„Boldogok voltunk április 12-én” – exkluzív interjú Moldova elnökével
„Egy korrupt rendszert kellett lebontani. Alighanem Magyarország is hasonlókkal néz szembe. (…) Gyorsan kell lépni, mert a foglyul ejtett állam működtetői újra összeállhatnak, ha időt hagyunk nekik” – mondja a Válasz Online-nak adott exkluzív interjújában Maia Sandu. Moldova 2020 óta hivatalban lévő elnöke, aki az október 23-i budapesti események egyik díszvendége volt, a két ország nyugatos hatalomváltásainak hasonlóságain kívül arról is beszél, merre látja a kiutat a magyar kormány Ukrajnával kapcsolatos, ám – mivel a két posztszovjet ország egyszerre lett tagjelölt 2022-ben – Moldova EU-csatlakozását ugyanolyan hátrányosan érintő politikája okozta útvesztőből. Milyen tanácsokat adott Budapesten Magyar Péternek? Lenne-e még Moldova, ha Ukrajna nem áll ellen az orosz nyomulásnak? Mi a teendő az orosz propagandával? Lehet-e EU-tag Moldova a szeparatista Transznisztria és a Gagauz Autonóm Terület okozta problémák megoldása nélkül? Miért mondta, hogy egy népszavazáson támogatná az egyesülést Romániával? Látják-e a nyugati vezetők, mennyire súlyos a térség biztonsági helyzete? Válaszok a chișinăui elnöki palotában készült exkluzív interjúnkban. (A cikk angolul is megjelent, itt olvasható.)
Kontextusképp
Amilyen rövid független Moldova története, annyira bonyolult. Eleve nem keverendő össze Moldvával, Romániának a Szeret és a Prut folyók közti keleti régiójával. A Dunántúl méretű ország a Szovjetunió széthullásával, 1991 augusztusában kiáltotta ki függetlenségét Chișinău központtal. Területe nagyrészt megegyezik az egykori Besszarábiával, a kirakós hiányzó darabkája, Budzsák – Moldova déli határa, a Duna-delta, a Fekete-tenger, illetve a Dnyeszter folyó „négyszögében” – ma Ukrajna része.
A függetlenség kikiáltásakor már tartott, s aztán még majdnem egy évig folytatódott a transznisztriai háború, amely 1992 nyarára azzal ért véget, hogy a Dnyeszter és az ukrán határ közti keskeny földsáv orosz többségű lakosságának szeparatistái Moszkva segítségével de facto elszakadtak Chișinăutól. A konfliktus rendezését az úgynevezett 5+2-es tárgyalásokon – Moldova, Transznisztria, Oroszország, Ukrajna, az EBESZ, illetve megfigyelőként az EU és az Egyesült Államok részvételével – próbálták rendezni, eddig kevés sikerrel. Így, hogy a majdani status quót elvileg garantáló két ország ötödik éve háborúban áll egymással, a helyzet még bonyolultabb. Moldova másik sajátos régiója Gagauzia. Az ortodox keresztény türk gagauzok 1994-ben harcolták ki saját autonómiájukat, s bár szeparatista hangok náluk is előfordulnak, jóval kisebb kockázatot jelentenek Chișinău számára.
Politikai kihívások azonban akadtak így is. A 90-es évek reménytelensége után a 2000-es évek első évtizedében visszatértek a kommunisták, akik 2009-ben csak egy lángoló parlamenttel súlyosbított tüntetéssorozat végén adták át a hatalmat. Ezután Moldova lényegében permanens alkotmányos válságba süllyedt, miközben mindenféle felhatalmazás nélkül az egyik csúcsoligarcha, Vladimir Plahotniuc lett az ország de facto ura. Őt sikerült megbuktatnia 2019-ben a Nyugat-barát politikai erőknek, akiknek emblematikus arca, Maia Sandu előbb miniszterelnök, majd 2020-tól államfő lett, a Görögországból hazaszállított Plahotniucot pedig 2026 áprilisában 19 évre ítélték.
A Sandu által gründolt szervezet, a Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) a 2021-es választáson elsöprő sikert aratott, amelyet 2025-ben megismételt, és kényelmes többséggel (55/101) kormányozza az országot. Maia Sandu 2024-ben újrázott elnökként; a választás első fordulóját egy napon rendezték az EU-tagságot deklaráló alkotmánymódosító népszavazással – hajszállal (50,4 százalék) a támogatók győztek. Fellélegezni azonban korai, mert miután Ukrajnával egy napon nyerték el az EU-tagjelöltséget, a két ország sorsa egybefonódott – ezért lett Moldova számára is akadály a magyar kormány csatlakozási folyamatot lassító Ukrajna-politikája.
Moldova elnökét elsőként másról nem is kérdezhettük volna.
⁕
Magyar–moldáv
– Október 23-án, az 1956-os forradalom 70. évfordulóján Budapesten járt. Milyen volt?
– Nagyon jól sikerült. Megtiszteltetés volt együtt ünnepelni a szabadságot a magyarokkal és megemlékezni az 1956-os események hőseiről. Moldovában értjük ezt, hiszen mi is szenvedtünk a szovjet uralom alatt. Megtagadták tőlünk saját nyelvünk használatát. A latin betűs írást. Deportáltak és éheztettek minket, nem volt szabadság és demokrácia. Hiszem, hogy az emlékezésből ellenállóképesség épül akkor, amikor az oroszok újraírnák és megismételnék a történelmet. Ellen kell hát állnunk, méghozzá együtt. Ami az évfordulót illeti, jól sikerült találkozóim voltak Baka államelnökkel és Magyar miniszterelnökkel. Beszéltünk a kétoldalú együttműködésről, hiszen bár Moldova és Magyarország 2020-ban stratégiai partnerségről állapodott meg, őszintén szólva nem sok minden történt az utóbbi években. Arról beszéltünk, hogyan lehetne növelni a kereskedelmet és a gazdasági együttműködést. És persze, mivel Moldova számára fontos ügy, szó volt az EU-bővítésről is.
– Ön is az utolsó pillanatban értesült az évfordulós programról, amint azt az Euronews megírta?
– Néhány nappal az esemény előtt informáltak minket arról, milyen eseményeken javasolják a részvételt – köztük a kormányfő Parlament előtti beszédén. Nem tapasztaltunk olyasmit, hogy ne lett volna egyértelmű a napirend.
– Mennyire volt felszabadító, amikor április 12-én értesült a magyarországi választás eredményéről?
– Követtük a kampányt, megkapó volt, és boldogok voltunk az eredmény láttán. A magyarok választási részvétele ugyancsak lenyűgöző volt, így hát a történtek kedvező fejleményt jelentettek a térség számára.
Az általam alapított Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) is hasonlón ment keresztül, amikor 2021-ben először választást nyert: nehéz kampány után azonnal munkához kellett látni, hiszen értettük, mennyire szűkek a cselekvési lehetőségeink. Egy korrupt rendszert kellett lebontani és egy foglyul ejtett államhoz hozzányúlni. Alighanem Magyarország is hasonlókkal néz szembe.
– A párhuzam valóban látványos: önnek és Magyar Péternek is a semmiből kellett mozgalmat építenie; mindkettejüknek a kritikusai szerint korrupt és oligarchikus rendszert kellett legyőzniük; és mindketten nehézségekkel küzdenek, hogy megbízható közszolgákkal töltsék fel a minisztériumokat, nem beszélve az igazságszolgáltatás intézményeiről. Volt valami jó tanácsa?
– Magyarország szerintem jobb helyzetben van, mint mi, mert erősebb intézményei vannak és sokkal nagyobb a gazdasága. Tapasztalataink szerint ugyanakkor gyorsan kell lépni – és minden területen –, mert a foglyul ejtett állam működtetői újra összeállhatnak, ha időt hagyunk nekik. Eközben összpontosítani kell a korrupt rendszer lebontására, de a fejlődésre is, mert az emberek látni akarják, merre tart az országuk. Nem könnyű feladat, főleg energia- és biztonsági krízisek közepette. Ahogy az életszínvonal gyors növelése sem az. A legnehezebb reformokat viszont a mandátum legelején kell bevezetni, mert később nehéz belefogni. Ahogy az sem könnyű, hogy megfelelő emberekkel töltsék fel a közszférát, amelyet a nem feltétlenül demokráciatisztelő elődök leépítettek.
– Megosztotta ezeket Magyar Péterrel?
– Beszéltünk egy kicsit Moldova tapasztalatairól és a Magyarország előtt álló kihívásokról.
– Tanácsolt neki valamit Magyarország Ukrajnával kapcsolatos viselkedésével kapcsolatban? Hiszen az ugyanolyan hátrányosan érinti Moldova EU-tagsági ambícióit.
– Szeretném, ha megértenék az emberek, mennyire életbevágó Ukrajna számára az ellenállás és saját szuverenitása megvédése. Csakhogy ez nem pusztán Ukrajnáról szól – hanem a térség békéjéről és a polgáraink biztonságáról. Ukrajnát támogatni kell az ellenállásban. Tudom, milyen károkat okozott az ezzel kapcsolatos propaganda – nemcsak Magyarországon, hanem Moldovában is. Emberek az áldozatot hibáztatják egy olyan háborúban, amit Oroszország visel Ukrajna ellen. Pedig ha nem támogatjuk Ukrajnát, a most ott végbemenő rossz holnap hozzánk, holnapután pedig a térség Oroszországtól távolabbi országaiba gyűrűzhet be. Ha Oroszország agressziója büntetlenül marad, népeink biztonsága kerül veszélybe. Mindannyiunknak többet kell tenni azért, hogy szembeszálljunk az orosz propagandával, amely igazolni próbálja a háborút és azt sugallja, hogy Ukrajna nem akar békét.
Őrület! A béke az, amit a minden áldott nap bombázott ukránok a leginkább akarnak. De ez nem rajtuk múlik – a háborút Oroszország tudja abbahagyni.
Minden egyes állampolgárnak tudatosítania kell magában, mi folyik valójában, és hogy az agresszort meg kell állítanunk. Ehhez pedig Ukrajnát továbbra is támogatnunk kell.
– Ha ezt meg is említette volna Magyar Péternek, azt válaszolhatta volna, hogy az elődje ukránellenes propagandájának hatása miatt meg van kötve a keze.
– Nem állítom, hogy ez könnyű. Annyit állítok csak, hogy mindannyiunknak jobbá kell válnunk e kognitív háború megvívásában és annak belátásában, hol húzódnak az érdekeink. Márpedig azok az ukránok mellett húzódnak, hogy ellenállva, az országukat megvédve szorítsák az oroszokat a saját határaik mögé. Biztosra veszem – hiszen már láttuk ennek jeleit –, hogy az új magyar kormány kritikus az orosz agresszióval szemben, és kifejezi a támogatását Ukrajna felé. E téren nincs kérdés bennem. Annyit mondok csak, hogy az eddig folyó propaganda miatt nehezebb felvenni e téren a kesztyűt.
hirdetés
– Mi volt a benyomása, Magyar Péter érti, hogy Magyarország Ukrajna-politikája miatt Moldova is hátrányt szenved?
– Felmerült a téma. Meg akarjuk nyitni a még hátralévő két csatlakozási klasztert, amelyre az Európai Bizottság szerint technikailag Ukrajna és Moldova is készen áll. Tudom, hogy Magyarország még kétoldalú ügyeket rendez Ukrajnával; bízunk a tagállamok mindkét országra érvényes pozitív döntésében a következő hónapokban. Az érdemalapú csatlakozási folyamatot támogatjuk,
nem kérünk gyorsított eljárást.
– Kapott erre vonatkozó ígéretet Budapesten?
– Nem beszéltünk konkrét menetrendről. Remélem ugyanakkor, hogy az Európai Tanács idei utolsó csúcstalálkozóján kedvező döntés születik.
Ukrajna-dilemma
– Jól írjuk körül a helyzetet, amikor az állítjuk, hogy ha 2022-ben Mikolajivnál és Odesszánál elbukik az ukrán ellenállás, Moldova államisága kerülhetett volna veszélybe?
– Világos, hogy az orosz imperializmus nem áll meg Ukrajnánál. Ha eljutottak volna a határainkig – és más országok határaiig –, megpróbáltak volna tovább nyomulni.
– Ettől még jutott eszébe – vagy más moldáv vezetőnek – olyasmi, hogy az Ukrajna előtt álló kihívások miatt Moldovának valami módon gyorsabb EU-integrációs pályára kellene állnia?
– Azt akarjuk, hogy Ukrajna az unió része legyen. Stratégiai érdekünk, hogy EU-tagállamok vegyenek körül minket. Értjük, mennyire nehéz reformokat bevezetni, különösen, ha közben bombák hullanak az intézményekre és a lakosságra. Ugyanakkor nem tudjuk megoldani Ukrajna belügyeit – mint ahogy Ukrajna sem tud Moldovában reformokról dönteni. Tényleg
szeretném, ha az összes tagjelölt ország gyorsabban, az előírások mentén haladna, ám meggyőződésem, hogy Moldova blokkolásával nem segítenek Ukrajnán.
Szeretnénk Moldovát demokratikusnak és a történelem jó oldalán megőrizni – ezért ennyire fontos számunkra az uniós integráció. Kis ország vagyunk, Oroszország ettől még csak 2025-ben a GDP-nk 2 százalékát költötte arra, hogy a demokratikus folyamatainkba avatkozzon. Eddig ellenálltunk, de ha minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül eredményeket felmutatni az EU-integrációban, akkor Oroszország könnyebben terjesztheti a narratíváit a jövőben. Szeretnénk megőrizni a szuverenitásunkat és a demokráciánkat, és Ukrajnával is baráti viszonyban szeretnénk maradni. De ha nem sikerül az integráció és ellenállni Oroszországnak, akkor mindez kockázatossá válhat.
– Noha egy moldáv vezető sem említi nyíltan a szétválást Ukrajnával, valami lehet a levegőben, mert Zelenszkij elnök a legutóbbi EU-csúcson Brüsszelben azt mondta: „Morálisan helytelen lenne, ha szétválasztanának minket [Moldovát és Ukrajnát] az EU felé vezető úton.”
– Azt akarjuk, hogy a Tanács mindkét ország esetében a lehető leggyorsabban lépjen. De nem tudjuk befolyásolni az eseményeket Ukrajnában. Nekünk végül is a saját ügyeinket kell megoldanunk, olyan tempóban haladva, amilyenre csak képesek vagyunk.
– Ukrajnával vagy nélküle?
– Én ennek az országnak a fejlődéséért felelek. De még egyszer: Moldova blokkolásával nem segítenek Ukrajnán.
– Mennyi idejük maradt cselekedni? Fontos uniós országokban közelegnek választások, és ha megnézzük a 2024-es uniós tagságról szóló alkotmánymódosító népszavazásuk eredményét, világossá válik, hogy az ország fele nem lelkesedik az EU-tagságért.
– Amikor a népszavazást kiírták, a felmérések az EU-integráció sokkal magasabb támogatottságát mutatták. Ez is azt példázza, mennyi kárt lehet az orosz propaganda egy ilyen ügyben. Sikerült sokakat megfélemlíteniük hazugságokkal és az EU-val kapcsolatos hamis narratívák terjesztésével. A mostani mérések ugyanakkor a referendumkor tapasztaltnál sokkal jobb helyzetet mutatnak. Az EU-csatlakozás ügye a parlament, a kormány és az elnöki hivatal teljes támogatását élvezi – a jelenlegi Európai Bizottság is elkötelezett –, így van esély cselekedni. Reméljük, ez nem vész el. Látjuk azt is, hogy a tagállamok is támogatják a bővítést, ám ez változhat. Tudatában vagyunk ennek, és ezért is dolgozunk ennyire keményen azon, hogy az összes klaszter megnyíljon. Ahhoz azonban, hogy továbblépjünk, a tárgyalásoknak formálisan is meg kell nyílniuk.
Szeparációs szorongás
– Lehetséges a moldáv EU-tagság Transznisztria és Gagauzia ügyének rendezése nélkül?
– Gagauzia nem kérdés…
– … pedig könnyen kisiklathatják a folyamatot egy helyi népszavazással.
– Nem nagyon. Gagauzia autonóm terület, ahol az EU alacsonyabb támogatottsága ugyancsak az orosz propaganda eredménye. Ezt visszafogva dolgozunk azon, hogy megőrizzük a nyelvüket, a kultúrájukat és az identitásukat. Nem máról holnapra fog megtörténni. Az ottani fiatalok és az üzletemberek viszont már értik, hogy jobb, ha Moldova az EU tagja. De Gagauzia nem határozhat az egész ország döntéséről. Transznisztria más ügy, mert azt nem az alkotmányunkban nevesített hatóságok felügyelik. A dolgok viszont ott is változnak, mióta Ukrajnában háború van: romlik a gazdasági helyzet, csökken az Oroszország által biztosított támogatás, így
egyre többen jönnek Moldovába dolgozni és felvenni Moldáv Köztársaság állampolgárságát, hiszen érzik, hogy biztonságosabb, mintha Oroszország vagy az úgynevezett transznisztriai régió állampolgárai lennének.
Előrébb léptünk velük a gazdasági reintegráció terén is. Elkötelezettek vagyunk a helyzet békés rendezése mellett, amelynek továbbra is a területen illegálisan állomásozó orosz katonák a legnagyobb akadályai. Ezt az ügyet kell megoldani, hogy elkezdődhessen a konfliktus politikai rendezése. Dolgozunk rajta: konzultálunk az EU-val és együttműködünk a tagállamokkal.
– Szükségszerű volt, hogy 2022 februárja után leépüljenek a kétoldalú kapcsolataik Oroszországgal? Putyin elnök hivatalának akkori helyettes vezetője, Dmitrij Kozak még 2021 augusztusában is járt Chișinăuban, hogy „baráti és konstruktív beszélgetést” folytasson önnel.
– Alig egy hónnappal Kozak látogatása után Oroszország megint az energiával zsarolta Moldovát. Nem voltak illúzióink, hogy a dolgok változnak. Amikor pedig elkezdődött a háború, világos volt számunkra, hogy nem támogathatjuk az agresszort. Ukrajna és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet támogató országok oldalán a helyünk. A moldávok számára elfogadhatatlan, amit Oroszország az ukránokkal művel. Ráadásul mi is a hibrid támadásaiknak vagyunk kitéve, amelyek persze összehasonlíthatatlanok az ukránok szenvedéseivel, de világosan jelzik, hogy Oroszország nem tartja tiszteletben Moldova szuverenitását, mert Ukrajna ellen akarja felhasználni. Képzelje, mi lenne, ha oroszbarát kormánya lenne Moldovának – annak az országnak, amely 1200 kilométeren határos Ukrajnával! Milyen károkat tudnának okozni, ha használhatnák az országunkat? Azzal, hogy megőrizzük szuverenitásunkat és nem hagyjuk, hogy Oroszország a belügyinkbe avatkozzon, a térség stabilitásához is hozzájárulunk.
– Nyugati vezetőkkel tárgyalva tapasztal legalább fokozatos rádöbbenést a régió helyzetének súlyosságával kapcsolatban?
– A legtöbb vezető alábecsülte az orosz agresszió kockázatát, főleg az első években. Alábecsülték annak kockázatát is, hogy az orosz gazdaság hadigazdasággá alakul, az oroszok pedig innoválni kezdenek, és még veszélyesebbé válnak a kontinensen. Azt gondolom,
Ukrajna több támogatást kellett volna, hogy kapjon, különösen a háború első két évében. Ha ezt megkapták volna, valószínűleg könnyebb lett volna megállítani az orosz agressziót.
Mára ez nehezebbé és költségesebbé vált, mind az ukrajnai emberéleteket, mind az Ukrajnát segíteni hajlandó országok pénzügyi hozzájárulásait tekintve. Mára a legtöbb vezető érti, mennyire veszélyes Oroszország, de már nem elég a helyes helyzetfelmérés – megoldások is kellenek. Azok pedig nem könnyűek. Költségekkel járnak, végrehajtásuk pedig, meglehet, politikai nehézségekkel is. Úgy látom ugyanakkor, nincs más módja annak, hogy véget vessünk a háborúnak, mint az, hogy növeljük az Oroszországra helyezendő gazdasági nyomást és közben Ukrajna megsegítését.
Nagy-Románia 2.0?
– Néhány hónapja interjút adott a The Rest Is Politics nevű brit podcastnak. Ebben azt mondta, ha lenne népszavazás a kérdésben, támogatná Moldova egyesülését Romániával. Erős szavak.
– Biztonságban akarom tudni az országomat, és azt akarom, hogy szabad legyen. Ha az ember elképzeli, hogy Oroszország a határaihoz ér, olyan megoldásokat is számba vesz, amelyeket ön talán furcsának talál. A kérdésnek ugyanakkor e pillanatban nincs társadalmi támogatottsága – az EU-integrációnak van többségi támogatása. Ez az oka annak, hogy ekkora hévvel törekszünk rá.
– Moldova szabad lenne Románia északkeleti régiójaként?
– A szuverenitás külön kérdés, de Románia demokratikus állam Oroszországgal összehasonlítva, Románia állampolgárai pedig szabadok – ami Oroszországról nem állítható.
– Hadd kérdezzek kissé személyeset! Vajon a nyilvánosságban kialakított – visszafogott, nyugodt, a külföldi sajtóban ritkán megszólaló politikus képét sugalló – perszónája lehet az oka annak, hogy nyugati kollégái nemigen kritizálják? Senki nem firtatta például, ki a felelős azért, hogy a 2024-es elnökválasztás második körében az egyik Dnyeszter-hídnál kihirdetett bombariadó miatt a – Maia Sandu-ellenes csoportnak számító – transznisztriaiakat fizikailag akadályozták választójoguk gyakorlásában.
– Az oroszok még a Dnyeszter jobb partján is képesek voltak szavazókat korrumpálni, pedig ott a moldáv hatóságok az illetékesek. El tudja képzelni, mit próbált meg Oroszország véghezvinni a bal parton, ahová a szeparatista rezsim be sem enged jobb parti politikusokat, hogy kampányolhassanak, a moldáv média pedig nem sugározhat? Emlékszem, amikor 2020-ban másodszor indultam elnökválasztáson, elmentem olyan jobb parti szavazóhelyiségekbe, ahol a bal partról érkezők szavaztak. Megkérdeztem, kik a jelöltek – és nem tudták, holott a későbbi győztes jelölt kérdezte őket! Komoly demokráciával kapcsolatos vita ez, de nem a mi hibánk, hogy van egy Oroszország által ellenőrzött szeparatista rezsim Transznisztriában, amelyik beavatkozik a választásunkba.
A legvégsőkig elkötelezettek vagyunk a demokratikus elvek iránt, de biztosítanunk kell, hogy a választást a moldovaiak döntsék el, ne pedig az oroszok a pénzükkel.
Ami a nyugati vezetők véleményét illeti, a kritika hiánya alighanem annak tudható be, hogy noha Moldova kis ország nehéz kihívásokkal, az elmúlt években az itt élők támogatták az ukránokat. Hírt vittek a világnak a szolidaritásunkról, az ellenálló-képességünkről – meg a bátorságunkról, hogy nem ijedünk meg Oroszországtól, és maradunk a történelem jó oldalán. Eközben számos reformot vezettünk be – gyakran igen népszerűteleneket is –, és mindössze öt év alatt 100 százalékról nullára csökkent az orosz gázfüggésünk, miközben 3-ról 25 százalékra nőtt a megújulók aránya. Mindezekből talán összeállt az a kép, amely segített abban, hogy számos európai partner támogasson minket.
– Épp tíz éve annak, hogy a moldovai politika legfelső köreiben kezdett politizálni. Hol látja magát és az országát még tíz év múlva?
– Moldovát az EU-ban akarom látni, már csak azért is, mert a következő évtized tele lesz bizonytalansággal, a világ pedig még bonyolultabbnak tűnik majd – a Moldovához hasonló kis országok számára pedig veszélyesebbnek is. Számunkra az EU-integráció a túlélési stratégia demokratikus mivoltunk megőrzésére, és arra, hogy egy olyan család tagjai lehessünk, amely nemcsak fejlettebb és modernizáltabb, de biztonságosabb is. Ami pedig engem illet: remélem, egy évtized múlva már nem leszek a politikában!
Nyitókép: Maia Sandu a chișinăui elnöki palotában 2026. október 29-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
