Nem lesz itthon olcsó benzin – a horvátok és az ukránok együtt emelik az árát
A Barátság vezetéket óvja ugyan a hazánkból Ukrajnába visszapumpált dízel (a kormányzati szólamok ellenére most is folyik a nálunk finomított üzemanyag szállítása), a horvát kapzsiságnak viszont semmi sem vet gátat. A magyar kormány éppen egy éve állította be óriási győzelemként, hogy sikerült kihúznia magát a Moszkvára kivetett EU-s olajembargó alól, csakhogy az orosz olaj Kárpát-medencébe pumpálása kockázatos: egyre kevesebbet szabad használni belőle, az egyetlen lehetséges alternatívája pedig brutálisan megdrágult. Így foszlik szerte az illúzió, hogy a szankciók megkerülésével majd olcsón lehet tankolni itthon.
„A MOL-nak nem volt más választása, mint a megállapodás aláírása (…) A MOL úgy véli, hogy a jelenlegi megállapodás nem teremt tartós és versenyképes helyzetet (…)” – ezek a mondatrészek a Mol május közepi közleményében szerepelnek, amelyben beszámoltak arról, hogy a cég egy év alkudozás után szerződést kötött a horvátokkal az Adria olajvezeték további használatáról. A közleményből kiolvasható panasz arról szól, hogy a vezeték díja nagyon magas lett. Ugyanazon a héten az ukrán olajvezetékes cég jelezte, hogy júniusban, majd augusztusban is tovább emeli a Mol által fizetendő tranzitdíjat, miután januárban is felemelték már. Kényelmetlen mostanában olajat hozni a Kárpát-medencébe, pedig pont egy éve még úgy tűnt, hogy itt lehet a legolcsóbb a benzin egész Európában.
Az orosz–ukrán háború árnyékában kibontakozó európai energiagondok közül a földgázhiányról esett a legtöbb szó eddig, mert azt volt a legnehezebb megoldani. Még úgy is igaz volt ez európai szinten, hogy olajból is rengeteg orosz eredetűt égetett a kontinens a háború előtt: az EU-ban elhasznált nyersolaj 30, míg a dízel 40 százaléka érkezett Oroszországból, és ez a mennyiség megközelítette az orosz gáz arányát. Csakhogy az olajat könnyebb szállítani, mint a gázt, és emiatt kiváltani is könnyebb. Kivéve, ha egy országnak nincs tengeri kikötője, és ugyanúgy csővezetékből veszi az olajat, mint a gázt. Magyarországnak nincs tengerpartja, viszont van két vezetéke. Most éppen mindkettő körül sok a bizonytalanság.
Orosz szempontból az olaj a földgáznál érzékenyebb kérdés, mert az ország bevételeinek sokkal nagyobb részét adta, mint a gáz, és az olajuk felét 2022-ig az EU-nak adták el. Ezzel legalább kétszer annyit kerestek, mint az Európába eladott gázzal.
Nem véletlen, hogy az EU az orosz földgázra sosem vetett ki szankciót: annak pótlása drága és nehézkes, viszont az oroszok kára nem lett volna drámai. Az orosz olajra kivetett szankciókról viszont már tavaly júniusban döntöttek, és azóta két részletben be is vezették ezeket: tavaly decemberben és idén februárban.
Kivételezettek vagyunk
Az európai állam- és kormányfők nehezen döntöttek tavaly nyár elején az olajszankció bevezetéséről, mert Orbán Viktor hallani sem akart róluk. Ursula von der Leyen bizottsági elnök ezért váratlanul Budapestre repült, hogy a Karmelitában győzködje a magyar miniszterelnököt, Charles Michel tanácsi elnök pedig telefonon próbálkozott nála. Hiába. Ahogy a magyar diplomaták emlékeznek: a háttérben a szlovákok, csehek és bolgárok dörzsölték a tenyerüket, mert Orbán elvitte a balhét, és a végén nekik is jutott a szankciót elkerülő orosz olajból. Ami nemcsak azért volt érdekes számukra, mert otthon sok orosz olajat használtak, hanem azért is, mert a háború kitörése után az orosz olaj csak kétharmadába került a nyugat-európainak. (A háborúig az oroszok által exportra küldött keverék, az Urals és a Nyugat-Európában irányadó Brent típusú olaj ára között alig volt különbség, 2022 márciusa óta viszont az Urals csak 65-70 százaléka a Brentnek.) Ez vonzóvá tette az orosz olajat, így ráadásul nem kellett új beszerzési forrásokat találni, valamint a finomítókat átállítani (ennek jelentőségéről még lesz szó).
A tavaly júniusban megszületett EU-s alku végül így nézett ki:
- 2022. december 5-től senki sem vásárolhat tengeren szállított orosz nyersolajat, kivéve Bulgáriát, amely két év haladékot kapott, amíg Görögországgal egy olajvezetékkel összeköti magát.
- 2023. február 5-től senki sem vásárolhat orosz nyersolajból finomított olajterméket. Ez elsősorban a dízelimportot érintette. Egyetlen feldolgozott termék alól Horvátország kapott ideiglenes kivételt, a rijekai finomító sajátosságaira tekintettel.
- Ideiglenesen, de meg nem határozott határidőig vezetéken továbbra is lehet vásárolni orosz nyersolajat, és az ebből készített dízelt az érintett országok a saját piacaikon továbbra is forgalmazhatják. Sőt, 2024 végéig Szlovákiából az orosz olajból finomított dízelt el lehet adni Csehországba (máshova nem).
Vezetékes orosz olajat öt EU-s ország vásárolt az alku megkötésekor: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Németország és Szlovákia. Közülük a németek és a lengyelek jelezték, hogy 2023 első felében lemondanak kivételezett helyzetükről. Ez meg is történt azóta. Németország ugyan kísérletezik azzal, hogy kazah olajat vegyen az Oroszországból érkező vezetéken, de orosz olajat nem vásárol. A lengyel szállítást végül az oroszok mondták fel idén február végén, megtorlásul azért, mert a varsói kormány úgy döntött, hogy Leopard tankokat ad az ukrán hadseregnek. Ezzel a Barátság vezeték északi ágán (orosz–belarusz–lengyel–német nyomvonalon) az orosz vezetékes olaj EU-ba pumpálása teljesen leállt.
A Barátság déli ága viszont a mai napig működik. Ez orosz–belarusz–ukrán nyomvonalon halad, majd Kárpátalján kettéválik, és megy szlovák–cseh illetve magyar útvonalon tovább. Csehországban két finomító van, amelyből az egyik (Litvínov) orosz olaj feldolgozására van beállítva, a másik viszont (Kralupy) azeri–kazah–afrikai keverékkel működik. Utóbbit egy Triesztből induló vezeték látja el. Mindkét cseh finomító a lengyel PKN Orlen tulajdonában van, amelyik otthon már nem foglalkozik orosz olajjal.
Szlovákiában és Magyarországon egy-egy finomító működik, Pozsonyban illetve Százhalombattán. Mindkettő a Mol tulajdona és mindkettő kapacitása nagyobb, mint a szintén orosz olajra kapcsolt cseh litvínovi finomítóé. A pozsonyi létesítmény a szankciós rendelet elfogadásakor 95, a százhalombattai pedig 65 százalékban orosz, a Barátságon át érkező nyersolajat használt. Így tehát a legtöbb orosz olajat a Mol-csoport vásárolja az EU-ban a szankciók hatályba lépése óta.
Ez óriási üzlet lehetne a Molnak, hiszen mindenkinél olcsóbban vásárolhat olajat, míg másoknak a szankció sokba kerülhet. Az egyetlen finnországi finomító például 84 százalékban orosz tengeri olajat használt tavalyig, azóta viszont Norvégiából és Nagy-Britanniából kényszerül pótolni ezt a mennyiséget, ami egyik napról a másikra 40 százalékkal emelte a beszerzési árat.
Más kérdés, hogy amit Magyarországon a Mol megkeres az árkülönbözettel, azt a magyar kormány rögtön el is veszi tőle, a kifejezetten innen származó bevételre kivetett extraadó formájában. Így
a Magyarországnak járó, szankciót kikerülő olcsó olajon végső soron a magyar költségvetés keres, amit visszaforgatnak a rezsicsökkentés finanszírozására.
Ilyen értelemben járul csak hozzá a speciális orosz–magyar viszony a magyarországi rezsiárak féken tartásához. Az ugyanis nem igaz, hogy az oroszok olcsóbban adnák a földgázt a magyar vevőknek, mint bárki másnak az EU-ban – Vlagyimir Putyin orosz elnök erről szóló 2022-es bejelentése egyszerűen hazugság volt. (A Gazprom a holland gáztőzsdén jegyzett aktuális árat kéri az MVM-től, éppen úgy, mint a legtöbb kereskedő, aki az EU-ban gázt értékesít.)
Át kell állítani az orosz olajra szoktatott finomítókat
A finomítók hatékonysága attól függ, hogy milyen kémiai tulajdonságokkal rendelkező nyersolajra állították be őket, és ehhez képest milyen olajat kell feldolgozniuk. Az orosz exportra szánt Urals nevű keverék kéntartalma például magasabb, mint a közel-keleti olajé, és így inkább alkalmas dízel előállítására.
Amikor a magyar kormány tavaly júniusban az olajszankció alóli kivételért küzdött Brüsszelben, akkor többek között azzal érvelt, hogy a Mol két finomítóját átállítani nem orosz olaj feldolgozására 500-700 millió dollárba és több évnyi munkába kerülne. A Mol már csak azért is ódzkodott sokáig ettől a beruházástól, mert úgy számoltak, hogyha a háború véget érne, akkor megint a Barátságon lenne logikus orosz olajat venni, és ebben az esetben feleslegesen állítják át a finomítóikat. Főleg úgy, hogy a magyar kincstárnak kell befizetniük azt az extraprofitot, amit az orosz olajon kerestek.
Ezek az átállítások elég bonyolult műveletek: egyrészt kísérletezni kell a rendelkezésre álló olajkeverékekkel, nincs előre megírt recept, hogy milyen eljárások az optimálisak. Másrészt komoly felszerelést kell venni és beszerelni egy ilyen átálláshoz. A magyar kormány erre a célra pedig nem kapott EU-s támogatást. Brüsszeli forrásaink szerint kaphatott volna, ha Budapest nem ragaszkodik a határidő nélküli mentességhez a szankció alól, de a magyar álláspont annyira merev volt, hogy pénzügyi segítséget már nem akartak adni a vezetékes olaj nyitott végű felhasználása mellé.
Az átállítás kényszere egyébként nem azt jelenti, hogy egy orosz olajra beállított finomító ne tudna megküzdeni mondjuk kuvaiti olajjal, hanem azt, hogy romlana a hatásfoka, vagyis kevesebb feldolgozott termék készülne ugyanannyi olajból. A Barátság-vezetéken érkező olaj minősége közel állandó, a tengeri beszállítással érkezőké viszont elég változatos.
Mégis át kell állni
A Mol mindenesetre mostanra nekikezdett a munkának, fokozatosan állítja át a két finomítót. Ennek egyik oka, hogy a háború vége egyáltalán nem látszik, és ha nincs is még határidő, hogy meddig vehet orosz olajat, előbb-utóbb elfogyhat az EU-s intézmények türelme. A jelenlegi szabály szerint „amint csak lehetséges”, be kell zárni a vezetékes olajra érvényes szankciós kiskaput, és néhány tagállam már el is kezdett ötletelni, ezt hogyan lehetne kikényszeríteni. Egy Brüsszelben hónapok óta köröző javaslat szerint az EU büntetővámot vethetne ki az orosz vezetékes olajra, hogy ne érje meg vásárolni belőle. Egy ilyen döntéshez a tagállamok többségének támogatása is elegendő volna. Ez azért érdekes, mert a szankciós szabályok módosításához (így például a kivételek eltörléséhez) teljes konszenzus, azaz a magyar kormány szavazata is kellene.
Ennél is jobban sürgeti a Molt, hogy a pozsonyi finomítóban előállított üzemanyagnak csak a harmada megy a szlovák belföldi piacra. A maradék felét Csehországba exportálják, de oda csak 2023 december 5-ig lehet orosz olajból feldolgozott terméket eladni. A többit pedig más közép-európai piacokon értékesítik, ahová már most sem lehet orosz olajból feldolgozott árut küldeni. Úgyhogy a tavaly még 95 százalékban orosz olajra optimalizált finomító egyharmad részben már most sem orosz olajat használ, és jövőre ezt az arányt kétharmadra kell növelni, a cseh exportra vonatkozó kivétel lejárása miatt.
Politikai sürgetést is érzékelhet a Mol. Magyarországon ugyan nem szembesül olyan médiakampányokkal, amilyennel például a Shellnek kellett, amikor tavaly civil szervezetek és publicisták támadták meg, hogy „véres olajon nyerészkedik” – a társaság ezek hatására még bőven a szankciók kivetése előtt le is állt az orosz importtal. Ám nagyhatalmi nyomás ettől még van:
május 23-án például a budapesti amerikai nagykövet, David Pressman azzal látogatta meg Hernádi Zsolt Mol-elnököt, hogy elmondja neki: le kellene válni az orosz energiáról.
A beszélgetésen mindkét fél ismertette az álláspontját, így a “két cső jobb mint az egy” érv is elhangzott magyar részről, szó volt a technikai kihívásokról is, és az Adria vezetékkel kapcsolatos kereskedelmi akadályokról is. Ugyanazon a héten jelentette be a cseh kormány, hogy döntöttek a trieszti olajvezeték bővítéséről, és ezzel 2025-től a maguk részéről lemondanak a Barátságon át érkező orosz olajról. Ha a csehek terve sikerül, akkor jövőre már csak a Mol vásárol majd vezetékes orosz olajat az egész EU-ban.
További nyomást jelent a Molra, hogy a Barátság mégiscsak háborúban lévő ország felől érkezik, ráadásul az egyik szembenálló fél olaját szállítják rajta a másik fél területén. Nem életbiztosítás. Tavaly november közepén le is állt a vezeték, amikor az oroszok kilőtték az egyik szivattyúját árammal ellátó transzformátort. Akkor az ukránok hamar megszerelték a rendszert, de semmi sem garantálja, hogy nagyobb kár nem érheti.
Nem úgy tűnik, hogy az ukránok fel akarnák robbantani
Aggasztóan hangozhat az is, hogy a Discord nevű platformon kiszivárogtatott amerikai titkosszolgálati iratok egyike szerint Zelenszkij ukrán elnök idén februárban felvetette, hogy fel kéne robbantani a Barátságot – mégpedig azért, hogy az oroszbarát magyar miniszterelnök iparát tönkretegyék. (Az amerikai hírszerzők saját feljegyzésükben ezt egyébként „túlzó, értelmetlen” fenyegetésként értékelték.)
A Válasz Online-nak nyilatkozó szakértők szerint ez a fenyegetés közvetlenül nem érzékelhető, és egyelőre semmi jele annak, hogy az ukránok tönkre akarnák tenni a Barátságot. Sőt, eddig ezzel ellentétes értelmű jeleket küldtek. Amikor például az ukrán és orosz bankok nem tudtak megállapodni a Barátság használatáért fizetendő díj technikai elszámolásakor, akkor az ukrán állam elfogadta, hogy a Mol utalja el a pénzt az oroszok helyett. Jelenleg pedig egy olyan szerződésmódosítás van napirenden, ami alapján már nem az oroszok fizetnék a bérleti díjat, hanem a Molnak lenne külön megállapodása az ukrán vezetékes céggel.
Az ukrán együttműködési készséget jelzi az is, hogy Fényeslitkénél a mai napig együtt ellenőrzik a szállításokat az ukránok, az oroszok és a magyarok. A transzferért felelős ukrán cég képviselője, és az olajat eladó orosz, illetve a vásárló Mol képviselői rendszeresen hármasban hitelesítik a leszállított mennyiségeket, és ebben az együttműködésben eddig sosem volt fennakadás.
Nagyon fontos további szempont, hogy a Mol egy másik vezetéken dízelt szállít Ukrajnába. Ráadásul olyan dízelt, aibe akár a Barátságon érkező orosz nyersolajból is keverhetnek Százhalombattán.
Akármilyen hihetetlenül hangzik is a magyar kormány „békepárti” szónoklatainak ismeretében, bizony tény: a százhalombattai dízel egy része Tiszaújvárosba megy, ahonnan egy kifejezetten dízel szállítására épített vezetéken át Ukrajnába pumpálják.
Ezt a vezetéket még a megszálló szovjet hadsereg építette, hogy a Magyarországon állomásoztatott tankjait közvetlenül is elláthassa üzemanyaggal. A vezetéket pedig nemrégiben tették alkalmassá keleti irányú szállításra.
Bár a magyar dízelszállítás az ukrán piacra nem jelent óriási tételt, beszéltünk olyan brüsszeli diplomatával, aki szerint az Ukrajnának eladott, orosz alapanyagból előállított magyar dízel hozzájárult ahhoz, hogy az EU-s tagállamok és az ukránok is elfogadják a Barátság működését a szankciók kivetése után is. Értesüléseink szerint jelenleg is megy ki dízel Magyarországról Ukrajnába.
A tranzitdíjat folyamatosan emelik
Az ukrán állami vezetékes vállalat jelezte, hogy idén kétszer is emel majd az eddigi díjon. Ebből nem lett igazán komoly politikai feszültség, pedig Budapest és Kijev kapcsolata egyébként elég viharos. A hangos vita elmaradása különösen annak fényében érdekes, hogy a magyar kormány blokkol egy 500 millió eurós fegyvervásárlási támogatást az EU-ban, mert az OTP rákerült egy ukrán szégyenlistára, amelyre az orosz agressziót támogató nemzetközi cégeket rakták. Lehet vitatni a listázást, viszont annak semmilyen jogi relevanciája nincs, inkább csak szimbolikus: rajta van például a Raiffeisen Bank is, mégsem vétózza az osztrák kormány az ukrán segélyt. A Barátság tranzitdíjának emelése viszont valós, annak konkrét pénzügyi hatása van, ezt mégsem hánytorgatja fel élesen a magyar diplomácia. Az ukránok inkább kötik össze más ügyekkel a tranzitdíjat: amikor május közepén értesítették a Molt áremelési terveikről, arra is hivatkoztak, hogy a magyar kormány csatlakozott az ukrán gabonát kitiltó EU-s államok szövetségéhez.
Az ukránok tehát júniustól tonnánként 17, augusztustól 21 euróra emelik az eddigi 13,6 eurós tranzitdíjat, ami a háború előtt még csak 9 euró volt. Ez kifejezetten magas árnak számít a Mol szerint, bár még mindig kevesebb, mint amit például a kazah állam kér az oroszoktól az Üzbegisztánba szállított olaj után (26 euró/tonna).
A tranzitdíj ukrajnai emelését ráadásul elhomályosítja, hogy az új ár még mindig csak töredéke annak, amit a horvát állami vezetékes vállalat követel a Moltól, a másik Magyarországra tartó, olaj szállítására alkalmas cső használatáért.
Van másik
A Mol pozsonyi és százhalombattai finomítója nincs kizárólag a Barátságra és annak orosz olajára utalva, mert 1980-ra megépült az összeköttetés Omišalj adriai kikötővel. A magyar hálózatot a ’70-es évek olajválsága nyomán kötötték össze a jugoszláv rendszerrel, miután a szovjetek devizában kezdték követelni a Magyarországra szállított olaj árát. Biztos ami biztos, építettek egy másik olajbeszállító útvonalat is. A szovjetek ezt azért engedték, mert arra számítottak, hogy a vezeték megfordításával kijuttathatják majd az olajukat az Adriára, ám ezzel a lehetőséggel végül sohasem éltek.
Az itthon Adriának nevezett, de Horvátországban az üzemeltető vállalat neve után Janafnak hívott vezetéket nagyon sokáig alig használták, de a 2014-ben kitört orosz–ukrán háború kezdete óta egyre nagyobb rajta a forgalom: Százhalombattán már évek óta harmadrészben nem orosz olajat használnak. Kibővítették a Százhalombattát Pozsonnyal összekötő vezetéket is, és ezzel lehetővé vált, hogy a Mol elvileg mind a két finomítót az Adriai-tenger felől is ellássa nyersolajjal. A vezeték kapacitása ugyanakkor csak nagyon szűkösen elegendő, hogy mindkét finomítót ellássa, a Barátság kiesésével egyik pillanatról a másikra nem tudná kielégítené a régió kőolajigényét. A Mol szerint Magyarország érdeke az lenne, ha mindkét vezeték működne, és az orosz függést nem váltaná fel a horvát függés.
A vezeték horvát szakaszának tranzitdíjáról szóló, 2019 óta érvényes szerződés 2022 utolsó napján járt le. A Mol már tavaly nyáron megpróbált újat kötni a horvátokkal, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a pozsonyi finomítóba muszáj lesz nem orosz olajat is vinni. Csakhogy a horvátok hónapokon át nem adtak árajánlatot, tudtuk meg egy tárgyalások részleteit ismerő szakembertől. Ősszel már havonta járt ki magyar delegáció Zágrábba. Mindhiába.
Az első konkrét árajánlat 2022. december 30-án érkezett meg a Molhoz – és elképesztően magas árat tartalmazott. Négy-ötszörösét annak, amit a Mol méltányosnak vélt. A társaság alapvetően úgy számolhat, hogy az általa tizedrészben tulajdonolt azeri–grúz–török olajvezeték tranzitdíja a méltányos ár, ami ugyan nem nyilvános, de ehhez képest állapítja meg a szorzókat, amikor a horvátok túlárazásáról beszél.
A Mol és a Janaf végül abban egyeztek meg, hogy 2023 első három hónapjában a horvátok által kért tranzitdíjjal számolnak, de ha sikerül hosszabb távra megegyezni, akkor azt az új árat tekintik visszamenőleg is érvényesnek.
Végül május közepén született csak megállapodás, amit csupán 2023 végéig sikerült megkötni, a Mol értékelése szerint továbbra is horror áron. A konkrét ár persze üzleti titok, de annyit azért lehet tudni, hogy nagyajából négyszöröse annak, amit a Mol méltányosnak tartana.
Nehéz tárgyalások jönnek még
Egyelőre nagyjából akkora mennyiségről állapodtak meg a felek, amennyi nem orosz olajra a pozsonyi finomítónak mindenképpen szüksége lesz az idén. Mivel jövőre ott kétszer annyi nem orosz olajat kell majd felhasználni, mint 2023-ban, a jövő évi tranzitdíjról szóló tárgyalások is keménynek ígérkeznek. Sőt: menet közben Százhalombattán is csökkentené a Mol az orosz olaj arányát, a fent ismertetett kockázatok miatt.
Szijjártó Péter külügyminiszter megfenyegette ugyan a horvátokat, hogy az Európai Bizottsághoz fordul, mert visszaélnek a monopóliumukkal és akadályozzák az orosz energiafüggés oldását, de a horvátok közben azt érzik, hogy a mostani politikai helyzetben a magyar kormány panaszai nem biztos, hogy nagy megértésre találnak Brüsszelben. Valóban furán hangzik, hogy éppen a magyarok kérnek európai segítséget, miközben egyébként a leghangosabb ellenzői az oroszok elleni szankcióknak, és a nukleáris energia esetében például hallani sem akarnak a leválásról. Tovább nehezíti a magyarok helyzetét, hogy – szemben a gázpiaccal – az olajkereskedelmet alig szabályozza az EU.
Az iparágban dolgozó szakemberek véleménye megoszlik arról, hogy a horvátok miért verik fel ennyire az árat. Van, aki szerint egyszerűen azért, mert megtehetik: tudják, hogy a Molnak nincs más választása, mint hogy fizet. Vasúton szállítani ennyi olajat még akkor sem lehet, ha a horvátok még durvábban áraznának. Egy másik, a zágrábi döntéshozókat jól ismerő szakember szerint a mostani árazásban benne van a horvát állam évek óta húzódó vitája Mollal. A horvát álláspont szerint a társaság kenőpénzért szerezte meg a horvát INA-ban lévő 49 százalékos tulajdonrésze mellé a társaság menedzsmentjogait is. Ezt a Mol határozottan visszautasítja, de ettől még a horvát politika bitorlóként tekint a magyar társaságra. E gondolatmenet szerint a horvátok az INA feletti ellenőrzést akarják végső soron megszerezni, és ezért szorongatják a tranzitdíjjal a Molt.
Az is látszik ugyanakkor, hogy a szerbektől is hasonló tranzitdíjat követelnek a horvátok az olajért. Szerbia kizárólag a horvát vezetékről tud olajhoz jutni (szükségleteiket főként Irakból importálják, Omisalj kikötőjén keresztül), így még Magyarországnál is kiszolgáltatottabbak. Úgyhogy ők is kifizetik, amit a horvátok kérnek tőlük. A magyar és a szerb kormány éppen ezért egy új olajvezeték építését tervezi most Újvidék és Algyő között, ám az egyelőre nem világos, hogy ki és honnan szerez majd bele olajat, és a megépítése 3-4 évig tartana, és a beruházás elsősorban a szerbek érdeke. Lenne olyan lehetőség, hogy az odesszai kikötőből a meglévő ukrán vezetékrendszeren keresztül lehetne olajat behozni Magyarországra (és esetleg tovább Szerbiába), de egyelőre a háború miatt ez lehetetlen. Odesszában csak a gabonát szállító kereskedelmi hajók tudnak most kikötni, minden más áru forgalmát veszélyeztetik az orosz hadihajók, úgyhogy nincs a világon hajózási társaság, amely tankereket küldene arrafelé.
A transzferdíj beépül az üzemanyag árába
A Mol egyre növekvő szállítási költségeit végső soron a benzinkutak közönsége fizeti meg. Egy iparági szakértő azt mondta lapunknak: tapasztalatai szerint a versenytársak is a magasabb árhoz zárkóznak fel ilyen esetben, azaz
a riválisok nem versenyeztetni fogják a külföldről behozott üzemanyagot, hanem ők is addig emelnek majd, mint a Mol.
Az olajiparban a legtöbben már Magyarországon is úgy vélik, hogy az orosz beszállítás ideje pár éven belül véget ér. Még ha tűzszünetet is kötnének Ukrajnában, az EU–orosz kereskedelmi kapcsolatok belátható időn belül nem állnak helyre. Egyrészt a politikai szembenállás miatt, másrészt azért is, mert a most kiépülő új infrastruktúráknak az árát be kell hozni. Az új vezetékekre, a finomítók átállítására költött milliárdok csak akkor térülnek meg, ha még jó sok évig ezeket használják.
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
