Ezer éve az első választott közösségünk, nem árulhatjuk el! – Bojár Gábor vitaindítója kormány és EU harcáról

·2022.02.17

Azzal, hogy az Európai Bíróság az Orbán-kormány kifogásait elutasítva szerdán zöld utat adott az unió jogállami mechanizmusának, az eddigieknél is aktuálisabb és fontosabb a kérdés: van-e helye Magyarországnak az EU-ban a jelenlegi kormánnyal? Bojár Gábor már hat éve megkongatta a vészharangot, de jóslata nem jött be: ma is tagok vagyunk. A Márki-Zay Péter tanácsadói köréhez tartozó vállalkozó szerint azonban még annál is rosszabb történt, mint amit előrevetített. Bojár tényekre alapozó véleménycikkét a Válasz Online vitaindítóként közli, egyúttal válaszfelkérést küldtünk Demkó Attilának, az MCC Geopolitikai Műhely vezetőjének.

2016-ban kongattam meg először a vészharangot Brexit után Huxit címmel arról, hogy a következő ciklusban, ha megválasztják, Orbán Viktor kilépteti Magyarországot az Európai Unióból.

Tavaly júniusban a Válasz Online podcastjában Stumpf András szembesített a ténnyel, hogy jóslatom nem vált be.

Igaza volt, nem ez történt. Hanem ennél sokkal rosszabb: belülről verjük szét az uniót, orosz és kínai érdekeket szolgáló trójai faló vagyunk. Vagy, hogy Orbán saját szavaival éljek (ezt az október 23-i békemeneten tartott beszédében mondta szó szerint): „Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt”.

És valóban: vétójogával élve a magyar kormány egyre sűrűbben akadályozza meg az Oroszországgal, Kínával és néhány más autokratikus vezetésű országgal szembeni egységes fellépést. Olykor a migráció vagy a „gender” témája mögé bújva, de sokszor ezektől teljesen függetlenül. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:

  • 2016: a magyar kormány megvétózott egy Kínát elítélő nyilatkozatot, amely a Dél-kínai-tengeren épülő katonai támaszpontok építését ítélte volna el.
  • 2018. május 2.: EU-Afrika rabati csúcstalálkozó, a magyar kormány megakadályozta a zárónyilatkozatot, mert abban nem ítélték el a migrációt.
  • 2019 február: a magyar kormány megvétózott egy Svájccal kötendő megállapodást, mert abban szerepelt volna a migrációs együttműködés.
  • 2019: a magyar kormány egy közös EU-állásfoglalást akadályozott meg, amely Izraelt ítélte volna el a ciszjordániai telepek építése miatt.
  • 2019: a magyar kormány megvétózott egy EU-s határozatot, amely Törökországot ítélte volna el a szíriai hadjárat miatt.
  • 2019 október: a magyar kormány megakadályozott egy határozatot, amely Erdoğan török elnököt ítélte volna el az emberi jogok megsértése miatt.
  • 2021 január: a magyar kormány megakadályozta az EU közös állásfoglalását az EBESZ-értekezleten, amely az orosz hatóságokat ítélte volna el az ellenzékkel szembeni durva fellépés miatt.
  • 2021 január: a magyar kormány az Alexej Navalnij orosz ellenzéki vezető letartóztatását elítélő közös EU-s állásfoglalást akadályozta meg.
  • 2021. április 18. és június 4. között a magyar kormány három alkalommal vétózta meg az EU állásfoglalását a hongkongi emberi jogi helyzettel és a kínai nemzetbiztonsági törvénnyel kapcsolatban.
  • 2021 májusában a portói EU Szociális Csúcstalálkozó zárónyilatkozatban szereplő gender kifejezés miatt emelt vétót a magyar kormány.
  • A Kínában élő ujgur kisebbség durva elnyomását elítélő határozati javaslat elfogadását is sokáig késleltettük, majd erősen felvizezve fogadtuk csak el.
  • Nemcsak Kínát és Oroszországot védjük sorozatos vétókkal, de szövetségeseiket is: Szijjártó Péter előre belengette a vétót, ha az EU szankcionálni akarná a Balkán törékeny békéjét nyíltan fenyegető, orosz támogatást élvező Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt.

A fentebb felsorolt vétók némelyike akár még indokolt lehetett, de egyetlen EU-s tagállam sem él ilyen gyakran a közös döntéshozatalt megakadályozó vétójoggal. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék arra is, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetőséget ad az úgynevezett „konstruktív tartózkodásra”. Ilyenkor valamely tagállam nem szavazza meg az adott javaslatot, ehelyett tartózkodik: nem megakadályozva a döntés elfogadását. Ezzel a lehetőséggel Magyarország még soha sem élt.

Külügyminiszterünk egyértelművé tette azt is, hogy minden konszenzust igénylő határozatot meg fogunk vétózni (azok tartalmától függetlenül), ha életbe léptetik a jogállamisági mechanizmust és pénzeket vonnak meg a magyar kormánytól.

Nemcsak közvetlenül az EU, de a nyugati szövetség katonai erejének, a NATO-nak az egységét is romboljuk, elsősorban a kontinensünk békéjét jelenleg legjobban fenyegető ukrajnai helyzet kapcsán.

A magyar kormány 2017 óta folyamatosan vétózza Ukrajna NATO-közeledését, hivatkozva az ukrán oktatási törvény 7. cikkelyére, amely az elemi iskola felső osztályaiban és a középiskolában kötelezővé teszi az ukránt mint tanítási nyelvet. A folyamatos vétóval azonban csak azt érte el a magyar kormány, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség nacionalista támadások kereszttüzébe került, helyzete tovább romlott.

NATO-körökben a legnagyobb felháborodást most éppen az váltotta ki, hogy a magyar kormány megvétózta Ukrajna csatlakozását a NATO tallinni székhelyű Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjához, miközben Ukrajna az év eleje óta folyamatos kibertámadások alatt áll. Több kormányzati portál, kórház és üzem számítógépes rendszere is összeomlott egy NotPetya nevű orosz vírus fertőzése következtében.

A NATO keretében az Egyesült Államok vállalta, hogy a kelet-közép-európai NATO-országok biztonsága melletti elkötelezettségének jelzésére kisebb amerikai kontingenseket küld ezekbe az országokba. A Magyarországnak felajánlott ezerötszáz fős csapatot Magyarország – egyedüliként az érintett országok közül – nem fogadja be. Ezen szimbolikus lépés okaként nehéz lenne az ukrán oktatási törvényre hivatkozni.

Brüsszelben dolgozó és az uniós vezetőkkel jó kapcsolatban levő barátaimtól hallom, hogy ha a vezetők egy szobában informális eszmecserébe merülnek érzékeny stratégiai kérdésekről, s Orbán Viktor véletlenül belép – mindenki elhallgat. Minket gyakorlatilag már nem tekintenek a nyugati szövetség teljes jogú tagjának.

Orbán Viktor távozási szándékának cáfolataként az unióból érkező hatalmas pénzeket szokták említeni, csak hát már ezek is egyre kevésbé jönnek. A minapi európai bírósági ítélet után az Európai Bizottságnak pedig joga, sőt kötelessége lesz a jogállamisági mechanizmus alkalmazása – amely állandósíthatja a magyar kormány működése miatti forrásmegvonást.

Egyébként nem az a fő baj, hogy nem jön a pénz, hanem az, hogy miért nem jön. Az EU ugyanis nemcsak gazdasági közösség, hanem elsősorban értékközösség. Kölcsönös előnyök alapján szabadkereskedelmi övezetet alkothatnak egyébként egymással értékközösséget nem vállaló országok is. Az EU azonban ennél sokkal több. Olyan közösségként alakult, amelynek tagjai hajlandók áldozatot hozni egymásért. Egyebek mellett anyagi áldozatot is. Ilyen mértékű szolidaritás pedig csak azonos értékeket valló nemzetek között maradhat fenn tartósan.

Ebben Orbán Viktor látványosan nem kíván részt venni. Ő nem a magyarok túlnyomó többsége által sokáig vágyott demokratikus Nyugat, hanem a despota Kelet értékeit vallja. Értékválasztásának jellemző példája, hogy a szinte kizárólag autokrata vezetésű országokból álló Türk Tanács tagja lett Magyarország – egyelőre csak megfigyelői státuszban. Rokonszenvünk felől nem hagyunk kétséget, hiszen az örmény társát álmában brutálisan kivégző baltás gyilkost is kiadtuk a türk Azerbajdzsánnak – ahol őt nemzeti hősként ünnepelték hazakerülése pillanatában, az előzetes (és már akkor is átlátszó) ígéretek ellenére.

Orbán unióval való szembenállása nem újkeletű. Még 1998-2002-es kormányzása idején, a belépési tárgyalások közepette hangzott el híres mondata: „az Unión kívül is van élet”. Sokan vélhették, hogy csupán ügyes tárgyalási taktika ez, de én akkor is úgy éreztem, hogy szívből jövő, tőle ritkán hallhatóan őszinte mondat volt. Ha rajta múlik, nem lépünk be. Szerencsére nem rajta múlt, és két évvel azután, hogy elvesztette a hatalmat, beléptünk. 2010-es újbóli kormányra kerülése után azonban azonnal megkezdte taggá válásunk legfontosabb elemeinek módszeres lebontását.

A 2011-es, „gránitszilárdságú” Alaptörvény része, hogy hazánk fizetőeszköze a forint. Magyarán: nem lépünk be a valutaövezetbe, noha erre 2004-ben kötelezettséget vállaltunk. Nem véletlenül, hiszen egyre világosabb, hogy a valódi unió a valutaövezettel lesz azonos. Akik azon kívül maradnak, legfeljebb egy laza szabadkereskedelmi övezet részei lesznek.

Az integráció másik látványos elemének, a schengeni övezetnek ugyan részei vagyunk még, de ki tudja, meddig. Kőkeményen ragaszkodunk ugyanis a bevándorlási politika nemzeti hatáskörben tartásához, miközben világos, hogy így az övezeten belüli szabad mozgás nem tartható fenn sokáig. Apró jel: míg a legtöbb belső schengeni határon másutt eltűntek a betonból épített határállomások, nálunk egyet sem bontottak le. Igen, tudom, a szerződés része, hogy szükség esetén ideiglenes jelleggel visszaállítható a határellenőrzés az övezeten belül is, ahogyan most, a járvány idején sok helyen ez meg is történt. De amíg másutt ezt ideiglenesnek ható mobil őrbódékkal oldották meg, nálunk megmaradtak a tartós határellenőrzésre készült építmények.

Sokatmondó az is, hogy az Orbán-beszédek szokásos háttérét adó magyar zászlóerdőben soha nem látunk uniós zászlókat, de még az Országházon sem – szemben a tagországok többségével.

Orbán Viktor – jól felmérve a magyarok érzéseit – mindemellett folyamatosan hangsúlyozza, hogy ő az unió híve, sőt, erősebbé akarja azt tenni. Csakhogy azt is ő mondta: „ne a szavaimat nézzék, hanem a tetteimet.” Az EU „erősítését” szolgáló tettek fenti példái korántsem jelentik a teljes gyűjteményt. Leghűségesebb elvbarátai pedig szókimondóbbak is a miniszterelnöknél:

  • Kövér László egy interjúban kijelentette, hogy ma már nem szavazná meg a csatlakozást,
  • Varga Mihály szerint a kilépés aktuális lehet az évtized végére, amikor már nettó befizetők leszünk,
  • Bayer Zsolt és Bencsik András folyamatosan a kilépésről delirálnak,
  • Fricz Tamás pedig a központi pártlap Magyar Nemzetben vetette fel nagy cikkben, hogy ideje lenne komolyan elgondolkodni a kilépésen.

Újra felteszem a kérdést: kilépteti Orbán Magyarországot az unióból? Ez lenne a becsületesebb lépés. A válasz: nem ezt teszi. Ehelyett árulók lettünk.

Annak a közösségnek az árulói, amelyet magunk választottunk. Ezer év alatt különböző birodalmak részei voltunk, sosem önként. Az új évezred küszöbén először adatott meg, hogy mi dönthettük el, hová akarunk tartozni. Választottunk, de most április 3-án újra választani kell. Ez a választás most nem arról szól, hogy konzervatívnak, szocialistának vagy liberálisnak valljuk magunkat. Nem is arról, hogy politikai vezetőink közül kit szeretünk és kit nem. Lényegileg ez a választás egyetlen dologról szól. Arról, hogy hova akarunk tartozni.


Köszönetnyilvánítás:

A cikk alapjául szolgáló konkrétumok összeállításában értékes segítséget nyújtott Szent-Iványi István korábbi európai parlamenti képviselő, jelenleg az Egységben Magyarországért Szövetség külpolitikai kabinetjének vezetője.


Nyitókép: Orbán Viktor az Európai Tanács brüsszeli épületében tartott keleti partnerségi csúcstalálkozóra érkezik 2021. december 15-én (fotó: AFP/POOL/Johanna Geron)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: vélemény