„Én is szem voltam a láncban” – az MTI egykori erdélyi tudósítója a propagandáról
Cenzúrázott anyagok, „egyeztetésköteles” (azaz letiltott) témák és személyek, Szijjártó Péter sajtósa által írt hírügynökségi hírek – Gazda Árpád, a Magyar Távirati Iroda (MTI) egykori erdélyi tudósítója belülről élte át a legpatinásabb magyar médiaintézmény politikai lezüllesztését, mielőtt 2022-ben felállt. Érez felelősséget, amiért sok belső konfliktussal ugyan, de részt vett egy propagandagépezet működtetésében. „Az erdélyi magyarok jobbára a médiából tájékozódtak Magyarországról. Abból a médiából, amelyik iránytűje mellé a Fidesz mágnest tett, és így már nem a valós irányt mutatta” – mondja a volt kormánypárt mellett máig kitartó erdélyi közhangulatról Gazda Árpád. Az újságírónak informálisan jelezték: a hatalom szemében a Válasz Online „áruló”, ezért nem publikálhat lapunkban. Nagyinterjú.
– Milyen volt az az MTI, amihez 2012-ben elszegődött?
– Én ekkor már 22 éve újságírásból éltem, de némiképp aggódtam, mert ez az intézmény mégiscsak a szakma csúcsa. Tapasztalatom annyiban különleges, hogy a külpolitikai szerkesztőség alá tartoztam, erdélyi tudósítóként csak évente egyszer-kétszer jártam bent a budapesti központban. Sok idős, tapasztalt, profi kollégát ismertem meg, de alapvetően telefonon, emailen, cseten tartottuk a kapcsolatot. Kicsit jobban beleláttam a dolgokba, amikor 2017-ben kitartó lobbizásom nyomán elindult a román nyelvű hírszolgáltatás – napi munkám mellett általában négy-öt hír román fordítását felügyeltem. Eleinte a budapesti központban választották ki, hogy mit fordítsunk, később ezt rám bízták. Az erdélyi magyarok magyarországi és romániai médiát is fogyasztanak, a románok viszont csak a saját sajtójukat olvassák, az meg kisebbségi és magyarországi kérdésekben is néha elég tendenciózus. Volt bennem szakmai hiúság is, azt éreztem, jó lenne, ha az általam megírt erdélyi hírek eljutnának a román olvasókhoz. Végül Orbán Viktor döntött ebben a kérdésben is…
– Hogyan? A tusnádfürdői táborban odasündörgött a miniszterelnökhöz, mondván, „van egy jó ötletem”?
– Nem egészen így történt. Egy éven át mondtam előbb az MTI vezetőinek, majd a romániai és magyarországi döntéshozóknak az ötletemet, beadványokat küldözgettem minden hatás nélkül. Aztán 2017-ben Orbán Viktor kolozsvári látogatása reggelén küldtem egy emlékeztető sms-t az RMDSZ ügyvezető elnökének. Két héttel később pedig az ötlet elől addig kitérő MTI-s főnökeim szóltak, hogy kezdjem meg az előkészítést. A hirado.hu felületén tették elérhetővé a román nyelvű híreket, amelyeket időnként elég intenzíven átvett a romániai média, máskor meg szinte alig. Az úzvölgyi katonatemető körüli konfliktus idején éreztem a leghasznosabbnak a román kiadást, ott a saját híreimet fordítottuk, és azt éreztem, hogy a román kollégák elismerését is kivívtuk. Még évek múltán is olvastam a román sajtóban olyan Úzvölgyével foglalkozó cikkeket, amelyek hátterét tőlünk emelték át. Később aztán egyre kevesebb átvételről számolhattam be a jelentésekben, és azt tapasztaltam, hogy a magyar kormányzat híreinek román változata már szinte csak a szélsőjobboldali párt, az AUR holdudvarába tartozó portálokat érdekli. Eleinte különben a román kollégák még bizalommal voltak irántunk, aztán nőtt a gyanakvás. Idővel én is egyre nehezebben találtam egy nap négy-öt olyan MTI-hírt, amely érdekes lehetett a nem magyar nyelvű olvasók számára is…
– Mikor kezdte érzékelni, hogy valami nincs rendben az egyre kevesebb valódi hírt szolgáltató hírügynökségnél? Volt egy vízválasztó pillanat? Vagy ön is lassan főtt meg, mint lábosban a béka?
– Az utóbbi. Itt meg kell említenem Borsa Miklóssal 2022-ben készült interjújukat, amely nagyon szíven ütött. Az egykori híradós műsorvezető küzdelmeiben, kompromisszumaiban, az általa említett mind erősebb cenzúrában ráismertem az MTI-re.
Annak a beszélgetésnek nagy szerepe volt abban, hogy végül kiléptem a hírügynökségtől.
Borsa kimondta, amit én is éreztem. Példát mutatott, hogy ki mert lépni a rendszerből az ismeretlenbe. A román nyelvű szerkesztőség munkáját koordinálva talán szélesebb perspektívából láttam rá a saját munkámra. Csak egy példa: korábban leadtam a híreimet és nem foglalkoztam az utóéletükkel. Ez megváltozott, amikor a román nyelvű anyagokkal is foglalkozni kezdtem. Ha az aznap fordításra kijelölt hírek között ott volt egy saját hír is, türelmetlenül vártam, mikor jelenik meg a magyar nyelvű folyamban – hiszen csak azt követően jelenhet meg a fordítás. Feltűnt, hogy néha órák telnek el a hírem leadása és a megjelenés között, ami hírügynökségnél elfogadhatatlanul sok idő. Mindig hívtam a főnökeimet, akik eleinte kitérő módon fogalmaztak: „Tudod, el kell küldeni jóváhagyásra…”
Gazda Árpád az egyik legtapasztaltabb erdélyi újságíró. 1966-ban született, fizika szakos egyetemi hallgatóként vett részt az 1989-es temesvári forradalomban, ahol a Securitate letartóztatta, a rettegett állambiztonság emberei meg is verték. A kilencvenes évek elején a Szabad Európa Rádió, majd a 2000-es években az Info Rádió erdélyi tudósítójaként dolgozott, de publikált a Heti Válaszban is. A Romániai Magyar Szó és az Erdélyi Napló munkatársa volt, 1999-től az országos terjesztésű romániai magyar napilap, a Krónika vezető szerkesztőjeként tevékenykedett. A Magyar Távirati Iroda erdélyi tudósítójaként 2011 és 2022 között dolgozott.
– Mégis hova?
– Hát ez az. Idővel rájöttem, hogy a magyar politikusok erdélyi szerepléseiről szóló, vagy a járvány idején a koronavírussal kapcsolatos híreket meg az Orbán Viktort megemlítő anyagokat a Rogán Antal felügyelte Kormányzati Tájékoztatási Központban engedélyezik, vagy tiltják le – magyarán az volt a cenzúraközpont. Csak akkor jelenhetett meg egy hír, ha ott ráütötték a pecsétet. Házon belül ez úgy működött, hogy a „Pitbull” becenevű Németh Zsolt hírigazgató emailcímére kellett minden „kényes” hírt elküldeni, onnan kapta vissza az MTI a jóváhagyott változatot.
– Egyetemistaként részt vett az 1989-es temesvári forradalomban, amikor az emberek a hazug propaganda és a cenzúra ellen is lázadtak. Milyen érzés volt, hogy egy elvben demokráciában is politikai szempontok alapján döntenek a hírekről?
– Minden porcikám lázadt a gyakorlat ellen. Ezzel párhuzamosan azonban bennem naivitás, illetve egyfajta csodavárás is volt: erről a gyakorlatról biztos nem tudnak a fideszes politikusok, fel kell őket világosítani! Emlékszem, 2019-ben Soltész Miklós korábbi egyházügyi államtitkár részt vett a felújított atyhai katolikus templom avatásán. Nem akarták kiadni a különben teljesen átlagos eseményről szóló hírt. Mire én sms-t írtam Soltésznak, hogy az anyag órák óta a „cenzornál” van, ha tud, hasson oda, hogy megjelenjen. Ő megköszönte a jelzést és 20 perc múlva napvilágot is látott a hír.
– Politikusnál fellebbezni a politikai ellenőrzés miatt? Ön tényleg naiv…
– Ez csak a dolog egyik fele volt, házon belül egyre több csatát vívtam. Rendszeresen írtam a belső levelezőlistákra, hogy amennyiben beleírnak az anyagaimba, vegyék le a nevemet. Merthogy előfordultak tartalmi feldúsítások: számba akartak adni olyan szöveget, amit nem én írtam. Például a 2019-es romániai választásokon kampányízű kitételeket írtak bele a hírembe, ami ellen élesen tiltakoztam. Szintén ebben az évben az európai parlamenti választásokon nagy botrány volt, mert az RMDSZ 35 ezer szavazatot kapott a Kárpátokon túli megyékben, ahol alig él magyar. Lukács Csaba írta meg a sztorit a Magyar Hangban, rögtön jött is egy utasítás, hogy ezzel nem foglalkozhatunk. Igen ám, de Kelemen Hunor RMDSZ-elnök választásokat kiértékelő sajtótájékoztatóján ez volt az egyik fő téma, a politikus hosszan magyarázta a bizonyítványt, amit én annak rendje-módja szerint meg is írtam. Ezt a részt aztán kihúzták a tudósításból.
Türelmes ember vagyok, de ekkor legalább húsz percen át ordítottam telefonon a főnökömmel.
Azzal védekezett, nem tehetett mást. Én meg arra kértem, továbbítsa a tiltakozásomat a feletteseinek. Amire az volt a válasz, ha ezt megtenné, holnap már más ülne a székében, és az sokkal rosszabb lenne. De közben védtek is a főnökeim, mert tudták, hogy igazam van.
– A köztévénél feketelistát állítottak össze a nemkívánatos személyekről, ügyekről. Az MTI is így működött?
– Léteztek „egyeztetésköteles” témák, ez volt a tiltólista eufemisztikus megfogalmazása. Például 2020-ban, amikor zajlott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésének az aláírásgyűjtése. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs volt a kezdeményező bizottság elnöke, ő volt az illetékes az ügyben, ennek ellenére tilos volt leírni a nevét. Dabis Attilát, az SZNT külügyi vezetőjét sem szabadott idézni. Közben Izsák Balázs sorra tartotta a sajtótájékoztatókat: az Európai Bizottság elfogadta az érvüket, hogy a járványügyi korlátozások lehetetlenné tették az aláírásgyűjtést, és többször is meghosszabbították az aláírásgyűjtés határidejét. Én mindig elvégeztem a munkám, beadtam a hírt és csak az után hívtam fel a kollégákat, hogy szóljak: ez az anyag egyeztetésköteles. Kérdezték, miért nem előre szóltam, hogy ne dolgozzak hiába. Azt válaszoltam mindig: nekem az a feladatom, hogy hírt adjak a fontos dolgokról. Ha pedig valakinek az a feladata, hogy ne engedje ezt a hírt megjelenni, akkor mindenki végezze a dolgát. Legalább négy hírem nem jelent meg így. A tiltás különben tudomásom szerint abból fakadt, hogy a kezdeményezés szóvivője, Pesty László magyarországi újságíró politikai kapcsolatain keresztül elintézte, hogy kizárólag ő szerepeljen.
– Továbbra se értjük. Felnőtt fejjel érte meg a kommunizmust; azok a mondatok, hogy „más ülne a székemben és az sokkal rosszabb lenne”, nem idézték fel önben ezt az időszakot?
– Dehogynem. Mind rosszabb lelkiismerettel láttam, hogy politikai utasításra az MTI egy virtuális világot épít háborúból, Brüsszelből, hazaárulókból, amelynek egyre kevesebb köze van a valósághoz. Aggódva figyelem, hogy most is gyakran Facebook-posztok alapján születnek hírek a magyar politikáról. Ugyan, melyik miniszter készít videót abból, hogy valamit elrontott? Ebbe a hibába már egyszer beleestünk, amikor az MTI nem a valóságról szólt, hanem arról, hogy fideszes politikusok mit mondanak a valóságról. Elvárássá vált például, hogy az anyagok címében a politikustól származó idézetnek kell szerepelnie. Ezt Szijjártó Péter vezette be, de aztán a többi politikus is kikövetelte magának.
– A volt külügyminiszter más területen is különleges elbánásra számíthatott?
– 2021-től már a minisztérium közleményére hivatkozva jelentek meg a Szijjártó Péter szerepléseiről szóló hírek. Nekem eleinte csak az tűnt fel, hogy jött a külügyminiszter Erdélybe, esetenként sajtótájékoztatót is tartott, de én azt az utasítást kaptam a központból, hogy nem kell foglalkoznom vele. Aztán a kollégáktól tudtam meg, hogy a Brüsszelből visszahívott MTI-tudósítót Szijjártó Péter alkalmazta a minisztériumban, és ő írja a miniszterről szóló hírügynökségi anyagokat. Ezek nem valódi közlemények feldolgozásai voltak, hanem a minisztériumban írt MTI-hírek, amelyeken nem szabadott változtatni a szerkesztőségben. Hiába kerestem a Külgazdasági és Külügyminisztérium honlapján az eredeti közleményeket, nem találtam meg ezeket. A rájuk való hivatkozás is afféle kegyes hazugság volt. Ha egy könyvelő nem létező számlákra hivatkozik a könyvelésben, valószínűleg előbb-utóbb börtönbe kerül. Az MTI-nél ez nem okozott problémát.
– A rendszer miként kezelte az önnel kialakult konfliktusokat?
– Ha nem teljesítettem politikai utasításokat, akkor mentek a panaszok a főnökséghez. A közvetlen felettesem mondta: amíg csak nálam panaszkodnak, nincs baj, de azért vigyázz. Ebből idővel nagyon elegem lett, ezért is léptem ki 2022-ben. Ott akartam hagyni a román hírek szerkesztését is, de a kinézett kolléga végül nem vállalta, ezért erre a szakfeladatra maradtam, mert amúgy is szívügyem volt a történet. Úgy gondoltam, a román hírek fordítása-szerkesztése mellett más lapoknak is dolgozom, többek között a Válasz Online-nak. Informálisan azonban az jött vissza, hogy a Magyar Hang és önök „árulók”, aki oda ír, az a Fidesz holdudvarában működő médiában nem publikálhat. Az a baj, hogy csaknem a teljes erdélyi média a Fidesz holdudvarában működik, én pedig elsősorban Erdélyben akartam publikálni. Így is írtam a Válasz Online-nak három cikket, de a román nyelvű szerkesztőség munkájáról szóló új szerződés már a kiskaput is bezárta. Innentől kezdve kizárólag főnökeim engedélyével publikálhattam máshol.
– Végül innen is mennie kellett, mert Orbán Anitáról írt egy pozitív hangvételű Facebook-posztot.
– MTI-tudósítóként a közösségi médiában sem tehettem közzé politikai állásfoglalást, ami rendben van és mindig tartottam magam hozzá. A román hírfordításokat beszállító alvállalkozóként úgy éreztem, hogy már nem vonatkoznak rám ilyen tiltások. A Heti Válasznál még együtt dolgoztam Orbán Anitával, amikor a Tisza külügyi szakértőjeként bemutatták, megosztottam a vele készült interjút azzal a szöveggel, hogy „Anitát a kétezres években ilyennek ismertem meg Tusványoson, ő ilyen is maradt, a Fidesz azóta megváltozott”. Január 25-én osztottam meg az interjút, január 27-én indoklás nélkül, egyoldalúan felbontották a szerződésemet, melyet egy hónappal korábban hosszabbítottak meg a 2026-os évre.
– Az erdélyi magyarokkal szemben a magyarországi közvélemény egy részében a nagyarányú Fidesz-támogatás és az Orbán János Dénes-féle kultúrhimpellérek miatt erős ellenérzések alakultak ki. Hogyan lehetne megakadályozni egy újabb magyar–magyar szakadást?
– Szomorúan látom, hogy az erdélyi magyarok többsége elveszítette az irányérzékét. Kamaszkorom emlékezetes könyvélménye volt Jules Verne A 16 éves kapitány című regénye, amelyben az óceánt szelő hajón rosszakarók mágnest tesznek az iránytű közelébe, és az immár torzított irányt mutat a 16 éves hajóskapitánynak.
Egy kicsit így járt az erdélyi magyar közösség is.
Orbán Viktorban ez a közösség a nemzet miniszterelnökét látta meg egykor, azt a páratlan tehetségű politikust, aki olyan gondolatokat fogalmazott meg, mint a nemzet határok feletti egyesítése, aki nem tehernek, hanem erőforrásnak tekintette a határon túli magyarságot, aki olyan elérhetetlennek látszó célokat valósított meg Erdélyben, mint az önálló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Ezek a dolgok érzelmi kötődést alakítottak ki az erdélyi magyarok többsége és Orbán Viktor, valamint a Fidesz között. Ez az érzelmi kötődés akkor is megmaradt, amikor a volt miniszterelnök irányt váltott, és Moszkvához kezdett igazodni, amikor propagandagépezetté züllesztette a közszolgálati sajtót, amikor a magyarországi korrupció patrónusa lett. Magyarországon könnyebb volt kiábrándulni az egykori kormánypártból, mert az iskolában, a kórházban, a vasúton szembejött a valóság is az ott élő emberekkel. Az erdélyi magyarok azonban jobbára a médiából tájékozódtak Magyarországról. Abból a médiából, amelyik iránytűje mellé a Fidesz mágnest tett, és így már nem a valós irányt mutatta. Meggyőződésem, hogy ha közszolgálati média korrekt módon látta volna el a tájékoztatási feladatait, az erdélyi magyarság politikai nézetei is másképpen alakulnak. Szomorúan látom a legszűkebb körömben is, hogy vannak, akik felismerték, és gyűlölték a csatornákon ömlő pártpropagandát, mégis befogadták, és vallják a propaganda által sulykolt üzenetet.
– Érez felelősséget a propagandagépezetben való részvétel miatt?
– Igen. Ugyan a gépezet legalján voltam egy csavar, saját munkámmal kapcsolatban jó a lelkiismeretem, de az egész gépezettel kapcsolatban nem. Emlékszem egy vitámra a főnökeimmel, ahol azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy a munkánkkal egyszer még el kell számolnunk: legkésőbb az Úristen előtt, de jó eséllyel még korábban. Igyekeztem tisztességgel végezni a dolgomat, de szembe kell néznem azzal, hogy én is szem voltam a láncban. Ez az érzés azonban a legtöbb MTI-s kollégát ugyanúgy feszítette. Erről is hadd meséljek egy személyes emléket. A hírügynökségnél szokás volt, hogy a cégtől távozó kolléga levelet ír a többieknek. Én 2022 karácsonyán a búcsúlevelemben finoman ugyan, de leírtam az elégedetlenségemet. Többtucat kolléga írt vagy hívott, sokan közölték: bárcsak ők is megtehetnék, hogy kilépnek! Voltak pillanatok, amikor több kollégát elbocsátottak, és ez mások tiltakozását, felmondási hullámát is elindította, de mindez valahogy soha nem állt össze egységes szakmai tiltakozássá. 1997-99-ben az ELTE-n tanultam újságírást, és kisebb zendülést szítottam az évfolyamon azért, mert Meruk József, az MSZP-hez igen jól bekötött újságíró azt tanította nekünk, hogy ha a munkánk során az igazság és a kenyér közül kell választanunk, mindig a kenyeret válasszuk. Engem ez mérhetetlenül felháborított, és miután elmeséltem, a fideszes barátaimat is. Aztán ezt a történetet mintha elfelejtették volna.
Nyitókép: Gazda Árpád Kolozsváron 2020. augusztus 10-én (fotó: Angyalosi Beáta)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
