A káosz felfalja a konzervatívokat – Kicsoda Tucker Carlson és miért járt neki államfői fogadtatás Magyarországon?

·2021.08.10

Az itthon is több szempontból mintának tekintett amerikai „Trump-jobboldal” azért van krízisben, mert pár év leforgása alatt pont olyan lett, mint anno baloldali ősellenfelei: kaotikus, tekintélytagadó, forradalmi – állítja egy új, nagyívű világmagyarázatban az egyik legjelentősebb konzervatív lap, a National Review. A cikk nem sokkal azelőtt jelent meg, hogy megkezdte magyarországi körútját Tucker Carlson, az USA legnézettebb jobboldali tévése. Az ő neve egy héttel ezelőttig egy szűk közönségén kívül semmit sem mondott idehaza, most vele van tele az állami média, róla vitatkoznak véget nem érő kommentfolyamokban. Kicsoda Carlson és miért fontos megérteni a „Tucker-jelenséget”? Mi történik az amerikai politikai eszmékben? Hogyan hat ez Magyarországra?

Elsőre talán az összegyűlt publikumnak sem esett le, de a legnagyobb arcvesztést a Tucker Carlson-látogatás nyomán a Kopaszi-gát szomszédjába felhúzott Mol-torony ötletgazdái voltak kénytelenek elszenvedni. A Fox News sztárműsorvezetője ugyanis a szombati MCC-s fellépésén mintegy három percen keresztül dicsérte az esztétikus, az emberek lelkét felemelő magyarországi történelmi építészetet, és hevesen ostorozta a csúnya, modern, dehumanizáló amerikai acél-üveg monstrumokat (a videón kb. 24:24-től). Szerencsére a Carlson által is meglátogatott Karmelita kolostor erkélyéről pont nem látszik a Csepel-szigetcsúcs és az első magyar felhőkarcoló, illetve a kisebb, de szintén nem annyira „humánumot” sugárzó acél-üveg BudaPart-házsor.

A fentihez hasonló anekdotikus pillanatokat nem számítva gyorsan összeszedhető, miért volt nagyon hasznos a kormányzatnak Tucker Carlson szűk egyhetes magyarországi tartózkodása:

  • Az egyik legnépszerűbb amerikai közéleti televíziós talkshow, a Tucker Carlson Tonight augusztus 3-tól négy estén át Washington DC helyett Budapestről, Duna-parti háttérrel jelentkezett be több millió nézőjének. Gondoljunk bármit a politikáról, a Budapest PR-nek ez rengeteget hozhatott a konyhára. (A nálunk forgatott adásokat itt lehet megnézni: első, második, harmadik, negyedik.)
  • És persze komoly propagandaértéke is volt: a műsorvezető hosszabb-rövidebb időre mindegyik adásban tematizálta a magyar kormánynak fontos ügyeket, a migrációtól az EU-s „szuverenitásharcig”, kritika nélkül. Mintha a kormány pár napra ajándékba kapott volna egy amerikai szóvivőt.
  • Orbán Viktor miniszterelnök emellett bő negyedórányi interjúidőt is kapott Carlsontól. Nem amerikai politikai szereplő ritkán jut ekkora térhez ebben a műsorsávban. (Nem tudni, az USA-ban mennyire haraptak a magyar tartalomra, a Fox Youtube-csatornáján mindenesetre az Orbán-beszélgetés nézettsége meghaladja a 2,5 milliót.)

Emellett a Fox rendhagyó Magyarország-hetének voltak a kormány számára kevésbé kellemes mozzanatai is:

  • Carlson fő fellépésén, az esztergomi MCC-dzsemborin az illiberalizmust totalitárius eszmének nevezte, mely veszélyezteti a szabadságot és a felvilágosult liberalizmust, és amelynek talaján saját bevallása szerint ő maga is áll. (A szónok az illiberálisozással az amerikai baloldalra utalt. A szövegkontextusból úgy látszik, nem tudta, hogy a kifejezést idehaza Orbán Viktor foglalja.)
  • A Miniszterelnökség körbeküldte a Budapesten dolgozó külföldi újságíróknak a Carlson–Orbán-interjú leiratát, de valamiért kihagyott belőle egy kérdést és egy választ, melyben az amerikai újságíró arról beszélt, hogy Hzsi Csin-Ping kínai elnök megölette több politikai ellenfelét. Később a minisztérium korrigált.
  • Carlson rögtön az első Budapestről sugárzott adásban nekiment az amerikai maszkviselési szabályoknak, és igyekezett nevetségessé tenni a demokraták járványügyi szigorát. (A betegesen átpolitizált COVID-védekezéshez az USA-beli közönség szokva van, itthonról nézve viszont a műsor riasztónak tűnik – a témáról mindjárt részletesebben is.)

Az biztos, hogy a magyar kormány zavarba ejtő tisztelettel, államfőknek kijáró megkülönböztetéssel kezelte a tévést, aki öt nap alatt háromszor járt Orbánnál a Karmelitában (egy rövid viziten, egy informális esti partin és a már említett interjún), katonai helikopterrel érkezett a déli határkerítéshez, ahol személyesen Orbán Balázs miniszterhelyettes prezentált neki, végül Novák Katalin családminiszter fogadta. A fotókat látva Carlsont úgy kísérgették az országban a különféle notabilitások, mint anno Grigorij Patyomkin Katalin cárnőt a krími paradicsomban.

Tucker Carlson Budapestről jelentkezik (forrás Fox News)

Carlson ennek megfelelő lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Az eredmény: inverz CNN-riportok, vagyis a nyugati balos médiához hasonló mértékben, de ellentétes irányba elfogult anyagok, ahol a kormányzati narratívától eltérő hang nem kapott helyet, Orbán Viktor pedig csak kényelmes kérdéseket kapott. És ez nem a magyar belpolitika miatt érdekes: a Fox műsorvezetője a fokozódó amerikai–kínai hidegháború közepette egyetlen kérdést sem tett fel a magyar Kína-politikáról, a tervezett kínai óriásberuházásokról és a hozzájuk kapcsolódó ezermilliárdos hitelről. Orbán Viktor az interjúban következetesen Nyugat-orientált, USA- és NATO-párti vezetőként hivatkozott magára, akit csakis a határvédelem miatt kezelnek fekete bárányként. A Tucker Carlson Tonightban Kínáról, Oroszországról nem esett szó.

Kicsoda Tucker Carlson?

De mégis, kicsoda pontosan a Fox News sztárja, aki ilyen értékes reklámot csinált az Orbán-kormánynak? Ha csak a törzsi baloldal kommentjeit olvassuk, Tucker Carlson egy járványtagadó, fasizálódó trumpista-konzervatív – de ez így természetesen nem igaz. Carlson az amerikai jobboldalon belül mainstream figura, nem egy Milo Yiannopoulos vagy Alex Jones. Fent idézett önbesorolása szerint a felvilágosodás és a liberalizmus talaján áll, és nem tartja magát „különösebben konzervatívnak”, noha a nyugati média többi szereplőjéhez képest annak számít. A kiváló beszélőkével és fanyar humorral (jó példa a 3,1 millió nézőt elért Translating Biden – Bident fordítani – videója) megáldott tévés a kétezres évek elején a CNN-nél, a végén az MSNBC-nél dolgozott – akkor is vállaltan jobboldaliként –, 2009 óta a Fox Newst erősíti. Esti műsorát több mint 3 millióan követik, a Time magazin idén júliusban az USA legbefolyásosabb konzervatív figurájának nevezte. Leginkább akkor van formában, amikor a baloldal képmutatására, kompetenciahiányára kell rámutatni; ezek a műsorai pörögnek, szórakoztatóak is.

Trump bukása és a COVID nem tett jót a reputációjának. A híresztelésekkel szemben Carlson nem járványtagadó, de tény, hogy szájmaszk- és oltásrelativizáló. Április végén például – amikor még az USA-ban is tartott a harmadik hullám, napi 51-53 ezer új megbetegedéssel – egyenesen arra buzdította nézőit, hogy ha szabadban, játszótéren maszkot viselő gyereket látnak, „azonnal hívják a rendőrséget”, vagy „vegyék fel a kapcsolatot a gyermekvédelmi szolgálattal”, mivel ez „gyermekbántalmazás” (idézet ebben a videóban 1:04-től).

Szintén idén tavasszal nagyot szólt a csörtéje az USA fő virológusával, Anthony Fauci-val. Április 13-i műsorában ugyanis oda konkludált, hogy: „Ha a védőoltások működnek, a vakcinát kapó embereknek nincs miért maszkot viselni és betartani a távolságtartást. Tehát lehet, hogy nem is működnek. Csak ezt egyszerűen nem mondják el nekünk.” (Idézet ebben a videóban 11:53-tól.) Az oltásszkeptikus mondatról másnap megkérdezték Fauci-t, aki már Donald Trump elnöksége alatt is a fő járványügyi szakember volt. Ezt válaszolta: „Tipikus őrült összeesküvés-elmélet. Hogy miért nem mondjuk el az embereknek, ha »nem működik« a vakcina? Nézzék meg az adatokat: kétségtelenül bizonyítják, hogy a három oltóanyag, amelyet sürgősségi felhasználásra engedélyeztek, működik.” (Videón itt.)

Carlsont a feddés nem tántorította el, azóta is végtelen csatákat vív a tudósokkal és a kormányzati szervekkel, július végén például nemes egyszerűséggel hazugnak nevezte a CDC-t (az USA szövetségi egészségügyi szervezete) az oltások hatékonysága ügyében.

A Joseph Biden győzelmét hozó 2020-as amerikai elnökválasztás másnapján, november 4-én ezekkel a szavakkal kezdte a műsorát: „Az elnökválasztásunk eredményét kivették a választók kezéből, vagyis onnan, ahová természetes módon és jogosan tartozik, és áthelyezték az ügyvédek és bíróságok, valamint az erősen pártos és korrupt nagyvárosi bürokraták ellenőrzése alá. Ez tragédia. Sok amerikai soha többé nem fogadja el az elnökválasztás eredményeit.” A következő napokban-hetekben Carlsont is beszippantotta a Trump-féle csalásmantra, és a műsorában egyenként tárgyalta szinte az összes gyanús(nak tűnő) esetet, amire rá lehetett fogni, hogy a demokraták csaltak. November 13-i adásában bocsánatot kért a nézőktől, mert korábban egy Georgia állambeli nőről azt terjesztette, hogy halottként szavazott, de a helyi sajtón keresztül kiderült, hogy az idős asszony él. A tévés a Mandinernek adott múlt heti interjúban már azt mondta, „Joe Biden demokratikus választás eredményeként lett elnök”, és hogy „a választás nem volt tisztességes, de választás volt”.

Jobb- és baloldal helycseréje

Magyarországi látogatás ide vagy oda, Tucker Carlson nem önmagában, hanem egy jelenség részeként érdekes. Nem is kicsit. Ezt a jelenséget éppen július végén írta le nagyívű esszéjében Kevin D. Williamson, a konzervatív National Review szerzője. Williamson Trump-kritikus jobboldali gondolkodó, akit 2018-ban az abortuszvitában megfogalmazott sarkos életvédő álláspontja miatt vágtak ki a liberális The Atlantic magazin szerzői közül. Friss írásában (The American Right Hits Its Hippie Phase) filozófiai igénnyel újrakeretezte az egyesült államokbeli politikai folyamatokat.

Fő állítás: az amerikai jobboldal 2021-re pont olyan kaotikus és tekintélytagadó lett, mint amilyen a baloldal volt a 60-as, 70-es években, és nem kis részben ez okozza mai krízisét is.

Williamson kiindulópontja Friedrich Nietzsche filozófus egyik legjelentősebb munkája, A tragédia születése. Nietzsche az 1872-ben megjelent a művében radikálisan új képet festett az európaiság egyik pilléreként számon tartott antik görög kultúráról: a márványszerű szépség, optimizmus, harmónia és műveltség világa (Apollón) mögött vagy mellett azonosította a sötét oldalt, az őrület, a pesszimizmus, a kiszámíthatatlanság, a kiélt vágyak világát (Dionüszosz). Nietzsche létmagyarázata szerint ez a két antik pólus, az apollóni és a dionüszoszi dinamikája határozza meg a művészeteket, végső soron magát a teljes emberi életet is.

Williamson ezeket az őstípusokat alkalmazza az amerikai jobb- és baloldal leírásánál. A szellemes megfejtés szerint a republikánusok és a politikai konzervativizmus volt az ’50-es évektől kezdve az „Apollón párt”: akiket a rend, a hagyomány és a tulajdon érdekelt, és masszívan szemben álltak a baloldal ’60-as évektől kibontakozó dionüszoszi káoszával, vagyis az anarchikus ellenkultúrával, a mindent tagadó alapállással és a szexuális forradalommal. A republikánusok és a konzervatívok eszményei politikai és tudományos tekintélyek voltak, míg a baloldal – némileg leegyszerűsítve – mindenféle kultuszokkal, Maharisi Mahes jógihoz hasonló keleti idolokkal és az LSD-vel volt elfoglalva. (Szerzőnk itt még egy csomó nevet és konkrét esetet is felsorol, ezek idézésétől eltekintünk.)

Fotó: Eva Marie Uzcategui / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP

„Sejtésem szerint sok mindent, ami most a jobboldalon történik, magyarázhatunk azzal: a republikánusok ledobták apollóni érzékenységüket és átmentek Dionüszoszba, közben a demokraták nagyjából ellentétes utat tettek meg” – írja Williamson. Régen az volt progresszív, aki hippiket bálványozott, füvezett és lázadozott, mai utódaik viszont olyan mondatoktól jönnek izgalomba, mint „a szakértők szerint” és „a bizonyítékokon alapuló politika azt állítja, hogy”.

Régen a baloldal sértegette a fősodort és a tudományt, gyűlölte a kormányt és a kompromisszumokat – ma már mindez a jobboldal egy részének sajátja Amerikában, írja Williamson.

De a kísérő ehhez ezúttal nem LSD és Transzcendentális Meditáció, hanem ivermectin, maszkellenesség és az összeesküvés-elméletek, melyek sajnos veszélyesen terjednek a Trump-szavazók körében. A National Review-cikk a Capitolium ostromát említi a dionüszoszi (vagy hippi-) jobboldal csúcsteljesítményeként.

Ebbe a képletbe illeszthető Tucker Carlson mai tevékenysége is. Persze nem mint Capitolium-ostromló (a műsorvezető elítélte az erőszakot), hanem mint a tudósokkal és mindenféle állami szervekkel folyton veszekedő, sokszor a hagyományos tekintélyt elutasító, olykor furcsa elméleteket terjesztő lázadó. A forma még a régi (Carlson megigazított Legófigura-hajjal, klasszikus csíkos ingben, nyakkendőben, tökéletesen intonálva beszél egy kábeltévén), de a tartalom már nagyon nagy részben posztmodern „hippikonzervatív”.

hirdetés

Kevin D. Williamson az „érted haragszom” alapállásból úgy értékel, hogy ilyen „dionüszoszi” eszköztárral nem lehet hagyományos konzervativizmust építeni, legfeljebb valamiféle forradalmi jobboldaliságot.

Mit hoz a jövő?

Ezt a gondolatmenetet, az egész National Review-cikket lehet persze kritizálni. Williamson például teljes egészében kihagyja a képletéből, hogy 2020-ban a baloldal dionüszoszi arca lett a szobordöntés, történelmet eltörölni akaró kulturális őrjöngés (cancel culture), és egyelőre nem világos, hogy ez teljes egészében elhatalmasodik a Biden-féle centristákon, vagy pedig idővel visszaszorul.

Távoli problémának tűnik mindez Magyarországról nézve, de látjuk, milyen gyorsan és szinte közvetlenül hatnak a hazai beszédmódra, kulturális és politikai folyamatokra az amerikai jelenségek. Orbán Viktor miniszterelnök Tucker Carlsonnak azt mondta, Donald Trump Magyarország jó barátja volt; segítőkész volt politikailag is és nagyon jó külpolitikát folytatott. Ez csak részben felel meg a valóságnak. A Trump-találkozók sorában a magyar kormányfőt térségünkből megelőzte a román és a lengyel elnök, a cseh, de a szlovák miniszterelnök is a Fehér Házban. Trump multilateralizmust bontogató politikája alapvető európai és magyar gazdasági érdekeket veszélyeztetett. Az exelnök tényleg jó barátja volt az Orbán-kormánynak, amennyiben az America First szlogen azt jelenti: nincs több világrendőrség, nincs beleszólás a másik dolgába. Egyszerűbben: nem jön a kioktatás. És valóban, Trump alatt alig jött kioktatás a tengerentúlról, így az Orbán-kormány úgy érezhette, szabadabban tehet azt, ami csak eszébe jut.

Az USA-beli történethez képest egészen más pályán, de a magyar hatalmi (vagy új-) jobboldal is tart az „apollónitól” a „dionüszoszi” felé: permanens forradalmi állapot, totális politikafelfogás, öt-tíz szavas szókészlettel és begőzölt emojikkal operáló kampány, állami revolverbulvár stb. (Lényegében erről írt lapunknak Körösényi András és Mándi Tibor két évvel ezelőtt: „A konzervativizmus a hazai új jobboldaltól legalább annyira távol áll, mint a progresszív liberalizmustól.”) Mentségükre legyen mondva: nálunk legalább az oltáspártisággal nincs probléma.


Nyitókép: baloldalon Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője előadást tart Esztergomban a Mathias Corvinus Collegium Feszten (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt), jobboldalon egy Trump-támogató várakozik az elnökre a Conservative Political Action Conference 2021 (CPAC) nevő rendezvényen, Orlandóban (fotó: CHANDAN KHANNA / AFP)

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Világmagyarázat