Megint győzött a radikális lobbi: újabb fordulat készül a Magyarságkutató Intézetnél
A Mi Hazánk európai parlamenti képviselőjével van közös egyesülete a Magyarságkutató Intézet régi-új arcának – derült ki a Válasz Online kutakodásaiból. Június végén fordulat következett a Kásler Miklós-féle intézetnél: a másfél éve a konszolidáción dolgozó vezetést leváltották, benne a volt miniszterrel, a főigazgató Lezsák Gabriella régész lett. Már csorognak a hírek az „új” stáb első tagjairól, akik valójában régiek: a Magyarságkutató kultúrharcos korszakát fémjelző visszatérők. A kormányzat nem először térdel le a radikális lobbi előtt, melyben a főszerepet ezúttal a Mi Hazánk lapja vitte. Bemutatjuk a friss fejlemények hátterét. Az előzmények a Válasz Offline Eltagadott igazság című Offline kiadványában olvashatók!
Nincs még egy állami humántudományos intézet, amely ennyit szerepelt volna címlapokon, mint a Magyarságkutató. 2019 januárjában az volt hírértékű, hogy a maga nemében példátlan összeggel, 880 millió közforinttal indult el, főigazgatója ugyanakkor a tudományos világon kívülről érkezett jogász-társasházkezelő lett. Horváth-Lugossy Gábort a Központi Statisztikai Hivatal üzemeltetési osztályáról emelték ki a Kásler Miklós tárcája alá tagozott, a háttérből az orvos-miniszter által patronált intézet csúcsára. Horváth-Lugossyt a szellemi világhoz egyedül az kötötte, hogy korábban az általa tulajdonolt Magyar Társasház Kft.-nél dolgozott Szakács Árpád, a Magyar Idők című kormánylap kultúrharcos publicistája. A 880 milliós gázfröccs azért volt rendkívüli, mert magyarságkutatásra ennyi pénzt egyszerre még sohasem fordítottak, mióta tudományszervezés létezik idehaza. Az intézet dotációja most sem szerény:
a 2025-ös állami költségvetés szerint 997,7 millió forintból működik, 2026. évi támogatási előirányzata kicsivel több, mint egymilliárd.
Összevetésként: a HUN-REN BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport néhány millió forintból gazdálkodik évente.
2020 decemberében aztán A pozsonyi csata című animációból általános botrány lett. A Magyarságkutató által kiadott kisfilm történelemszemléletben száz, eszközrekonstrukcióban minimum tíz, technikai kivitelezésben 15 éves visszalépést jelentett, és szinte a teljes szakma kikelt ellene, beleértve két házon belüli régészt, akiket rövid úton kitettek az intézetből. Jankovics Marcell tiszteletbeli MMA-elnök is élesen bírálta az alkotást a lapunknak adott interjúban. A film egyetlen szakértője Makoldi Miklós, az MKI Régészeti Kutatóintézetének akkori vezetője volt. A stáblista végén az ő neve mellett még Mátéffy Attila altajista nyelvész neve volt olvasható, de aztán még ő is elhatárolódott A pozsonyi csatától. (Arról, hogy mi volt a gond a kisfilmmel, és hogy miért jelentős a 907-es összecsapás, itt és itt közöltünk írásokat.)
Ennél az ügynél is súlyosabb volt a 2022 januárjában a Válasz Online által megírt székesfehérvári kiállításbotrány. A készülő tárlaton és a hozzá tartozó katalóguson dolgozó több szakember kereste meg lapunkat, és elmondták, hogy Kásler Miklós miniszter a megnyitó előtt három hónappal leváltotta a kiállítás kurátorait, helyükre pedig Makoldi Miklóst nevezte ki a Magyarságkutatótól, mely eredetileg pusztán társszervezőként vett részt az előkészületekben. A személycsere mellett olyan tartalmi változtatásokat is bejelentettek, amelyeket a kutatók nem tudtak elfogadni; huszonöten közös közleményben álltak ki az elmozdított kurátorok és a tárlat eredeti koncepciója mellett. Miután mindezt megírtuk, a Kásler-minisztérium helyreigazítási pert indított lapunk ellen, melyet jogerősen megnyertünk.
Ebben az időszakban a Magyarságkutató beszélő fejei, Horváth-Lugossy mellett leginkább Makoldi Miklós és Neparáczki Endre genetikus egyszer sem mutatták az önkritika jeleit, helyette az M5 Ez itt a kérdés című műsorában újra és újra az akadémiai szférát sértegették és vádolták hazafiatlansággal. A jelenséget L. Simon László, a Nemzeti Múzeum korábbi, a kiállításbotrány idején regnáló főigazgatója utólag kommentálta az őstörténetes Válasz Offline-ban. „Mindig azt mondtam, hogy ez az irány nem lehet a Fidesz kultúrpolitikájának fősodra. Ezek a figurák olyan társutasok, akik azt gondolják, hogy a maguk képére tudják formálni a polgári középréteget. […] Noha elég hangosak tudnak lenni, de abból mégsem következik tartós siker, és idővel kiszorulnak” – mondta, utalva a Horváth-Lugossy-körre és Szakács Árpádra. (A teljes interjú a lapban olvasható.) Akkor úgy tűnt, igaza van, de aztán mégis úgy alakult, hogy nemcsak L. Simont sodorta el a radikális lobbi a Nemzeti Múzeum éléről, hanem, mint látni fogjuk, a Magyarságkutató konszolidációs kísérletét is.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a botrányos felszín alatti mélyben mindig is zajlott értékes és érdemi tudományos munka az intézetnél: szakmailag széles kör által elismert régészeti publikációkat adtak ki, mások mellett Horváth Ciprián és Gáll Erwin tollából. Az abasári ásatásról mint izgalmas és jó kezdeményezésről részletesen beszámoltunk, kiemelve Makoldi szerepét.
2023 júliusában aztán teljes fordulat mutatkozott: az intézet közleményben tagadta meg A pozsonyi csatát, jelezve, hogy „semmilyen közösséget nem vállal” a 2020-ban bemutatott kisfilmmel. A fejlemény előzménye, hogy a Fidesz 2022-es választási győzelme után Kásler Miklós miniszterként nem kapta meg a lehetőséget a folytatásra, az általa vezetett Emberi Erőforrások Minisztériumát szétdarabolták. Az orvosprofesszor így minden erejével az általa kezdettől a háttérből terelgetett Magyarságkutatóra koncentrálhatott. Az eredmény némileg furcsa módon a konszolidáció lett. „2023 márciusában rendkívül rossz állapotban lévő intézet irányítását vettük át, amely a tudományos életben érzékelhetően elszigetelődött, a kutatásaiban tárgyi tévedések, a szabályozásában, a pénzügyi gazdálkodásában és a kommunikációjában pedig hiányosságok mutatkoztak” – mondta Kásler a sajtónak. Az újdonsült főigazgató mellől távoztak saját korábbi emberei, Horváth-Lugossy Gábor, majd Makoldi Miklós, később Neparáczki Endre is.
Külön történet Borvendég Zsuzsannáé. Az impexek kora című kötete nyomán rendkívüli népszerűséget szerző történész 2019-ben lépett ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától, és lett a Magyarságkutató Intézet munkatársa. Köteteinek kiadója a Szakács Árpád-féle Kárpátia Stúdió lett. Aztán váratlan húzásként 2024 februárjában a Mi Hazánk mutatta be, mint európai parlamenti képviselőjelöltet. Noha először úgy tűnt, hogy a politikusi és a történészi sapka egyszerre viselhető, miután az elvi összeférhetetlenséget megírtuk, Borvendég távozott a Magyarságkutatóból.
Így tett nem sokkal később Raffay Ernő is. A főként a szabadkőműves könyveiről ismert történész korábban Kásler Miklósnak dolgozott miniszteri „Trianon-tanácsadóként”, majd az MKI-hoz csatlakozott, melyet azért hagyott el 2024 tavaszán, hogy – saját szavai szerint – „teljes súlyával” a Mi Hazánk-elnök Toroczkai László „stratégiai tanácsadó testületének” tagja lehessen.
A távozottak helyére a szélesebb szakma által elfogadott emberek érkeztek a Magyarságkutatóhoz: mások mellett, mint az új tudományos főigazgató-helyettes, Csornay Boldizsár régész-történész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum korábbi igazgatója, illetve a korai történelem mellett a tatárjárásról és Mohácsról is publikáló B. Szabó János történész, aki az MKI Történeti Kutatóközpont vezetője lett.
Hatásukra olyan „céhes”, vagyis a volt akadémiai kutatóhálózati világhoz kapcsolódó tudósok és velük együttműködő hagyományőrzők előtt is megnyíltak a kapuk az archeogenetikától a régészeten át a nyelvészetig és a történettudományig, akik korábban szakmai alapon kritizálták a Horváth-Lugossy-éra megnyilatkozásait, vagy éppen akiket az MKI régebbi vezetői vádoltak „hazafiatlansággal”. Az MKI befogadta mások mellett Hermann Róbert történész, Bollók Ádám régész, Sudár Balázs történész, turkológus, Mestellér János hagyományőrző és Igaz Levente történész előadásait.
Voltak ugyan, akik nem fogadták el az új vezetés meghívását az intézet múltja miatt, de tény, hogy
2023 őszétől élő kapcsolatok épültek a Magyarságkutató és a klasszikus tudományos műhelyek között.
A kultúrharcos megnyilatkozások eltűntek, nem volt már nyoma a korábban jellemző sértegetéseknek, identitáspolitikai csörtéknek.
A konfrontáció után a konszolidációnak is teret nyitó Kásler Miklós főigazgató azonban tavaly év végén felhagyott a napi operatív ügyek intézésével, politikusi Facebook-oldalán az utolsó friss fotó decemberi, azóta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt.
Lapunknak minisztériumi forrásból, nem hivatalosan megerősítették, hogy a volt tárcavezető kórházban van.
A főigazgató kényszerű kivonulásával egy időben a Mi Hazánk pártlapjaként működő Magyar Jelen oldalán offenzív cikksorozat kezdődött. A támadások célpontjába B. Szabó János került. „Főigazgatói posztra aspirál”, ez pedig a „pofátlanság netovábbja”, egy olyan „új MKI képe kezd kirajzolódni, amelyben egy globalista, liberális tudományos elit szab majd irányt”, sőt „megszállták az intézetet azok az erők, amelyek a magyar nemzettudat megsemmisítésén dolgoznak” – olvasható a január 13-án megjelent, Hazafiatlanítás és tisztogatás a Magyarságkutató Intézetben című Magyar Jelen-cikkben.
Kásler Miklós azonban ekkor még megvédte a konszolidált intézet irányát és munkatársait. A Magyar Nemzetben január végén közölt írást: „Határozottan állítom, hogy szó nincsen a Magyarságkutató Intézetben belső hatalmi küzdelemről, szó nincsen nálunk holmi liberális hatalomátvételről. A cikkben megjelent összeesküvés-elméletek a MKI Történeti Kutatóközpontjának vezetőjét igyekeznek hírbe hozni mindenféle hatalmi aspirációval, ami azért is gyenge érvekkel összetákolt teória, mert – ahogy a szerzővel ezt a cikk informátorai is tudatják – ezt a kiváló kutatót én magam kértem fel a munkára az intézetben. Csak hogy az elejét vegyem mindenféle találgatásnak, most még azt is kész vagyok kijelenteni, hogy B. Szabó János esetleges további megerősödése, egyébként nem rajtam, hanem az illetékes tárca vezetőjén múló főigazgató-helyettesi kinevezése sem lenne egyáltalán az ellenemre.”
Utóbbi meg is történt: márciusban Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter Káslert főigazgatói címében meghosszabbította, B. Szabót tudományos főigazgató-helyettesének pedig kinevezte. Erre a Magyar Jelen „Puccs a Magyarságkutató Intézetben” címmel közölt írást, és a korábbi lendülettel esett neki B. Szabónak.
Nem sokkal később a Magyar Jelen Raffay Ernőtől is írást közölt. A történész amellett, hogy beleszállt B. Szabóba, élesen kritizálta Kásler Miklóst is azért, mert szerinte méltatlanul bántak vele és a korábban szintén a Magyarságkutatóban dolgozó fiatal feleségével. A Magyar Jelenben közölt cikke amellett, hogy zavarba ejtő módon kiteregeti az intézet belső levelezéseit, anyagi viszonyait és a fizetéseket, az időskori szerelem megindító lenyomata is.
A Mi Hazánk felőli támadássorozat nem ért véget: június 10-én a Magyar jelen szerző nélküli cikkben sejtette, hogy „csalással szerezte a Kásler-féle Magyarságkutató Intézet egyik vezetője a doktori címét”. Az írás azon merengett, hogy B. Szabó János A középkori magyar könnyűlovasság történetének vitatott kérdései című doktori disszertációjának bírálója vajon szabályosan volt-e Sudár Balázs történész, aki később többször publikált együtt az MKI-s vezetővel.
Hankó miniszter két héttel később teljesen váratlanul, állománygyűlés keretében iktatta be M. Lezsák Gabriella régészt a Magyarságkutató Intézet főigazgatói tisztségébe. Kásler Miklós csak „tiszteletbeli elnöki” címét tarthatta meg, B. Szabó János nevét pedig azonnal leszedték az mki.gov.hu „vezetőség” és a Történeti Kutatóközpont menüpontjából is. Kerestük a történészt, hogy megkérdezzük tőle, pontosan mi történt. B. Szabó a Válasz Online-nak azt mondta, jelenleg a felmondási idejét tölti, nyilatkozni nem kívánt.
Hogy mi történt március és június között, miért kellett „hirtelen” lecserélni az intézet vezetését, arról Lezsák Gabriella egyszer, a beiktatása után a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában beszélt: „Az elmúlt hónapok médiamegjelenései az intézet külső megítélésére is hatással voltak, és világossá tették, hogy szükség van az értékrend és a szakmai munka iránti bizalom visszaerősítésére.”
Vagyis az új főigazgató lényegében azt mondja, a Mi Hazánk lapjának cikkei okozták a 2023-ban indult Kásler-féle konszolidációs folyamat bukását.
Nem ez az első eset, hogy a radikális lobbi váltást ér el egy humánintézmény élén: más kontextusban, de Prőhle Gergely és L. Simon László múzeumigazgatók elmozdításánál is hasonló forgatókönyv érvényesült.
Lezsák Gabriella az ELTE Régészet szakán végzett, tudományos fokozatát a Művelődéstörténeti Doktori Programban szerezte, MKI-s kinevezéséig a Történettudományi Intézetben, majd a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjában dolgozott. Édesapja Lezsák Sándor MDF-alapító, az Országgyűlés egyik fideszes alelnöke.
Ennek felemlítése nem intimpistáskodás: a költőből lett politikus a kormányzati eredetpolitika kulcsfigurája, aki régóta híve a kulturális értelemben vett keleti nyitásnak. Az általa vezetett lakiteleki népfőiskolán már 2009–2010-ben volt Kazahsztánnal foglalkozó képzés, melynek hallgatói 2011-ben Mándoky Kongur István turkológus nyomait követve járták be a közép-ázsiai országot. Lezsák ahol csak tudta, felkarolta a kérdést: 2010-ben először lett a Kurultáj fővédnöke, aktívan részt vett a „hátrafelé nyilazó diplomáciában”, például többször megjelent a Türk Államok Parlamenti Közgyűlésének alkalmain.
Az idei tusványosi táborban elkezdődött az új MKI-csapat leleplezése – akik egyelőre mind a régi intézeti arcok. Lezsák Gabriella mellett Neparáczki Endre archeogenetikus ült, a közönségben pedig helyet foglalt Makoldi Miklós régész, akiről a Magyarságkutató honlapja megjegyzi, hogy „szintén visszatér, hogy folytassa a múltunk feltárására irányuló munkáját”. Egy másik tusványosi fotós bejegyzés azt sejteti, hogy Csák Jánosnak is lehet valamilyen szerepe az irányváltásban: a volt miniszter beállt egy csoportképre (mely nyitóképünk is) Lezsák, Neparáczki, Makoldi és a fotót közzétevő Kása Csaba történész (szintén volt MKI-s munkatárs, aki aspirál a visszatérésre) mellé, melynek felirata szerint „az első, és (reméljük) a megújult Magyarságkutató Intézet” arcai láthatók rajta.
Csák szerepvállalása nem lenne meglepő: még miniszterként Neparáczki mellett ülve jelentette be, hogy a kormány 200 millió forinttal támogatja a Szegedi Tudományegyetem archeogenetikai kutatásait, pont azután, hogy az archeogenetikus távozott a Magyarságkutatóból. Genetikusokkal beszélve arról is hallani, hogy Csák támogatta Neparáczki által alapított, DNS-tesztekkel foglalkozó GENEO Services Kft. munkáját. (Esetleges szerepvállalásáról a volt minisztert és a Magyarságkutatót is megkérdeztük, de nem kaptunk válaszokat.)
Makoldi Miklós visszatérésén korábbi kollégái is meglepődtek. A tokaji illetőségű régész neve nem csak A pozsonyi csatára és a székesfehérvári kiállításbotrányra égett rá. Rendszeresen átlépi a tudományterülete határait, néha megmosolyogtató módon. Az M5 Ez itt a kérdés című műsorában egyszer például arról beszélt, hogy a karácsony szavunk a kerecsenből, vagyis a kerecsensólyomból származhat, ez pedig bizonyíték a magyar ősvallás és a kereszténység korai kapcsolatára. (A karácsony-kerecsen kapcsolat primitív hasonlítás, etimológiai szótárak nem jegyzik, korábban a lunatikus Szántai Lajos terjesztette.) Makoldinak nincs tudományos fokozata, MKI-s újabb szerepvállalása eltántoríthat másokat.
Kérdés például, hogy visszatér-e az intézethez Szabados György történész, az általa létrehozott László Gyula Kutatóközpont és Archívum korábbi igazgatója. Őt is megkerestük. A saját megfogalmazása szerint B. Szabó Jánostól és Makoldi Miklóstól egyenlő távolságot tartó – külön kérésére megemlítjük: tavaly ősszel habilitált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen – Szabados úgy válaszolt lapunknak: „folyamatban levő ügyekről sajnos nem áll módomban nyilatkozni”.
További összefüggésekre deríthet fényt, hogy a bírósági civil névjegyzék szerint Makoldi Miklós tavaly októberben létrehozott egy szervezetet Magyarságkutatók Egyesülete néven, melynek célja „a nemzet jövőbeni fennmaradásának elősegítése”. Bár az új egyesület tevékenységének semmilyen érdemi nyomát nem találtuk,
az alelnöki pozícióban ismerős névre bukkantunk: a Magyarságkutató volt munkatársa, a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője, Borvendég Zsuzsanna nevére.
Aki egyébként júniusban ovációval fogadta Lezsák Gabriella kinevezését. (Borvendég egyesületi alelnöki pozíciója saját nyilatkozatából derül ki.)
Ezzel kapcsolatban több kérdést is küldtünk a Magyarságkutató Intézetnek. Szerettük volna megtudni, hogy Makoldi Miklós ismét vezető tisztséget tölt-e majd be az intézetnél. Érdeklődtünk, hogy hogyan viszonyul a Fidesz-kormány által létrehozott állami intézet vezetése ahhoz, hogy régi-új zászlóvivőjük a saját egyesületében közösen mutatkozik az egyik ellenzéki párt képviselőjével. Felvetéseinkre nem érkezett válasz.
Nyitókép: Kása Csaba, Neparáczki Endre, Csák János, Lezsák Gabriella és Makoldi Miklós Tusványoson (fotó: Facebook)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
