Brutális üzenet: ha újra Orbán nyer, vége lehet Magyarország európai kalandjának
Orbán Viktor rendszere visszalökte az országot az 1980-as évekbe: központosít és a gátlástalanságot jutalmazza. Az orosz elköteleződés természetes következménye a folyamatnak. Ha Orbán marad, eljöhet a pont, amikor már nem lesz módja a magyar népnek ismét a Nyugat felé fordulni. Erre utal Putyin és Orbán telefonbeszélgetésének kiszivárogtatása. Helyzetkép választás előtt.
Néha a magyarországi politika nemzetközi jelentőséggel bír. Amikor 1989. szeptember 10-én a magyar kormány úgy döntött, hogy megnyitja az osztrák határt az NDK állampolgárai előtt, azzal megpecsételte a berlini fal sorsát is. Alig két hónap múlva kalapácsokkal estek neki a falnak a berlini polgárok, és a szovjetek uralma hamarosan az egész régióban véget ért.
A vasárnapi magyarországi választásnak is nemzetközi jelentősége lesz. Csak most nem a nyugati nyitás, hanem a zárás a tét. Ha Orbán Viktor újabb felhatalmazást kap a kormányzásra, akkor a magyar állam 1989-ben kezdődött, és az EU-csatlakozással kiteljesedett története végzetes fordulatot vehet. Egy olyan kísérlet veszi akkor kezdetét, amely
arról szól, van-e visszaút az Oroszország által meghatározott keleti világba.
Éppen egy éve arról írtam, hogy Orbán Viktor 2010 óta épülő rendszere egyre jobban hasonlít az 1980-as évek kommunista vezetőinek világképéhez. A rendeleti kormányzás, az összes állami intézményt gúzsba kötő politikai irányítás, az állampárti propaganda oroszpárti harsogása mind a rendszerváltás előtti világot idézik.
Bíró, NAV-nyomozó, kormányfőtanácsos, gyermekvédelmi szakember, az NNI nyomozója, a Honvédség reklámarcának választott százados mutatták be az utóbbi időben, mennyire romlott a magyar állam. Külön kiadványban ismertettük 11 ezer milliárd forint közpénz magánzsebekbe tömésének történeteit. Nemrégiben láthattuk, hogyan csalnak ipari szinten a választásokon.
Nem botrányos kivételekről szólnak ezek a beszámolók. A hivatalos szervek és kormányzati politikusok beperelték, hazugozták, ügynöközték, balekozták azokat, akik beszámoltak a visszaélésekről. Fel sem vetődött, hogy érdemben vizsgálják, netán ki is javítsák a hibákat. Hiszen azok nem hibák – hanem a rendszer lényegi elemei.
Protokoll helyett protekció
A mostani rendszer lényege ugyanis a központosítás, és a személyes függések láthatatlan szövevénye. A központosítás révén minden politikai érdek szerint dől el, az informális hálózatok pedig az egyéni érvényesülés lehetőségét viszik a rendszerbe. A falusi polgármestereknél például annyi pénzt sem hagytak, hogy a kötelező feladataikat ellássák, minden lényeges döntést a fejük feletti központok hoznak meg. Kioszthatják viszont a közmunkát és a tűzifát, hogy ezzel a társadalom legalján lévők szavazatait és lojalitását megszerezzék. Illetve fordulhatnak a fideszes választókerületi elnökhöz, hogy pályázati pénzt szerezzen, ám ezzel maguk is ugyanúgy lekötelezetté válnak, mint a közmunkások. Minden lehetőségnek politikai ára van, és egyre szűkül a tér, ahol nem kell a párt vagy a párt által kijelölt személyek érdekeire éber figyelemmel lenni.
Fokozatosan épült ki a legkisebb falutól a legnagyobb fővárosi palotákig érő függelmi hálózat, de mára átszőtte az iskolákat, a kórházakat, az építkezéseket, a fegyveres testületeket. A Manócska részleg vizesblokkjától a nemzeti bank vécékeféjéig mindent meghatároz a politika és a személyes viszony.
A központosítás nehéz időkben jó eredményeket is hozhat, lendületet is adhat, ám hosszú távon gúzsba köt mindent, méltánytalanságokat okoz, az önzést jutalmazza – leginkább azért,
mert elvész a hibák kijavításának képessége.
A személyes szívességeken alapuló hálózat kezdetben még humánusabbnak is tűnhet a hivatali bürokrácia arctalan útvesztőjénél, de hosszú távon az önkénynek nyit utat.
Emiatt rohadtak le a végletesen központosított kommunista országok, és lett lemaradásuk annyira drámai az 1980-as évekre, hogy az élet minőségének különbsége a vasfüggöny két oldala között szívszorító mértéket öltött.
Magyarország visszafelé megy az időben, élüket vesztik benne a formák, mert a számonkérhető szabályok helyébe egyre inkább kivételezések lépnek. Amikor pedig a kivételezés az előrejutás általános módja, akkor egyre több lesz a hülye a nagyhatalmúak között. Örülhet a nép, ha nem csak gátlástalan akad köztük, de egy-két némileg tehetséges is.
Brutális üzenet a kiszivárogtatás
Ez az orbáni államszervezés éppen úgy Keletre vezeti az országot, mint a külpolitikája. Utóbbi miatt még az is lehetséges, hogy Orbán újabb győzelme esetén eljön a pillanat, amikor már nem a magyar nép döntésén múlik, hogy vissza tud-e térni a keleti világból a nyugatiba.
A leglátványosabb intő jel arra, hogy e döntés kicsúszhat a kezünkből: Szijjártó Péter és Orbán Viktor moszkvai telefonbeszélgetéseinek nyilvánosságra hozatala. Elsősorban nem a tartalmuk miatt – azt az Orbán-kormány sosem rejtette véka alá, hogy az EU-s országok között egyedülállóan jó viszonyt ápol az orosz vezetéssel. A nyilvánosságra hozatal megtörténte a fő probléma, mert ez azt jelzi: Orbánnak sikerült meggyőznie a hivatalos szövetségeseit arról, hogy ténylegesen az ellenségük lett.
Csúcsvezetők nem nyilvános beszélgetéseinek szó szerinti közlése Európában példa nélküli. Hogy ez most a magyar vezetők esetében több ízben is megtörtént, azt mutatja:
az orosz agresszió miatt aggódó európaiak szerint Orbánékkal már nincs értelme tárgyalni.
Egy ilyen megalázó szivárogtatást meg kell előznie színfalak mögötti figyelmeztetéseknek, alkudozásoknak. Vannak nyomai, hogy ezek meg is történtek. Szijjártó Péter az EU-s külügyminiszterek március 16-i ülése után azt mondta, hogy ilyen durva és nyílt fenyegetésekkel soha életében nem találkozott még, pedig már 11 éve külügyminiszter. A miniszterelnökök legutóbbi, március 19-i brüsszeli csúcstalálkozója után a svéd miniszterelnök mondta azt, hogy soha nem hallott még olyan éles kritikákat egyetlen vezető ellen sem, mint amit Orbán Viktor aznap este kapott. Minden bizonnyal ez csak a jéghegy csúcsa. Kétoldalú szinten további világos figyelmeztetések érhették a magyar vezetőket arról, hogy Európa nagy részén árulásként értékelik a viselkedésüket.
Európa ugyanis, bár közvetett módon, azzal, hogy Ukrajnát segíti, háborút vív Oroszországgal. A magyar kormány meg egyre többet tesz azért, hogy Oroszországot segítse. Ez mostanra már nem a kimaradásról szól. Azt még meg lehetett tenni az EU-ban. A magyar kormány idén már az európai erőfeszítések rombolásán dolgozik, amit a vezetők többsége életveszélyes fenyegetésként él meg. Szerintük az orosz agressziót vagy Ukrajnában állítják meg, vagy közvetlen háborút kell vívniuk hamarosan, immár a saját területükön. Nagyon világosan kimondták ezt, nagyon sokszor.
A lehallgatott beszélgetések felmutatása elsősorban nem a magyar választóknak szól, hanem a világ politikai vezetőinek. Azt üzeni nekik, hogy Orbán Viktort immár nem tekintik legitim partnernek, úgyhogy nem érdemes szövetkezni vele. Máskülönben elképzelhetetlen lenne, hogy az európai intézmények és kormányok sora ne emelt volna szót egy EU-s tagállam vezetőjének lehallgatása ellen.
Szemben Zelenszkij ukrán elnök szerencsétlen mondatával, amikor a katonáinak a figyelmébe akarta ajánlani a magyar kormányfő címét,
a mostani szivárogtatások tehát valódi fenyegetések Orbán Viktornak.
A legutóbbi, Bloombergen megjelent leiratnak különösen e két mondata miatt, amelyeket Orbán közölt Putyinnal:
„Barátságunk 2009-ben kezdődött, amikor fogadott a szentpétervári könyvtárban. De tegnap barátságunk olyan magas szintre emelkedett, hogy bármiben segíthetek.”
Senki sem tudja ugyanis, hogy mi történt 2009-ben abban a könyvtárban, és hogy miért lépett minden korábbinál magasabb szintre Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin barátsága 2025. október 16-án, a telefonbeszélgetést megelőző napon. Az idézet kiválasztása arra utal, hogy a szivárogtató tudja, mi lehet e mondatok értelme. Valószínűnek látszik, hogy most azt jelezte Orbánnak: felfedheti legféltettebb titkait is.
Kitaszít a világ
Az Európai Unióból nem lehet eltávolítani tagállamot az alapszerződés szerint. Ám olyan jogi eljárások indultak el az utóbbi időben a magyar kormánnyal szemben, amelyeknek pusztító következményei lehetnek. Az Európai Tanács elnöke szerint Orbán Viktor megsérthette az alapszerződést, amikor megváltoztatta a szavazatát az ukrán hitel esetében, és ezzel felrúgott egy már lezárt megállapodást. Ennek jogi következményei egyelőre beláthatatlanok.
Az Európai Parlament már korábban beperelte a Bizottságot, mert a kohéziós pénzek egy részét továbbra is utalja a magyar kormánynak. Még idén ítélet várható, és a bírósági főtanácsnok véleménye alapján a Parlament áll nyerésre. Teljes befagyasztás következhet. A paksi építkezés EU-s engedélye veszélyben van. Ahogy a SAFE program 16 milliárd eurója is. És még számos további per és kötelezettségszegési eljárás folyik a magyar kormány ellen, amelyek nyomán a jelenlegi napi 1 millió eurós büntetés, amit korábbi jogsértésért fizet most Magyarország, a sokszorosára emelkedhet. A Bizottság magyar tagja ellen belső vizsgálat folyik, mert amikor még Magyarország diplomatája volt, akkor az általa vezetett képviselet az EU-s intézmények ellen kémkedő ügynököket foglalkoztatott.
Ha az összes EU-s forrás befagy, nemcsak a pénz hiányzik majd, hanem
a magyar állampapírok kamatainak emelkedése, a forint gyengülése és infláció is várható. A rossz híreket így árazza a piac.
Ebben konszenzus van a nyugati befektetők között – több erről szóló, nem nyilvános külföldi elemzést is olvastunk. Az európai nyomás a magyar kormányon olyan új szintre emelkedhet Orbán győzelmével, amivel a lakosság még nem szembesült. Ennek hírnökeként is értelmezhető a telefonbeszélgetések bemutatása. Mintha azt üzennék az európai országok Orbánnak, hogy „ha valóban minket tekint az ellenségeinek, akkor hagyja el a szövetséget”.
Orbán Viktor magyarországi rendszere és az oroszpártisága szorosan összefügg. Az európai berendezkedés értekezleteken, nem pedig ukázokon alapul. Orbán a bonyolultkodó, arctalan bürokrata világot erélytelennek és unalmasnak tartja. Kritikája nem teljesen alaptalan. Az ukázok világa viszont előbb-utóbb mindig embertelenné válik, és a többséget sanyarú cselédsorsra kárhoztatja. E két világ között vasárnap még lesz lehetőségünk választani.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök a magyar–amerikai barátság napja alkalmából rendezett nagygyűlésen az MTK Sportparkban 2026. április 7-én (fotó: NurPhoto/Jakub Porzycki)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
