EU-tagságot akarnak a kárpátaljai magyarok – elnyomják őket Ukrajnában? – Válasz Online
 

EU-tagságot akarnak a kárpátaljai magyarok – elnyomják őket Ukrajnában?

Ablonczy Bálint
Ablonczy Bálint
| 2025.07.15. | Háttér

A tragikus körülmények között elhunyt S. József drámája ismét a kárpátaljai magyarság sorsára irányította a honi közvélemény figyelmét. A háború köde sok mindent eltakar, ezért a Válasz Online szétszálazza az ukrajnai helyzetet. Valóban létezik az állam részéről asszimilációs szándék, elfogadtak a kisebbségek számára hátrányos oktatási- és nyelvtörvényeket, ám azokat jelenleg nem alkalmazzák teljeskörűen. Az uniós csatlakozási tárgyalások nyomása miatt Kijev tárgyalna a kisebbségi ügyről, de a magyar kormány elzárkózik. Nagykép.

hirdetes

A huszadik században talán a legtöbb megpróbáltatáson keresztül ment Kárpát-medencei magyar kisebbség ismét tragikus történettel került a hírekbe. A kárpátaljai Beregdédán panziót működtető, magyar állampolgársággal is rendelkező S. Józsefről videók láttak napvilágot, amelyeken a láthatóan rossz fizikai állapotban lévő férfit a gyakorlótéren megalázzák. S. József nem sokkal később tisztázatlan körülmények között meghalt a beregszászi pszichiátriai kórházban. Magyarországon miniszterelnöki szinten indult kampány az ügyben, mondván, a férfit július elején agyonverték a hadkiegészítő parancsnokság emberei. Az ukrán hadsereg tagadja a vádakat, az orvosi zárójelentés szerint S. Józseffel tüdőembólia végzett.  

A számos tisztázatlan részlet és a politikai instrumentalizáció ellenére az ügy érthetően felkavarta a magyarországi közvéleményt. Valóban veszélyben van a magyar közösség? Erőszakos asszimiláció zajlik jelenleg Kárpátalján? Alkalmazzák a kisebbségi oktatást és nyelvhasználatot korlátozó törvényeket? A Válasz Online a fél- és dezinformációk dzsungelében vág most rendet.

Kezdjük a kályhától, a 2022-es orosz támadás előtti időszaktól. Fiala-Butora János kisebbségvédelemmel foglalkozó szlovákiai magyar jogász évek óta figyelemmel kíséri az ukrajnai nemzetiségekkel kapcsolatos jogalkotást, többször publikált is a témában nemzetközi szakfolyóiratokban. „Az ukrán oktatási rendszer már 2017 előtt sem felelt meg a nemzetközi kisebbségi jogi egyezményeknek, az abban az esztendőben elfogadott oktatási törvény, illetve annak nyelvhasználatra vonatkozó részei azonban tovább rontottak a helyzeten. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács már a 2017 előtti lépésekért is kritizálta Ukrajnát, s észrevételei nyomán részben módosították az oktatási-, illetve a kisebbségi nyelvhasználatot súlyosan korlátozó 2019-es államnyelvtörvényt. A gyakorlatban nem alkalmazzák teljeskörűen a két jogszabályt, de a kisebbségek általános helyzete továbbra is rossz, mert visszalépésekre már sor került. Világos szabályokra, garanciákra, és a kisebbségi nyelvhasználatot segítő megoldásokra van szükség. Ezek 2017 előtt sem voltak meg, de akkor helyi szinten könnyebb volt jobb megoldásokat találni, már amire lehetett, mint a mostani háborús helyzetben” – mondja a szakértő. A restriktív lépések elsősorban az oroszajkúakat célozták az 2014-ben indult kelet-ukrajnai háborút követő felfokozott hangulatban, de ettől még ezek hátrányosak voltak a többi kisebbség számára is.

Az ukrán állam arra hivatkozik: pusztán azt szeretné, hogy minél jobban tanuljanak meg polgárai ukránul, ami természetesen legitim célkitűzés.

Ugyanakkor számos nemzetközi tanulmány és példa mutatja, hogy az anyanyelvi oktatás szűkítése nem a megfelelő eszköz e cél eléréséhez.

Minden államnak be kellene látnia, hogy a területén élő, kisebbségi közösségekhez tartozó gyerekeket a többséghez tartozóktól eltérő módszerekkel kell tanítani. Ezzel szemben ma egy, az ukránnal a falusi környezetében alig találkozó hatéves magyar kisgyerek első osztályban ugyanazt tanulja, mint ukrán társai, miközben jó eséllyel alig ért valamit az állam nyelvéből. Bonyolítja a helyzetet, hogy a nyelvi tájkép Kárpátalján, különösen a nagyvárosokban, represszív törvények nélkül is alaposan megváltozott. Ennek oka a térség etnikai arányainak felborulása: pontos statisztika nincs, de a kárpátaljai városokba (a magyar szempontból már korábban is szórványnak számító Ungvárra, Munkácsra, illetve a háborúig magyar jellegét és többségét őrző Beregszászra) százezres nagyságrendben érkezhettek kelet-ukrajnai menekültek. Eközben az elvándorlással már amúgy is sújtott, nagyjából 130 ezres kárpátaljai magyarság egyharmada távozhatott. A frissen érkezettek egy része ráadásul nem is ukránul, hanem oroszul beszél, ellátásukra lakóparkok nőttek ki a földből, az iskolákban helyhiány van. E spontán népességcserének vannak szokatlan elemei is. Beregszászon például megjelentek és feltűnést keltettek a Herszonból menekült nigériai orvostanhallgatók és több kutyakozmetika is nyílt a tehetősebb kelet-ukrajnaiak kedvenceinek kényeztetésére.

Arra a kérdésünkre, hogy miként lehetne rávenni Kijevet az asszimiláció irányába mutató jogszabályok módosítására, Fiala-Butora János azt mondja: az ukrán kormány kénytelen hallgatni a nemzetközi szervezetekre és az Európai Unióra. Részsikereket itt sikerült elérni, amikor például az oktatási törvény módosításában különbséget tettek az EU hivatalos nyelvein oktató intézmények (az őslakosnak minősített krími tatárok kivételével praktikusan minden kisebbség, így a magyar, a lengyel, a bolgár, a román, a szlovák idetartozik) és a többiek (azaz az orosz nyelvűek) között. A szakértő szerint nem feltétlenül rossz irány a probléma nemzetköziesítése, amit a magyar kormány választott 2017 után. Így ugyanis kikerült a konfliktus a bilaterális kapcsolatokból és más államoknak is viszonyulniuk kell hozzá. Ugyanakkor, ha a nemzetközi partnerek azt gondolják, ez mondjuk a konfliktusban Oroszország támogatásának elfedését szolgáló ürügy, jóval nehezebb lesz támogatókat szerezni. Ráadásul az őshonos kisebbségek kérdése eleve megosztó kérdés, az EU-ban például Szlovákia, Spanyolország, a baltiak, Franciaország soha nem fog ebben támogatóan fellépni. Viszont

potenciális szövetségeseket elriaszthat az, ha ürügynek tűnik a kisebbségekkel kapcsolatos szerepvállalás.

Ebben a helyzetben kapóra jöhet egy EU-csatlakozási folyamat, mert ennek során lehet engedményekre kényszeríteni az uniós kisebbségi elvárásokat jelenleg nem teljesítő Ukrajnát – nem a tárgyalások előtt és nem is a tagság elnyerése után. Ami kevés engedményt tett mondjuk Szlovákia és Románia kisebbségi kérdésben, az mind az EU-csatlakozás előtt történt. Bukarest például amerikai és európai nyomásra döntött az ingatlanok és földek restitúciója mellett, amely számos magyar család és közösség kommunizmus idején elkobzott javait szolgáltatta vissza.

Fiala-Butora János hangsúlyozza: a tárgyalásnak mindig van értelme, ráadásul ez a kabinet különbözik az előző elnök, Petro Porosenko adminisztrációjától, amely kifejezetten nacionalista elveket képviselt. (A problémás törvényeket még Zelenszkij 2019-es megválasztása előtt, Porosenko idején fogadták el.) Persze az ukrán akadémiai világ egyes képviselői is írnak olyasmiket, hogy a kisebbségek anyanyelvi oktatása „sztálinista csökevény”, s az ott végző diákok soha nem tanulnak meg rendesen az állam nyelvén. „Erre mindig a saját példámat szoktam hozni: tanulmányaimat ugyanis magyarnyelvű alap- és középfokú oktatásban végeztem, mégis felsőfokon beszélek szlovákul” – teszi hozzá a nemzetközi jogász. A kijevi kormány mozgásterét azonban saját közvéleménye is szűkíti, ugyanis 2022 óta a kisebbségi ügy nemzetbiztonsági kérdés is. Irreális elvárni, hogy Ukrajna hamarosan svájci mintájú multikulturális paradicsom lesz. Ugyanakkor a szakértőnek meggyőződése, hogy a nemzetiségek asszimilációjára való törekvés végső soron az államnak magának is árt, mert feszültségeket kelt és töréseket hoz létre az orosz agressziótól szenvedő országban.

„Ha nem is tudjuk a helyzetet megváltoztatni, nagyon fontos, hogy ne beszéljünk félre ezzel kapcsolatban, mert így újabb károkat okozunk. Határon túli magyarként nagyon gyakori érzés, hogy a sérelmeinket, a minket ért hátrányokat letagadják, kisebbítik, és ez a meg nem értés sokszor rosszabb, mint az eredeti sérelem. Úgyhogy ha arra is jutnánk, hogy semmit se tehetünk az ukrajnai kisebbségi jogokért (ami szerintem nem igaz), akkor se mondjuk, hogy egyébként a helyzet nem is olyan rossz. De, elég tragikus, és nincs mit mentegetni rajta. Ezt kezelni kell tudni azzal együtt, ha valaki egyébként minden másban az ukrán álláspontot fogadja el és támogatja Ukrajna orosz agresszió elleni harcát” – foglalja össze álláspontját Fiala-Butora János.

A kisebbségi oktatási és nyelvi jogokkal kapcsolatos bizonytalanság, illetve az intézményrendszer felett lebegő Damoklész kardja alól az egyik menekülőútvonal a magyar nyelvű intézményrendszer „magánosítása”. A 2017-es törvény nyelvi rezsimjét kifejtő, középfokú oktatásról szóló 2020. évi jogszabály ugyanis kimondja, hogy az Európai Unió valamely hivatalos nyelvét beszélő kisebbségek általános és középiskoláiban az ötödik osztálytól kezdve egyre növekvő arányban tanulnak az állam nyelvén. Míg az ötödik osztályban ez az arány a tanórák 20, a kilencedikben 40, a felsőbb osztályokban pedig már 60 százalék – azaz még a magyar (román, lengyel, bolgár stb.) intézményekben is a tárgyak több mint felét az állam nyelvén kell oktatni. (Az oroszok számára ez az arány még magasabb, 80 százalék.) Az oktatást ukránosító szabályozás alól kivételt képeznek a magániskolák, illetve a jogi személyek (praktikusan az egyházak) által fenntartott intézmények, amelyek szabadon megválaszthatják a tanítás nyelvét. Ezért az elmúlt időszakban nőtt a magyar állam által támogatott, jogilag magánintézménynek számító beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szerepe, amely 2023-tól alternatív líceumi hálózat kiépítését kezdte el. Képzési helyeket hoztak létre Beregszászon, Nagydobronyban, Nagyszőlősön, Kisgejőcön, Tiszapéterfalván és Visken. Nő a Kárpátalján a szintén a magyar állam által támogatott egyházak oktatási tevékenységének jelentősége, hiszen nekik sem kell növelni az ukrán nyelvű tanórák számát. (A reformátusok négy, a katolikus és a görögkatolikus egyház egy-egy gimnáziumot tart fenn). A kényszerszülte modellnek az a kockázata, hogy a kárpátaljai magyar oktatást a magyar költségvetéstől teszi függővé, ami az állami büdzsé ramaty állapota miatt nem feltétlenül életbiztosítás. 

Így fest tehát a jogi és intézményi háttér, de vajon mi a helyzet terepen? A Válasz Online egy magyar többségű kárpátaljai kistérség alpolgármesteréhez fordul, aki korábbi pedagógusként jól ismeri az oktatási viszonyokat és naprakész információkkal szolgál. (A politikai helyzet kényessége miatt beszélgetőtársunk névtelenséget kér.)

„Az oktatási- és a nyelvtörvény gyakorlati hatásait jelenleg még nem érezzük.

Az állami fenntartású magyarnyelvű iskoláinkban a korábbiakhoz hasonlóan zajlik az oktatás, a szünetekben a gyerekek anyanyelvükön beszélgetnek. Ellenőrzést, büntetést még soha nem kaptunk emiatt” – mondja forrásunk.

A társadalmat a szabályozási kérdéseknél sokkal inkább foglalkoztatja a háború, az emberek belefáradtak az immár több mint három éve tartó harcba morálisan és fizikailag is, a bizonytalanságba, a veszteségekbe. Etnikai feszültségek viszont szerencsére nem súlyosbítják a helyzetet. „A háború kirobbanásakor olyan belső menekültáradat indult el Kárpátaljára Kelet-Ukrajnából, hogy még a kistelepülésekre is érkeztek. Eleinte az ideérkezők számára furcsa volt a falvak magyar világa, talán tartottak is tőlünk. Ám mivel mindenkinek igyekeztünk segíteni, ideiglenes szállást biztosítottunk számukra, napi étkezést és a mindennapi szükségleteikhez is hozzájárultunk, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk” – meséli emberünk. Hozzáteszi: a magyar falvakból a legtöbb kelet-ukrajnai belső menekült Nyugatra ment tovább, de voltak sokan olyan családok, akik visszatértek otthonaikba. Mármint akiknek volt hová. Akik itt maradtak, házat vettek, munkába álltak, beilleszkedtek. Inkább a nagyobb városokra jellemző, hogy sokan ottmaradtak a 2022-ben érkezőkből.

Az alpolgármester úgy érzi, a magyar és az ukrán kormány konfliktusa a mindennapokba kevéssé szivárog le, nem tapasztal a helyi magyaroknak címzett tömeges kritikákat a budapesti kormány irányvonala miatt. Mint mondja, S. József tragikus, nem minden elemében tisztázott történetéről ő is csak a sajtóból értesült. Az eset megrázta, bár környezetében nem tapasztalt eddig hasonló hatósági brutalitást.

Kis Sándor magyar származású ukrán haditengerész temetése az ungvári katonai temetőben 2022. március 22-én (fotó: MTI/Nemes János)

A kárpátaljai magyarság mostanában Magyarországon S. József halála mellett leginkább Ukrajna (optimális esetben is egy-másfél évtized múlva reális) uniós csatlakozása miatt téma. A kormányzat mereven elzárkózik keleti szomszédunk jelenleg mégoly elméleti EU-tagságának a lehetőségétől. Pedig ezzel a kárpátaljai magyarságot kizárja abból, hogy Magyarországgal egy szövetségi rendszerben éljen. Alpolgármester forrásunk szerint a helyi magyarok Ukrajnát az EU-ban szeretnék látni. „Azt tapasztalom, hogy a kárpátaljai magyarság nagy többsége támogatja az európai uniós tagságot, remélve a háború mihamarabbi végét. Senki nem szereti a hosszú és sok esetben megalázó határátlépési procedúrát, illetve a kaotikus gazdaságnak is jót tenne a fejlődés. Azt azonban nem értem, hogy az európai parlamenti képviselők mennyire gondolják komolyan szándékukat, hogy Ukrajnát gyorsított eljárással felveszik az Európai Unióba, amikor az ország háborúban áll, a gazdaság válságban és komoly demográfiai krízist él meg az ország. Attól tartok, komoly csalódás lesz Ukrajna népe számára, ha nem lesz olyan gyorsan EU-tag az ország…” – magyarázza kárpátaljai forrásunk.

A kárpátaljai magyarság Ukrajna uniós csatlakozását támogató álláspontját nem pusztán egyéni benyomások támasztják alá.

Az ungvári egyetem nemrég kifejezetten a kárpátaljai magyarok körében készült felmérése szerint a megkérdezettek 83 százaléka támogatta az ország csatlakozását, s csak hat százaléka ellenezte azt (11 százalék pedig nem tudott dönteni.) E kutatás szerint nem okozna újabb exodust Ukrajna uniós csatlakozása, aki ugyanis el akart menni, már elment: a megkérdezett magyarok 81 százaléka maradna szülőföldjén, s csak öt százalék költözne Magyarországra, 12 százalék pedig más uniós államba telepedne át. A kutatás egyik készítője, Dmitro Afanaszjev, az Ungvári Nemzeti Egyetem Szociológiai Tanszékének vezetője szerint a kárpátaljai magyar közösség elsöprő EU-pártisága többek között azzal magyarázható, hogy az uniós tagsággal Ukrajnának vállalnia kell bizonyos kisebbségi normák betartását.

Merthogy, mint láttuk, ezektől Ukrajna jelenleg messze van. Az ukrán nemzetiesítő, asszimilációs politikának a legnagyobb lökést paradox módon az a Vlagyimir Putyin adta, aki a 2022-es teljeskörű invázió előtt megjelent cikkeiben még az ukrán nemzet létét is tagadta. Fedinec Csilla, a HUN-REN Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa frissen megjelent, Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek című könyvében idézte az ukrajnai társadalom megdöbbentően gyors átalakulásról tanúskodó számokat. 2017-ben még a válaszadók 74 százaléka érezte úgy, hogy csak egy nemzetiséghez tartozik, 12 százalék egyszerre két vagy több nemzetiséghez, míg hat százalék azt mondta, egyetlen nemzetiséghez sem tartozik. (Nyolc százalék pedig bizonytalan volt.) A 2024-ben megismételt felmérés szerint 84 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik csak egy nemzetiséghez tartozónak érzik magukat és hét százalékra csökkent a magukat egyszerre két vagy több nemzetiséghez tartozónak vallók aránya. Az ukrán nyelvet a válaszadók 78 százaléka mondta anyanyelvének 2024-ben; ez az szám 2017-ben még 68, 2015-ben 60, 2006-ban pedig mindössze 52 százalék volt. Az orosz nyelvet anyanyelvként megnevezők aránya 2024-ben már csak 6 százalékos – míg 2015-ben ez 15, 2006-ban pedig még 31 százalék volt.

„Ezen számok értékeléséhez azt is tudni kell, hogy Ukrajnában nem az anyanyelv határozza meg a nemzeti identitást, számos oroszul beszélő embernek ukrán identitása van. Csak egy példa: az ukrán nacionalista Azov dandárban is az orosz a lingua franca, ez az a nyelv, amit mindenki ért” – mondja Fedinec Csilla a Válasz Online-nak. Azonban már a 2014-es orosz támadással megemelkedett a nyelv presztízse, ebben a kontextusban kell értelmezni az oktatási kerettörvényt és az államnyelv-törvényt is, amelyek nem elindítottak, hanem felgyorsítani szándékoztak egy létező folyamatot. Fedinec Csilla szerint semmiképpen nem a helyzet feloldása felé mutat a Magyarországon kibontakozó durva állami ukránellenes kampány, amelynek keretében például S. József tragikus halálát is instrumentalizálják ellenőrizetlen információkkal, nem a helyzethez tartozó képekkel.

„A hadkiegészítésért felelős TCK-val kapcsolatban Ukrajnában nagy az ellenérzés, miközben a hadseregnek továbbra is magas a presztízse” – mondja Fedinec Csilla.

Szerinte, ha a magyar állam valóban segíteni szeretett volna, akkor például támogatást ajánlhatott volna a kárpátaljai mozgósítottak egészségügyi ellenőrzésének folyamatában.

A Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű 2019. június 21-én (fotó: MTI/Nemes János)

Ehelyett jött a kommunikációs offenzíva, ami tovább mérgesíti a két állam közötti viszonyt, s a kisebbségi ügyet mintegy zárójelbe teszi. Igaz, a tárgyalások már amúgyis megfeneklettek: Budapest korábban 11 pontos listát nyújtott át Kijevnek a kisebbségek jogaival kapcsolatban. Ezen az oktatási kérdések mellett a nyelvhasználati témák is szerepelnek, például annak kérése, hogy töröljék el az államnyelvtörvény megsértése miatt elvben kiróható büntetéseket (ha például egy moziplakáton nem szerepel ukránul is a film címe a magyar mellett.) Noha a tizenegy pont elvben a jogok helyreállításáról szól, szerepel benne a magyar parlamenti képviselet biztosítása is, amely alanyi jogon korábban soha nem létezett. A nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos elvárások részei lettek az EU és Ukrajna közötti tárgyalási keretprogramnak tavaly júniusban. „Erre válaszként 2025 februárjában az ukrán kormány a magyar kormánynak, majd a többi uniós partnernek egy »akciótervnek« nevezett dokumentumot adott át, amely az ukrajnai nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelméről, s többek között a tárgyalási keretprogramra, a tizenegy pontra, az Európa Tanács szakértőivel folytatott tárgyalásokra hivatkozott. A budapesti válasz azonban ezúttal is elutasító volt” – mondja Fedinec Csilla. 

Így tehát belátható ideig, a jövő tavaszi választásokig marad a belpolitikai indíttatású ukránozás és Ukrajna hosszútávú uniós csatlakozásának teljes elutasítása – függetlenül attól, hogy a kárpátaljai magyarság érdekét ez a politika biztosan nem szolgálja.


Nyitókép: elsőéves hallgatók fogadalomtétele a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitóján a beregszászi református templomban 2023. szeptember 23-án (fotó: MTI/Nemes János)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#Európai Unió#Kárpátalja#Magyarország#Orbán Viktor#ukrajnai háború