Orbán meglepődött. Nagyot nőtt a nagyon szegény gyerekek aránya
A miniszterelnök Rónai Egonnak adott interjúja közben nagyon meglepődött azon, hogy Magyarországon nőtt a gyerekszegénység, és csaknem minden ötödik gyerek a jövedelmi szegénységi küszöb alatt él. De mi a valóság a számok mögött? A mélyszegénységben élő gyerekek aránya 2010 óta megháromszorozódott, közben viszont más gyerekszegénységi adatok javulnak. Hogyan lehetséges ez? MIután kutatók segítségével korábban bizonyítottuk, hogy a szegénységi küszöb fölött éveken át halmozódás volt figyelhető meg, most újabb furcsaságokra bukkantunk. Háttér.
A miniszterelnök ATV-nek adott interjújának talán legérdekesebb része volt, amikor Rónai Egon egy problémával szembesítette Orbán Viktort: a gyerekszegénység növekedésével. (A szóban forgó rész 49:29-től jön, ezen a Youtube-linken odatekertük.) A kormányfő nem tudott érdemi választ adni, azt kérte, térjenek ki erre legközelebb. Pedig ez olyan terület, amely előkelő helyet foglalt el a miniszterelnök sikerlistáján, ezért megütötte a riporter kitartása amellett, hogy a magyar gyerekek ötöde szegény.
Nőtt-e a gyerekszegénység?
Hogy megtudjuk, valóban igaza van-e Rónainak, először is azt kell meghatároznunk, mint értünk szegénységen. Ehhez többféle mutató is a rendelkezésünkre áll.
Az első ezek közül a relatív jövedelmi szegénység, amely csak az anyagi tényezőket veszi figyelembe.
Korábban egész cikksorozatban mutattuk be, hogy valami nem stimmel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ezen adataival. Tátrai Annamária, az ELTE és Gábos András, a Tárki kutatójának segítségével feltártuk, hogy 2013 óta furcsa halmozódások láthatóak a szegénységi küszöb felett. A KSH ősszel korrigálta korábbi jövedelmi szegénységi adatait – folyamatosan hangsúlyozva, hogy ehhez lapunk cikksorozatának nem volt köze –, ám csak 2018-tól. A hosszú távú trendeket ezért nehéz megítélni, mert a 2013–2017 közötti számokhoz nem nyúltak. Így fordulhat elő az a nem mindennapi helyzet, hogy 2017-ben még 13,8 százalék volt a 0–17 évesek körében a jövedelmi szegénységben élők arányba, 2018-ban viszont hirtelen 18,0 százalékra ugrott ez a mutató.
Ahhoz, hogy a valóságban is ez történjen, hirtelen tömegessé váló munkanélküliség kellett volna, például ha a 20-30 legnagyobb gyárból mindenkit elbocsátanak, és jövedelem nélkül maradnak a szülők, vagy ehhez hasonló katasztrófa. Ám mondani sem kell, ilyenről nem tudunk.
Amíg nem sikerül elérni, hogy a KSH a 2018 előtti számokat is korrigálja, jobban járunk, ha csak a 2018 utáni, már javított adatokat nézzük meg. A legalacsonyabb értéket, 15,8 százalékot 2021-ben mérték, azóta folyamatos növekedés látszik, 2024-ben 18,1 százalék ez az arány. Vagyis a jövedelmi gyerekszegénység az utóbbi években a KSH szerint növekvő trendet mutat. Súlyos adat, minden ötödik-hatodik gyerek érintettségét jelzi. Fontos azonban leszögezni, hogy ez egy viszonyszám: azt mutatja meg, hogy a magyar társadalmon belül hol helyezkednek el a gyerekek. Nem túl jó a pozíciójuk. (A szegénységi küszöböt úgy számolják ki, hogy egy több ezres, tízezres mintának minden évben felmérik az összes jövedelmét, majd ennek alapján „sorba állítják őket”, és aki éppen középre kerül, az ő jövedelme lesz a mérce (mediánjövedelem), ennek 60 százalékánál húzzák meg a szegénységi küszöböt. Ez az érték nyilván egészen máshol lesz Magyarországon, mint Svájcban.)
Létezik egy másik mutató is, amire a mélyszegénység egyik mérőszámaként is lehet tekinteni: azokat sorolják ide, akik a mediánjövedelem 40 százalékánál kevesebből élnek. Ez az adat 2024-ben a KSH javított számai szerint 9,0 százalék volt, míg 2019-ben 6,6 százalékon állt, tehát növekedett, ráadásul a mélyszegénységben élő gyermeke aránya az összes jövedelmi szegénységben élő gyermekek között – Máltával együtt – a legmagasabb az uniós tagországok összehasonlításában.
Ez az igazán súlyos szám, mert azt jelzi, hogy a gyerekek közül a jövedelmi szegények fele mélyszegénységben él.
Az Orbán-kormány a nélkülözés fő okaként a munkajövedelem hiányát azonosította, és programokat indított arra, hogy érdekeltté tegye a szegényeket a munkaerőpiacon való megjelenésben vagy az oda való visszatérésben. Ennek érdekében
- csökkentette a szociális segély elérhető összegét és a közmunka irányába terelte a segélyezetteket, hogy védett formában munkatapasztalatot szerezzenek;
- leszállította a közmunkásbér összegét, hogy érdemes legyen kilépni onnan a piaci munkakörökbe;
- visszametszette a munkanélküli segély folyósíthatóságának idejét és korlátozta annak összegét;
- drámaian csökkentette a rokkantnyugdíjasok és a rehabilitációs járadékosok számát;
- új családi támogatások sorát vezette be, vagy kiterjesztette a régieket úgy, hogy a jogosultsági feltételekhez gyerek és munka is kell; ez történt a gyed új formáitól a gyerekek után járó adókedvezményen át az otthonteremtési programokig.
A nem dolgozó szülők gyerekeire ezek a programok nem terjednek ki. Nem szüntették meg ugyan a régi, alanyi jogon járó juttatásokat, de a Fidesz kormányra kerülése óta inflálja ezeket, összegük 17 éve nem emelkedett.
A szegény szülők számára is elérhető támogatások közül a családi pótlék egy gyerek után ma is havi 12 200 forint. Ebből 2010-ben még egy 23-26-os méretű száras bőrcipőt lehetett venni, a maradékból kitelt két kiló rövid karaj, öt kiló fehér kenyér és két tucat tojás. 2024-ben már a cipőre sem volt elég a családi pótlék. A szülés előtt nem dolgozó nők csak a gyes-hez juthatnak hozzá, vagyis (bruttó) 28 500 forinthoz, és a nagycsaládos anyák számára járó juttatás (gyet) ma is pont ugyanannyi. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény éves kiutalt összege is 6500 körül mozog 2010 óta, ma inkább jelképes támogatás ez, mint valódi segítség. Egyik sem elegendő az önfenntartásra.
Tehát azoknak a gyerekeknek érzékelhetően javult a helyzetük az Orbán-kormányok első évtizedében, akik olyan családban élnek, ahol a szülők legális munkát vállaltak. Nem kérdéses, hogy a kormány sikeres programot indított, ennek eredményeként sokan megragadták a lehetőséget, s a gazdasági fellendülés időszakában a munkaerőpiac az alacsony iskolázottságú, betanított- vagy segédmunkára alkalmas, piaci munkatapasztalattal nem rendelkező embereket is felszívta.
A Fidesz szegénypolitikájának vesztesei azok a családok, amelyekben a szülők nem képesek dolgozni, mert ebben egészségi állapotuk vagy aluliskolázottságuk megakadályozza őket.
A mélyszegénységben élő gyerekek 2010-ben a lakosság 2,8 százalékát tették ki, 2024-ben már 9 százalékát.
A teljes népességben – tehát a felnőtteket is beleszámítva – a Fidesz kormányra kerülésének évében ez a mutató 2 százalék volt, 2024-ben 6,2 százalék. Számukra nem volt felemelkedés, a jobb években is maradtak a gödör alján.
A jövedelmi szegénység mellett létezik egy másik mutató is: a súlyos anyagi deprivációban élők aránya. Összesen 13 mutatót vizsgálnak meg ilyenkor, ha ezekből hét teljesül valaki esetében, idesorolják. A vizsgált mutatók között van a rezsi- vagy hitelhátralék, a lakás megfelelő fűtöttségének hiánya, az, ha nem tudnak évente egyszer egy hétre elmenni nyaralni, ha kétnaponta nincs hús vagy hal az asztalon, ha nincs internet, két pár cipő, ha elhasználódtak a ruhák.
Ha egyre több család csúszik a jövedelmi szegénységi küszöb alá, akkor azt gondolnánk, többen vannak azok is, akik a egyre kevesebb dolgot engedhetnek meg maguknak. Az adatok mégsem ezt mutatják.
Az anyagi deprivációban élő gyerekek aránya ezek szerint jelentősen csökkent: 2015-ben 32,5 százalékuk tartozott ebbe a körbe, 2024-ben viszont már csak 12,9.
Vagyis az egyik szegénységi mutató rettentően romlott, a másik pedig feltűnően javult.
Hogyan lehetséges ez? – kérdeztük Tátrai Annamáriától. Az ELTE statisztikusa szerint nehezen interpretálható, hogy a súlyos anyagi depriváció által érintett gyerekek aránya csökken, de ezzel párhuzamosan a medián 40 százaléka alatti jövedelmű családokban élő gyerekek aránya növekszik. Az biztos, hogy a legtöbb kelet-európai államban ez a két mutató párhuzamosan mozog. Az alapos válaszhoz további, elemzésre van szükség, de a revízió nyomán javított adatállománnyal való munka még előttünk áll.
A negyedik mutató a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya az úgynevezett munkaszegénységet is magába foglalja, vagyis azt, ha a felnőttek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékában dolgoznak. 2024-ben a gyerekek 22,9 százaléka élt érintett családban. (Erre az adatra utalt Rónai Egon a miniszterelnöki interjú közben, igaz, akaratán kívül szépített rajta: véletlenül 20,9 százalékot említett a valós helyett.) Ám ez a szám nem romlott, hanem javult az utóbbi három évben.
Hogyan jön a Válasz Online által feltárt KSH-ügy a gyerekszegénység kérdéséhez?
Említettük már, hogy Tátrai Annamária, az ELTE és Gábos András, a Tárki kutatójának segítségével bizonyítottuk: a szegénységi küszöb fölött több évben furcsa halmozódás figyelhető meg, és ez a jövedelemelosztást mutató ábrán toronyszerű kinövést okozott. A cikksorozat későbbi részében három másik kutatóval kiegészülve kiderítettük, hogy a „torony” az egyik évben nyugdíjasok adataiból állt, akiknek egyenként eltérő jövedelmük volt, de a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a KSH szerint pontosan annyi összeget utalt ki nekik, hogy mindnek fillérre egyező lett a jövedelme, és ez éppen átlökte őket a szegénységi küszöbön. A NAV ilyenről nem tudott, egyébként is valószínűtlen, hogy az adóhatóság úgy viselkedjen, mint valami jótékonysági szervezet.
A KSH a népszámlálásra hivatkozva idén szeptemberben felülvizsgálta az úgynevezett EU-SILK adatbázison alapuló jövedelmi szegénységi mutatókat, októberben pedig az Eurostat részletesen, korcsoportokra bontva is közölte a számokat. Így derült ki, hogy volt olyan esztendő, amikor a 0-17 éves korosztály (a gyerekek) szegénységi mutatóját 120 százalékkal megemelték.
Mit tett erre a KSH?
Tátrai Annamáriával podcastban is kibeszéltük a revízió eredményét, erre a KSH helyreigazítási kérelmet küldött lapunknak. A sajtótörténetben nem túl gyakran fordul elő olyan eset, hogy a kérdést is megpróbálják helyreigazíttatni, de Stumpf András műsorvezető most így járt. A KSH narratívája, hogy a jövedelmi szegénység nem alkalmas a szegénységgel kapcsolatos trend vizsgálatára, holott ezt a mutatót korábban maguk is önállóan alkalmazták. Szerintük csak a többi szegénységi mutatóval együtt érdemes ezt figyelembe venni, azokkal együtt pedig a revízió nem okozott lényegi eltérést.
Ez nagyjából olyan, mintha felszólalnánk, hogy Budapesten valami baj van a Duna vízminőségével, és erre az lenne a válasz, hogy mintát vettek a Fekete-tengerből, és ugyan látszik valami, de az nem lényegi.
Éppen a gyerekszegénység az egyik, ahol nagyon is érdemi a változás. Nemcsak egy évben kellett 120 százalékkal növelni a jövedelmi szegénységi adatot, hanem több esztendőben is 30-50 százalék körüli mértékben.
A kormányfő a beszélgetésben utalást tett arra is, hogy figyelembe kell venni, „magyar gyerekek vagy cigány gyerekek”, fővárosiak vagy vidékiek az érintettek, majd korrigált, hogy a cigány gyerek is magyar gyerek. A KSH erről publikál számokat, de nem a gyerekekre, hanem a teljes népességre vonatkozóan. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya a teljes népességben tavaly 19,4 százalék volt. A nem romák körében 18,3, a cigányoknál pedig 64,8 százalékos ez az adat.
A KSH vezetősége csütörtökön közleményt adott ki, és ebben lapunk említése nélkül hosszan bírálták a megállapításainkat. Annak kapcsán, hogy jeleztük, az Eurostat egy konkrét évben 120 százalékkal megnövelte a gyerekszegénységi adatot, most azt írták „az adatok fényében tévesnek bizonyult az az állítás is, hogy megduplázódott a gyermekszegénység, hiszen a revízió megmutatta, hogy 2018 és 2023 között 82 ezerrel csökkent a szegény háztartásban élő gyermekek száma, míg a revízió előtti adatok 52 ezres mérséklődést mértek.” Ami olyan, mintha almát vetnénk össze egy egész körtefával.
A KSH jelezte, hogy a súlyos anyagi és szociális depriváció terén Magyarország mutatta fel az EU-tagállamok közül a harmadik legnagyobb csökkenést az elmúlt 15 évben. Jelentősen mérséklődött a munkaszegénység is, vagyis az olyan háztartások aránya, ahol a munkaképes korú tagok a megelőző évben a lehetséges munkaidejüknek legfeljebb ötödét töltötték munkával.
Furcsa kettősség látszik tehát a gyerekszegénység terén. A jövedelmi adatok alapján nő az érintettek aránya, különösen a nagyon szegényeké, más mutatók viszont javulnak.
Egyelőre nem tudjuk, mi okozza ezt, ahogy azt sem, hogyan hat a gazdaság stagnálása a legképzetlenebbek helyzetére, pozíciókat veszítenek-e például az ázsiai munkaerő tömeges behozatalával.
Egy biztos: a kormány szegénységpolitikája sok embert visszaterelt a munkaerőpiacra, és kiemelt a szegénységből, ám akik nem voltak képesek élni ezzel a lehetőséggel, azoknak – és a gyerekeiknek – ma is azt kínálja, amit Gyurcsány Ferenc kormánya kínált 2008-ban.
Cikkünket a szegénységi mutatók második pontjának első bekezdésénél és a harmadik pont utolsó bekezdésénél megjelenés után pontosítottuk.
Nyitókép (illusztráció): Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
