Megcselekedték, amit megkövetelt Brüsszel – ez van a zsarolós emberkedés mögött
Úgy tudjuk, az Európai Bizottság órákon belül bejelenti, hogy a jogállamisági problémák miatt befagyasztott támogatások jelentős részét megnyitják Magyarország számára. Ezzel mintegy 10 milliárd euró válik hozzáférhetővé a következő években. A magyar kormány mindent megtett azért, hogy úgy nézzen ki, a pénzt kizsarolta magának, és nem úgy szerezte meg, hogy végrehajtotta a brüsszeli előírásokat. Pedig utóbbi sokkal közelebb áll a valósághoz.
Hónapok óta azzal van tele a világsajtó, hogy Orbán Viktor zsarolja az EU-s intézményeket, hogy lehívhassa a jogállamisági problémák miatt befagyasztott pénzek jelentős részét – az elvben hozzáférhető keret harmadáról, 30-ból 10 milliárd euróról van szó. Csakhogy ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy nem az Ukrajnát vagy az EU költségvetési felülvizsgálatát fenyegető zsarolás nyomán válik hozzáférhetővé ez a sok pénz, hanem azért, mert a magyar parlament és a kormány olyan törvényeket és határozatokat fogadott el, amelyeket elvártak tőlük az Európai Bizottságban. Hogy a brüsszeli igények teljes kielégítése időben egybeesik egy fontos, Ukrajna és az EU költségvetése szempontjából meghatározó döntéseket igénylő EU-s csúccsal, az nagyban segítette a magyar kormányt abban, hogy kiharcolt, és nem megszolgált eredményként lehet keretezni a bizottsági döntést a pénzek megnyitásáról. Érdemes azonban megnézni, mi is történt a valóságban.
A nagy zsarolós elmélet legfontosabb alapja Orbán Viktor két levele, amelyeket Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének írt. A magyar miniszterelnök november 16-án kelt első levele arról szól, hogy semmilyen döntést sem szabad hoznia a Tanácsnak Ukrajna és az orosz szankciók ügyében, amíg nem beszélik át, hogy az eddigi intézkedésekkel mire mentek; hogy van-e reális esélye annak, hogy Ukrajna megnyeri a háborút; hogy elhiszik-e az EU-s vezetők, hogy Amerika hosszú távon segíti az ukránokat. Nem arról szól a levél, hogy Ukrajna EU-s csatlakozása korai még, hanem arról, hogy sem katonai, sem pedig pénzügyi támogatást nem lenne szabad adni Ukrajnának addig, amíg ezeket a tagállamok át nem beszélik, és egy új stratégiát meg nem határoznak.
A levél utolsó bekezdéséből idézünk: „Az Európai Tanács nincs abban a helyzetben, hogy alapvető döntéseket hozzon a javaslatban szereplő biztonsági garanciákról vagy további pénzügyi támogatásról Ukrajna részére, illetve hogy kiálljon a szankciós politikája megerősítése mellett, vagy egyetértésre jusson a bővítési folyamatról, amíg nem jutunk egyetértésre az Ukrajnát érintő jövőbeli stratégiánkat illetően.” (A „javaslat” szó a decemberi csúcs napirendjére vonatkozik.) Ez a levél ugyan nem jelent meg nyilvánosan, de idézett belőle részleteket a Politico november 22-én, és eljutott a teljes szöveg hozzánk is.
Aztán december 4-én Orbán Viktor újabb levelet írt az elnöknek, amelyben kifejti: bár nagy a várakozás, hogy a Bizottság javaslata alapján a december 14-15-i csúcson döntenek majd Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről és az EU-s költségvetés kiegészítéséről, a magyar miniszterelnök jelzi, hogy egyik döntést sem tudja támogatni. Ennek a levélnek a teljes szövege nyilvános, a Politico teljes terjedelmében lehozta.
Mi az alapvető különbség a két levél között?
Az elsőben az Ukrajnának szánt EU-s pénzügyi támogatást és az oroszok elleni szankciókat is vétóval fenyegeti a magyar miniszterelnök, a másodikban viszont csak Ukrajna csatlakozási tárgyalásának megkezdését és a közös költségvetés kiegészítését ellenzi.
Az első fenyegetés alapjaiban érintené Ukrajna pozícióját: idén az EU havi 1,5 milliárd euróval támogatta Ukrajnát, a program jövőre lejár, és ha nem sikerül meghosszabbítani, akkor az ukrán állam képtelen lesz tovább működni. Az Oroszország elleni szankciós rezsim pedig szintén alapvető politikája az EU-nak, ezzel bünteti Moszkvát az agresszióért. Ezek olyan kulcskérdések, amelyekben erős konszenzus van a tagállamok között, és elengedésük világpolitikai jelentőségű kudarc lenne az EU számára.
A második levélben szereplő fenyegetések közül a csatlakozási tárgyalások ügye sokkal inkább szimbolikus kérdés. Pénz nélkül Ukrajna nagy bajba kerül, tárgyalások nélkül legfeljebb csalódott lehet, de a gyors EU-tagságot semmilyen tárgyalás sem tenné lehetővé. A jelenleg békében élő Szerbia például több mint tíz éve tárgyal, és még mindig elég távol van a csatlakozástól. Sőt az is kiderült: Ausztria és Szlovákia sem támogatja feltétlenül, hogy elinduljanak a csatlakozási tárgyalások, így erről valószínűleg Orbán ellenállásától függetlenül sem tudna a Tanács döntést hozni.
Az EU költségvetésének kiegészítése pedig fontos belső ügy ugyan, de mire a levél elment, már világossá vált, hogy sok másik tagállam sem támogatja a Bizottság javaslatát, többek között a legnagyobb befizető, Németország kormánya sem.
Így második körben Orbán már olyan vétókkal fenyegetett, amelyek egyébként is veszett ügynek látszottak. Olyan lett a helyzet, mintha Orbán azzal fenyegetne, hogy „senki sem fog vízibalettozni”, miközben azt mások se akarnak.
Van, aki akar, és ők hangosak is, és Orbán lett a leghangosabb ellenző, de ettől még a második levelében felvett pozíció közel sem olyan erős, mint az első. Nem politikai identitásában fenyegeti az EU-t, hanem olyan vitákban vesz fel határozott pozíciót, amelyekben egyébként is megosztottak a tagállamok.
Hogy teljesen világos legyen a magyar álláspont átalakulása: december 12-én Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója azt nyilatkozta a Bloombergnek: a magyar kormány azt nem ellenezné, hogy további egy évvel meghosszabbítsák az Ukrajna segítésére indított támogatási programot. Ez egyébként egybeesik több másik tagállam elképzelésével is.
Eredetileg a Bizottság össze akarta kötni az EU-s költségvetést az ukrán programmal, és utóbbit 2028-ig előre megszavaztatni a tagállamokkal, de már az október végi csúcson kiderült, hogy ebben nem lesz konszenzus, és azóta számos ország kormánya jelezte, hogy az ukrán csomagot válasszák le a költségvetésről, és rövidebb időre kötelezzék csak el magukat. A világsajtó Orbán Balázs nyilatkozatából a zsarolós szálat emelte ki, vagyis azt, hogy akkor tudná a magyar kormány támogatni az eredeti bizottsági javaslatot, ha minden befagyasztott pénzt megkapna a magyar kormány. Csakhogy ez egyik oldalról sem opció már. Az 50 milliárdos eredeti javaslatot más ország sem akarja, és technikailag sem tartanak ott az egyeztetések, hogy a teljes magyar befagyasztás feloldhatóvá váljon. A beszélgetésnek ez a része kommunikációs ködösítésnek tűnik, míg az igazán érdekes rész a magyar rugalmasságról szól, arról, hogy 2024-re vonatkozóan nem vétózza Budapest az ukrán támogatást.
Erről, az Orbán Balázs által említett megoldásról egyébként már november 15-én, tehát Orbán Viktor első levelének elküldése előtt egy nappal beszélt Bóka János, EU-s ügyekért felelős miniszter is, egy brüsszeli sajtótájékoztatón (kb. 6 perc 30 másodpercnél ebben a videóban).
Akkor így fogalmazott: „Úgy gondolom, hogy Ukrajna finanszírozása a 2024-es éves költségvetés keretében és a rugalmassági eszközök felhasználásával lehetséges”. Éppen azt mondta akkor Bóka, amit Orbán Balázs is a Bloombergnek kedden, csakhogy közben a fél világ elhitte, hogy ez egy olyan kompromisszum, amiért az EU-nak 10 milliárd euróval meg kellett vásárolnia a magyar kormány jóindulatát.
Orbán Viktor az utóbbi hetekben szinte naponta elmondta valahol, hogy az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését megakadályozza, és ezzel a keménykedéssel bekerült Európa összes nagy újságjába. És mindenütt hozzátették, hogy valószínűleg a jogállamisági problémák miatt befagyasztott pénzekért zsarol. Holott
alaposabban megnézve a levelezését Michellel, valójában már rég hátralépett: csatlakozási vétóról szóló levele visszalépés volt az előző leveléhez képest. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a két levél kiküldése között, november 27-én Michel Budapesten találkozott Orbánnal.
Még azt is sikerült elhitetni a világgal, hogy Orbánt azért hívta Párizsba Macron francia elnök, hogy kikönyörgje nála a vétó feloldását, de Orbán nem hagyta magát, a párizsi vacsorájuk után is tartotta magát ahhoz, hogy a csatlakozási tárgyalások ügyében nem enged. Valójában az csak feltételezés, hogy erről lett volna szó kettejük között. A tárgyalásuk után sajtótájékoztató nem volt, a magyar és a francia kormány közleményeiből pedig csak annyi derült ki, hogy EU-s kérdések is szóba jöttek.
Már október 6-án, A zsaroló Orbán legendája című cikkünkben rámutattunk, hogy a nagy magyar zsarolás az EU-pénzekért leginkább egy jól felépített médiakampány, ami leginkább a nyugati sajtó irányából szűrődik vissza Magyarországra. A hazai közönség ugyanennek a kampánynak egy másik szeletét kapta meg közvetlenül: a nemzeti konzultáció bizarr kérdéseit (ennek problémáit itt írtuk meg) és a „ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek” plakátokkal. Ezekkel mind ugyanazt sugallja a kormány: nem mi engedtünk, hanem rájuk kényszerítettük az akaratunkat.
Úgy táncoltak, ahogy Brüsszel fütyült
Holott mi történt valójában? Annyi, hogy az EU-s intézmények által befagyasztott mintegy 30 milliárd euróból nagyjából 10 milliárdot hozzáférhetővé tesz a Bizottság. Ennek az árát már januárban közölték a magyar kormánnyal, és a magyar kormány meg is fizette ezt. Lényegében úgy táncolt a magyar kormány és a parlament, ahogy Brüsszel fütyült.
A pénz hozzáférhetővé tételének az ára az úgynevezett igazságügyi reform volt. Az ehhez szükséges törvényeket már májusban megszavazta a magyar parlament, és amikor ősszel kiderült, hogy még így sem elégedett a Bizottság, akkor további lépéseket vállalt a magyar vezetés. December 7-én megjelent egy rendelet az igazságügyi minisztertől, december 12-én 18:40-kor pedig még egy törvényt is megszavaztak a fideszes képviselők, hogy a Bizottság utolsó aggályait is eloszlassák.
A magyar fél az utolsó lépésekkel megvárta a 14-én kezdődő EU-csúcs előtti utolsó előtti napot, hogy közvetlenül a csúcs előtti utolsó nap dönthessen a Bizottság a befagyasztott pénz egy részének feloldásáról, ezzel is azt a hangulatot keltve, hogy itt minden mindennel összefügg.
Plusz csavar, hogy Orbán a csatlakozási tárgyalás ügyében végül nem engedett, mintha semmit sem adna a pénzért cserébe – holott mint láttuk, ez volt a legkevésbé éles fenyegetése ebben az őszi nagy kommunikációs menetben.
Hogy az egész zsarolósdi mennyire csak kommunikációs blöff lehetett, arra utal Ujhelyi István független EP-képviselő október végi értesülése is: eszerint a magyar kormány minden Bizottság által kért részlet végrehajtását megígérte az igazságügyi reform esetében. Ezután a plakátokkal és a levelekkel a magyar kormány úgy tett, mintha nem együttműködne a Bizottsággal, hanem kifejezetten szembemenne vele. Ezzel a kommunikációval persze kockázatot is vállalt a magyar vezetés annyiban, hogy európai politikusok sora kelt ki élesen Orbán ukránellenessége miatt, és többek között Putyin trójai falovának vagy éppen Európa árulójának nevezték tekintélyes EP-képviselők ezekben a hetekben. De közben azt is elérte, hogy úgy teljesítette a brüsszeli elvárásokat, hogy ez a lehető legkevésbé látszódjék.
A Bizottság szerdára várható döntésével persze nem ér véget a magyar kormány és az EU-s intézmények vitája. A kedden elfogadott szuverenitásvédelmi törvény miatt például lehetnek még újabb eljárások, de azt most még nem volt módja a Bizottságnak vizsgálni, miközben az igazságügyi reform értékelése ügyében szorította a határidő. Ugyanígy nincs megoldása egyelőre a modellváltó egyetemek hallgatóit és oktatóit érintő EU-s szankciónak, ahogy a feltételességi mechanizmus által blokkolt operatív programok vagy éppen az RRF-keret útjában álló úgynevezett szupermérföldkövek esetében sem. Sok mindent kellene megoldani 2024-ben is.
Frissítés: Várakozásainknak megfelelően szerda délután a Bizotttság elfogadta a magyar igazságügyi reformot, és ezzel 10.2 milliárd eurónyi támogatást megnyitott a magyar kormány előtt.
Nyitókép: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök a Karmelita kolostor udvarán 2023. november 27-én (fotó: Európai Unió)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
