Az augusztusi évfordulóra nem készült el a megújult Mohácsi Nemzeti Emlékhely, és a Hádész-kapu még október elején is zárva van a látogatók előtt, de a nemzeti parknak köszönhetően bejárhattuk a helyszínt. Az átépítés során sikerült megőrizni az 1976-os kialakítás építészeti és képzőművészeti értékeit, az új kápolna és a földalatti kiállítóterek pedig valódi szintlépést jelenetek: 2028-ra Európa egyik legfontosabb, komplex csataemlékhelye jön létre a kivégzések mezején. Kifogásolni legfeljebb azt lehet, hogy a 2011-es, félresikerült Korona-fogadóépület állva maradt. Közben a csatamező egésze továbbra is értelmezhetetlen: a főbb emlékezeti pontokat nem jelöli semmi a tájban, nincs egy kerékpárral vagy gyalogosan bejárható körtúra, sőt, a terület egésze sem védett.

A szultán vérgőzös győzelmi ünnepe során kivégzettek történetét és azt feltáró gigantikus kutatás fordulatait felidézve emlékezünk a csatában elesett több mint tízezer keresztény katonára. A legyilkoltak közül tizen szombaton katonai tiszteletadás mellett kerülnek végső nyughelyükre kerülnek az emlékhely új kápolnájában.

Igazi történelmi kuriózum: a mohácsi csata 500. évfordulója előtt nem sokkal lőtéri körülmények között, autentikus célponton tesztelték az első hazánkban rekonstruált, működőképes 16. századi kézi tűzfegyvert. Rendhagyó módon videóriportban mutatjuk be a látottakat. Ez azonban csupán kedvcsináló nyomtatott kiadványunkhoz, a Válasz Offline-hoz, melyben részletesebben elmeséljük, milyen kézi lőfegyverek voltak a mohácsi csatában. És természetesen azt is, milyen tényezőknek volt döntő szerepe a harctéren. Ugyanis, mint az alábbiakban kiderül, nem egyik vagy másik fegyvertípusnak.

Noha a legfrissebb kutatások szerint a nemzeti tragédiát fél évezreddel ezelőtt korántsem a magyar széthúzás, egymásnak feszülés és az elit alkalmatlansága okozta, az idei megemlékezés részleges kudarca éppen a fenti okokra vezethető vissza. De leginkább Lázár Jánosék időrabló központosítására. Háttér.