Mohácsi vész – Lázárék miatt nem lesz kész a kiállítás az 500. évfordulóra
A sors furcsa fintora: Mohács 500. évfordulójára úgy fest, igaz lesz, amit magára a csatára igaztalanul mondtak évszázadokon át. Noha a legfrissebb kutatások szerint a nemzeti tragédiát fél évezreddel ezelőtt korántsem a magyar széthúzás, egymásnak feszülés és az elit alkalmatlansága okozta, az idei megemlékezés részleges kudarca éppen a fenti okokra vezethető vissza. De leginkább Lázár Jánosék időrabló központosítására. Háttér.
A fő mű, a 2023 óta tervezett nagy kiállítás egészen biztosan nem lesz kész augusztus 29-re, a mohácsi vész 500. évfordulójára. S hogy esetleg jövőre készen lesz-e? Nos, az sem biztos. A Mohácsi Nemzeti Emlékhelyre tervezett jubileumi kiállításra kiírt közbeszerzést ugyanis eredménytelennek minősítette a beruházást irányító Duna-Dráva Nemzeti Park.
Azt tehát újra ki kell majd írni, újra kell pályázniuk, akiknek kedvük szottyan erre, s minthogy a hatalmas kiállítás megvalósítása iparági forrásaink szerint legalább nyolc hónapot, de akár több mint egy évet is igénybe vehet, bőven elképzelhető, hogy csak 2028-ra, az 502. évfordulóra telik meg tartalommal a tízmilliárdos költséggel épülő hatalmas, 1600 négyzetméteres földalatti betonteknő. Ha egyáltalán. Miközben a kiállítás koncepciója évek óta készen van, s azt sem tegnap óta lehet tudni, hogy mikor is lesz az évforduló.
Nézzük hát végig, hogyan és miért dőlt be a jubileumi Mohács-kiállítás projektje!
Politikai kavarás vagy ellenszenv?
Öt éve még úgy festett, hogy az Orbán-kormány naptára is megfelelően mutatja a dátumokat: akkor, 2021-ben nevezte ki Semjén Zsolt „a mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztossá” Hargitai Jánost. A KDNP-s politikus huszonnyolc éven át képviselte Mohács térségét egyéni képviselőként, s noha tiszás ellenfele idén áprilisban kiütötte a nyeregből, listán mégiscsak bejutott az Országgyűlésbe – hogy immár Ruff Bálintot interpellálja a Mohács 500 projekt kapcsán. Pedig arról, hogy a Fidesz választási veresége után a startvonalra kellett visszalépnie a kiállítási projektnek, egészen biztosan nem a Tisza és az új kormány tehet.
Ám minthogy a Tisza-győzelem után, de még a kormányalakítás előtt minősítette eredménytelennek a közbeszerzést az illetékes Duna-Dráva Nemzeti Park, többen politikai okokat sejtettek a háttérben – lapunkhoz is eljutottak olyan elméletek, amelyek szerint egy NER-es céget akartak kihozni győztesnek a kiállítás kivitelezésére kiírt másfél milliárdos pályázaton, de mivel annak nem volt megfelelő referenciája, meg amúgy is jött a kormányváltás, inkább lefújták az egészet. A gond csak az, hogy
a pályázaton állva maradt mindkét vállalkozásra ráfogják a NER-ességet – hogy éppen melyikre, az csupán attól függ, kit kérdezünk.
A két ki nem zárt pályázó közül a Special Effects Zrt.-nek például volt több közös projektje a Balásy Gyula-féle (és a könnyezős Kontroll-interjú óta mindenki számára jól ismert) Visual Europe Group-pal, ráadásul volt már alvállalkozója a mohácsi kiállítás tervezésével megbízott Pazirik Kft. A másik cég, a Salisbury Régészeti Kft. meg tíz éve, a NER csúcsidőszakában nyert nagyokat milliárdos állami régészeti tendereken, s L. Simon László egykori tanácsadója, Czene András régész-muzeológus is ott dolgozik vezető pozícióban.
A régészet vagy a kiállítástervezés és -kivitelezés azonban olyan területek, amelyek nagyrészt szükségszerűen közpénzből valósulnak meg. Könnyű volna tehát leneresezni minden céget, amely dolgozott az elmúlt 16 évben ezen a területen – csak éppen nem volna korrekt. A két ki nem zárt indulónál kétségkívül van tapasztalat és referencia. S hogy akkor miért volt eredménytelen a tavaly novemberben kiírt pályázat?
A nemzeti park vezetője állítja: törvényi előírás miatt. Amint Závoczky Szabolcs a Válasz Online-nak elmondja: ha a legkisebb kapott ár is több, mint amennyi pénze a pályázat kiírójának a projektre van, kötelező eredménytelenné nyilvánítani a közbeszerzést. Az ajánlatkérő nemzeti parknál rendelkezésre álló pénz márpedig nettó 1 milliárd 455 millió forint volt, a legjobb ajánlatot tevő Salisbury meg nettó 1 milliárd 689 millióért végezte volna el a munkát.
A hirtelen érvénytelenítés persze leforrázta utóbbit, hiszen a kivitelezésre pályázó cég egy rakás munkát beletett eddigre a projektbe. „Szulejmán trónusát is elvárták utángyártva, ami megoldható, de 15 hónap. II. Lajos díszpáncélját is akarták, amelyet hatalmas összeg utángyártani, miközben a csatapáncéljáról feltételezhető, hogy a korban megszokott egyszerűbb harci vértezet lehetett. Olyat lehet szerezni eredetiben is, nem is olyan drágán” – meséli érdeklődésünkre Hoffmann József a koncepció szerinte kevésbé átgondolt elemeit. A Salisbury vezetője, tulajdonosa hozzáteszi: novemberben írták ki a közbeszerzést, az ajánlatukat ők leadták januárban, s bár volt némi üzengetés, hogy kiket kellene bevonniuk a munkába, alapvetően csönd volt április 13-ig.
„Akkor kértek hirtelen mindenféle hiánypótlásokat. Például nem fogadták el referenciaként a szentendrei Ulcisia Castra (Farkasvár) 3D-modelljét. Merthogy az szerintük nem vár, holott a vár fogalmának minden jellemzője igaz rá” – mondja immár a szintén salisburys Czene András. Némi éllel jegyezi meg: azok packáztak velük, akik a kiállítás forgatókönyvében ilyen mondatokat hagytak benne: „Az 1503-as szerződésnek megvan állítólag a török nyelvű eredetije is, amit egy török csávó kiadott.”
A „török csávó” kétségkívül pongyolább megfogalmazás a tudományosan elvárhatónál, de tegyük azért hozzá: a kiállítási forgatókönyv nem a nagyközönségnek szól és elég alapos munka amúgy. Végül egyébként a nemzeti park elismerte, hogy a Salisbury referenciái rendben vannak – aztán hirtelen mégis eredménytelennek minősítették az egész közbeszerzést. „Minden ajánlattevő ára ismert volt január vége óta, tehát egyértelmű volt, hogy a tervezési hibák miatt a piac magasabbra árazta a megvalósítást. Azonban ezzel párhuzamosan előkészítés alatt volt egy 800 millió forint körüli további filmkészítés, tehát volt még pénz a Mohács 500 projektben” – mondja Czene András, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy a Nemzeti Park vezetése nem adott lehetőséget az új Tisza-kormányzatnak a kérdés eldöntésére. Az ajánlatokat ugyanis júliusig fenn kellett tartani, tehát lett volna ideje kivárni egy fenntartói döntést. „Teljesen érthetetlen. Hacsak nem volt mögötte célzatosság” – summáz Czene.
Hogy volt-e, nem tudjuk, ám hogy kurátori ellenérzés akadt, arról meg tudtunk bizonyosodni.
„Megdöbbentett, hogy szakmai válasz helyett jogi magyarázkodásba kezdtek a felvetésünkre” – magyarázza Varga Szabolcs. Szerinte nem kérdés, hogy mohácsi tematikához egy középkori várról készített makettet vár a pályázat referenciaként, és nem egy római tábort, amely a Salisbury pályázatában szerepelt. Nevezzék bár mindkettőt castrumnak latinul. „Vajon milyen közös munka alakulhatott volna ki velük, ha már az elején így indulnak?” – teszi fel a kérdést Varga.
Lázár in da house
S hogy szerinte ki tudná jól megugrani a kivitelezést? „Biztos sok cég alkalmas rá, de a témát és a koncepciót a Pazirik Kft. ismeri a legjobban. Nekik nem kell napokig magyarázni, hogy milyen egy valódi Maximilian lovaspáncél” – mondja Varga.
A pécsi illetőségű, 3D-makettekkel foglalkozó céget a kiállításszakmában tényleg a legjobbak között tartják számon, csakhogy ők nem lehetnek ennek a kiállításnak a kivitelezői. Hiszen ők voltak annak tervezői is. Ez pedig bizony összeférhetetlen. Ahogy a munka kezdetén még a kurátorokkal is összeférhetetlennek tűnt a cég. A Pazirik 2023 végén az új múzeumi tereket tervező Vadász és Társai Építőművész Kft. alvállalkozójaként kezdett dolgozni a belsőépítészeti terveken, a nemzeti park által felkért kurátor (Varga Szabolcs) és két munkatársa (B. Szabó János és Sudár Balázs történészek) pedig a kiállítás koncepcióján. Az együttműködés olyannyira nem volt harmonikus, hogy rögtön 2024 februárjában meg is feneklett – a szakértő hármas ekkor felmondta; B. Szabó egyenesen úgy fogalmaz: szakmailag és emberileg sem élt még át olyan bánásmódot, amilyenben a Pazirik részeltette őket.
„Engem eredetileg azzal hívott fel a nemzeti park igazgatója, hogy az építészek olyan épületet terveznek, amilyet majd kérünk – aztán kiderült, hogy valójában a tervek már készen vannak és még a kiállítási ötleteiket is beleálmodták. A Pazirik meg érdekes módon már pontosan tudta, hogy kivel mit akar megcsináltatni. Nem nagyon voltak tisztában a kurátor szó jelentésével, bennünket egyszerűen adatszolgáltató, szövegíró rabszolgáknak tekintettek, gondolom szokás szerint” – teszi hozzá B. Szabó.
Mindhárom szakértő úgy érezte akkor, hogy nincs értelme a további közös ténykedésnek, de hármuk munkája adta a kiállítási alapkoncepciót, amelyet a nemzeti park megvásárolt tőlük. Ennek részletesebb kidolgozása maradt aztán Vargára egyedüli kurátorként – ő ugyanis később visszatért a projektbe.
A koncepció 16 tematikus blokkra épülő interaktív kiállítás: a föld alatti kiálltótérben megelevenedett volna a virágzó Jagelló-kori Magyarország, az Oszmán Birodalom felemelkedése, a hadjárat és a felvonulás napjai, valamint a csata drámája percről percre. Aztán a csatatér és a tömegsírok valósága, no meg a következmények: Mohács emlékezete, a túlélés és a későbbi diadalmas, 1687-es nagyharsányi csata.
Utóbbihoz állítólag Hargitai János ragaszkodott, Varga Szabolcs szerint ugyanakkor nem igazak azok a vádak, hogy ezáltal a politikus lényegesen lassította volna a folyamatot. „Voltak elhúzódó egyeztetések a csatatér és a tömegsírok miatt a Janus Pannonius Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem kutatóival, ez többletidővel és -munkával járt, de ez normális. Az is igaz, hogy Hargitai a kezdetektől összekötötte beszédeiben az 1526. évi és az 1687. évi csatát, de a felvállalt történeti üzenetbe ez jól illeszkedett.” Az üzenet ugyanis az, hogy
Mohács nagy csata, nagy vereség, a következő 150 év kemény volt, de a végén európai segítséggel mi magyarok kerekedtünk felül.
„Hargitai János javára írhatjuk, hogy az Európa-ellenes kormányzati közbeszéd dacára ő ezt felvállalta, és sosem akarta beletolni a Mohács 500-at egy »Európa elárult bennünket«, meg afféle Habsburg-ellenes »két pogány között szenvedtünk« narratívába. A Mohács 500 kiállítás tervezését természetesen megbonyolította 1687, hiszen dramaturgiai szempontból ez kihívás, de szerintem megbirkóztunk vele a kiállítási koncepcióban” – mondja Varga Szabolcs.
De ha nem Hargitai a felelőse annak, hogy a tárlat nem lesz kész az évfordulóra, hát ki az? A helyes válasz: Lázár János. Könnyű belátni ugyanis: úgy nem lehet kiállítást építeni, ha a befogadó épület még nincsen kész. Márpedig még mindig nincs, várhatóan július végére lesz csak – az első kapavágások ugyanis csak tavaly októberben történhettek meg. Holott a nemzeti park már 2022-ben elkezdte a felkészülést, lefolytatta az eljárásokat és 2024-re jogerős építési engedélyekkel rendelkezett.
Csakhogy 2023 tavaszán, egy áprilisi kormányhatározatba foglalt döntés következtében a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) lett a Mohács 500 felelőse. Lázár aztán 2023. november 9-én magához vonta az állami építkezések teljes körű felügyeletét is az akkor hatályba lépő beruházási törvénnyel – így a projekt önkormányzati elemei is hozzá kerültek. El is indult a Mohács 500 áttervezése. Közben az agrárminisztérium is érintett maradt a tervezésben a nemzeti parkon keresztül, amelynek területén a Nemzeti Emlékhely található. A kompetenciaütközésekből ezután olyan komikus jelenetek is keletkeztek, mint amikor felrendelték a kurátort Budapestre, a Lázár-minisztériumba, ahol az osztályvezető meglepődött, amikor Varga Szabolcs közölte vele: neki az agrárminisztériumhoz van köze, szóval a Lázár-minisztériumba nem megy egyeztetni, hiszen nincs velük miről.
A Lázár-féle intermezzo miatt a kormány végül csak 2024 őszén véglegesítette a 16 milliárdos forrást a Mohácsi Nemzeti Emlékhely teljes körű, átfogó rekonstrukciójára. Ez magában foglalta a meglévő fogadóépület felújítását, valamint az új, földalatti interaktív múzeumi szárny kiépítését és berendezését. Az ÉKM aztán csak 2024 legvégén adta ki az utasítást a közbeszerzések megindítására, ami 2025 elején történt meg:
Lázárék miatt tehát konkrétan egy évet csúszott a program.
Ha ők nem nyúlnak bele, bár szűkösen, de elkészülhetett volna az összes új épület és a kiállítás is. Nem a most eredménytelenül lezárult kivitelezési közbeszerzésen múlt tehát a jubileumi kiállítás csúszása, az már csak feltette az i-re a pontot.
Tanulságok
Már csak azért is fontos lett volna, hogy az évfordulós kiállítás elkészüljön, mert a Mohács-kutatásban valóban vannak bemutatható eredményei a magyar tudománynak. Megtörtént például a magyar mozgósítás rekonstrukciója, s kiderült, hogy akinek ott kellett lennie a csatában, az meg is jelent: az európai segítséget jelentő csehek, morvák, sziléziaiak nagy számban vettek részt, de voltak lengyelek, osztrákok, horvátok, szerbek… Még itáliai, német és németalföldi harcosok is. A Fugger cég is pénzelte az 1526. évi hadjáratot (azaz a Fuggerek nem az ország ellen fenekedtek), és Lajos király szerepéről is többet tudunk már: a csatában hősiesen küzdött, meg is sebesült, mielőtt a testőrei kiragadták volna az ütközet végén. Ezek a tények jelentősen árnyalják a csatáról kialakított képet.
A pécsi Janus Pannonius Múzeummal együttműködve a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének kutatói végezték el a Mohácsi Nemzeti Emlékhely tömegsírjainak antropológiai kutatását és a csatában elhunyt hősök csontmaradványainak tudományos vizsgálatát. Kiderült, hogy a feltárt két tömegsírban nem a csatában meghaltak fekszenek. Hanem olyan emberek, akiket a csata után szultáni parancsra mészárolták le az oszmánok. Aztán gödrökbe hajigálták a testeket – mintegy kétezer keresztény hadifogoly csontmaradványait rejtették a tömegsírok.
Új, lenyűgöző kiállítás híján
az ő újratemetésük lehet a csúcspontja augusztus 29-nek, a csata 500. évfordulójának.
Az új emlékkápolna nagyjából ugyanis elkészült mostanra, ezért jó eséllyel szolgálhat majd ötszáz hősi halott örök nyughelyeként.
Értesüléseink szerint van rá esély, hogy a halotti beszédet a történelemrajongó új miniszterelnök, Magyar Péter mondja majd. Ha így lesz, bizonyára felülvizsgálja a kampányban sokszor elmondott gondolatát, amely szerint „Mohács sok mindent tanít nekünk: ha széthúzunk, ha a magyarok a magyarok ellen harcolnak, akkor elveszhet a hazánk – akár 150 évre is”.
A legújabb kutatások szerint Mohács tanulsága ugyanis nem ez. Hanem az, hogy a brutális török túlerő ellen nem volt esély, a keresztény seregek katonái ezért tragikus hősök, akik az esélytelenség ellenére is odaálltak küzdeni a hódító ellen – áldozatuk ráadásul nem is volt hiábavaló, hiszen példát adott egészen a visszafoglaló háborúkig. Hogy mindezt egy hozzájuk méltó tárlat bemutatja-e majd haláluk helyszínén, annak eldöntése immár a Tisza-kormány feladata lesz. Ha a tárlat nem is, az erről szóló döntés azért megszülethet az 500. évfordulóra.
Nyitókép: a Mohácsi Nemzeti Emlékhely 2026. június 2-án (fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
