Áramár: Magyarország a legnagyobb vesztese Trump iráni háborújának
A legutóbbi EU-csúcs nagy sztorija volt, hogy Orbán Viktornak estek a többiek, mert nem tartotta be decemberi ígéretét az ukrán hitel ügyében. Ám a tanácsteremben folyt egy másik éles vita is az iráni háború miatt elszabaduló energiaárakról. Itt fontos lett volna a magyar álláspontot átvinni, mert idén egész Európában nálunk drágult a legnagyobb mértékben az áram nagykereskedelmi ára. Hiába volt azonban olasz–lengyel–magyar közös fellépés, a kért kedvezményt visszautasították, a hosszabb távú brüsszeli ajánlattal pedig a mostani magyar kormány aligha élhet. Az egész vita viszont nagyon izgalmas tanulságokkal szolgál Európa lehetőségeiről és kényszereiről.
2026 elején úgy tűnt, hogy Európa átvészelte az orosz agresszió miatt elszenvedett ársokkot. A földgáz és az áram ára is elképesztő magasságba emelkedett 2022-ben, de 2025 elejére már a háború előtti szintre mérséklődött, és az ára tovább csökkent egész évben. Az LNG, azaz a cseppfolyósított földgáz könnyen hozzáférhető termékké vált, egyre többen szálltak be a termelésébe, és sorra épültek a fogadására alkalmas terminálok szerte Európában. A szakértők idénre már jelentős túlkínálatot vártak a világpiacon, azaz további árcsökkenésre számított mindenki.
A derűs várakozásokat azonban felülírta az iráni háború.
Az olaj és az LNG ára is jelentősen emelkedett, és utóbbi miatt az áram is drágult. A gazdasági nekirugaszkodásra számító európaiak megijedtek: a drágább energia miatt hiába várhatják a növekedést, újra recesszió fenyeget, megint kísért az infláció réme. A múlt csütörtöki EU-csúcson ezt a problémát kellett volna kezelniük a tagállamok vezetőinek, és vitatkoztak is róla sokat, bár erről kevés hír érkezett, mert az európai sajtó figyelmét elvitte a többség felháborodása Orbán Viktor viselkedésén.
Sorra támadtak ugyanis a miniszterelnökök és elnökök Orbán Viktorra, amiért átverte őket, és felmondta a decemberi megállapodásukat az Ukrajnának szánt hitel jóváhagyásáról. A svéd miniszterelnök azt mondta az ülés után, hogy soha nem hallott még hasonlóan kemény szavakat senki ellen sem az Európai Tanácsban, és tapasztalatát sok másik diplomata is megerősítette. Állítólag egymás után húsz ország vezetője kritizálta éles szavakkal a magyar kormányfőt, és ez a történet lett az európai sajtóban a csúcstalálkozó fő sztorija.
Ám közben az energiaárak csökkentéséről szóló napirend is komoly, ha nem is ennyire indulatos vitát hozott. Normális esetben ez lett volna a találkozó legsürgetőbb témája, még akkor is, ha nagy eredményt nem értek el vele. Mégis érdemes e vitát részletesebben megismerni, mert az EU működésének alapvető problémájára mutat rá: arra, hogy mennyire nehéz egy csak félig-meddig összehangolt rendszerben hatékonyan reagálni válságokra. Ami ugyanis az egyik tagállamnak segítség lenne, az a másiknak problémát okoz. Ami első ránézésre helyi megoldásnak látszik, abból gyorsan regionális gond lehet. Ami rövid távon hatékony lenne, az aláássa több évtized építkezését. A vita éles, csak közel sem olyan hisztérikus, mint az Orbán Viktor körüli feszültség, és elég bonyolultak a megoldási lehetőségek ahhoz, hogy ne kerüljön a konfliktus a hírportálok címlapjára.
Keleten már százmilliók érzik a bajt
De mielőtt bemutatjuk az EU nagy vitáját az energia áráról, érdemes kitérni arra, hogy az iráni háború egyelőre nem Európának fáj a legjobban, hanem Ázsiának. A Hormuzi-szoroson kimenni képtelen olaj és LNG nagy része ugyanis arrafelé menne az érvényes szerződések szerint, és sok ázsiai országban máris olyan rendkívüli intézkedéseket kellett bevezetni, amelyek Európában egyelőre fel sem merültek.
Srí Lankán például a szerda munkaszüneti nap lett, hogy az emberek kevesebb üzemanyagot használjanak munkába menet. Pakisztánban nincs elég áram az LNG-szállítmányok leállása miatt, ezért tanítási szünetet rendeltek el. A Fülöp-szigeteken az állami hivatalok csak heti négy napon működnek, Thaiföldön pedig az állami dolgozók többségének home office-t rendeltek el. Vietnámban szintén az otthoni munkát javasolta a kormány mindenkinek, akinek a szakmája ezt megengedi, és felszólították a lakosságot, hogy járjon kerékpárral. Bangladesben és Nepálban az utolsó olajtartalékokat élik fel, és az ottani kormányok annyira eladósodottak, hogy nem tudják, honnan szerezhetnének hitelt drágább szállítmányok megrendelésére. Indiában hiánycikk lett a főzéshez általánosan használt gázpalack. Ahol pedig van elég pénz kiváltani az elmaradt szállítmányokat, mint például Tajvanon vagy Japánban, ott az árak gyors emelkedése okoz majd problémákat, főként az ipari termelés költségeinek növekedése miatt.
Drágulás itt is van
Ezekhez képest Európában egyelőre nem volt szükség drasztikus intézkedésekre. Itt elsősorban nem konkrét szállítmányok elmaradása okozza a legnagyobb gondot – bár a dízel és a kerozin esetében ez belátható időn belül megtörténhet –, hanem a világpiaci árak emelkedése. Az általános áremelkedést a máshol jelentkező hiány okozza, illetve az a kereskedelmi pszichózis, hogy ennél is nagyobb bajok jöhetnek még. A piaci pesszimizmus igen fontos tényező, jól mutatja ezt a 2008. júliusi drasztikus áremelkedés: akkor tapasztalta a világ minden idők legmagasabb olajárát. Sem háború, sem más váratlan esemény nem kellett hozzá. Egyszerűen elterjedt a világban a vélekedés, hogy el fog fogyni az olaj, mert a kitermelés nem tart lépést a kereslet növekedésével. Aztán gyorsan kiderült, hogy ez nem igaz, és a júliusi 147 dolláros hordónkénti ár decemberre 40 alá esett.
Persze a mostani kockázat valódi, hiszen a közel-keleti olaj és földgáz kiesése a világpiacról nagyon is létező probléma. Különösen nagy baj lesz, ha a szállítás ellehetetlenülése mellett a kitermelési infrastruktúrát is lerombolják. Katar egy iráni rakétatámadás nyomán máris bejelentette, hogy az LNG-termelése 17 százaléka legalább három, de az is lehet, hogy öt évre kiesett, olyan súlyos kár érte a legnagyobb mezőjét. Az ilyen bejelentések nyomán azonnal emelkednek a világpiaci árak.
Néhány európai ország is intézkedett, még ha nem is olyan durva lépésekre szánva magukat, mint az ázsiaiak: a magyar kormány például ársapkát vezetett be az üzemanyagra. Szlovéniában és Horvátországban jelentősen csökkentették az üzemanyagot terhelő adót. Szlovákiában a külföldiek csak a helyi árnál drágábban tankolhatnak. Az olasz kormány pedig azt tervezi, hogy az erőműveket mentesíti az EU-s szén-dioxid kvóta fizetése alól, csak ezt az Európai Bizottság még nem hagyta jóvá. És ezzel el is érkeztünk a nagy közös európai szabályozás legforróbb kérdéséhez, ami miatt egymásnak feszültek a tagállamok a múlt heti brüsszeli csúcson.
Kibocsátási kvóta nyomja fel a gáz árát Európában
Húsz éve már, hogy az EU-ban minden tonna szén-dioxid kibocsátása után bizonyos iparágaknak kvótát kell szerezniük. Ez az úgynevezett ETS-rendszer. A követelmény az áramtermelő erőművekre is vonatkozik, és a kvóta ára folyamatosan emelkedik, húsz éve még 10 cent volt, tíz éve 7 euró, most meg már 70. Ennek egyik oka, hogy az EU egyre kevesebb kvótát ad ingyen, és a pénzért megszerezhetők száma is korlátozott, és közben egyre több ágazatot köteleznek a vásárlására. Mivel a kvótákkal a tőzsdén kereskedni is lehet, ezért az ára attól is függ, hogy a pénzügyi befektetők éppen mennyit vásároltak fel az iparági szereplők elől. A kvóta egy tonna szén-dioxid kibocsátását fedező egysége (EUA a neve) hétfőn éppen 70 euró körül járt, de januárban volt már 90 is. A rendszer célja, hogy a kvóták fokozatos drágításával a megújulók (és az atomerőművek) felé terelje az energiatermelést Európában.
Már az iráni háború előtt számos tagállam, többek között Németország is, a kvótarendszer enyhítését javasolta, hogy versenyképesebb legyenek az európai gyárak. Most, hogy a földgáz ára az iráni háború kitörése óta megduplázódott, egyes országok egyenesen azt követelik, hogy legalább az áramot gázból előállító erőművek mentesüljenek a kvóta költségei alól, mert így lenne a legegyszerűbb csökkenteni az árakat. Erről szólt a múlt heti EU-csúcs legnagyobb érdemi vitája.
hirdetés
Olaszország vezeti ezt a küzdelmet, de az elképzelést támogatja többek között Lengyelország és Magyarország is. Csakhogy más országok, például Hollandia vagy Spanyolország, hallani sem akarnak a kvótarendszer kivezetéséről. Szerintük a kivezetés azokat jutalmazná, akik nem tettek eleget azért, hogy leszakadjanak a fosszilis energiáról, és a mostani háború okozta válság éppen azt bizonyítja, hogy ezt a munkát mihamarabb el kell végezni.
Sokszor a gáz határozza meg az áram árát
A vitát bonyolítja, hogy sok tagállamban a gázerőművek ára határozza meg a megújulók által előállított áram árát is. Ez azért van így, mert az európai áramtőzsdéken mindig az adott időszakra megvásárolt legdrágább ár az irányadó.
Ez a gyakorlatban egy fiktív példán keresztül így néz ki: Pirézia áramtőzsdéjén másnap délelőtt 9 órára mondjuk 3 MWh-t kínál eladásra a Piréz Vízerőmű Zrt, 10 euró / MWh áron. 6 MWh-t kínál a Hétágra Kft. naperőműve 12 euróért. Ez összesen 9 MWh, de közben 11 MWh-ra van kereslet. Úgyhogy szükség lesz a Piréziai Gáz Holding áramára is, akik a hiányzó 2 MWh-t örömmel szállítják a földgázzal működtetett erőművükből, de 25 euróért. Ekkor a kínált mennyiség és a kereslet végre találkozik, és a másnap 9 órai ár 25 euró lesz. Ennyiért adja a vizes, a napos és persze a gázos erőmű is, mert a szabály szerint az utolsóként belépő,
legdrágább eladó határozza meg az árat.
Az EU versenyképessége miatt aggódó, 2024-es úgynevezett Draghi-jelentés szerint ezt a rendszert fel kell számolni, mert mesterségesen drágítja az áram árát, és ezért is olcsóbb a termelés Amerikában és Ázsiában.
Ennek a rendszernek az volna az értelme, hogy támogassa a megújulókat. A logika szerint minél több fosszilis termelő van egy országban, annál nagyobb a megújulók haszna, és ezzel nagyobb kedvet kapnak a vállalkozók, hogy ott éppen fektessenek megújulókba, ahol a legkevesebb van belőlük. Hiszen addig lehet sokat keresni a megújulókkal, amíg minél több olyan időszak van, amikor a szennyező erőműveket is be kell kapcsolni. Másrészt a rendszer azt is garantálja, hogy a legolcsóbban termelő megújulók mindenképpen piachoz jussanak, hiszen ha van áramuk, akkor övék az elsőbbség.
A kvótarendszer kivezetése ellen érvelők ezért azt mondják, hogy ha megváltoznak a játékszabályok, akkor azzal átverik a megújuló erőművek beruházóit, akik e képletre alapozva vettek fel hitelt, illetve költötték a saját pénzüket. Ha azt tapasztalják, hogy az EU ide-oda módosítgat a rendszeren, akkor ezzel előre elveszik az újabb beruházók kedvét, és sosem szakad le Európa a szennyező erőművekről, illetve az EU-n kívüli szénhidrogén beszállítóktól, például az oroszoktól, a közel-keleti államoktól vagy éppen az USA-tól. A mostani háború is azt mutatja, hogy ez a kiszolgáltatottság a legfőbb veszély, úgyhogy az átállást megéri kifizetni, érvelnek a rendszer támogatói, például az új holland miniszterelnök.
A rendszer kivezetése mellett érvelők viszont azt mondják, hogy nonszensz, hogy ott lenne az olcsó áram a megújulókból, de a sokszorosát kell kifizetni érte, csak azért, hogy az európai zöld álomról ne kelljen lemondania néhány vizionáriusnak, akiket idealizmusuk annyira vakká tett, hogy nem látják: az európai ipar belegebed a világmegváltó tervbe.
A rendszer teljes kivezetése a múlt heti csúcson nem merült fel, de az igen, hogy legalább a kvóták árától szabadítsák meg az árampiacot, és a gázerőművek mint ármeghatározó utolsó belépők ennyivel is olcsóbbak legyenek. Ezt képviselte Orbán Viktor is, amikor a csúcs napján a lengyel államfőnek külön megírta, hogy csatlakozik az erről szóló varsói javaslathoz, és maga is „alapvető átalakítást” sürget az ETS rendszerében. (Logikus lett volna a csúcson résztvevő lengyel miniszterelnöknek megírnia vagy elmondania ezt, de Donald Tuskkal rosszban van, és ezért helyette a köztársasági elnököt tájékoztatta inkább a magyar álláspontról, bár Karol Nawrocki nem volt ott a megbeszélésen.)
Mindenkire másképp hatna
Egy brüsszeli szakértői becslés szerint ha nem kellene karbonkvótát fizetniük a gázos erőműveknek, akkor nagyjából 11 százalékkal csökkenne az áram ára átlagosan az EU-ban. Csakhogy ez az átlag, a valóságban elég nagyok lennének a területi különbségek. A 70 százalékban atomerőművekre támaszkodó Franciaország például alig érezné meg a csökkenést, míg Olaszországban akár 25 százalékkal is lenyomná az áram nagykereskedelmi árát a kvóta kivezetése. A módszert tehát igazságtalannak érzik azok az országok, amelyeket a könnyítés kevésbé érintene.
És van egy másik nagy kockázat is: az európai áramhálózat különböző mértékben, de össze van kötve. A sok gázt használó Belgiumból például a helyi termelés akár kétharmadát is elszipkázhatnák a szomszédos országok a jól kiépített nemzetközi vezetékeken keresztül, míg például Spanyolország hazai termelésének legfeljebb 6 százalékát tudná elvinni Franciaország, mert arrafelé kevés a határon átmenő vezeték. Így ha az egyes tagállamok saját hatáskörben kezdenék el például ársapkával vagy áfacsökkentéssel, esetleg a kvótaköltség állami kompenzálásával megfékezni az áram árának emelkedését, akkor abból elképesztő viták keletkeznének, hogy ki kinek a fogyasztását dotálja igazából. Emiatt csak teljesen elszigetelt vidékeken, mint amilyen például Írország, működhetne a nemzeti szintű beavatkozás. Míg az összeurópai piac regulázása azért nehézkes, mert nincs olyan megoldás, amiben a többség egyetértene. Ez a félig-meddig integrált európai piac alapproblémája, ami számos területen (bankrendszer, telekom hálózat, stb.) is jelentkezik.
A mostani rendszer Magyarországnak fáj éppen a legjobban
A 2025-ös átlagárhoz képest a gáz ára az EU-ban 65 százalékkal emelkedett márciusra. Minél inkább szüksége van egy országnak a gázerőművekre, annál inkább megviseli az adott országot az iráni háború.
A Reuters összesítése szerint
az iráni háború legnagyobb vesztese éppen a magyar árampiac:
a 2025-ös átlagárhoz képest hazánkban nőtt legjobban az áram nagykereskedelmi ára március közepére, mégpedig 19 százalékkal. A második legnagyobb emelkedést Lengyelország (16 százalék) szenvedte el, majd még 10 százalék feletti emelkedést tapasztalt Olaszország, Németország és Románia is. Ezek az országok csütörtökön mind azt sürgették, hogy legalább a kvótától szabadítsák meg a gázerőműveiket. Ezzel szemben iráni háború ide vagy oda, Spanyolországban és Portugáliában jelentősen csökkent az áram nagykereskedelmi ára márciusra, utóbbiban 22, előbbiben 19 százalékkal. A két ibériai országban a szélerőművek adják a legtöbb áramot, második legfontosabbak pedig vízerőművek, a gázt tudatosan építették le az utóbbi években. Ráadásul csak egymás felé mennek nagyobb vezetékek, így az export sem hajtja fel az árakat, mint az történik például Magyarország esetében.
Itt látszik, hogy mennyire kiszolgáltatottá tette Magyarországot, hogy 2014 elején a kormány a Roszatommal kötött szerződést új atomerőmű építésére, és az oroszok 12 év után csak annyira jutottak, hogy idén elkezdték önteni a betont az alapozáshoz ott, ahol az eredeti terv szerint már működnie kellene az első új blokknak. Lehet, hogy egy megbízhatóbb és politikailag kevésbé kockázatos beruházó már előrébb jutott volna, és akkor kevésbé lenne kitéve a távoli háborúknak a magyarországi áram ára, és így a magyar gyárak versenyképessége. Így viszont három új gázerőművet is építtet éppen a kormány, hogy legyen elég áram a 2030-as években is, tovább növelve az ország kitettségét a gázimportnak és a kvótarendszer felárának. Az Európa-bajnok magyar áramár közvetve azt is bizonyítja, hogy az orosz gáz egyáltalán nem olcsó, hiszen a magyar áramtőzsde árait rendszerint meghatározó gázos erőművek felnyomják az árat, hiába van egyébként rendkívül sok napeleme is az országnak. Ha nem süt a nap, akkor a gáz ára számít.
Brüsszel: Legyenek megfontoltak!
De térjünk vissza a brüsszeli csúcsra! Nem sikerült megegyezni semmilyen konkrét intézkedésről sem az energiaárak mérséklésére.
Annyi történt, hogy a tagállamok felszólították az Európai Bizottságot, hogy lakjon jól a kecske, és maradjon meg a káposzta is.
Ezt így fogalmazták meg: „A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2026 júliusáig nyújtsa be a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálatát a szén-dioxid-ár volatilitásának csökkentése és az általa a villamosenergia-árakra – többek között a kapcsolódó ellátásilánc-költségekre – és a tevékenységek eltérítésére gyakorolt hatás enyhítése érdekében, megőrizve egyúttal azt az alapvető szerepet, amelyet az ETS az éghajlatvédelmi és energetikai átállásban játszik a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó, a beruházásokat és az innovációt ösztönző piaci alapú árjelzés révén”. Vagyis az ETS legyen olcsóbb, de maradjon elég drága ahhoz, hogy az eredeti céljait teljesítse.
Brüsszeli forrásaink szerint ebből két intézkedés következik: a Bizottság javasolja majd, hogy több kvótát dobjanak piacra, és ezzel valamivel mérsékeljék az árát. Illetve Ursula von der Leyen már jelezte azt is, hogy egy készülő terv szerint sürgősen 30 milliárd eurót osztanak ki megújulók támogatására a kvótákból beszedett pénzből, és a keret lehívásakor előnyt élveznek azok a tagállamok, ahol még mindig magas a fosszilis energiahordozók aránya az áramtermelésben. Ismerve Orbán Viktor és az EU-s intézmények hétről hétre romló viszonyát, ebből a pénzből a jogállamisági problémák miatt aligha jut majd Magyarországnak, amennyiben a Fidesz nyeri a választást. Legalábbis könnyen felmerülhet az a probléma, amiről a katonai kiadásokra felvehető kedvezményes EU-s hitel esetében nemrégiben írtunk: elvben járna a pénz, de nem adják oda, mert nem bíznak abban, hogy a magyar kormány méltányosan osztja szét.
Az Európai Bizottság egyelőre tehát tervezget, próbálja a Tanácstól érkező és önmagának egy mondaton belül ellentmondó utasításnak megfelelően megtalálni az arany középutat. Ez azért nehéz terep, mert könnyen az lehet a vége, hogy elköltenek ugyan egy csomó pénzt, de közben az áram ára drága marad. Egyelőre csupán egy jótanácsra futotta az Európai Bizottságtól: pénteken az energetikai biztos körlevelet küldött a tagállamoknak, emlékeztetve őket arra, hogy megfontoltak legyenek a fűtési szezonban kiürült gáztárolók feltöltésével. Kezdjék el a feltöltéseket, de kivételesen nem baj, ha a szokásosnál lassabban teszik, hátha lejjebb mennek az árak, ha megnyílik a Hormuzi-szoros. Persze ez is hazárdjáték, mert ha szoros zárva marad, akkor a gáz ára csak tovább emelkedik majd.
Egy fontos tabu viszont egyértelműen megmaradt az EU-csúcson: az orosz energiára vonatkozó szankciót nem enyhítik. Ezt egyedüliként Orbán Viktor javasolta, aki még március 9-én levélben szorgalmazta a Bizottság és a Tanács elnökénél, hogy az EU függessze fel az orosz szankciókat, hogy az iráni háború okozta áremelkedést a beszerzési források bővítésével enyhíteni lehessen. Erről azonban a szlovák kormányon kívül a többiek hallani sem akarnak. Sőt, éppen a csúcs előtt egy nappal lépett hatályba az orosz gáz kitiltásának első pontja, amely megszüntette a rövidtávú szerződések szerint vett orosz gáz behozatalát. A teljes, mindenféle szerződésre és szállítási módra vonatkozó tiltás 2027 novemberére jön el. Akkortól a magyar áram termelésében sem lehet szerepe az orosz földgáznak.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozik az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőinek csúcstalálkozóján Brüsszelben 2026. március 19-én (fotó: AFP/Nicolas Tucat)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
