Exkluzív: magyar diplomaták a Mol orosz partnerét védik a brüsszeli egyezkedésen
Ha kell, kikerülik, máskor engedményekkel együttműködésre bírják az európai országok a magyar kormányt az Ukrajnát támogató döntésekkor. Információink szerint nem igaz, hogy befagyasztott támogatást adnának az Orbán-kormánynak a szankciók elfogadásáért cserébe, de hogy a gáz- és olajüzlettől még nem tiltották el Magyarországot, az része az alkudozásnak. Exkluzív infomációink betekintést engednek a brüsszeli egyezkedésbe, ahol a Mol orosz partnerét védik a magyar diplomaták.
Donald Trump hatalomra jutásával az európai országok nyakába szakadt Ukrajna támogatása az Oroszországgal vívott honvédő háborújában. Bár a magyar kormány arra számított, hogy Trump békét teremt, egyelőre a fő változást azt jelenti, hogy Európa még több pénzzel és fegyverrel látja el Ukrajnát, mint korábban. Illetve egyre szigorúbb szankciókat sürget az európai kormányok többsége az orosz energiahordozók ellen. Mindkét európai törekvéssel igyekszik szembe menni a magyar kormány, de csak mérsékelt eredményekre képes.
Orbán Viktor szerint a háborút Oroszország már megnyerte, Ukrajna védelmét ezért felesleges tovább finanszírozni. Az európai országok túlnyomó többsége azonban nem ért egyet az értékelésével, szerintük Oroszországot tovább kell szorongatni.
Az EU-s intézmények vezetői szerint a minimum cél, hogy Putyin orosz elnököt tárgyalóasztalhoz kényszerítsék, mert hiába ment el Alaszkába Trumppal egyeztetni, egyelőre semmilyen kompromisszumra sem mutatott hajlandóságot. Sőt, Európát minden eddiginél keményebben fenyegeti. Ide sorolható az orosz dróntámadás Lengyelország ellen, az észt légtér megsértése három harci repülővel, vagy a Románián átrepülő orosz drón esete – hogy csak az elmúlt szűk két hét fejleményeit idézzük fel.
Az európai országok többsége szerint Ukrajna az egész kontinenst védi az oroszok feltartóztatásával, így az ország veresége súlyos fenyegetést jelentene rájuk nézve is. Így annak ellenére, hogy az USA egyelőre kiszállt Ukrajna finanszírozásából, az európai kormányok tovább támogatják védekezését, és újabb szankciókat készítenek elő Oroszországgal szemben. A magyar kormány próbál ellenállni, de legfeljebb annyit érhet el, hogy igyekszik addig húzni a gáz- és olajvásárlásaira érvényes kivételeket, amíg csak lehet. A nagy folyamatok meghatározásában nincs érdemi mozgástere.
Orosz állami vagyonból fegyvereznék fel Ukrajnát
Az egyik legizgalmasabb része az európai terveknek az orosz állam befagyasztott pénzének felhasználásáról szól. Ahogy Ukrajna támogatásának terhe Európára maradt, egyre nyitottabbak az európai kormányok, hogy az orosz állam náluk parkoló pénzét költsék a sajátjuk helyett.
Az orosz jegybank mintegy 200 milliárd eurónyi (közel 78 ezer milliárd forint!) vagyont tartott európai eszközökben a háború kitörésekor. Ezt rögtön az Ukrajna elleni invázió megkezdésekor befagyasztották az európaiak.
A kötvényekben lévő pénz 2022 óta termelődött kamatait tavaly óta a G7 csoport és az EU megállapodása nyomán már használják Ukrajna támogatására: ez összesen 45 milliárd eurót jelent, amelyből 18 milliárdot az EU fizet ki Ukrajnának. Ez hivatalosan kölcsön, amit 45 év alatt kellene Ukrajnának törlesztenie, és szinte bármire felhasználhatja: fegyverkezésre, újjáépítésre és az állam működtetésére is.
Csakhogy ez a keret kezd kiürülni. 2026 folyamán a mostani ütemterv szerint teljesen elfogy, és utánpótlás is alig marad. A háború előtt vásárolt kötvények ugyanis lejárnak, és az eredeti befektetésből jó 175 milliárd készpénzben áll hamarosan egy brüsszeli pénzügyi szolgáltató, az Euroclear számláján. Ez rengeteg pénz, és sok európai politikus szerint a legegyszerűbb az lenne, ha ezt költenék el Ukrajna támogatására.
Ha terv sikerül, attól kezdve Orbán Viktor aligha mondhatja majd, hogy az EU minden pénzét Ukrajnára költi. Az oroszok pénzét költené Ukrajnára.
Csakhogy sok európai politikus aggódik, hogy ha ez megtörténik, akkor azt a világ eddigi legnagyobb bankrablásaként értékelné a fél világ. Egyrészt számos befektető nem merné többé Európában tartani a pénzét, ha azt látja, hogy ilyesmi előfordulhat. A pénz elkobzása miatt aggódók attól is tartanak, hogy az orosz állam válaszul megpróbálná a világ minden pontján kompenzációként lefoglaltatni EU-s államokhoz köthető vagyonokat, amiből végeláthatatlan pereskedések és diplomáciai küzdelmek következnének.
Ám az EU nem az EU lenne, ha nem találnának ki valamilyen jogi megoldást. Az Európai Bizottság most előállt egy ilyennel, amit először szombaton mutattak be a tagállamok pénzügyminisztereinek, azok koppenhágai találkozóján.
A megoldás lényege a következő lenne: az oroszok pénzét nem kamatozó EU-s kötvényekre cserélik. A pénzt odaadják Ukrajnának, hivatalosan kölcsönbe. Ukrajnának a pénzt akkor kell törlesztenie, ha békét köt Oroszországgal, és Oroszország jóvátételt fizet neki a háborús károk kompenzációjaként. A jóvátételből Ukrajna visszafizeti az adósságát, amit utána az orosz állam visszakaphat.
Ugyanakkor valakinek garanciát is kellene vállalnia arra az esetre, ha Ukrajna nem törlesztene, vagy az EU úgy döntene, hogy feloldja az orosz állami vagyon befagyasztását. Ezt a bizonyos garanciát az EU-s tagállamok kormányainak kellene megadniuk, vállalva, hogy ha a jogi és politikai környezet megkívánja, akkor befizetik a hiányzó összeget, azaz a kötvényeket ismét készpénzre lehet váltani. Elvben tehát az oroszok nem vesztenék el a pénzüket, lenne jogi megoldás arra, hogy hozzájussanak, ha béke lenne, és az európai szankciókat feloldanák. (Az EU 2023 májusában kötötte a befagyasztott eszközök visszaadását az orosz jóvátételhez, miután az orosz hadsereg felrobbantotta a kahovkai víztározó gátját, hatalmas áradást okozva.)
Az európai pénzügyminiszterek koppenhágai találkozójára beugrott a brit pénzügyminiszter is, aki azt mondta: a náluk befagyasztott orosz állami eszközök terhére (itt csak 25 milliárd fontról, vagyis jóval kisebb összegről van szó) London is beszállna, és ugyanilyen konstrukcióban ők is Ukrajnának adnák a náluk pihenő orosz állami vagyont.
Az EU-s kormányoknak sok fenntartása van így is, bár Merz német kancellár az elmúlt napokban azt jelezte, hogy tárgyalási alapnak már elfogadja a javaslatot, ami fontos elmozdulás az eddig vonakodó berlini kormány részéről. Az európai diplomaták most inkább azért aggódnak, hogy Magyarország és esetleg Szlovákia megvétózna egy ilyen döntést.
Úgyhogy kiszivárgott egy olyan terv is, amely alapján az oroszok pénzét nem EU-s eljárásban cserélnék ki kötvényekre, hanem az úgynevezett „elszántak koalíciója” venne benne részt, vagyis csak azok az országok, amelyek a Trump-kormány új külpolitikája nyomán elkötelezték magukat Ukrajna fokozott támogatása mellett. Ebben a legtöbb EU-tagállam mellett részt vehetne Nagy-Britannia és Norvégia is. A nehézség viszont az, hogy egy ilyen kormányközi akció körülményesebb, és az érintett országok parlamentjeinek jóváhagyására is szükség lehet, ami lassítja és bizonytalanabbá teszi az egészet.
Mindenesete a koppenhágai találkozón a pénzügyminiszterek arra jutottak, hogy EU-s szinten a javaslat napirenden maradhat, és a következő brüsszeli találkozójukon tovább tárgyalnak róla, illetve a G7 csoport nem EU-tag kormányait és az IMF-et is bevonják az egyeztetésbe. A Bizottság szeretné, ha az év végéig akár Magyarországgal, akár nélküle, de a politikai döntés legalább megszületne a pénz sorsáról.
Szankcióhoz már Orbán is kell
Ebben az eljárásban jól látszik, hogy az EU kész kikerülni Magyarországot, ahogy ezt már néhány alkalommal eddig is tette, amikor Ukrajnával kapcsolatos döntést kellett hozni. Van olyan helyzet viszont, amikor Magyarország megkerülhetetlen. Ilyen az Oroszország elleni szankciók félévenkénti meghosszabbítása, illetve az újabb szankciók kivetése. A magyar kormány már többször fenyegette meg a többi tagállamot azzal, hogy megvétózza a következő szankciós csomagot, bár végül eddig mindig megszavazta azokat. Igaz, előfordult, hogy módosításokat ért el. Volt, hogy leszedett embereket a szankciós listáról, például Kirill moszkvai pátriárkát. Ennél jóval komolyabb ügy volt, amikor Szlovákia, Bulgária, Ausztria és Csehország óvatos támogatásával elérte, hogy az olajszankció ne vonatkozzon a vezetéken szállított árura, csak a tengerire (kivéve a burgaszi kikötőt).
Az Európai Bizottság a napokban mutatta be a tagállamok diplomatáinak a 19. szankciós csomagot. Brüsszeli információink szerint a magyar nagykövet elsőre nem volt elutasító: azt mondta, hogy alaposan átnézi a kormánya abból a szempontból, hogy a magyar energiaimportot károsan érintheti-e.
Ezzel azt is sugallta, hogy ahol Magyarország közvetlenül nem érintett, ott nem kíván ellenállni.
Ez elmozdulás a korábbi magyar állásponthoz képest, amely arról szólt, hogy semmilyen gázipari szankciót sem enged át a magyar kormány. Ezt a tabut már tavaly elengedte Budapest, amikor elfogadta, hogy orosz LNG-t európai terminálokból nem lehet harmadik országnak tovább adni. Cserébe a magyar kormány elfogadtatta, hogy a paksi atomerőmű bővítését semmilyen szankció sem akadályozhatja. Ennek ellenére a beruházás leállítására éppen nemrégiben kapott eszközt a kezébe az Európai Bizottság. Igaz, nem szankciós vonalon. Erről itt írtunk a múlt héten.
Pénzt a magyar szavazatért? Nem feltétlenül
A Financial Times pénteken arról írt, hogy az Európai Bizottság 550 millió eurót (215 milliárd forintot) odaadna Magyarországnak a jogállamisági problémák miatt befagyasztott támogatásokból, ha a magyar kormány megszavazza az új szankciós csomagot.
Információink szerint ez az alku nem biztos, hogy létezik. A történet lényege, hogy a kormányok a hétéves EU-s költségvetési ciklus félidejében, azaz éppen idén, megtehetik, hogy a kohéziós támogatások nyolc százalékát átmozgatják az operatív programok között a még meg nem pályáztatott keretből. A magyar kormány a lehetséges maximum átmozgatását kérte májusban, és persze kifejezetten a befagyasztott programokból irányítana át pénzt a nem befagyasztottak felé. (Itt a feljogosító feltételek nem teljesítéséért befagyasztott pénzek mozgathatók, a feltételességi mechanizmus miatt elvont pénzek nem. Összesen 2,65 milliárd euró van zárolva a feljogosító feltételek nem teljesítése miatt, nagyságrendileg ennek a 8 százaléka a Financial Times cikkében említett 215, valójában csak 212 millió euró .) Már a nyár elején azt hallottuk bizottsági tisztviselőkről, hogy aligha lesz jogi akadálya a pénz átmozgatásának. „Ha a magyar kormány ilyen kreatív lenne a jogállamisági ügyek megoldásában is, már rég egy csomó pénzt kiszabadíthatott volna” – fogalmazott egyikük, arra utalva, hogy a tárgyalások a nagy pénzek ügyében teljesen befagytak 2024 eleje óta.
Vagyis ez a pénzt alkudozástól függetlenül lehívhatónak gondolták bizottsági forrásaink már akkor, amikor a 19. szankciós csomagról még szó sem volt.
Hogy a pénz átirányításának bürokratikus engedélyezése és a legújabb szankciók tárgyalása egybeesik, az inkább kommunikációs szempontból használható a politikai vitákban: a magyar kormánnyal szembeni keményebb fellépést óhajtók a Bizottság puhaságát emelhetik ki; míg a magyar kormány azt mutathatja, hogy Orbán félelmetes alkudozó, aki képes kizsarolni magának a befagyasztott pénzeket. Hasonlót láthattunk 2023 decemberében is, amikor a Bizottság 10 milliárd euró befagyasztott támogatást olvasztott ki Magyarország részére, éppen egy ukrajnai támogatást érintő fontos vita idején, ahol Orbán vétóval fenyegetett. Csakhogy a pénzt a Bizottság a magyar parlament által megszavazott, EU-s előírásoknak megfelelő igazságügyi reformok elfogadásáért adta – amelyek megszavazását Budapesten az eredeti menetrendhez képest jó fél évvel elhalasztották, és így az éppen egybeesett időben a nagy brüsszeli alkudozással, azt a képzetet keltve a világban, hogy Orbán kialkudta a kérdéses 10 milliárdot. Erről itt írtunk részletesen.
A cseppfolyósított orosz gázt nem védi már az Orbán-kormány
A magyar kormánynak vannak követelései most, az új szankciók esetén is, de ezeket már a csomag összeállításakor figyelembe vették. Az MVM gáz- és a Mol olajvásárlásait annak ellenére sem érinti a 19. csomag, hogy az európai országok többsége és az USA kormánya is azt akarták, hogy az orosz energiahordozók importját teljesen tiltsák be.
Ezt azonban a szlovák és a magyar kormány nem engedi, így a mostani csomagból az olajimport teljes tiltása kimaradt, és gázból is csak az LNG formában (cseppfolyósra hűtött állapotban hajón szállított gáz) érkező vásárlásokat tiltanák. Orosz LNG-t elsősorban francia, belga és spanyol, illetve kisebb részt olasz, portugál és holland terminálok fogadnak, 2024-ben valamivel több mint 30 milliárd köbmétert összesen (ez bő három évnyi teljes magyarországi fogyasztásnak felel meg). A mostani javaslat szerint 2027 első napjától tiltanák meg az orosz LNG európai vásárlását. Mivel Magyarország és Szlovákia vezetéken érkező gázt vesz az oroszoktól, a tiltás nem érintené a két ország beszállítását.
Közben napirenden van egy EU-s határozat, ami 2028-tól a vezetékes gáz beszerzését is megtiltaná, de az nem szankció, hanem kereskedelmi korlátozás lenne, mert azt nem lehet megvétózni, ott elég a tagállamok minősített többségének egyetértése. (Erről pedig itt írtunk korábban.) A többség ehhez meglenne már most is, de a többi tagállam egyelőre nem kockáztatja, hogy Budapest és Pozsony más szavazásoknál, például a szankciós csomag esetében bosszúból vétózzon.
Ha van alkudozás az EU-s intézmények és a magyar kormány között, akkor az itt érhető tetten, nem a kohéziós pénzeknél.
Persze ezzel az alkuval több tagállam is nagyon elégedetlen. Úgy hallottuk, hogy az új szankciós csomag vitájában Belgium, Hollandia, a balti államok és Svédország is azt javasolták, hogy a Barátság olajvezetékre is vonatkozzon szankció. Jórészt erről a vezetékről látja el a Mol a százhalombattai és a pozsonyi finomítóit, más európai cég már nem vásárol orosz nyersolajat. Vagyis a Barátság megszankciózása elsősorban magyar üzleti érdeket sértene már csak.
Illetve több ország azt javasolta brüsszeli információink szerint, hogy ha a vezetékes gáz és olaj kimaradna a szankciós csomagból, akkor helyette súlyos büntetővámot vessenek ki az orosz energiahordozókra. Ennek az értelme megint az lenne, hogy ki lehetne kerülni a magyar és a szlovák vétót, mert a vámok elfogadásához megintcsak elég lenne a minősített többség. Ezzel a megoldással éltek a tagállamok az orosz műtrágya megvámolása esetében idén tavasszal.
Van tehát ötlet és szándék a magyar és szlovák ellenállás kikerülésére, de egyelőre a szankciók vétózásának fenyegetésével az Orbán- és Fico-kormány tartja magát. Hogy erre meddig lesz képes, arról megoszlanak a vélemények. Brüsszelben sok európai diplomata nagyon örült, hogy Chris Wright amerikai energetikai miniszter két hete Brüsszelben a magyar és a szlovák kormányt is felszólította, hogy mondjanak le az orosz energia vásárlásáról, és azt remélik, hogy Trump majd nyomást gyakorol közép-európai barátaira. Másrészről viszont az amerikaiakat az orosz LNG kitiltása – ami viszont bekerült a 19. csomagba – sokkal jobban érdekli, mint a globális szempontból aprócska magyar és szlovák üzletek. LNG-t ugyanis amerikai cégek is tudnak szállítani a nyugat-európai kikötőkbe, míg az egyáltalán nem evidens, hogy a tengerpart nélküli kis országokba hogyan tudnák eladni a portékájukat.
Csak a Litasco svájci ágát ne bántsák!
Úgy hallottuk, hogy a magyar nagykövet a Litasco nevű orosz érdekeltségű, a Lukoilhoz köthető olajkereskedő szankcionálása ellen is felszólalt Brüsszelben, mert ez a cég a Mol egyik partnere. De aztán a vita közben kiderült, hogy a szankciós listára javasolt cég a dubai bejegyzésű Litasco DMMC, amely tengeri ügyletekben jár el, és a magyarokkal üzletelő svájci bejegyzésű Litasco SA nem kerülne szankció alá.
A magyar kormány ellenzi azt is, hogy az orosz állampolgárok ne kaphassanak turistavízumot az EU-ba. Ahogy azt a cseh javaslatot is ellenzi Budapest, hogy az orosz diplomatákat korlátozzák a szabad mozgásukban a schengeni övezeten belül – ebben a magyarok mellett állnak a bolgárok és az olaszok is.
Orosz árut szállító újabb tankerhajók, cégek és személyek szankcionálása ellen viszont a magyar kormány nem emelt első körben kifogást, ahogy azon kínai, indiai és egyéb országok cégei mellett sem érvelt a vitában a magyar követ, amelyeket azért tennének fel feketelistára, mert közreműködnek a szankciók kijátszásában.
Az egyre erőteljesebb energetikai szankciók hatással vannak az orosz gazdaságra, és ez az irány legalább olyan fontos az európaiak többségének, mint Ukrajna közvetlen támogatása. Az orosz állam gázból és olajból származó bevételei 19 százalékkal csökkentek 2025 első felében 2024 első félévéhez képest, és a most napirenden lévő szankciós csomag további pénzeket húzna ki a Kreml zsebéből. Az LNG-import betiltása, újabb 118 orosz olajban érdekelt tankerhajó kitiltása az európai kikötőkből (a számuk így már 560-ra nő összesen), vagy az olajársapka csökkentése a hordónkénti 60-ról 47,6 dollárra, mind tovább rontják majd az oroszok üzletét. Európa tehát ha lassan is, de halad az Oroszország meggyengítéséért vívott küzdelmében, és ettől egyelőre a magyar különvélemény sem tudja eltántorítani a tagállamok többségét.
Nyitóképünk mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
