A kormány körberajongta, megbukott: Tucker Carlson esete intő jel a propagandában bízóknak
Hatalomközeli think tankek sorra szervezik Budapestre a nyugati (új)jobboldal megmondóembereit az erősen roncsolt nemzetközi presztízsünk javulását remélve. A tetőpont a népszerű amerikai tévés, Tucker Carlson két évvel ezelőtti magyarországi körútja volt, mely imponálóan hosszú műsoridőt és sokmilliós nézettséget hozott Orbán Viktornak és kormányának. Carlson azóta szimbólum, valóságos sztár lett a kormányzati médiában – múlt heti kirúgása a Fox News-tól ezért hat roppant kínosan Magyarországon is. Miért intő jel ez az eset? Miért nem lehet nemzetközi egyezményeket bloggerekkel pótolni? Írásunk a holnap, május 4-én kezdődő újabb kultúrharcos megakonferencia, a CPAC Hungary elé.
Állami és kormányzati csatornákon egymást érik a Magyarország újabb és újabb barátaitól idézett nyilatkozatok. Toby Young brit újságíró, aktivista, a Free Speech Union (Szólásszabadság Unió) alapítója, Roland Tichy német publicista, közgazdász, a Tichys Einblich magazin alapítója, Chris Rufo politikai kommentátor, aktivista, Yair Netanyahu műsorvezető, influenszer – néhány név azon újjobboldali médiaszemélyiségek közül, akik az elmúlt hónapokban Budapesten jártak valamelyik hatalomközeli think tank meghívására, és erősen pozitív színben tüntették fel a magyar kormány tevékenységét, de minimum a nyugati balos vadhajtások ellen vívott harcait. Ez csak a névsor vége: a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium és az Alapjogokért Központ évek óta programszerűen szervezi Magyarországra az Orbán Viktorral így vagy úgy rokonszenvező megmondóembereket.
A tetőpont a népszerű amerikai tévés, Tucker Carlson két évvel ezelőtti magyarországi körútja volt. A Fox News (most már csak volt) arca 2021 augusztusában négy estén át Washington DC helyett Budapestről, Duna-parti háttérrel jelentkezett be, Orbán Viktor bő negyedórányi interjúidőt kapott tőle, felszólalt az MCC fesztiválján, a Tucker Carlson Originals című dokusorozatban pedig külön epizód jelent meg Hungary vs Soros: The Fight for Civilization (Magyarország Soros György ellen: Harc a civilizációért) címmel.
A honi ellenzéki közegben könnyen legyintenek ezekre, de kár tagadni az eredményeket.
Carlson budapesti háttérrel felvett műsorait tömegek követték az Egyesült Államokban, a magyar miniszterelnökkel készített beszélgetése csak Youtube-on 6,8 milliós nézettséget ért el. Ahogy a Címlapon Magyarország című 2021-es kiadvány kimutatta, Orbán Viktor New York Times-beli idézettsége négy-ötszöröse az osztrák vagy a holland kormányfőének, általánosságban pedig elmondható, hogy Magyarország lélekszámánál, politikai súlyánál messze felül szerepel a nyugati sajtóban. Ha nincs ez a sajátos nagyság, nem jönne immár másodjára Magyarországra a CPAC, az amerikai Konzervatív Politikai Akciókonferencia sem.
Nyilvánvaló, hogy a külföldi sajtóra, reprezentációra minden kormánynak volt gondja, de a hatalmilag hasznos megmondóemberek ilyen fokú szervezése, utaztatása, részben letelepítése egészen egyedi jelenség az újkori magyar politikatörténetben. A magyar kormányzat a befektetett erőfeszítéstől és temérdek pénztől kézzel fogható hasznot, újfajta presztízst vár. Érthető, hiszen a közelmúlt valósága lehangoló képet mutat ebből a szempontból. Magyarország és a magyar kormány pozíciói nagyot gyengültek a nemzetközi politikai térben, különösen Oroszország ukrajnai inváziója óta:
- A Fidesz a kizárást megelőzendő kilépett az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládjából, a Néppártból (2021. március). Képviselői azóta függetlenként ülnek az EP-ben, ennek minden hátrányával.
- Az indulók közül a legkevesebb szavazatot kapta, ezért visszalépett a fideszes jelölt az EP-alelnökségtől (2022. január). Ezzel biztossá vált, hogy 2009 óta példátlan módon nem lesz magyar alelnöke az Európai Parlamentnek.
- Az Egyesült Államok kormánya egyoldalúan felmondta a Magyarországgal 1979-ben kötött adóegyezményt (2022. július). A lépés óriási gazdasági hátrányt jelent, emellett presztízsveszteség is: eddig csak a Holland Antillákkal és Máltával történt meg, ami tavaly Magyarországgal.
- Miután az Európai Bizottság a Magyarországnak szánt uniós források felfüggesztéséről döntött, a lépést tanácsi szinten a hagyományosan magyar szövetségesnek elkönyvelt lengyelek, olaszok és szlovénok is megszavazták (2022. december).
- Kisiklott a V4-es együttműködés: elhalasztották a visegrádiak házelnöki találkozóját (2022. november), a korábban államfői szinten ünnepelt lengyel–magyar barátság napját évek óta nem rendezik meg, a többi kapcsolatot is kellemetlen nyilatkozatok terhelik.
- Az USA szankciós listára tette a részben magyar tulajdonú orosz Nemzetközi Beruházási Bankot és annak magyar vezetőjét is (2023. április). Ez a 2014-es kitiltási botránynál kisebb ügynek tűnik, hiszen akkor köztisztviselőket sújtott a büntető intézkedés, de az, hogy a nagykövet a diplomáciában szokatlan sajtótájékoztatón közölte a lépést, nagyon rossz kapcsolatokra enged következtetni.
Bőven van mit ellensúlyozni, mégis, a magyar közpénzből fizetett külföldi megmondóktól fordulatot várni nem látszik többnek hiú reménynél – s hogy ez így van, azt legalább öt érvvel alá tudjuk támasztani.
I. Valódi tényező alig jön
A most kezdődő CPAC Hungary 56 külföldi vendége között egyetlen aktív kormányfő szerepel: Irakli Garibasvili, Grúzia miniszterelnöke. Ő karakterében passzol Orbán Viktorhoz, részt vett például annak az új törvénytervezetnek a kidolgozásában, mely alapján minden szervezet, amely nyereségének több mint 20 százalékát Grúzián kívülről szerzi, „külföldi befolyású ügynöknek” minősülhet. (A jogszabály miatt óriási a felháborodás, tüntetések vannak, a parlamentben kisebb verekedés is volt.) „Nem az orosz törvényre!” – így tiltakoznak Garibasvili terve ellen, mivel az kísértetiesen hasonlít korábbi moszkvai mintákra.
A grúz kormányfő mellett aktív politikusként szólal fel a CPAC-en Barry Moore alabamai és Paul Gosar arizonai képviselő. Rajtuk kívül csupa „ex-” jelzős figura tűnik fel.
A januári cseh választáson súlyos vereséget szenvedett Andrej Babiš, a tavaly ilyenkor kikapott szlovén Janez Janša. Képviselteti magát továbbá a 2022-ben leváltott brazil elnök, Bolsonaro családja, bár nem személyesen Jair, hanem harmadik fia, Eduardo Bolsonaro személyében.
Ilyesmi értékelés mondható a kormányzat Magyarország mellé szervezett nyugati értelmiségi holdudvaráról is. A fent említett Toby Youngnak és Chris Rufónak vannak követői (utóbbinak 510 ezer Twitteren), de a kormányzat messze hazai vagy nemzetközi súlyukon felül kezeli őket. A legnagyobb igazolás Rod Dreher író, újságíró, aki 2021 óta a Danube Institute finanszírozásában él Magyarországon, és akire oldalfüggetlenül figyelnek az amerikai nyilvánosságban, de az ő jelentősége is csökkent, mióta megvált a The American Conservative folyóirat szerkesztőségétől, és fő publikálási felülete a magánhírlevele lett. A magyar kormányról alkotott rendkívül kedvező véleményéhez hozzá kell venni, hogy vendéglátói impozáns kandallós pesti lakást szerveztek neki. (A Danube Institute-ot nagyrészt az a Batthyány Lajos Alapítvány finanszírozza, mely közadat-nyilvántartások szerint nemrég 9,2 milliárd [!] forintos állami támogatást kapott a Rogán Antal-féle Miniszterelnöki Kabinetirodától.)
II. Adóegyezményünk nincs, bloggereink vannak
A hatalomközeli média és mások mellett Orbán Balázs miniszterelnöki politikai igazgató egy emberként siratta el a napokban a Fox News-tól kirúgott Tucker Carlsont. A népszerű tévésnek azután kell távoznia a képernyőről, hogy a Fox 787 millió dollárt (potom 270 milliárd forintot) kénytelen fizetni a Dominion nevű cégnek. Carlson többször nagy nyilvánosság előtt népszerűsítette a teóriát, amely szerint Joe Biden a Dominion szavazógépeivel csalta el a választást három évvel ezelőtt. Carlson fokozatosan lett vállalhatatlan a tulajdonos Rupert Murdoch-nak, kirúgása végső soron üzleti döntés, nem valamiféle összeesküvés – kommentálta az ügyet a mérsékelt amerikai konzervatívok hangját jelentő National Review. A magyar kormány médiája viszont nem áll le az utóvédharccal: sorra születnek a Carlsont védő cikkek, megjegyzik azt is, hogy utódját sokkal kevesebben nézik a Foxon.
A nyilvánosságnak ugyanebben a szegletében sokkal kevesebb médiafigyelem jutott az amerikai–magyar kapcsolatokat nagyságrendekkel jobban befolyásoló ügynek: az adóegyezményünk tavalyi felmondásának. Emlékeztetőül: az Egyesült Államok kormánya 2022 júliusában egyoldalúan felmondta a Magyarországgal 1979-ben kötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződést. Hogy mi ennek a jelentősége, arról az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara adóbizottságának elnöke, Radnai Károly beszélt podcastunkban: „Ez kisebb katasztrófa […] Az EU-n belül például minden ország rendelkezik egyezménnyel. Egyetlen kivétel volt, Horvátország. Ők 20 évet dolgoztak azon, hogy nekik is meglegyen […] Több mint 100 ezer magyar munkavállaló dolgozik amerikai cégeknek. Az egyezmény azért jelentős, mert ez döntötte el, hogy az egyik vagy másik országban keletkezett jövedelmek után hol kell adózni.”
A magyar presztízs nem Tucker Carlson-riportokban, hanem ezekben az egyezményekben ölt testet.
Bloggereket utaztatunk Budapestre, kormányzati szatellit alapítványokon, sok közpénzből szervezett megakonferenciákon győzködjük magunkat világpolitikai jelentőségünkről, miközben a nálunk dolgoztató amerikai cégek azt számolgatják, hogyan éri meg nekik a folytatás 2024. január elseje után, amikor életbe lép az adóegyezmény felmondása.
Ha majd republikánus vezetés lesz az USA-ban, az amerikaiak újrakötik a szerződést – mondja erre Szijjártó Péter miniszter. Pedig valószínűleg ő tudja a legpontosabban, hogy ez nem ilyen egyszerű: ha a kormányok nagy nehezen le is tárgyalnak egy egyezményt, a heterogén érdekű szenátuson nem biztos, hogy keresztülmegy. Még az sem vehető készpénznek, hogy belátható időn belül napirendre kerül. Volt olyan öt év az amerikai kormányzás közelmúltjában, amikor a szenátus semmilyen nemzetközi egyezményt nem szavazott meg, mert nem volt meg hozzá a többség.
III. Belzebubbal nem lehet ördögöt űzni
Mint a témával kapcsolatban mindig, most is rögzítjük: az amerikai kultúrharc valós, a tengerentúli baloldal tényleg az őrület jeleit produkálja a szoborrombolással, nemsemleges névmásokkal, vécékkel és hasonlókkal. Feloldhatatlan paradoxon ugyanakkor, hogy az (általában véve) Amerikára és a nemzetközi hálózatokra gyanakvással tekintő hazai politikai aktorok ízig-vérig amerikai konferencián építenek nemzetközi hálózatokat. Elitellenes konferencián, melynek eszmei vezérfonala a (szólás)szabadság, csak éppen a saját eliten és médián kívül másnak nem szabad bemenni: a tavalyi CPAC Hungary-re a magyar állami média és a KESMA portfoliójába tartozó médiumokon kívül gyakorlatilag egyetlen tudósító, újságíró sem jutott be. Lapunk sajtóregisztrációt firtató emailjére válasz sem jött.
Magyar kormányközeli think tankek idehozzák Toby Young brit aktivistát, a Szólásszabadság Unió alapítóját, hogy a szabadsághiányos nyugati médiáról beszéljen – miközben idehaza szovjet típusú közmédia működik, melyet még a Pesti Srácok főszerkesztője is félkatonai szervezetnek minősített. Az Origo, a Bors és a TV2 környékén bulvárból pornóból és propagandából építettek kereszténynek nevezett sajtót, mely toronymagasan vezeti az elvesztett sajtóperek rangsorát.
IV. Kitartó trumpizmus: önsorsrontás
„Folytassa a harcot, Elnök Úr!” – üzente Orbán Viktor a Twitteren Donald Trumpnak. Nem a 2020-as elnökválasztások idején, hanem egy hónappal ezelőtt, annak apropóján, hogy a New York-i bíróság meghallgatásra rendelte be Trumpot, akit azzal vádolnak, hogy üzleti dokumentumok meghamisításával akarta eltüntetni a Stormy Daniels pornószínésszel folytatott viszonya nyomait.
A magyar kormányfő három éve ha kell, ha nem, kifejezi a volt elnökkel kapcsolatos töretlen szimpátiáját, noha a mai amerikai adminisztráció szemében Trump egyszerre vörös posztó és pofozóbáb – nem véletlen, hogy Biden az újraindulását bejelentő videóban a Capitolium ostromáról készült felvételeket idézget vég nélkül –, így a kéretlen Trump-támogatásunk tovább mélyíti az amúgy is nagyon rossz atlanti kapcsolatokat. A volt elnök személye ráadásul az amerikai jobboldalit is megosztja, sőt mérések szerint míg Ron DeSantis floridai kormányzó például képes lehet győzelemre vinni a republikánusokat, Trumppal csak Biden újabb négy éve lenne bebiztosítva.
Számokra fordítva: a Wall Street Journal minap közzétett új közvélemény-kutatása szerint Trump egy hipotetikus előválasztási meccsen felülmúlná ugyan DeSantist, viszont
egy Biden elleni választáson Trumpra 45, DeSantisra 48 százaléknyian voksolnának.
A DeSantis vs Disney csatában (amely arról szól, hogy Florida kormányzója meg akarja büntetni a Walt Disney World vidámparkját üzemeltető orlandói céget, mivel az beállt az LMBTQ-táborba a kultúrharcban) ráadásul Trump DeSantist támadta és megvédte a Disney-t, ami jelzi, hogy lesz még orientációs zavar a republikánusok között. Az „életmódi konzervatívok” szemében az exelnök egyre vállalhatatlanabb lehet.
V. A Rothermere-effektus: diplomácia helyett a propagandában bízni
„Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megjeleníti az igazságot” – ezt a feliratot vésték a Szabó Ervin könyvtár előtti díszkútra, melyet bizonyos Harold Harmsworth, vagyis Lord Rothermere tiszteletére emeltek 1928-ban. A brit sajtómágnás 1927-től a Trianonban a magyarok ellen elkövetett igazságtalanság önjelölt nyugati szószólója lett, rengeteg cikket jelentetett meg a témában lapja, a Daily Mail hasábjain. A korabeli magyar kormányzat eleinte gyanakvóan méregette az angol bulvárban terjesztett magyar igazságot, de fokozatosan egyre több híve lett. Lord Rothermere lett a fény a magyarságot eláruló Nyugat sötétségében: utcákat neveztek el róla, kitüntetést és díszdoktori címet kapott, verseket, dalokat írtak hozzá, akinek „a lelke megjeleníti az igazságot”. Az eredetileg a tiszteletére emelt díszkút ma is a Szabó Ervin teret díszíti.
Minden történelmi párhuzam szükségképpen sántít, és napestig lehetne sorolni a különbségeket Magyarország 1920 utáni és mai helyzete között, de azért van egy szempont, amely alapján a Lord Rothermere-történet intés a jelennek: megmutatja, milyen az, amikor diplomácia helyett a propagandába vetett hit csalódni kénytelen. Az eleinte a magyar ügyért zavarba ejtően elkötelezett Rothermere úron ugyanis fokozatosan jelentkeztek furcsa jelek: egyre jobban kiütközött hiúsága, kalandorsága, aki csupán erős, a fősodortól elütő sztorit lát a magyar ügy támogatásában. Rövid időre még az is felvetődött, hogy a lord burkolt célja fia magyarországi megkoronáztatása, ami miatt Londonban már – Rothermere gyermekének neve után – „Esmond királyfiról” pletykáltak.
Száz évvel ezelőtt a hírverés sikerült – de minden érdemi törekvés kudarcba fulladt. Az elvesztett presztízs visszaszerzését nem lehet(ett) kiszervezni.
Nyitókép: MTI/AP/Richard Drew
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
