Itt az új európai pénzeső, de esélyes, hogy egy csepp sem hull ide
A tagállamok többsége hamarosan hozzáférhet a katonai kiadásokra meghirdetett eurómilliárdok első részletéhez. A magyar kormány azonban a SAFE programról is lemaradhat, pedig ősszel még nagyon számított rá Nagy Márton. Több mint két éve már, hogy az Orbán-kormány bojkottálja a jogállamisági feltételek teljesítését, és így egymás után tűnnek el ezermilliárd forintok Magyarországról.
Tavaly május 27-én az EU-s országok nagykövetei a lengyel elnökség javaslata alapján egy új hitelprogramról szavaztak. 150 milliárd eurós keret megnyitása volt a tét, amit fegyverkezésre szántak. A 27 ország nagykövetei közül 26-an támogatták a tervet. Ódor Bálint, a magyar követ egyedüliként tartózkodott. A javaslatot így is elfogadták, és ezzel elindulhatott a SAFE (Security Action for Europe) program.
Alig fél évvel később, szeptember elején a Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette, hogy a kormány 17,4 milliárd eurót igényel a keretből. Ennél többet csak Lengyelország kért, illetve Románia és Franciaország nagyjából ugyanennyit. Az igények összesítése és egy bonyolult képlet alkalmazása nyomán végül kiderült, hogy legfeljebb 16,2 milliárd eurót hívhat le Magyarország, ez a lehetséges legnagyobb összeg, ami a szabályok szerint a magyar költségvetésnek járhat a SAFE-ből. A hitelt 2030-ig lehet elkölteni. Tehát
nagyjából 6200 milliárd forintról van szó, amit megtöbbszöröz, hogy a hitelt az Európai Bizottság közvetítésével lehet felvenni, vagyis olcsóbb, mintha a piacról finanszírozná magát a magyar állam.
Ahogy a minisztérium közleményében fogalmazott: „A SAFE program különösen előnyös, mivel a piaci finanszírozási lehetőségekhez képest várhatóan mintegy 200 bázisponttal kedvezőbb kamattal kínál fokozatosan felvehető hitelt, ami hosszú távon évi több tíz-, majd százmilliárd forintos kamatmegtakarítást jelenthet az államháztartás számára. A forráslehívás tehát egyszerre szolgálja a pénzügyi stabilitás és a biztonságpolitikai megerősítés céljait.”
Idén januárban 3 milliárd euró hitelt vett fel a kormány piaci szereplőktől, a futamidőtől függően 4,25 illetve 4,78 százalékos kamatra. Egy EU-s hitel után most januárban 2,6-3 százalékot kellene fizetni ugyanennyi időre (7 és 12 év). A hadseregre pedig mindenképpen költeni kell, már csak a Donald Trump által a NATO-ban kizsarolt, a GDP 5 százalékát felemésztő kötelezettség miatt is, tehát nagyon is megérné a kormánynak élnie az EU-s lehetőséggel. Amit ezen a területen meg lehet spórolni az olcsóbb hitellel, azt el lehet költeni máshol. A magyar kormány hiába várt 2025-re gazdasági fellendülést, ez elmaradt, és a magyar államadósság a többi tagállamhoz képest csak drágán finanszírozható. Ezért kényszerült a kormány arra, hogy a lehető legtöbb pénzt próbálja lehívni egy olyan keretből, amelynek létrejöttét egyedüliként nem támogatta. A teljes fordulathoz nem egészen négy hónap kellett.
Különösen vonzóvá tette a kezdetben elutasított programot, hogy 15 százalék előleget már a projektek beindítása előtt le lehet hívni a SAFE-ből, vagyis a normál menetrend szerint még az idei választás előtt mintegy 930 milliárd forinthoz juthatott volna az ország. Hogy érzékeltessük ennek jelentőségét: a mostanában kifizetett 13. havi nyugdíjak 550 milliárd forintjába kerültek az államnak.
Csakhogy lapunk információi szerint
ez a pénz április 12. előtt nem fog befolyni a magyar költségvetésbe.
Még úgy sem, hogy több nyugati kormány kifejezetten azért emelt szót az EU-s intézményekben a színfalak mögött, hogy a többféle szankcióval is sújtott Magyarország legalább a SAFE-hez simán hozzáférjen, mert az összeurópai védelmi elköteleződés most mindennél fontosabb. Más politikai szereplők viszont, különösen az Európai Parlamentben, hangosan kampányoltak azért, hogy az Orbán-kormány ne juthasson hozzá könnyen a támogatáshoz.
Hivatalosan még nem jelentették be, hogy a magyar keretet visszatartják, de árulkodó, hogy amikor erről már sokan beszéltek Brüsszelben, Orbán Viktor újabb kampányt hirdetett az Európai Unió ellen, Nemzeti Petíció néven. A miniszterelnök az első levelet személyesen szállította ki, és megjelentek a hozzá tartozó plakátok, a pénzünket követelő von der Leyennel, Weberrel és Zelenszkijjel.
A SAFE-ből 19 tagállam igényelt hitelt, mindenkinek ugyanazzal a határidővel kellett leadnia a tervét, hogy mire és mennyit kér – a részletek egyelőre titkosak, így azt sem lehet tudni, hogy a magyar kormány milyen beruházásokat és vásárlásokat akar finanszírozni belőle. Mindenesetre a 19-ből 16 ország tervét a Bizottság már jóváhagyta. Csak a cseh, a francia és a magyar terv elbírálására nem volt még ideje. A testület egyik szóvivője szerint az egyszerűbb terveket vették előre, azaz a hivatalos magyarázat alapján a magyar terv elbírálásának halogatása mögött nem kell semmilyen szándékot sem keresni. Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón azt mondta, hogy várhatóan a február 2-ával kezdődő héten befejeződik a magyar terv brüsszeli értékelése is.
Át is engedik, meg nem is
Az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek lapunk információi szerint, hogy a Bizottság valóban záros határidőn belül elbírálja a három függőben lévő tervet, és támogatásra alkalmasnak minősíti azokat, így a magyart is. Ezután az Európai Tanácsnak is jóvá kell hagynia a terveket, és a kormányok diplomatái a várakozások szerint szintén zöld utat adnak majd. Első körben itt lehet jelentősége annak, hogy a magyar tervet az utolsó körben bírálják el: a Bizottság értékelése után akár négy hétbe is beletelhet, hogy a Tanács is bólintson, vagyis márciusig már biztosan nem jöhet belőle előleg Magyarországra. Sőt, ez a négy hét csak elvi határidő, valójában semmilyen szankció sem éri a Tanácsot, ha tovább húzza az időt.
Amennyiben a magyar terv esetében az obstrukciónak e csendes formáját választják a kormányok, és addig húzzák a jóváhagyást, hogy elvi esélye se legyen a tavaszi lehívásnak, akkor annak fontos politikai üzenete lesz: azt mutatja majd, hogy Orbán Viktor kabinetje teljesen elszigetelődött. A háttérben erről komoly vita megy a Brüsszelbe delegált diplomaták között, mert mint jeleztük, vannak nagy államok, amelyek szerint a védelmi politikában muszáj lenne egységet mutatni. Mások szerint viszont éppen a magyar kormány töri meg rendre ezt az egységet a vétóival, a kommunikációjával és a magyarországi választási kampányban oly hangos Brüsszel-ellenes szólamaival, úgyhogy semmit sem használ, ha a pénzről gyorsan döntenek.
Ám ekkor jön majd csak az igazi gond. Úgy hallottuk, hogy a Tanács jóváhagyásáig bürokratikus akadálya nem lesz a magyar terv elfogadásának, de utána érheti még meglepetés Magyarországot. Ugyanis
a hitel indításához a Bizottságnak és a magyar kormánynak egy szerződést kell kötnie, amelynek része egy úgynevezett működési megállapodás. Ebben többek között azt is rögzíteni kell, hogyan valósul meg az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a védelme.
Itt érdemes felidéznünk egy múlt hétfői vitát, amit az Európai Parlamentben tartottak, és a téma a magyar támogatások befagyasztása volt. Több képviselő is éles hangon követelte, hogy Piotr Serafin költségvetésért felelős biztos (Lengyelország) mondja ki, hogy a magyar kormány nem vehet fel pénzt a SAFE-ből, amíg nem rendezi a jogállamisági problémáit. Serafin ezt nem mondta ki egyértelműen, de jelezte, hogy az egyéb kifizetéseket blokkoló problémák a SAFE esetében is jelenthetnek gondokat.
Magyarázatának a lényege ez volt: a magyar kohéziós támogatások egy részét az úgynevezett feltételességi mechanizmus miatt fagyasztották be. Ez a mechanizmus pedig az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgálja. A jogállamisági problémák nem önmagukban akadályai a kifizetéseknek, hiszen a mechanizmus keretében azt is be kell bizonyítani, hogy a problémák miatt pénzügyi veszteség érheti az EU-t – a magyar ellenzék ezt úgy mondaná, hogy a korrupt hatalom ellophatja.
Vagyis amikor a SAFE ügyében eljön az a pont, hogy ez a pénzügyi érdek a hitelszerződésben konkrétan megjelenik, akkor a Bizottság lecsaphat, és mondhatja azt, hogy a magyar közbeszerzési rendszer alkalmatlan. Illetve
elvárhatja ugyanazoknak az előírásoknak a teljesítését, amelyek ahhoz hiányoznak, hogy a kohéziós pénzek korlátok nélkül mehessenek Magyarországra.
Serafin azt mondta, hogy ha a magyar védelmi iparra vonatkozó közbeszerzési szabályok nem felelnek meg az uniós elvárásoknak, akkor nehéz elképzelnie, hogy Brüsszelben aláírják a támogatási szerződést. Pár nappal e bejelentése előtt lapunk is úgy értesült, hogy ez lehet a SAFE lehívásának neuralgikus pontja. Az elsődleges szűrőkön átmegy majd a magyar terv, de a szerződés megkötése akadályokba ütközhet.
Sokba kerül ez nekünk
Ha a jogállamisági problémák miatt ettől a 16,2 milliárdos hiteltől is elesik Magyarország, akkor az újabb akadálya lesz a stagnáló magyar gazdaság beindításának. Hiszen ahogy Nagy Márton minisztériuma még novemberi közleményében írta, „hosszú távon évi több tíz-, majd százmilliárd forintos” költsége van annak, ha drágábban kénytelen Magyarország hitelt felvenni.
Vagy dönthet úgy is Magyarország, hogy elhalasztja a katonai fejlesztéseket, és kimarad abból a hadiipari nekibuzdulásból, amitől számos európai ország a gazdasága fellendítését várja. A szintén Patrióta-párti cseh kormány például ettől az ágazattól reméli, hogy az ott szintén jelentős, és szintén komoly problémákkal küzdő, autógyártás visszaesését kompenzálja. Ahogy Karel Havlíček ipari miniszter mondta a múlt héten a Bloombergnek, „a védelmi iparunk nélkül teljesen mások lennének az exportunk számai”. A magyar export volumene 2025-ben 0,5 százalékkal csökkent, Csehországé 2,3 százalékkal nőtt.
A SAFE-hez csatlakozhatnak EU-n kívüli országok is, Kanada kormánya például 10 millió eurót fizet az EU-nak azért, hogy a fegyvergyárai beszállítói lehessenek a programnak – külön megállapodás nélkül egy tagország legfeljebb a kerete 35 százalékát költheti EU-n kívüli termékekre, de Kanada esetében ez felmehet majd 50 százalékra is. Itthon is nagy az izgalom, a 4iG csoport a hadiipari remények zászlóshajója, éppen most vették meg a Rábát. A nagyszabású magyar tervekhez jól jönne a SAFE-ből lehívható olcsó hitel, ami nemcsak a beszerzéseket tenné olcsóbbá, hanem a gyártás támogatásával az exportot is erősíthetné.
Érthetetlen dac
A helyzet azért nehezen érthető, mert a magyar kormány elvben 2022 őszén már belement abba, hogy a feltételességi mechanizmus alapján kirótt feladatokat elvégezze, azaz elfogadjon és módosítson bizonyos törvényeket. Ezek részben a közbeszerzések átláthatóbbá tételét írnák elő, illetve a korrupció elleni intézkedéseket tennék hatékonyabbá. A mechanizmus feloldásához tizenhét előírást kellene teljesíteni, az EU helyreállítási programjához további tizet. Az előírásoknak legalább a felét már teljesítette Magyarország, de a folyamat 2024 elején megrekedt. A magyar kormány azóta semmit sem tett, pedig nem kellene a feje tetejére állítania a magyar jogrendet.
Orbán Viktor arról szokott beszélni, hogy majd 2027 decemberében, amikor az EU következő költségvetését kell megszavazni, akkor minden beragadt pénzt kizsarol majd. Azt ígéri, hogy a teljes Magyarországnak járó keret megnyitásáig vétózni fogja a következő hétéves költségvetést. Várakozásai szerint az EU megbénítása olyan lehetőség, ami majd engedékenységre bírja a többi tagállamot és a Bizottságot is.
Ugyanakkor ez a mostani jogszabályok szerint aligha lehetséges. A feltételességi mechanizmus miatt már eddig elveszett 2,1 milliárd euró (800 milliárd forint): ez a magyar kormány késlekedése miatt kivetett büntetés, ami visszaszerezhetetlen.
A legnagyobb baj a helyreállítási alappal (RRF-program) van. Innen 6,5 milliárd euró támogatás és 3,9 milliárd kedvezményes hitel járna Magyarországnak, ám az egészből eddig nem egészen 1 milliárd előleget sikerült felvenni, ennek is nagy része hitel.
A 2500 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásból 53-at tudott lehívni a kormány, és ezt is vissza kell adnia, ha nem tudja feloldani a keret teljes befagyasztását, azaz nem teljesít 27 előírt követelményt
– hivatalosan ezek közül négyet tekint teljesítettnek a Bizottság. A legaggasztóbb, hogy ez a program idén nyár végén kifut. Amire nincs addig szerződés, azt már soha nem kaphatja meg Magyarország a jogszabályok szerint. Azaz ezt a pénzt idén lehet elhozni, a 2027-es zsarolás technikai értelemben nem működhet.
A magyar kormány érzi, hogy baj van, és a háttérben tapogatózni kezdett. Felvetette Brüsszelben, hogy a hitelről lemond, a támogatás jelentős részét pedig a Magyar Fejlesztési Bank szívná fel, mintha egyetlen nagy projektet vállalna csak az ország, és később az MFB intézné az EU számára is elfogadható fejlesztéseket. Ez a technikai trükk elvben megmentheti a pénz egy részét, 1600 milliárd forint átcsoportosításáról beszélnek Brüsszelben. Hasonló trükkre van már példa, Lengyelország hívott le így egy komolyabb részt a programból, mert 2024-ig – szintén jogállamisági problémák miatt – Varsó sem fért hozzá a pénzéhez. Csakhogy ha el is fogadná a pénz átcsoportosítását a Bizottság, a kifizetéshez teljesíteni kellene feltételeket, amelyekre több mint két éve rá se nézett a kormány. Ráadásul ezek sokkal összetettebbek, mint amiket a lengyel kormánynak annak idején előírtak, és sokkal kevesebb idő maradt a hatályba léptetésükre.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyar kormány hivatalosan ezt az átcsoportosítási igényét még le se adta a Bizottságnak, és ha az egész folyamat csak a választás után kezdődik – bárki is nyeri azt meg –, nagyon kevés idő marad az egyeztetésekre. A teljes 10,4 milliárdos keretből így még a 4,2 milliárd euró lehívása is óriási feladat lenne.
Elképesztően gyors törvényhozás kellene magyar részről, és hallatlan rugalmasság meg jóindulat a Bizottság és a Tanács részéről. Orbán Viktor kormánya az utóbbira aligha számíthat.
Ha lemarad az ország a SAFE-ről, ahogy a mostani állás szerint lemarad az RRF-ről is, az történelmi léptékű pazarlást jelentene. Több pénz érkezhetett volna 2022 és 2030 között a különböző európai programokból Magyarországra, mint ennyi idő alatt valaha. A helyzet azt idézi, amikor Magyarország elutasította 1948-ban az amerikai Marshall-segélyt, és így kimaradt az európai újjáépítési támogatásból. Akkoriban ezt moszkvai nyomásra, Molotov szovjet külügyminiszter utasítására tették a magyar vezetők.
A legaggasztóbb, hogy nem látszik, mit nyert Magyarország azzal, hogy elodázta a pénz lehívásához kötött feltételek teljesítését. Olyan technikai elvárásokat úszott meg a kormány, mint például a csatlakozás az Arachne számítástechnikai rendszerhez, ami a csalásokat szűri ki bizonyos támogatási formák esetében. Vagy az Integritás Hatóság jogkörének bővítését, vagy a képviselői vagyonbevallások átláthatóbb digitális feldolgozását, vagy azt, hogy a mostaninál rövidebb időre nevezzék ki az egyetemi közalapítványok kurátorait. Aligha ezek a konkrét ügyek okozzák a gondot.
Valószínűbbnek látszik, hogy politikai okok állnak a háttérben: Orbán Viktor nem akar olyan színben feltűnni, mint aki enged a brüsszeli nyomásnak. Ha tényleg csak ennyiről van szó, akkor a világtörténelem legdrágább választási kampányában élünk már 2022 ősze óta. E kampány költségéhez legfeljebb Paks 2 teljes bekerülési ára volna mérhető, ha egyébként épülne már ott valami.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök megérkezik az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács kétnapos csúcstalálkozójára Brüsszelben 2025. június 26-án (fotó: AFP/Nicolas Tucat)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
