Lenne egy jó érve a kormánynak az orosz gáz védelmére, de azt nem mondhatja el
Magyarország és Szlovákia addig vétózná a legújabb orosz szankciókat az EU-ban, amíg nem kap a két ország felmentést az orosz energia kitiltása alól. Elvben a saját ellátásukért aggódnak, igaz, alaptalanul. Az ukrán ellátásbiztonsággal viszont érvelhetnének Szijjártóék. Csakhogy az ellentmondana az itthoni, Putyin-párti kommunikációjuknak. Exkluzív háttér.
A múlt hét elején még nagyon optimistán nyilatkozott az ARD német tévé egyik műsorában Friedrich Merz német kancellár a legújabb, tizennyolcadikként számontartott szankciós csomag elfogadásáról. Mint mondta, ez lesz a legkeményebb szankció Oroszország ellen, amit az elmúlt években az EU bevezetett. Csakhogy pénteken a szlovák kormány másodszor is megvétózta a szankció kivetését, és a magyar kormány jelezte, hogy szintén nemmel szavazna, ha a szlovák álláspont nyomán nem halasztották volna el a döntést, immár második alkalommal is.
Magyarország és Szlovákia hivatalosan nem a szankció tartalma miatt áll ellen, hanem egy másik napirenden lévő EU-s tervezet elfogadását akarják megakadályozni, mégpedig az orosz gáz és olaj kitiltásáról szólót. Utóbbit, éppen a magyar és a szlovák vétó kikerülése érdekében, nem szankcióként nyújtotta be az Európai Bizottság, hanem kereskedelempolitikai intézkedésként, amihez elég a tagállamok minősített többségének támogatása is. (A részletekről itt írtunk részletesen.) Mivel az orosz olaj és gáz kitiltását a két ország nem tudná megakadályozni, ezért kerestek egy másik aktuális ügyet, ahol élhetnek a vétójogukkal.
Ukrajnának is okozhat gondot az orosz gáz kitiltása
A magyar kormány itthon azt állítja, hogy az orosz energia kitiltásával Brüsszel Zelenszkij tervét akarja megvalósítani, aminek nyomán több mint háromszorosára emelkedne a lakossági rezsi. (Hogy utóbbi miért nem igaz, s hogy még az sem biztos, hogy egyáltalán nőne, arról itt írtunk részletesen.)
Csakhogy használhatna a magyar kormány egy olyan érvet is, ami éppen az ukrán érdekek mentén szólna a döntés ellen. Ahogy egy nagy iparági cég vezetője lapunknak fogalmazott: „A Magyarországra bejövő orosz gáz egy részét mostanában a tőzsdén az ukránok veszik meg. Így nem kell az ukránoknak közvetlenül szerződniük az oroszokkal, ami ebben a háborús helyzetben lehetetlen volna, viszont mégis gázhoz juthatnak. Ha az EU-s terv megvalósul, akkor ennek a lehetőségnek vége lesz, és ez komoly problémát okozna Ukrajnának.”
Mint hamarosan bemutatjuk, az érvelésben van igazság, még akkor is, ha az ukrán kormány hivatalosan támogatja az orosz energia kitiltását az EU-ból. Ám ha hozzátesszük, hogy Ukrajna közvetítése nélkül orosz nyersolaj egyáltalán nem juthatna már be az EU-ba, de mégis érkezik, akkor kiderül, hogy a kijevi elvárás nem is feltétlenül olyan erős, mint ahogy messziről látszik. Ugyanis az utolsó lehetőség arra, hogy EU-s tagállamok orosz nyersolajat importáljanak, a Barátság vezeték déli ágán valósul meg, és ez a vezeték Ukrajnán keresztül látja el a Mol pozsonyi és százhalombattai finomítóit. Ha az ukránok ezt nem engednék, akkor az orosz olaj máris ki lenne tiltva az EU-ból, hiszen más úton legálisan az már nem juthat be.
Amikor 2022 nyarán a magyar kormány Brüsszelben elérte, hogy a Barátság vezetékre ne vonatkozzon az olajszankció, akkor az egyik itthon nem kommunikált érve az volt, hogy az orosz olajból finomított dízel egy részét a Mol éppen Ukrajnának adja el. (Erről itt írtunk korábban részletesen.) Nem tudjuk biztosan, hogy a mostani vitában elővette-e a magyar kormány azt az érvet, hogy az orosz gáz egy része is visszafordul Ukrajna felé.
Ugyan logikus lenne, csak éppen teljesen ellentmondana a hivatalos magyar kommunikációnak, ami ebben az ügyben Ukrajnát ellenségként, és nem segítendő partnerként azonosítja.
Jelenleg két módon érkezik orosz gáz az EU-ba: LNG formájában, amit az európai kereskedők belga, francia és spanyol kikötőkben vesznek meg, illetve ezen felül még egyetlen vezetéken keresztül, amely Törökország érintésével a Balkán felől lép be Magyarországra (ez a Török Áramlat nevű vezeték). A nyugatiak készek lennének fokozatosan lemondani az orosz LNG-ről (a teljes tiltás csak 2027 végén lépne hatályba), de Magyarország ragaszkodik a balkáni vezeték további működtetéséhez. Illetve most már Szlovákia is ezt képviseli, főleg amióta Magyarország felől egyre több gázt vásárol, ugyanerről a vezetékről (erről itt írtunk korábban részletesen.)
A balkáni vezetéken érkező gáz mennyisége tavaly majdnem kétszerese volt annak, mint amennyit az MVM és a Gazprom közt érvényes hosszútávú szerződés előír. A többlet egy része Ukrajna felé távozik az országból, csak közben átmegy közvetítőkön. Így Ukrajnának nem kell üzletelnie az oroszokkal, és az üzletben részt vevő (részint magyar érdekeltségű) kereskedők is leveszik a hasznukat.
Február óta különösen nagy a forgalom Ukrajna felé,
azóta a napi 8-10 millió köbmétert is eléri a Magyarország irányából Ukrajnába tartó gáz mennyisége. Ez éves szinten 3 milliárd köbméter is lenne, ami már a teljes magyarországi fogyasztás harmadának megfelelő mennyiség.
Ez miért lehetne fontos érv a mostani tárgyaláskor?
Az orosz energia kitiltásáról szóló EU-s terv megkülönbözteti a hosszú távú szerződéseket és a spot alapú, azaz alkalmi, jellemzően másnapra vonatkozó vásárlásokat. A magyar háztartások ellátását nagyjából lefedő, évi 4,5 milliárd köbméter vásárlását biztosító MVM–Gazprom-szerződést hosszú távra kötötték, azt tehát csak 2027 végével, praktikusan 2028 elejétől kellene felmondani. Azt nem tudja megetetni a magyar kormány a többi tagállammal, hogy ezt a mennyiséget lehetetlen volna két és fél év alatt máshonnan pótolni, mert ez konkrétan nem igaz (lásd ezt a cikkünket).
A spot üzletek betiltása azonban már idén év végétől érvényes lenne a mostani EU-s terv szerint, vagyis már januártól véget vetne annak a lehetőségnek, hogy az orosz gázt tovább lehessen adni Ukrajna felé. Az export alapja ugyanis nem a hosszú távú szerződésben garantált mennyiség, hanem a fölötte érkező, alkalmi szerződésekkel biztosított gáz, amelynek nagy része Szlovákia illetve Ukrajna felé megy ki az országból.
A tiltásnak eleve ez a része fájna inkább a magyarországi kereskedőknek, és pont itt lehetne erősebb alkupozíciót felvenni, ha képes lenne a magyar kormány Ukrajna érdekére is hivatkozni.
Egyébként a háttértárgyalások pont ebbe az irányba mennek. Az Európai Bizottság delegációja a múlt héten tárgyalt Pozsonyban, ahol szó volt róla, hogy a spot típusú szerződések kivezetésének határidejét ebben a régióban meghosszabbítanák, illetve felmerült az is, hogy a tengerpart nélküli országok az energiaárak drámai emelkedése esetén ideiglenes felmentést kaphatnának az orosz olaj és gáz behozatalának teljes tilalma alól. Csakhogy ez az ajánlat értesüléseink szerint kevés volt a szlovákoknak, akik a háttérben a magyarokkal közös pozíciót vettek fel. Ebben az ügyben a Fico-kormány viszi a főszerepet a Bizottsággal szemben, pont fordítva, mint ahogy ez az olajszankció esetében 2022 nyarán történt. Akkor ugyanis az Orbán-kormány vitte végig a mentesség kiharcolását, mert az akkor még ukrán- és EU-barát szlovák kormány ezt kommunikációs szinten nem vállalhatta. (Fico 2023 óta kormányoz újra, radikálisan átfordítva a pozsonyi kormány pozícióját a háború ügyében.)
Hogy ez jó üzlet, annak két erős jele is van
Bár évtizedekig Ukrajna felől érkezett elsősorban gáz Magyarországra, jól mutatja a geopolitikai helyzet változását, hogy 2021 októbere óta már csak kifelé megy gáz ezen a határon. Mégpedig egyre több gáz megy ki. Erre utal, hogy éppen idén kapott engedélyt a nemzetközi vezetékeket működtető FGSZ (a Mol leánya) a határkapacitás bővítésére, vagyis azzal számolnak, hogy a mostaninál is nagyobb forgalomra lesz igény, megéri költeni rá.
Egy másik jele a nagy érdeklődésnek az üzlet iránt, hogy gyanús ügyletekig ment a vetélkedés a közelmúltban. Mint minden országhatáron átmenő gázvezeték esetében, az EU-s előírások szerint itt is aukciót kell kiírni különböző időtávokra, hogy a legtöbbet ígérő kereskedők használhassák szállításra a vezetéket. Májusban azonban botrányba fulladt a június hónapi szállításokra kiírt aukció, mert akkora túljelentkezés volt, hogy a licit 48. körében, amikor a határkeresztező kapacitás ára már 560 százaléka volt a kiinduló tarifának, még mindig túljegyzés volt, azaz több ajánlat érkezett a kereskedőktől, mint amennyi kapacitást az FGSZ júniusra meghirdetett. Ekkor leállították az aukciót, és júniusra végül csak napi aukciók voltak.
A júniusi tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy valaki manipulálni akarhatta a piacot, mert a napi aukciókra már nem volt túljelentkezés. Iparági forrásaink szerint az egyik kereskedő a havi aukció árát azért verte fel, hogy eltántorítson másokat a magyar-ukrán kiszállítástól. A napi aukción megszerzett szállítási jog eleve drágább és nehézkesebb, illetve a júniusi havi aukció kudarca is elkedvetleníthetett másokat az üzlettől. Hasonló történt 2022-ben az osztrák–magyar határkapacitásra kiírt aukció esetében, aminek nyomán a magyar energiahivatal félmilliárd forintra bírságolt meg egy horvát céget a piac manipulálásáért. (Arról az esetről itt írtunk részletesen.)
Az ilyen gyanús esetek arra utalnak, hogy egyes szereplők rendkívüli lehetőséget látnak az adott határon történő kereskedelemben, ami mutatja az Ukrajna felé menő gázexport jelentőségét.
Az ukránok készülnek más forrásokkal is
Az ukrán kormány július 1-jén bejelentette, hogy az idén még legalább 4,6 milliárd köbméter gázt kell vásárolniuk ahhoz, hogy a fűtési szezon rendben elkezdődhessen. Eredetileg nem így tervezték, mert jelentős hazai kitermeléssel számoltak, de az orosz bombázások erősen megrongálták az infrastruktúrát, így a vártnál komolyabb importra szorulnak.
Az Európai Bizottság szervezésében megindult a tervezés, hogy Görögország felől, Bulgária, Románia és Moldova érintésével LNG-t lehessen bevinni Ukrajnába a görög kikötőkből, de ez inkább csak jövőre jelenthet segítséget, ha addig egyáltalán elkészülnek az érintett vezeték bővítési munkálatai, illetve az érintett országok engednek a tranzitdíjból. Lengyelország felől is növelni készül az importját Ukrajna, részben ott is bővítik a határkapacitást. Illetve az ukránok lengyelországi LNG-terminálok gázára, illetve a norvég–lengyel vezetéken érkező gázra is érdeklődnek. Elvben tehát lenne megoldás akkor is, ha nem tudnának orosz gázt venni Magyarországról, de ezek egyelőre drágábbnak tűnnek, illetve további beruházásokat igényelnek.
Nem fekete-fehér tehát a helyzet ebben a vitában sem, mint ahogy általában nem az a nemzetközi energiakereskedelem kérdéseiben. Lehet találni olyan érveket az orosz import fenntartására, amelyek nem az orosz háborús célok mentén fogalmazódnak meg. Ám a magyar kormányzat olyan sarokba szorította magát a hazai kampányaival, ahonnan már csak Putyin-barát szólamokkal képes operálni, illetve a legtöbb EU-s tagállam belső ellenségként tekint rá, akinek a problémái nem méltányolhatók.
Nyitókép: a Magyar Földgáztároló Zrt. hajdúszoboszlói telephelye 2020. január 8-án (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
