Vízügyi rendszerváltás: végre költségvetési sor lett a vízmegtartás, de új VITUKI-nak semmi nyoma – Válasz Online
 

Vízügyi rendszerváltás: végre költségvetési sor lett a vízmegtartás, de új VITUKI-nak semmi nyoma

Borbás Barna
Borbás Barna
| 2026.11.17. | Háttér

Mindössze négy „Seszták-ügynyi” pénz elég ahhoz, hogy látszódjanak a vízmegtartásra való átállás első nyomai a héten tárgyalt költségvetésben. Ha a feladat nagyságához képest szerény összegekkel is, de most először lesz önálló prioritás a vízmegtartás. A kormányzat hozzányúlt az EU-s források elosztásához is, hogy célzottan juttathasson pénzeket „vízrezilienciára”, vagyis a szélsőségessé vált csapadékeloszlással szembeni alkalmazkodóképesség javítására. A lapunkban bejelentett új VITUKI megalapítása azonban mégsem szerepel a büdzsében. Bemutatjuk, hogyan jelenik meg hazánk létkérdése az új politikai korszak első költségvetésében és az újraszabott EU-s forrásfelhasználásban.

hirdetes

„Sok mindenre gondoltam, arra nem, hogy vízügyminiszter leszek” – Gajdos László élő környezetért felelős tárcavezető állítólag ezzel a bon mot-val jelezte az utóbbi idők vízügyet érintő egyeztetésein, hogy tárcájának feladatkörei közül melyik területen akad a legtöbb tennivaló. És bár a nyilvánosságban az erdők ügye kapta a legnagyobb figyelmet, a háttérben valóban a vízgazdálkodás átalakítására megy a legtöbb energia.

Ez persze nem véletlen. A felmelegedéssel és az éveken átnyúló aszállyal Magyarország létfeltételei kerültek veszélybe. Idén a paksi krízis, a rekordokat döntő mezőgazdasági kár és a lábon kiszáradt erdők mind világossá tették, hogy az alkalmazkodást fel kell gyorsítani.

Mi történik?

A legaktuálisabb pont az ezekben a napokban tárgyalt költségvetés ügye. A képviselők a háromnapos rendkívüli ülésen összesen harminc órát szánnak a büdzséről szóló általános vitára, a végszavazásra december 11. és 14. között kerülhet sor. A kettő között, a bizottsági szintű részletes vita során – elvileg – még bármelyik sor módosulhat.

„A vízügyi és környezetvédelmi uniós fejlesztések keretét 49 milliárd forintról 221 milliárd forintra emelik 2027-ben. Több mint négyszer annyi jut így erre a célra, mint idén. Ebből az ivóvízellátás, a szennyvízkezelés, az árvízvédelem és a környezet védelme is erősödik” – jelentette ki Magyar Péter október 19-én, a költségvetésről szóló beszédében. Ezzel lényegében a költségvetési tervezet nyolcadik, „Uniós forrású felhalmozási kiadások” című táblázatát ismertette, amelyben valóban az látható, hogy több jut majd környezeti és energiahatékonysági célokra. Ez azonban rendkívül tág kategória.

Mennyi pénz jut konkrétan vízvisszatartásra? Mennyit költenek magyar közforrásokból erre? Látszik-e valódi váltás a korábbiakhoz képest? Az alábbiakban ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg.

I. A vízmegtartás közvetlen forrásai

Vizet a tájba: 15 milliárd

A 2027-es költségvetési javaslatcsomag témánk szempontjából leglátványosabb része a 40 milliárd forintos „Klímavédelmi és vízvisszatartási feladatok” előirányzat, azon belül is a „Vizet a tájba” című, 15 milliárd forint értékű sor. Ez nem ugyanaz, mint az előző kormány által indított, azonos című program, melynek keretében árasztási célú önkéntes területfelajánlásra ösztönözték a földtulajdonosokat. „Vizet a tájba” mint költségvetési sor eddig egyáltalán nem volt, a lehetséges táji vízkihelyezések költségét a vízügy a saját keretéből gazdálkodta ki.

A Balmazújváros melletti Nagy-szik ideiglenes elárasztása a Charles ciklon által hozott csapadék megtartásával november 15-én (fotó: Gajdos László)

A megoldandó feladat nagyságát látva az előirányzott 15 milliárd egyáltalán nem sok, de kezdő lökésnek jó. A fejezeti indokolások szerint viszonylag széles körre fordítható, beleértve a vízkészletek gyarapítását, a meglévő felszíni és felszín alatti vízrendszerek megtartó szemléletű áthangolását. Ebbe tartozhat a

zsilipek felújítása, új vízkormányzó műtárgyak kialakítása és gyakorlatilag bármi, ami segíti a sokat emlegetett táji vízpótlást.

Az indokolás ugyanakkor nem tartalmaz sem részletes projektlistát, sem helyszíneket. Úgy tudjuk, hogy a fent említett, kidolgozás alatt álló akciótervben viszont szerepelnek pontos célok, költségvonzattal együtt.

A 15 milliárdos kerettel leginkább az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a területi vízügyi igazgatóságok és egyes – akár civil hátterű – vízmegtartó kezdeményezések gazdálkodhatnak.

És még az is lehet, hogy a keret növekszik. A költségvetési javaslat szerint ugyanis, ha az állam a tervezettnél több bevételhez jut a szén-dioxid-kibocsátási kvóták értékesítéséből, a többlet egy részét három minisztérium klímavédelmi programjaira fordíthatja. Ezek között kifejezetten szerepel a vízvisszatartás is. A felosztás szerint a CO₂-kvótapénzből 50 százalékban részesül a Gazdasági és Energetikai Minisztérium energia- és klímapolitikai modernizációs rendszere, 25 százalékban a Közlekedési és Beruházási Minisztérium zöld és fenntartható ágazati intézkedései és ugyancsak 25 százalékban az Élő Környezetért Felelős Minisztérium klímavédelmi és vízvisszatartási feladatai.

Hogy mennyi lehet a felosztható nettó többlet, azt nagyon nehéz megbecsülni. Korábban volt példa 100 milliárd forintot meghaladó pluszbevételre, de a bevételi előirányzattól való elmaradásra is. Ha – szigorúan elméletileg – 20 milliárddal számolunk, akkor abból maximum 5 milliárd többlet juthat vízvisszatartásra.

Vízprémium: 6,6 milliárd

Témánk szempontjából a második legnagyobb újdonság a költségvetés tervezetében a vízprémium: egy összesen 6,6 milliárd forintos agrártámogatási program, amelynek célja, hogy a zömmel alföldi, mélyebb fekvésű területeken dolgozó gazdálkodók anyagilag is érdekeltek legyenek a víz helyben tartásában. A program két külön támogatást tartalmaz: az egyik a mezőgazdasági területeken történő vízvisszatartást ösztönözné (4,6 milliárd forint), a másik az ehhez szükséges beruházásokat finanszírozná (2 milliárd forint).

Vagyis a gazdálkodó nem pusztán a megtermelt növényért vagy a megépített infrastruktúráért, hanem a víz megőrzéséért is anyagi elismerést kaphat. Gazdaságilag is előnyössé válhat az, ami a táj vízháztartása szempontjából elengedhetetlen:

nem kell a földeken megjelenő (bel)vizet minél gyorsabban elvezetni.

A támogatási logika megváltoztatásával a kormány nyilvánvalóan azt reméli, hogy a mezőgazdaság kevesebb akadályt gördít a táji léptékű vízpótlások elé. Konkrét példával: ha tavasszal érkezik egy komolyabb zöld ár a Tisza völgyében, amelyből a vizet gravitációsan a mélyebben fekvő területekre lehet vezetni, akkor nem lesz területtulajdonos, aki ennek ellenáll. A jelenlegi szisztémában egy ezer hektáros terület árasztását akár egy egyhektáros tulajdonos is meg tudja akadályozni.

Kiégett kukoricatábla Orosháza közelében 2025 nyarán (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

Egyelőre nem tudni, megoldja-e a vízprémium ezt a problémát, és a kísérlet eredményére még sokáig várni kell. A vízprémium társadalmi egyeztetése év végén kezdődhet, a tervezett pályázatindulás 2027 második negyedévére várható. A 6,6 milliárd a program teljes keretösszege, nem feltétlenül a jövőre kifizetendő összeg. A vízprémiumhoz kapcsolódó források elosztása az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériumhoz tartozik.

KEHOP / Vízreziliencia: 54,1 milliárd

Az állami források után nézzük az EU-s pénzek ide kapcsolódó részét! Az Európai Unió rengeteg pénzt oszt szét a tagállamok között épületek energetikai korszerűsítésére, vízgazdálkodási fejlesztésekre, természetvédelmi beruházásokra. Ennek magyarországi zászlóshajója a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz, röviden KEHOP Plusz, melyből az elmúlt években is több hulladékfeldolgozó létesítményt, szennyvízcsatornát és hasonló beruházást finanszíroztak.

A kormány október 29-i határozata szerint hozzányúlnak a már futó, 2021–2027-es KEHOP Plusz forrásainak elosztásához. Mégpedig a pénzügyi szerkezet jelentős módosításával: új prioritás jön létre „Vízrezilienciához kapcsolódó fejlesztések” címmel, melyhez 147,9 millió eurót, vagyis a jelenlegi árfolyamon körülbelül 54,1 milliárd forintot rendelnek.

A vízreziliencia általánosságban a vízhiánnyal, aszállyal, szélsőséges csapadékkal és az éghajlatváltozás vízgazdálkodási következményeivel szembeni alkalmazkodóképességet jelenti. A KEHOP Pluszban pedig immár önálló finanszírozási területként is megjelenik. Ugyanakkor a kormányhatározat nem jelöl meg konkrét tartalmat. Nem derül ki, pontosan mely projekteket finanszírozzák majd belőle, de úgy tűnik, hogy ebből nem csupán a területi vízgazdálkodás részesül, hanem víziközmű-fejlesztések (a víz- és csatornahálózatok fejlesztése, a vízellátás és a szennyvízelvezetés korszerűsítése stb.) is.

Bár a vízrezilienciás prioritás létrejötte jó irány, éppen az imént említett tágassága lehet kifogásolható. Az 54,1 milliárd forint bőséges forrás, de

a magyar vízhálózatok katasztrofális állapotban vannak, a terület önmagában is feneketlen kút, különböző becslések szerint több ezer milliárd forintnyi fejlesztésre szorul.

Hogy pontosan mire megy majd a pénz, azt csak később tudjuk megmondani. A kormány ugyanis augusztusban előírta a KEHOP Plusz tervezett vízügyi projektjeinek felülvizsgálatát december 31-i határidővel. Egy-egy konkrét, szabad szemmel is látható fejlesztés már 2027-ben megvalósulhat, de a projektek többsége várhatóan csak 2029-re készülhet el.

További kritika, hogy a vízreziliencia kerete valójában nem is új, hanem egy átcsoportosítás eredménye. Ugyanis a KEHOP Pluszban volt egy „Vízgazdálkodás és katasztrófakockázat-csökkentés” nevű, nagyobb keret. Ez eredetileg 701,09 millió euró volt, ebből csoportosítottak át vízrezilienciára 147,9 millió eurót. Emellett meghagyták a vízgazdálkodási és katasztrófakockázat-csökkentési sort is 449 millió euróval. Vagyis erre és az új prioritásként bekerült vízrezilienciára együttesen elkülönített keret 69 millió euróval csökkent az eredeti elképzelésekhez képest.

II. A vízmegtartás közvetett forrásai

KEHOP / Vízgazdálkodás: 177,3 milliárd

Az imént hosszan és talán kissé bonyolultan levezettük, hogyan kap EU-s forrásokat a vízreziliencia. És azt is rögzítettük, hogy ha kisebb kerettel is, de megmarad a „Vízgazdálkodás és katasztrófakockázat-csökkentés” nevű prioritás, melyre 484,3 millió euró, vagyis 177,3 milliárd forintnyi uniós forrás jut. Ebből a korábbi gyakorlat szerint elsősorban árvízvédelmi, vízpótlási, vízgazdálkodási és katasztrófavédelmi fejlesztések futhatnak. Ennek is köze van tehát a vízhez, de kevésbé tartozhatnak bele a vízvisszatartást és a tájhasználatváltást segítő beruházások.

Ám mivel a fent idézett kormányhatározat nem közli, mely fejlesztéseket helyezik át az új prioritásba, és melyek maradnak a régi keretben, egyelőre nem lehet megmondani, mire megy majd ez a pénz.

Vízügyi igazgatóságok: +5,7 milliárd

Visszatérve az állami költségvetéshez, feltűnik még valami. A vízügyi igazgatóságok teljes kiadási kerete közel 5,7 milliárd forinttal emelkedik, a beruházási előirányzat ezzel szemben csökken.

Mit jelent ez? Röviden azt, hogy a növekedést elsősorban a személyi juttatások okozzák. Az 5,7 milliárd plusz a 2026-ban végrehajtott bérrendezés tartós finanszírozását biztosítja. Az intézmények napi működésére és fenntartási feladataira nem jut számottevő többlet.

Ideiglenes fenékküszöb építése a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság területén egy patakon 2026 novemberében (fotó: Gajdos László)

Öntözésfejlesztés: néhány milliárd

A 2027-es költségvetési javaslatban 9,6 milliárd forint szerepel önálló „öntözésfejlesztések” előirányzatként, ami jelentős, több mint 42 százalékos növekedés a 2026-os 6,75 milliárdos kerethez képest. Az új keret döntő részét, 9,2 milliárdot lehet beruházásokra fordítani.

Miért tárgyaljuk ezt a vízvisszatartásos forrásokról szóló cikkben? Azért, mert a korábbi évekhez képest itt is van újdonság. A fejlesztések között deklarált célként jelent meg a vízvisszatartás. A részletes indoklás szerint az újonnan létesített vagy fejlesztett vízkormányzó létesítményeknek, öntözőcsatornáknak és vízkivételi műveknek az öntözési vízellátás mellett – kettős működésben – a vízvisszatartást és a vízátadást is lehetővé kell tenniük.

A költségvetés és a fejezeti indokolás sem határozza meg, hogy a 9,6 milliárdból pontosan mennyit fordítanak kettős célra vagy speciálisan vízvisszatartásra. A tágabb öntözésfejlesztést ráadásul más állami és uniós programok is finanszírozhatják. De a tárgyunk szempontjából fontos célra valamennyi biztosan „leesik” ebből a keretből is.

III. Ami hiányzik

Rögtön két új vízkutató intézet létrehozását is bejelentette a lapunknak adott exkluzív interjúban Kelemen Ágnes, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vízügyért és klímapolitikáért felelős államtitkára és Horváth Balázs vízügyi helyettes államtitkár. „A rendszer működésének elengedhetetlen eleme olyan önálló tudományos-szakmai háttérintézmény, amely a korábbi VITUKI szerepéhez hasonlóan biztosítja a szükséges kutatási, elemzési és szakmai megalapozást” – mondta Kelemen Ágnes. A beszélgetésből kiderült, hogy ez nem ugyanaz a tervezett műhely, mint amelyről Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter nyáron beszélt; két külön vízkutató jönne létre, és – ahogy az államtitkár fogalmazott – ennek „a 2027-es költségvetésben mindenképpen meg kell jelennie”.

A VITUKI Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ egykori székházának felrobbantása 2020. december 10-én (fotó: MTI/Mohai Balázs)

De nem jelent meg.

A büdzsének sem az ÉKFM-re, sem a TTM-re vonatkozó részében nem látszik előirányzatként új intézet megalapítása.

Mindkét minisztériumnál rákérdeztünk, hogy miért. A TTM-től nem jött válasz, az ÉKFM pedig ezt írta: „A költségvetés országgyűlési elfogadása előtt a témában nem tudunk nyilatkozni.”

Holott úgy tudjuk, az ÉKFM-ben a minisztériumra háruló feladatokhoz képest komoly szakemberhiány van, és a költségvetési tervezetet sok kritika érte amiatt, hogy sértetlenül maradt például a Magyarságkutató Intézet egymilliárd forintos sora.

×××

Kiindulópontként rögzítettük, hogy a felmelegedéssel és az éveken átnyúló aszállyal Magyarország létfeltételei kerültek veszélybe. Nem mindegy tehát, hogyan jelenik meg az alkalmazkodás egyik legfontosabb eszköze, a vízmegtartásra való átállás az új politikai korszak első költségvetésében és az újraszabott EU-s forrásfelhasználásban.

Kijelenthető, hogy a vízügyi rendszerváltás elkezdődött:

a vízvisszatartás most először önálló költségvetési prioritás lett. Erre legközvetlenebb bizonyíték a „Vizet a tájba!” 15 milliárdos és a vízprémium 6,6 milliárd forintos sora.

Mindkettő előrelépés, akkor is, ha előbbi a feladatok méretéhez képest nem túl nagy összeg, utóbbi pedig a kívánt tájhasználatváltás eléréséhez önmagában kevés lesz. Ígéretesen néz ki a KEHOP Plusz vízrezilienciás része is (54,1 milliárd), bár itt a projektlista lesz a döntő.

Egyéb uniós forrásokból és az öntözésfejlesztésre szánt pénzek révén is rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy befejeződjön az ország mesterséges víztelenítése, és megkezdődjön a rendszer átállítása a táji léptékű vízpótlásra. Ehhez persze nemcsak pénz kell, hanem a víztörvény bátor módosítása, az üzemrendek áthangolása és az agrárium együttműködése is.


Nyitókép: A Fekete- és Fehér-Körös közötti területek vízpótlása a Kisdelta árvízi szükségtározó vízvisszavezető műtárgyán keresztül (fotó: KÖTIVIZIG Facebook)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#éghajlatváltozás#Gajdos László#klímaalkalmazkodás#költségvetés#VITUKI#vízgazdálkodás#vízhiány#vízmegtartás

Háttér

Induló