Csődben Orbán Viktor külpolitikája – erre tanít a magyar hallgatás Beneš-ügyben
Venezuela és Beneš-dekrétumok; uniós politikai erőviszonyok és a miniszterelnöki sajtótájékoztató rejtelmei – ezekről szól 2026-os évkezdő szerkesztőségi külpolitikai kibeszélőnk. A szereplők idén is: Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Hogy örüljön a venezuelai elnökbuktatásnak az, aki közben elítéli Oroszország ukrajnai háborúját?
Magyari Péter: „Nagyon fontos és nagyon aggasztó; az egész történet körüli legérzékenyebb kérdés. (…) Ehhez mégiscsak hozzátartozna, hogy a fegyverek nyomán egy jobb élet reménye sarjadjon. Nemcsak az zavarba ejtő, hogy erről most nagyon keveset beszélnek az amerikaiak, hanem az is, hogy további igények fogalmazódnak meg. (…) Különösen aggasztó a Grönland-vita. Grönlandon ugyanis nincsen demokráciadeficit. Grönlandon nincsen bűnözői kör, ami kézben tartaná a területet. Grönland nem veszélyezteti az Egyesült Államokat. Olyannyira nem, hogy egyébként az 50-es évek eleje óta az Egyesült Államoknak joga van katonai támaszpontot működtetni Grönlandon – és egyedül neki van joga Dánián kívül. Az, hogy ez az exkluzív jog sem elég, arra utal, hogy itt nem elsősorban biztonsági problémái vannak az Egyesült Államoknak.”
hirdetés
Mit jelez a magyar kormány hallgatása a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezését börtönnel büntető szlovákiai törvényalkotás ügyében?
Ablonczy Bálint: „Tökéletes példája az egész magyar külpolitika csődjének. Rendszeresen meg szoktuk azt beszélni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyfajta világpolitikai tényező, ismerik a nevét a brüsszeli taxisok, a sajtó érdeklődik iránta. De ha megnézzük ennek a külpolitikának az eredményét: nincsenek uniós pénzeink, miközben az uniós vétónkat olyan mértékben elinfláltuk, hogy vagy megkerülik, vagy egyszerűen már beárazták. A külpolitikai kudarc harmadik eleme, hogy a mozgástér szűkülése miatt olyan, nem is annyira kimosakodott magyarellenes nacionalistákkal kell boltolni, mint Robert Fico – úgy egyébként, hogy Ficónak jóval kevésbé van szüksége a magyar támogatásra, mint a magyar kormánynak Robert Fico támogatására. A negyedik eleme ennek a kudarcos külpolitikának pedig az, hogy nem tud megbukni olyan undorító diktátor a világban, akiről nem kerül elő az, hogy a magyar kormány, a magyar külügyminiszter hogyan dicsérte népeink barátságát, a szuverenitást, és az imperialista beavatkozás elleni közös harcot. A Beneš-dekrétumok ügye tehát ebbe a nagy képbe ágyazva egészen tragikus képet fest arról, hogy hova jutott a magyar külpolitika, és az elvileg ki tudja, hány dimenziós sakk, amiért illik csodálni a magyar külpolitikai vonalvezetést, az valójában teljes zsákutcába vezette a magyar kormányt.”
Volt-e bármi revelatív a magyar miniszterelnök január 5-i nemzetközi sajtótájékozatóján elhangzottakban?
Magyari Péter: „A legérdekesebb az volt, hogy egyértelműen kimondta Orbán Viktor, hogy nincs védőpajzs. Pedig először Washingtonban jelentette be diadalittasan, hogy lesz, aztán a repülőn hazafelé azt mondta, hogy máris jobb nekünk attól, hogy van – vagy lesz –, aztán még több interjúban elmondta, hogy ez most már tényleg nagyon jó nekünk. Aztán amikor Trump elárulta, hogy nincs, fel kellett hozzá zárkóznia, és végül is azt kell mondani, hogy »hát nincs, de továbbra is szeretnénk«.”
Ablonczy Bálint: „Talán az, amikor a The Times angol napilap kérdezte arról, hogy tulajdonképpen ki is indította az ukrajnai háborút. A miniszterelnök pedig láthatóan önmagát fölhúzva azt mondta, hogy nem is kérdés: az oroszok. Ez azért érdekes, mert a decemberi EU-csúcs után mondta azt, hogy nem is lehet tulajdonképpen tudni, ki kezdte a háborút. Ezek a nagyon rövid ideig élő sztorik – védőpajzs, háború – azt mutatják, hogy valami nagyon-nagyon biceg a kormányzásban. Nagyon jó ez az erős emberekre meg férfias kézfogásokra alapuló illiberális szövetségi rendszer, de az mutatja, hogy amikor valóban éles kérdésekről van szó, akkor nagyon el tudnak csúszni egymás mellett az álláspontok: egyszerűen kiderül, hogy nem úgy van, amit mondtak. Onnantól pedig felmerül a kérdés, vajon más kérdésekben hihetünk-e a magyar kormánynak. Márpedig egyetlen kormány sem engedheti meg magának, hogy ilyen mértékben megkérdőjeleződjön a hitelessége.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
