A nemzeti jelképek visszavétele – mit csinál Magyar Péter a pusztán?
Mit csinál Magyar Péter napok óta vidéken, miközben Budapesten óriási a turbulencia? – kérdezhették sokan az elmúlt napokban. Miért állítható, hogy a vidék a politikai hatalomért folytatott verseny kulcsa? Miért használ a Tisza Párt hangsúlyosan nemzeti-jobboldali szimbolikát, miközben az ugyanezeket a jelképeket felvonultató kormánypártot akarja legyőzni a választásokon? Adekvát válasz lehet-e a Harcosok Klubjára a Békések Ligája? A Válasz Online a társadalom értékválasztását kutató szociológusokkal keresi a válaszokat – miközben Magyar Péter Nagyvárad felé közeledik.
Magyar Péter a szélsőjobboldali, magyargyűlölő romániai elnökjelölt mellett kiálló tihanyi Orbán-beszéd hatására döntötte el, hogy meghirdeti az Egymillió lépés a békéért és a nemzeti összefogásért programját. Vagyis Nagyváradra gyalogol, hogy elvigye az összetartozás üzenetét a határon túli magyarságnak. „Ami ott elhangzott, az megalázta, szembeköpte nemcsak a partiumi és erdélyi honfitársainkat, hanem a teljes külhoni magyarságot is” – nyilatkozta indulása után. Ám azóta két fontos esemény is megkérdőjelezi a zarándoklat értelmét:
- George Simion súlyos vereséget szenvedett a román elnökválasztás második fordulójában, nem kis mértékben a magyar közösség példátlan összefogásának és kiállásának köszönhetően;
- Mire a menet szerda délelőtt útnak indult a fővárosi Szent István Bazilika elől, Halász János fideszes képviselő benyújtotta a parlamentnek A közélet átláthatóságáról szóló címet viselő – lapunkban önkénytörvénynek, másutt ellehetetlenítési vagy cenzúratörvénynek – nevezett indítványát, amellyel a hatalom példátlan támadást indított a független sajtó és a civilszervezetek ellen.
A kormánytöbbség alapvető szabadságjogokat készül korlátozni, s ez hatással lehet a 2026-os választásokra is.
A legerősebb ellenzéki erőt vezető Magyar Péter azonban nem mondta le a menetet, azóta is az Alföldön gyalogol. A fővárosi tömegtüntetések a Tisza Párt domináns részvétele nélkül zajlanak. A Válasz Online a Kovách Imre által szerkesztett Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás című kötet ötezer fős mintán végzett nagy kutatásának tanulságai alapján és a szerzők segítségével próbálja megválaszolni, vajon tévúton jár-e Magyar Péter, vagy nagyon is racionálisan cselekszik, amikor nem a centrumban, hanem a magyar vidéken menetel. Olvasóinknak hét szempontot kínálunk saját álláspontjuk kialakításához.
1. A politikai centrum a fővárosban van, de a meccset a vidéki győztes nyeri
A történések centruma csak látszólag van Budapesten, a kevéssé látványos, de fontos dolgok vidéken zajlanak. Kovách Imre szociológus lapunknak azt mondja, a választók több mint fele vidéki. Nyilván az, de a vidéki kifejezés a professzor szóhasználatában nem a fővároson kívülit jelenti, hanem a kisvárosit. A lakosság 54 százaléka ugyanis 25 ezer fősnél kisebb városokban él. Ez nem volt mindig így, az utóbbi 15 év terméke, hogy a magyar vidék jelentősen átalakult. Egy potenciális győztesnek nem kell feltétlenül a magyar tanyavilág vagy a falu összes szavazatát elnyerni.
A legfontosabb politikai történések a kisebb városokban zajlanak, melyek a magyar közélet lényeges helyszínévé váltak az utóbbi időszakban.
Emlékezetes, hogy a 2024-es önkormányzati választásokon a Fidesz kellemetlen vereséget szenvedett több hasonló méretű városban, ahol korábban nyerni tudott, így Mosonmagyaróváron, Keszthelyen, Pápán és Orosházán.
A kérdés, hogy ez azóta folytatódott-e, és az elégedetlenség lecsorgott-e a járásokba is. Ha Magyar Péter a falvakat járva ezt tudja erősíteni vagy gyorsítani, akkor racionálisan cselekszik. Az ellenzék ugyanis csak akkor nyerheti meg az egyéni körzeteket, ha a kisvárosok környékének egy része is melléáll. Ha nem, akkor az önkormányzati választások csak jelzésértékűek maradnak. A legtöbb kisváros közelében több ember él, mint magában a városban. Fontos tehát ennek a közegnek a megnyerése, és ez sokkal könnyebb vidékről, mint a fővárosból. (Főként azért, mert a Fidesz erőteljesen gerjeszti a főváros–vidék-ellentétet.)
2. A választási autokrácia helyett részvételi demokrácia ígérete
A politológusok az Orbán-rendszert választási autokráciaként írják le, vagyis olyan hibrid rezsimként, amelyben csak látszatkeltés céljából üzemelnek a demokratikus intézmények, azok valójában a tekintélyelvű kormányzati rendszert szolgálják. A választási autokráciában szabályos időközönként választásokat rendeznek, és a hatalmat ezek győztese gyakorolja. A szabályokat azonban úgy alakítják ki, hogy nehéz egy külső erőnek többséget szereznie. A választók számára általában öltönyös, fehér inges, nyakkendős emberek egy fővárosi pulpituson állva mondják meg, mi lesz velük. Négyévente pedig öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben (vagy anélkül) megjelennek közöttük, és elmondanak egy beszédet, vagy átvágnak egy nemzeti színű szalagot.
– Szkeptikus voltam, amikor Magyar Péter gyalogolni kezdett, hiszen a centrumban óriási a turbulencia, és ő kifelé mozog a térből. Ám ahogy a közvetítést nézem, azt látom, óriási sikere van – mondja Szabó Andrea szociológus. – A politika elidegenítette az embereket, és annak megélése, hogy egy politikus pontosan olyan, mint ők, beszélgetni lehet vele, kezet lehet fogni vele, sokak számára revelatív erejű.
A szociológus az élő közvetítést elemezve úgy látja,
Magyar Pétert mesebeli királyfiként fogadják, az útnak kialakult egyfajta koreográfiája,
a települések határában nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel, vagy pogácsával, pálinkával kínálják.
– Magyar Péter hívei ezt úgy élik meg, hogy a politika mi vagyunk – folytatja.
Noha Magyar korábbi médiaszereplései gyakran konfliktusosak voltak, például a Fidesz politikusai agresszívan támadták olyan hangon, amivel azt jelezték, hogy nem fogadják el versenytársnak, ezen az úton ennek eddig nem volt jele. A felvételeken hétköznapi emberek szeretet-megnyilvánulásainak sorozata látszik.
Mindezt a közvélemény a médiatérben észleli, ahol minden pillanatot több tucat „operatőr”, telefonos és kézikamera kísér, és a spontánnak tűnő pillanatokat a szereplők megosztják a közösségi oldalaikon. Így terjednek vírusként annak a nőnek a szavai, aki sírva kéri, hogy Magyar Péter hozza haza külföldről a lányát. Mindez azért talál el sokakat, mert a problématérképen az ellenzék és a Fidesz szavazótáborának közös pontja a képzett munkavállalók kivándorlása. Sok százezer magyar szülő és gyerek mindennapi valóságára mutat rá, olyan érzelmeken keresztül, amiket színpadon állva nem lehet kelteni. Ugyanezt Orbán is elérheti, de ő mostanában rendszeresen zárt körben, a saját híveinek ad elő.
Szabó Andrea szerint a menethez való hozzácsapódás sok résztvevő számára érzelmileg azért is olyan túlfűtött, mert Magyar Péter kísérői mindezt nemzetegyesülésként élik meg. Noha a megállapítás elsőre – és lehet, hogy másodikra is – meghökkentő, van szociológiai alapja. A sétáló tömegek és az őket fogadók a találkozást az elmúlt 15 év végzetes polarizációja miatt élhetik meg így.
3. Túlfeszített és gerjesztett társadalmi feszültségek
Logikusnak látszana, ha egy politikai erő minden egyes választót meg akarna nyerni magának, de ez egyáltalán nincs így. A kormánypárt másfél évtizede kettős stratégiát követ: nemcsak leképezi a társadalmi konfliktusokat, de maga is generálja azokat. A hiszterizált hangulattal pedig tömegeket tart távol a közélettől, de még a választásoktól is. Jobb egy nem szavazó, mint egy másra szavazó – ez a recept lényege. Az elmúlt napokban gerjesztett feszültségből idéznénk néhányat:
- Ukránellenes hangulat szítása, Magyar Péternek és környezetének kémgyanúval való bemaszatolása;
- a független sajtó és a civilek a magyarság ellenségeként való beállítása;
- a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak megbélyegzése sztálinistaként (miközben a szovjet diktátor 72 éve halott);
- a Harcosok Klubjának elindítása a „belső ellenség ellen”, hogy az ötvenes évek szóhasználatával éljünk.
Vagyis a kormánypárt újabb és újabb ellenségkonstrukciókkal áll elő, ezeket elegendő a magukat jobbra sorolók számára optimalizálni, majd mérni a sikerességüket. Kristóf Luca szociológus főként a Harcosok Klubja kezdeményezésében látja, hogy az a saját tábor fel- és összerázását szolgálja. A politológia nyelvén ezt a jelenséget polarizált politikai identifikációnak nevezik, ezt a használja a Fidesz a migráció és az ukrán háború kapcsán is.
A módszernek azonban van egy határa, egy ponton túl már több szavazót nem tudnak vele szerezni, illetve
a túlzottan erőszakos kommunikációval a fideszes tábor egyes tagjai sem tudnak már azonosulni, lelkesedni érte
– mondja a kutató.
Kovách Imre szerint a Fidesz 2010 óta rendkívül sikeres ezen a téren, emlékezhetünk azokra a kistelepülésen élő rettegőkre, akik soha addig, és azóta sem láttak egyetlen bevándorlót sem. (Vagy ha mégis, például egy holland, német nyugdíjast, vagy szír zöldségkereskedőt, nem azonosították veszélyforrásként.) Ő is úgy látja, hogy az ellenségkép a saját törzsszavazók megőrzését szolgálja, és a választási törvény esetleges átszabásával ez elég lehet egy következő győzelemhez.
A gyűlöletpolitikára különösen jól rezonál a kötetben normakövető dezintegráltként körbeírt, nagyjából a falusi kevéssé iskolázott idősekkel, főként nőkkel leírható kör. Szabó Andrea szerint bár őket az inflációs nyomás fokozottan éri, és az egészségügy állapota is sújtja, ez mégsem rendíti meg a pártszimpátiájukat, mert a korábban zömmel balra szavazó csoportot belenyugvó, „jólvanezígy”-mentalitás jellemzi, és nagyon ritkán váltanak pártot. Magyar Péter az ő vidékükön gyalogol, de ezt a réteget szinte lehetetlen megszólítani.
Sokkal inkább vevők lehetnek az üzenetére azok a szintén zömmel vidéki választók, akiknek a felfogásában a Fidesz=állam, és főként a polgármesterükön múlik, kire szavaznak. Ha a közösség vezetője úgy érzi, hogy nem fordul meg a politikai széljárás, akkor jelt fog adni arra, menjenek el a Fideszre szavazni. Ha megfordul, akkor mást üzen, ám ez csak a választások előtt dől majd el.
4. A Békések Ligája – spontán vagy stratégiai gondolat
A menet időközben elveszítette eredeti célját, már nem a román választásokról szól, ezért Magyar Péter meghirdette a Békések Ligáját, egyfajta válaszként a Harcosok Klubjára. De vajon felveheti-e a harcot a kormánypárt ellenségképző erejével, hiszen ez eddig senkinek sem sikerült? Kristóf Luca szerint Magyar Péter az első olyan ellenzéki politikus, aki pozitív identifikációt tudott adni a híveinek, azonosulnak vele, és ehhez „nagyon-nagyon kellett” a nemzeti zászlós szimbolika.
A Békések Ligája szerinte tudatos ellenpont, és azért tűnik ez a jobb eszköznek, mert a közvélemény-kutatások szerint jelenleg a Tisza Párt vezet a Fidesz előtt.
Kovách Imre is azt mondja, hogy a jelek szerint Magyar Péter tükörstratégiában gondolkodik, vagyis éppen az ellentétét mondja annak, amit Orbán Viktor. Mindenesetre a professzor számos példát említett, amikor ez a fajta megoldás sikerre vezetett: a magyar történelemből az 1949-es passzív ellenállást, vagy Mahatma Gandhi indiai sómenetét. (Mondjuk gyors hatást egyik sem váltott ki.) A szociológus szerint Magyar Péternél ez aligha lesz kizárólagos stratégia, mivel ő maga is harcra van berendezkedve, és pártja ismert arcai is a Fidesz-rezsim sértődöttjeiből állnak. Elemzéseik azonban azt mutatják, hogy a győzelemhez nem elegendő a Fidesz sértettjeit begyűjteni, mert 2015 és a covid-járvány között olyan jelentős gazdasági fejlődés történt, amelynek számos nyertese van. Ha Magyar Péter tudatosan választja ezt az irányt, akkor e mögött az állhat, hogy még
az Orbánnal elégedetlen tömegek körében is nagyon magas a stabilitás és a biztonság utáni vágy, az ingadózókat könnyebb a békeapostoli szereppel megnyerni.
Magyar Péter üzenete tehát azokhoz szól, akik szeretnének változásokat, de elvárják, hogy közben ne bomoljon fel a társadalom rendszere és ne nőjön a közéleti stressz.
Vagyis a békeszólam új elem, de valójában ez is a harc egyik eszköze. Persze a küzdelem nem valódi, hanem a kommunikációs térben folyik, ahol a felek próbálgatják az eszközöket, és a hatásosakat tartják meg, a kevéssé jókat elejtik. Ennek vagyunk most is tanúi.
5. Versengés a helyi véleményformálókért
A kutatók 2015 óta rengeteg szempont alapján három hullámban mindig ötezer embert kérdeznek meg az értékválasztásukról, ez alapján állítják, hogy az utóbbi években megjelent egy új társadalmi csoport, a vidék véleményformáló kulturális elitje. Vagyis egy olyan befolyásos, helyben rengeteg kapcsolattal rendelkező réteg, amely elsősorban kulturális téren aktív, a helyi hagyományőrzés és gasztrokultúra ápolója. Politikailag nincsenek jól bekötve, helyben viszont nagyon sok embert ismernek, akik adnak a szavukra, és komoly tekintélyük van.
Budapestről bagatellnek látszik, hogy a szociológusok ebbe a körbe sorolják a tanárok, az orvosok és a papok mellett a helyi termékek boltját szervező kereskedőt, az egyetlen virágboltost, a szolgáltatókat és a fodrászt. A lakosság mintegy öt százalékát kitevő csoport döntő hatással van a helyi közéletre, jó kapcsolatban áll a polgármesterrel, a város vezetőjét gyakran a tagjai jelölik. Ez a kör korábban hagyományosan a Fideszt támogatta, a 2022-es kétharmad jelentős részben nekik volt köszönhető, mert körükben 2015-ös 22 százalékról 44 százalékra nőtt a Fidesz népszerűsége. (A másik ilyen döntő kör a NER nyertesei, egyfajta felsőközép réteg, náluk 24 százalékról 56 százalékra nőtt a Fidesz-szavazók aránya, de ez a kör vélhetően nehezen fordul át a Tisza Párthoz, mert nekik van mit félteniük.)
A helyi kulturális elitnél más lehet a helyzet, mert Szabó Andrea szociológus szerint a kormány olyan erős hatalmi centralizációt épített ki, amely már ellentétes azzal az igényükkel, hogy a helyi vezetőknek a közösségeket kell szolgálniuk. A kutatók által lokálisan integráltnak nevezett kör, vagyis a helyi véleményvezérek több helyen
elfordultak a Fidesztől, mert a párt elvárása az a helyi vezetőik felé, hogy a pártfegyelemnek kell megfelelniük.
Vagyis ne a helyiek elvárásait közvetítsék felfelé, hanem az övéiket lefelé, és ezzel a Fideszben megsértették a helyi közösségek autonómiaigényét. Ugyanezt a kört azonosítottuk a kórházak bezárása, leépülése miatti kisvárosi ellenállásban, illetve egy a száj- és körömfájás-járvány miatt rendezett tüntetés mögött. Ám nem mindenhol figyelhető meg ez a jelenség, könnyen lehet, hogy kell hozzá egy olyan konfliktushelyzet, amely szembesíti a közösséget a korlátaival.
Nyilván ezt az érzést nem most ismerték meg, de korábban jött a pénz, épült, szépült a város, és elfogadták, hogy a Fidesz cserébe elvárásokat támaszt feléjük. Az uniós támogatások blokkolása miatt elzáródtak a pénzcsapok, a vidék Magyarországa 15 évnyi pénzeső után azzal az érzéssel ismerkedik, amivel a fővárosiak például a közoktatásban régóta együtt élnek: hogy nincs pénz semmire.
– Megállt a fejlődés, minden szürkül, a Kádár-rendszer végnapjai köszönnek vissza – érzékelteti Szabó Andrea a szökőkútépítés utáni korszak jellemzőit.
Új jelenség, hogy mióta az iparilag fejlettebb régiókban beazonosította a kormány a máshova szavazókat, most már nem is csak nem jön a pénz, de egyenesen megy. Jelentős összeget vonnak el az iparűzési adóból. Szabó Andrea ezzel magyarázza, hogy a Fidesz demoralizáló erejű vereségeket szenvedett több időközi önkormányzati képviselő választáson. Mosonmagyaróváron 79 százalékot kapott az ellenzéki polgármester által támogatott jelölt, Pápán 75 százalékot, Orosházán 71 százalékot.
Szó sincs azonban arról, hogy minden időközit az ellenzék nyerne, előfordulnak 90 százalékkal vagy 70 százalékkal újraválasztott kormánypárti jelöltek is, de főként a kisebb településeken. Mindenesetre
olyan közeg látszik megrendülni a Fidesz számára, ahol ez az új társadalmi csoportosulás erős pozíciókat szerzett.
Nem véletlen, hogy a kormány sorra tesz olyan gesztusokat, amelyekből kihagyja ezt a kört, és kimondottan a még jobban hozzákötődő falusi közösségeknek kedvez, ilyen például a 10 ezer lakosúnál kisebb települések köztisztviselőinek héten bejelentett dolgozónként 532 ezer forintos bérkeret-emelése.
Magyar Péter vidéki kampányútja – hiszen arról van szó – impulzusokkal szolgálhat ennek a saját kultúrájára, településére büszke csoportnak. Nem véletlen, hogy a politikus az elragadtatottság hangján beszél minden egyes vidéki településről, holott az útja nem az ország legfejlettebb régióin keresztül vezet, sőt.
6. A szabadságjogok témája inkább taszító a tömegek számára
A magyar társadalom jelentős része nem érdeklődik a közéleti kérdések iránt. A média tematizálásáért a két nagy erő között zajló verseny éppen azért folyik, hogy a Fidesz elérje: a fő sodorba olyan témák kerüljenek, amelyek kifejezetten taszítják a választásokat eldöntő, de a politika iránt a hétköznapokban nem érdeklődő tömegeket. Tölgyessy Péter beszélt arról a Partizánnak, hogy ezeket a rétegeket az infláció, a gazdaság és az egészségügy állapota érdekli elsősorban, míg a legkevéssé az olyan úri huncutságok, mint a polgári szabadságjogok.
Amikor a Fidesz a Pride megtartása vagy a sajtószabadság ellen intéz támadást, akkor az erre érzékeny értelmiségi tömegeknél azonnali ellenállást vált ki, ezzel megemeli a közéleti stressz szintjét, de a valódi célja, hogy ezzel távol tartsa a politikától – és a választásoktól is – a számára bizonytalan vagy kedvezőtlen döntéseket hozó választói rétegeket. A passzívakat sokkal inkább lehetne
az inflációval vagy az egészségügy riasztó állapotával mozgósítani, ráadásul ezek egyike sem kedvező pálya a Fidesz számára.
A kormány elleni jelenlegi elégedetlenség egyik fő forrása éppen ez, a dilemmáról mégis kevés szó esik. Kovách Imre emlékeztet rá, hogy 2015 és 2021 között a magyar lakosság fogyasztása jelentősen emelkedett, ez nagyon erős időszaka volt a Fidesznek, 2021 óta azonban az élelmiszerinfláció, a lakásárak megugrása és a gépkocsival kapcsolatos költségek emelkedése egyik okává vált a Fidesz elleni elégedetlenségnek.
Lehet abban tudatosság, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt nélkül zajlik a szabadságjogok korlátozása elleni tiltakozáshullám. Az ellenzéki politikus csak rövid szolidaritási üzeneteket küld arról, hogy győzelme esetén sóval hinti be a sajtó és a civilek elleni támadásra létrehozott „Szuverenitásvédelmi Hivatal” helyét. Ugyanakkor ki is gyalogol a számára kedvezőtlen tematikájú médiatérből, és rendszeresen ostorozza a független sajtót, amiért nem foglalkozik eleget az ő menetelésével.
7. Jobbratolódás, a nemzeti jelképek visszafoglalása
A Tisza Párt nem tud versenyezni a Fidesszel politikailag lojális civil szervezeteknek juttatott forrásokkal, klientalista hálózatokkal, legfeljebb felhívhatja a figyelmet a politikai kapitalistákra, akik szinte kizárólag az állam segítségével gazdagodtak meg. A Fidesznek azonban ezentúl is nagyon erős csoportképző ereje van, jórészt annak köszönhetően, hogy jobboldali-nemzeti jelképeket használó párt. Most viszont Magyar Péter menetelését figyelve azt látjuk, hogy a Fidesz legfőbb kihívója is ugyanolyan jelképeket használ. Elsőre ennek nincs semmi értelme.
Magyar Péter egy magyar zászlót a hátizsákjába tűzve indult el, amire út közben a települések és a Tisza szigetek felkötik a szalagjaikat. A zászlószalag több száz éve a nemzeti hagyomány része, már Mária Terézia idején is kötögettek hímzett pántlikákat a zászlóanyák főként katonai lobogókra. Ugyanezt a hagyományt őrzik a gimnáziumi zászlók, a falusi társadalmakban pedig a vőfélybotok, amelyekre lényegében a megbízást jelképező szalagok kerülnek. Magyar Péter vonulását nemzeti színű zászlók, horgolt (vagy vert) csipkéből készült szív, fáklyás menet,
a nemzeti romantika eszköz- és szimbólumrendszere kíséri. De nyerő stratégia lehet, ha két versengő párt ugyanazt a jelképrendszert használja?
Kovách Imre szerint az elmúlt időszakban nagyfokú jobbratolódás figyelhető meg a társadalomban. Részint annak köszönhető ez, hogy a magyar választó sok szempontból racionálisan gondolkodik. A Fidesszel elégedetlenek egy része is úgy értékelte: bár az óellenzék jobboldali miniszterelnök-jelöltet állított 2022-ben Márki-Zay Péter személyében, ám a baloldali pártok lényegében már a választások előtt kihátráltak mögüle.
A profeszor úgy látja, nemcsak a fővárosi értelmiség szavazott „orrát befogva”, mint azt sokan hangoztatták, hanem a vidékiek is, csak az egyik az óellenzékre, a másik meg a Fideszre. A kormánypárt szavazói közül nem biztos, hogy mindenki szimpatizált a miniszterelnökkel, de nála is kevésbé tartották elfogadhatónak az egymást is megtorpedózó ellenzéki pártokat. Nem szabad elfelejteni, hogy az Orbán-kabinet döntéseinek számosan érezhetik nyerteseinek magukat, ilyenek a családpolitikai intézkedések és az otthonteremtés révén a több gyermeket nevelők, a 13. havi nyugdíj miatt a nyugdíjasok, rezsicsökkentés miatt számos család, a munkahelyteremtés hatására a szegények széles tömegei és a kettős állampolgárság bevezetésével a határon túli magyarok. Egészen a 2022-ig jelentősen nőtt egyes rétegek életszínvonala, és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2024-re is 9 százalékos reálkereset-emelkedést mért.
A Fidesznek végig óriási előnyt jelentett, hogy az értelmiség és az ellenzék fokozatosan minden szimbólumot átengedett a kormánypártnak, ami a nemzethez kapcsolódik. Kovách Imre véleménye szerint a baloldali és liberális ideológia hívei történelmi mulasztást követtek el ezzel. A professzor hangsúlyozza, hogy
a nemzet pozitív integráló erő, főként egy ilyen 20. századi történelem után. A magyar népesség szemében a méréseik szerint olyan érték, amellyel szemben nagyon nehéz kampányolni.
Magyar Péter nemzeti jelképeket használ, amit annál is inkább megtehet, mert követőinek és a kormánytábornak az értékstruktúrája nem nagyon különbözik egymástól.
Így értünk el mostanra egy nagyon izgalmas időszakba. A Tisza Párt elérte, és meg is haladta a Fidesz támogatottságát. Eddig a pontig az Orbán-rendszerrel elégedetlenek, a mást akarók, vagyis lényegében az óellenzék követőit gyűjtötte maga köré. A további növekedéshez már az ellenfél táborára is hatni kell – mondja Kovách Imre.
Ám a kormánypártnak még mindig jelentős tartalékai vannak a már említett idős falusi rétegben, akik körében igen alacsony lehet az internetalapú hírfogyasztás, a televíziós csatornákon és a kormánylapokban pedig a Tisza Párt számára nincs köszönet. Illetve ott vannak még a NER nyertesei, nem pusztán a milliárdosai, hanem egy képzett, magas jövedelmű fiatalabb réteg, amelyben nagyon magas arányú a Fidesz támogatottsága. A kormánypárt ideges reakcióit vélhetően az okozza, azért korbácsolja fel a közéleti stresszt, mert a Tisza érzékeny ponthoz érkezett. Orbán harcosainak el kell terelniük a figyelmet arról, hogy a gazdasági mutatók nem kedvezőek. Taszítóvá kell tenniük a közéletet, nehogy a valós társadalmi problémák és az új politikai alternatíva megjelenésének hatására az egyébként politikailag passzívak is belépjenek a közéleti térbe.
Nyitókép: Magyar Péter az Alföldön (forrás: Facebook/Magyar Péter)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
