Lenyűgöző felfedezés: megtalálhatták András király és családtagjai csontjait a tihanyi kriptában

·2021.11.30

Megvan a tihanyi 2-es számú ládában talált csontok szénizotópos vizsgálatainak eredménye: egymástól függetlenül három labor is a 11. századra datálta a maradványokat. A tihanyi altemplom kutatásáról korábban részletesen beszámoltunk a Válasz Online-on, és a nekünk nyilatkozó szakemberek már akkor előrevetítették, hogy a régészeti és a történeti adatokkal egybevetve levonható lesz az a következtetés, hogy a csontok az apátságot alapító I. András királyhoz és közvetlen családtagjaihoz tartozhattak. A feltételezés most beigazolódott.

November 30. Szent András apostol ünnepnapja. Ezt a napot választották az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának szakemberei és Mihályi Jeromos tihanyi bencés perjel, hogy bejelentsék: megvan a tihanyi királykriptában talált csontmaradványok szénizotópos kormeghatározásának eredménye. A 2-es ládában talált csontok három labor vizsgálatának egybehangzó eredménye szerint 11. századiak. És ebből az következik, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehet egy középkori magyar királyt és közvetlen családtagjait.

A Válasz Online október közepén részletesen beszámolt a tihanyi királykriptában zajló interdiszciplináris kutatási programról, amit az ELKH tavaly indított el. A tihanyi apátság altemploma az egyik legjelentősebb építészeti emlék a magyar államalapítás korából, a magyar történelem ikonikus helyszíne: a középkori oklevelek tanúsága itt temették el a monostoralapító I. András királyt, a negyedik magyar uralkodót, aki a pogánylázadások zűrzavara után Szent István művét, a keresztény magyar államot helyreállította. Rajta kívül biztosan a tihanyi kriptában nyugodott kisebbik fia, az 1094 körül meghalt Dávid herceg, és talán más közvetlen családtagjai is. Habár Tihanyról biztosan lehetett tudni, hogy Árpád-házi királyi nyughely, és az altemplom közepén az 1953-as műemléki helyreállítás óta volt egy jelképes sír is (lefedve a kriptában megmaradt, kereszttel díszített kora középkori sírkőlappal), maguk a királyi sírok a török korban elpusztultak.

A kereszttel díszített fedőlap leemelése a modern sírról (fotó: Tihanyi Bencés Apátság)

Már előző cikkünkben beszámoltunk az elvégzett régészeti feltárások és a falkutatás jelentős eredményeiről: kiderült, hogy az építmény egésze a boltozatokkal együtt a 11. századra datálható, és sikerült azonosítani három eredeti, kővel kifalazott 11. századi sírhelyet, egyet-egyet a főhajóban és a két mellékhajóban. Takács Ágoston régész megállapította, hogy az összes többi beásott temetkezés jóval későbbi, kivéve egy kisebb gyermeksírt, amely még talán származhat a kora középkorból. A sokszor bolygatott kriptában a sírok már mind üresek voltak, az emberi maradványokat 1953-ban három faládában gyűjtötték össze a keresztes fedlap alatti modern betonsírban.

A ládák közül a 2-es számú került a Mende Balázs vezette paleoantropológiai vizsgálat fókuszába, mivel ebben a többinél láthatóan jóval régebbi, rosszabb megtartású csontok voltak, és mert a történeti források gondos elemzése kimutatta, hogy ezt a csontállományt nagyon régóta (valószínűleg a 18. századtól kezdve) külön kezelték a többitől (és be is kenték valami ismeretlen anyaggal).

A Királykripta sírjai: a későbbi beásott sírok között piros szín jelüli a három eredeti, 11. századi, falazott sírhelyet, amelyek közül a keresztes fedlap a déli mellékhajóban lévő sírra illeszkedik, halványabb vörös szín mutatja a talán szintén 11. századi gyermeksírt (fotó: Pazirik Kft.)

Mivel a középkorban mindössze három (vagy négy) sír volt a kriptában, egyértelműen levonható a következtetés, hogy amennyiben a 2-es ládában talált csontok kora középkori eredetűek, csak az alapító király, Dávid herceg és esetleg egy (vagy kettő) másik családtag maradványai lehetnek. A csontok datalását szénizotópos vizsgálattal végezték el, de cikkünk írásakor ennek végleges eredménye még hiányzott. Most viszont megvan az eredmény:

„kimondható, hogy az előkerült embertani anyag egy része, de legalább a két felnőtt férfihez köthető csontmaradványok biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakát reprezentálják.”

A jelentős tudományos felfedezést ismertető Mende Balázs szerint a másik két ládában talált csontok vizsgálata igazolta, hogy a többi csontmaradvány csak a 15. század végétől keltezhető, míg az előkerült csontok nagyobb része 17‒19. századi radiokarbon-adatokat mutatott. Mindez egybevág azzal, hogy a kripta később beásott sírjait a 16-17- században a tihanyi végvárban szolgáló katonák, illetve az apátság 18. század eleji újraalapítása után visszatérő bencés szerzetesek számára létesíthették.

A csontmaradványokat rejtő három faláda az 1953-ban kialakított betonsírban, a 2-es láda van középen (fotó: Pazirik Kft.)

A modern természettudomány tehát igazolta a két évszázados kegyes hagyományt: a régóta külön gyűjtött, lakkszerű anyaggal kezelt csontok valóban a 11. század második feléből származnak, és mivel a középkorban a kriptában mást nem temettek el, e maradványok I. András királyhoz, Dávid herceghez és esetleg valamely más közvetlen családtagjukhoz tartoztak. A csontokból teljes csontvázakat nem lehet összeállítani, de két lábszárcsont biztosan, másik kettő pedig valószínűleg egy-egy emberhez, felnőtt férfiakhoz tartozott. Ezen kívül egy koponya két darabja és több kisebb töredék került még elő.

Mindez egyelőre nem teszi lehetővé, hogy az alapító király csontjait családtagjaiétól elkülönítsük, mégis óriási esemény:

III. Béla és felesége, Anna királyné székesfehérvári sírjának 1848-as felfedezésétől a közelmúltig nem sikerült újabb Árpád-házi királyi személyeket azonosítani.

Most egyszerre több ilyen kutatás is zajlik: a székesfehérvári osszárium Kásler Miklós miniszter által elindított kutatása jelentős eredményeket hozhat, és az Országos Onkológiai Intézetben 2018-ban megvizsgálták a Mátyás-templom kriptájában őrzött, addig azonosítatlan férficsontvázat, amiről bebizonyosodott, hogy Béla király egyik férfiági felmenőjéé volt, ezért a szakértők kizárásos alapon az 1131 és 1141 között uralkodó Vak Bélával azonosították. Amennyiben ez helytálló, már három Árpád-házi uralkodó csontjairól mondhatjuk, hogy biztosan megvannak.

A 2-es láda 11. századi csontjai, amelyeken a szénizotópos kormeghatározást elvégezték: két lábszárcsont és egy koponya darabjai (fotó: Pazirik Kft.)

András és Dávid csontjainak megmaradásához ezer éven át rengeteg szerencse és az utókor gondossága kellett: a kriptát a barokk időben használatba vevő bencések, az 1889-es historizáló átépítést végzők és 1953-ban László Gyula és kollégái mind úgy kezelték külön ezeket az ősinek látszó csontokat, és óvták meg őket a többivel való összekeveredéstől, hogy saját koruk tudása szerint nem is remélhették, hogy egyszer datálhatók lesznek. A modern természettudomány most ezt minden kétséget kizáróan végezte el, mivel a szénizotópos vizsgálat három különböző laborban hozott megegyező eredményt: először a debreceni ATOMKI ‒ Isotoptech Zrt. radiokarbon-laboratóriumában végezték el a méréseket, majd két nemzetközileg magasan jegyzett laboratóriumban (Poznań és Mannheim) is megismételték. 

A csontok tanulmányozása ezzel még nem ért véget, a minták genetikai vizsgálata jelenleg is zajlik a BTK Archeogenomikai Intézetében. A maradványok rossz állapota és a nedves tárolási körülmények miatt elég bizonytalan, hogy ettől mennyi eredmény várható, de talán újabb adatokkal tudnak hozzájárulni az Árpád-házi királyi családhoz köthető maradványok értelmezéséhez. További radiokarbon vizsgálatok segíthetnek abban, hogy a kisebb töredékeket és az összetartozó csontokat meghatározzák. Folytatódik az ELKH tihanyi munkája is, jövőre talajradaros vizsgálatot végeznek, hogy a barokk apátsági templom alatt megtalálják középkori épület alaprajzát, mivel a középkori monostor egykori formájáról szinte semmilyen biztos adat nem áll rendelkezésre.

A három eredeti sír egy-egy királyi személy számára készülhetett a 11. század második felében, kifalazásukat a későbbi beásások, rátemetések jórészt tönkretették, de formájuk felismerhető maradt (fotó: Pazirik Kft.)

A Királyok, szentek, monostorok projektet 2022-ben más korai helyszínekre, elsősorban a Szent István által alapított bakonybéli bencés monostorra is kiterjesztik. A korai magyar történelem kiemelkedő helyszínei közül nagyon sok helyen lenne szükség korszerű eszközökkel végzett tudományos kutatásokra. Elrettentő példa a Szent László által alapított mogyoródi bencés apátság esete, aminek jelentős részét az elmúlt hetekben semmisítette meg egy jogsértő agglomerációs építkezés, amit az örökségvédelmi hatóság nem tudott megakadályozni, és információink szerint az ügy végül egyszerű bírságolással zárult le.

Mikor kerülhetnek vissza András király és családtagjainak csontjai Tihanyba, egy méltóképpen kialakított királyi sírba?

Ezt egyelőre nem lehet tudni, mivel nyitott kérdés, hogy a feltárások után milyen legyen a királykripta kialakítása. Ahogy múltkori cikkünkben beszámoltunk róla, komoly szakmai vita zajlik arról, hogy mennyire kell ragaszkodni az 1953-as helyreállítás során kialakított összképhez, szükség van-e a boltozatokat fedő vastag vakolatréteg eltávolítására, és hogy visszakerüljön-e az altemplom közepére a kereszttel díszített sírlap, ami a mostani régészeti feltárás megállapításai szerint eredetileg nem a főhajóban lévő királyi sírt, hanem a déli mellékhajó keskenyebb sírhelyét boríthatta. Ezeket a kérdéseket a bencések a következő hetekben-hónapokban szeretnék tisztázni az örökségvédelmi szakemberekkel, és csak ezután kezdődhet meg a királykripta helyreállítása, aminek meg kell előznie a csontok újratemetését.


Nyitókép: a csontmaradványok paleoantropológiai vizsgálata Mende Balázs vezetésével az ELKH laboratóriumában (fotó: Tihanyi Bencés Apátság)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Kult