egy atommeghajtású tengeralattjárót látogat Szeverodvisznk kikötőjében 2025. július 24-én. (Fotó: Alekszander Kazakov, Sputnik, AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
