Málnapatak is összeköti Orbánt Ficóval, de ezt a magyar választásig titkolni akarták
Miért annyira fontos Fico Orbánnak, hogy a magyar miniszterelnök még a felvidéki magyarok ügyében is alig szólal meg? A közös európai politika mellett a háttérben meghúzódik néhány nagy üzlet is, köztük a legfontosabb egy áramipari szerződés terve. Amely a bős–nagymarosi vita lezárását is jelentené. Bemutatjuk a málnapataki energiatározó tervét – részletesen elsőként a magyar sajtóban.
A szlovákiai magyar közösséget különösen otromba módon hozta nehéz helyzetbe a Beneš-dekrétumok „megkérdőjelezésének” tilalma, a magyar kormány mégis rendkívül visszafogottan reagált. A helyzetet utoljára itt foglaltuk össze.
A máskor külkapcsolati vitákban oly’ harcias magyar diplomácia némasága a választási kampányban különösen érthetetlen volt, hiszen az ellenzéki Tisza határozottan vállalta a konfliktust a szlovákiai vezetéssel. Ezzel szemben Orbán Viktor a szlovák törvény alapos vizsgálatát ígérte csak első körben, majd ezt annyival egészítette ki, hogy ha valakinek bántódása esik a törvény miatt, őt megvédik valahogy.
Első ránézésre úgy tűnt, hogy az Orbán-kormány óvatosságát elsősorban az európai politikai törekvések vezérlik. Azon a héten, amikor Pozsonyban magyarok és szlovák ellenzékiek együtt tüntettek a dekrétumok kritizálásának büntethetővé tétele ellen, Orbán Viktor a szlovák kormányfővel Brüsszelben Ukrajnáról tárgyalt, közös képet is közölt erről. A megbeszélésük nyomán a cseh kormánnyal együtt kivonták magukat abból a hitelkonstrukcióból, amit a többi uniós vezető megszavazott Ukrajna támogatására. Úgy tűnt, hogy az európai taktikázás fontosabb a szlovákiai magyarság ügyénél, amikor prioritásokat állapítanak meg a Kamelitában.
Nyilvánvalóan fontos szempont volt ez is, de van még más is a háttérben.
A legfontosabb szlovák–magyar ügy gazdasági szempontból ugyanis mostanában a málnapataki szivattyús-tározós erőmű, amit éppen múlt szerdán nyilvánított kiemelt beruházássá a pozsonyi kormány.
Az építése ellen a szlovák ellenzéki pártok egy része azzal érvel, hogy a beruházás csak Orbán Viktornak lesz jó.
Két tó egymás felett, köztük egy turbina
Az erőmű építését 2024 nyarán Tomáš Taraba vetette fel először. Ő a Fico-kormány környezetvédelmi minisztere, és a posztra a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) delegálta. Utóbbi a legjobboldalibb, leginkább nacionalista pártja a mostani szlovák koalíciónak, és amíg Ján Slota vezette, addig élesen magyarellenes politikát vitt. A mostani vezetése azonban kifejezetten jóban van a Fidesszel, Szijjártó Péter a 2023-as szlovákiai választás előtt például azzal méltatta őket, hogy a nemzeti alapon álló keresztény-konzervatív pártok jól megértik egymást, és a párt mostani elnöke példaképének nevezte az Orbán-kormányt. Az SNS egyébként nem áll jól, a 2024-es EP-választáson csak 2 százalékot szerzett, és kiesett a brüsszeli parlamentből.
Mindenesetre az erőmű Tarabához kötődik, a szlovák ellenzék őt támadja elsősorban, amikor a beruházást kritizálja. A terv szerint az Ipoly felső folyásánál lévő málnapataki víztározó fölött 500 méterrel kialakítanak egy második mesterséges tavat, és amikor sok és olcsó áram áll rendelkezésre, akkor felpumpálják oda a vizet. Amikor pedig szükség van rá, akkor hirtelen leengedik a vizet, ami meghajt egy turbinát, és ezzel áram termelődik. A módszer a leghatékonyabb módja az áram tárolásának, mert szemben a nagy ipari akkumulátorokkal, bármeddig tartalékolható általa az energia.
A fő probléma ezekkel a létesítményekkel, hogy két tó kell hozzá, lehetőleg nagy szintkülönbséggel egymás felett. Vagyis hegy, völgy, két nagy szabad terület és rengeteg víz szükségeltetik egymás közelében. Európában a legtöbb alkalmas vidék természetvédelmi övezet, azaz nem lehet erőművet építeni rájuk. A málnapataki beruházás esetében is felmerültek zöld aggályok, de a szlovák kormány eddig ezeket lesöpörte.
Az erőmű kapacitása a tervek szerint a paksi atomerőmű hatvan százalékának felel majd meg, és ennek a duplájára is bővíthetnék később.
Vagyis óriási lenne.
2035-re helyeznék üzembe a mostani állás szerint. Idén még csak terveznének, jövőre már felvonulnának a munkagépek is. Előzetes számítások alapján 1,8 milliárd euróba (közel 680 milliárd forintba) kerülne, és 12 év alatt térülne meg.
Szlovák ellenzék: ezt Orbánnak építik
A szlovák ellenzéki pártok közül a Progresszív Szlovákia és a Demokraták foglalkoznak élénken a tervvel, előbbi egyébként az egyetlen nagyobb szlovák párt, amely a Beneš-dekrétumok ügyében is támadja a Fico-kormányt. Szerintük olcsóbb lenne akkumulátorokat rendszerbe állítani, az erőmű súlyos környezeti károkat okozna, és veszélyeztetné a környék falvainak ivóvizét.
Van egy másik kifogásuk is: szerintük a szlovák gazdaság nincs rászorulva azon a környéken egy ekkora energiatározó létesítményre.
„A málnapataki szivattyús-tározós vízerőmű Szlovákia számára felesleges, az valójában Orbán Viktor magyar miniszterelnök körének érdekeit szolgálná”
– állították a két párt szakpolitikusai közös sajtótájékoztatójukon idén januárban.
A napelemek mellé pont jó lesz
Az ilyen típusú létesítmények akkor hasznosak leginkább, ha sok naperőmű van mellettük. Amikor a napelemek rengeteg áramot termelnek, akkor felesleg keletkezik, illetve nagyon alacsony lesz az áram ára. Ha viszont nem süt a nap, akkor hiány lesz, és felmegy az ár. Magyarországon az utóbbi években rengeteg naperőművet építettek, olyan sokat, hogy az EU-ban még az olyan napsütötte országokat is megelőzzük a termelésből kivett részesedésük alapján, mint Spanyolország és Görögország. (Az óriási napelem-beruházásokkal Tiborcz István is remekül keresett, erről itt írtunk korábban.)
A napelemek magas aránya a termelésben súlyos kilengésekhez vezet a piacon: egy napon belül is előfordulhat a magyar áramtőzsdén, hogy az áramnak negatív ára van, aztán pedig felkúszik a csillagos égig, amikor besötétedik. 2024-ban már 40 olyan nap volt a magyar áramtőzsdén, amikor 24 órán belül legalább 400 eurós különbség volt az áram árában. Ahogy egyre nő a napelemek részesedése a termelésben, úgy növekszik az ilyen napok száma. Hogy ezt hogyan használják ki a spekulánsok, arról pedig itt írtunk korábban.
Szlovákiában közel sincs ennyi napelem, ott a termelés kétharmadát atomerőművek adják, 12 százalékát pedig vízi erőművek, és ezek előre kiszámíthatóan, folyamatosan termelnek. A napelemek részesedése a szlovákiai ellátásban mindössze 2 százalék. Szlovákia importra sem nagyon szorul, tavaly több áramot adtak el külföldre, mint amennyit vásároltak.
Ezzel szemben Magyarországon a naperőművek az ország teljes áramszükségletének 15 százalékát termelték meg tavaly, és 18,6 százaléknyi importra szorult az ország. Ráadásul az import mértékére nagy kilengések a jellemzőek, hiszen felhős sötét napokon sokszor hirtelen kell nagyon sokat vásárolni külföldről.
Ez nagyfokú kiszolgáltatottságot jelent,
miközben az ország fogyasztásának egyharmadát biztosító paksi atomerőmű jövője bizonytalan: a 2030-as években a meglévő blokkok szavatossága lejár, és ugyan az élettartamuk meghosszabbíthatóságát már vizsgálják, nincs rá garancia, hogy mind a négy blokk működik majd tíz év múlva is. Paks 2 építése csigalassúsággal haladgat – idén az eredeti terv szerint már működnie kellene, ehhez képest most februárban történt csak az első beton öntése, ami hivatalosan az építkezés kezdetét jelenti. A mostani nekirugaszkodás is óvatos. Egy, az építkezésre rálátó forrásunk szerint „az oroszok sem sietnek vele, félgőzzel sem dolgoznak”. Ráadásul az építkezés engedélyét az EU Bírósága nemrégiben megsemmisítette, vagyis nem lehetünk biztosak még abban sem, hogy a mostani konstrukcióban egyáltalán elkészülhet-e.
Az ország második legnagyobb termelője a lignittel működő Mátrai Erőmű, de a létesítmény elöregedett, és a klímavédelmi előírások miatt a teljes felújítása már nem éri meg. Legkésőbb 2029-ben be fogják zárni. A kormány a naperőművek támogatása mellett új gázerőműveket építene, két blokkot Tiszaújvárosban és egyet Visontán, de ezek ha elkészülnek, együtt sem érik el Paks mostani névleges kapacitását, miközben áramból egyre több kell majd.
Minél nagyobb a naperőművek szerepe, annál fontosabb lenne a tárolás megoldása. Épülnek ugyan akkumulátoros erőművek Magyarországon, és most éppen a lakosság is pályázhat háztartási akkumulátorokra, de egy olyan nagy szivattyús erőmű, amilyet Szlovákiában most terveznek megépíteni, továbbra is hiányzik a rendszerből.
Így jött tehát a képbe Magyarországon is a málnapataki létesítmény. Iparági forrásokból úgy értesültünk, hogy a magyar és a szlovák kormány között előrehaladott tárgyalások vannak arról, hogy
a tároló kapacitásának egy részéhez a magyarországi hálózat férhetne hozzá, díjazás fejében.
Ha sok nyáron napközben a felesleg, akkor a Magyarországon termelt árammal lehetne felpumpálni a vizet a felső tóba, majd amikor kevés itthon az áram, akkor vissza lehetne venni a víz leeresztésével, és visszatáplálni a magyarországi hálózatba. E megbeszélésekről hivatalos közleményt még egyik ország kormánya sem adott ki, de a szlovák állami villamosművek annyit már megerősített, hogy van külföldi érdeklődés a málnapataki erőmű kapacitására, és a szlovák Árszabályozási Hivatal vezetője konkrétan meg is nevezte Magyarországot.
Összekötnék a Bős–Nagymaros körüli vita megoldásával
Úgy tudjuk, hogy ezek a tárgyalások összefüggenek a bős–nagymarosi vita lezárásával. A két ország között máig nincs egyezség arról, hogy ki, kinek és mivel tartozik azóta, hogy a magyar kormány a rendszerváltáskor felmondta a Csehszlovákiával kötött megállapodását, és nem épített vízlépcsőt Nagymarosnál, ami a szlovák oldalon lévő bősi létesítményhez kapcsolódott volna.
A szlovákok a nagymarosi vízlépcső megépítését követelték, Magyarország pedig azt, hogy a bősi beruházáskor elterelt vizet tereljék vissza a Duna eredeti medrébe. (Az érintett szakaszon határfolyónak, így közösnek számító Duna vízhozamának 83 százalékát terelték el.) Tavaly nyáron már majdnem megállapodott egymással a két kormány, erről még háttérbeszélgetést is tartott Lantos Csaba energiaügyi miniszter Budapesten. Történelmi megállapodásról beszélt akkor, aminek a lényege az lett volna, hogy Magyarország elfogadja a bősi erőmű létezését, a mostaninál 10 százalékkal több víz kerül a Duna régi medrébe, és Magyarország annyi áramot vásárol „kedvezményes áron” Szlovákiától, ami Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék lakossági fogyasztását fedezi – aztán a felek mégsem írtak alá semmit sem.
Úgy tudjuk, azért nem, mert Orbán Viktor úgy vélte, hogy a választások előtt nem lenne szerencsés a rendszerváltás szimbolikus ügyévé vált beruházásról kiegyezni, túl sok támadásra adna okot a bejelentés. Különösen az áramvásárlási megállapodásnak lett volna rossz üzenete, hiszen azt mutatta volna, hogy Magyarország nemcsak elfogadja a Duna nagy részének elterelését, és használja a bősi áramot, de még fizet is érte. Szerveződött is az ellenállás, lapunkban például Lányi András tiltakozott, a cikkét így kezdte: „Körülnéz Orbán Viktor, mielőtt végképp búcsút mondana a hatalomnak: lázas ifjúságának melyik eszményképét nem árulta még el?”
Az egyezség aláírása tehát elmaradt, de a háttérben a tárgyalások a nyilvánosság kizárásával tovább folytatódtak. Úgy hallottuk, hogy a megállapodás szinte aláírásra kész, csak megvárnák vele a választást.
A megállapodásban immár nem áram vásárlására vonatkozna valamiféle kedvezmény az MVM számára, hanem a málnapataki létesítményhez való hozzáférésre. Fizetni így is kellene érte, de az ottani kapacitás egy része kifejezetten a magyarországi hálózat ingadozásait lenne hivatva kiegyenlíteni. A megállapodáshoz fontos volt, hogy a szlovák kormány elkötelezze magát az építkezés mellett, és ez a múlt szerdai pozsonyi határozattal lényegében megtörtént, hiszen kiemelt beruházásként gyorsított eljárásban indulhat az engedélyeztetés, tervezés és közbeszerzés.
Szíjj László és Paár Attila munkagépei is felvonulnak
Nem ez az egyetlen gazdasági ügy, amiben Orbán Viktor körei érdekeltek Szlovákiában. Tavaly novemberben derült ki, hogy a Duna Aszfalt (Szíjj László érdekeltsége) is részt vesz a szlovákiai D3-as autópálya építésében. Szintén tavaly dőlt el, hogy az új eperjesi kórházat a West Hungária Bau (Paár Attila érdekeltsége) húzhatja fel, a Karmelita kolostor épületét felújító Confectorral (Holman Sándor érdekeltségével) közösen. Vagyis magyar állami és magánvállalatok is egyre komolyabban érdekeltek szlovák közbeszerzésekben. Ezek között a málnapataki üzlet persze inkább kényszer, mint lehetőség: a magyar áramtermelés egyoldalú fejlesztése, illetve a paksi orosz beruházás problémái miatt vált rendkívül fontossá a hozzáférés egy olyan erőműhöz, mint amilyen építése mellett a szlovák kormány most elkötelezte magát.
Nyitókép: Orbán Viktor és Robert Fico egyetértési memorandumot ír alá Magyarország és a Szlovák Köztársaság közötti határokon átnyúló fejlesztésekről a tárgyalásukat követően tartott sajtótájékoztatón Pozsonyban 2025. április 28-án (fotó: Anadolu Agency/Németi Róbert)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
