„Orbán Viktor az enyém is. Ezért vagyok rá dühös” – vendégünk Bojár Gábor [HetiVálasz 76]
Június 3-án jelent meg Bojár Gábor Graphisoft 2.0 – A generációváltás drámái című könyve, amely azokhoz a cégvezetőkhöz szól, akik – a Graphisoft-alapítóhoz hasonlóan – az első buktatókon túljutva a növekedés fájdalmaival néznek szembe. Meg azzal, hogy 30 évvel idősebbek, mint a rendszerváltáskor voltak. Magyarország 49. leggazdagabb emberét ennek apropóján hívtuk hetente jelentkező podcastunkba, de persze nem csak a könyvről volt szó. Az üzletembert szembesítettük politikai nyilatkozataival, milliós támogatásokban kifejeződő pártszimpátiájával, de szó van arról is, miért nem vállal politikai szerepet, és miért fontos neki Magyarország. Akik kérdeznek: Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Miért gondolta 2017-ben, hogy Magyarország 2020-ra már nem lesz az EU tagja?
„Nagyon nehéz lenne nem látni, hogy a Fidesz ezen dolgozik. Csak hát 80 százaléka a magyar társadalomnak egészséges és uniópárti. Ezzel a 80 százalékkal a Fidesz nem száll szembe, hanem ledolgozza ezt olyan alacsony szintre, amin Orbán Viktor már meglépheti, amit meg szeretne. Ha lemenne 50 százalék alá az unió támogatottsága, reális veszély lenne a kilépés. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Kelet jobban tetszik neki, mint a Nyugat, de a kilépést ebben a pillanatban még nem nyelné le a szavazóbázis. Az, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk Kínával és Oroszországgal, akik a világ jelentős tényezői, rendben van. Csak ne a Nyugat helyett legyenek. Semmi bajom nem volt azzal, hogy a szükségben kínai vakcinát hoztunk be. Az viszont már baj, amikor helyette lemondjuk a – felébe kerülő – Pfizert. Azért nem vált be a jóslatom, mert ezeréves ösztönünk a Nyugathoz tartozás. (…) A demokrácia lebontása odáig nem jutott el, hogy félni kelljen. Az egzisztencia miatt sok mindenkinek kell – az már baj –, de a szabadságát féltenie, mint mondjuk Oroszországban, senkinek nem kell. A fekete autó nem jön értem, mert beszélek.”
Mit szólt ahhoz, hogy a kormánymédiában vörösbárózták, amiért a Momentumot támogatta?
„Először is: a Momentum nem vörös. (…) A báró pedig politikai befolyást akar venni a pénzéből. Én szándékosan nem támogatok egyetlen pártot sem akkora összeggel, hogy azzal befolyásolni tudjam a működését. Ez százmilliós nagyságrend lenne. Nem fognak helyreállni azok a pártok – nem csak a Momentum –, amelyeket 1-2 millióval támogatok. A saját lelkiismeretem miatt teszem ezt, és azért, hogy polgártársaimat arra bátorítsam: fejezzék ki a szimpátiájukat ezzel is, ha megtehetik. Minden termék akkor lesz jó – a politika is –, ha a vevője igényes. Nem fogadok a győztes pártra, hanem kifejezem az értékrendemet. Olyan ez, mint az adózás: része vagyok ennek a társadalomnak, tehát adózni kell a közös dolgainkra, azokba pedig az értékrendünket képviselőknek való – nevezzük így: – adózás is beletartozik.”
Miért fontos önnek Magyarország?
„Mert magyar vagyok. Kész. Ez olyan, mint a szüleim: nem választom, hanem adottság, akkor is szeretném őket, ha alkoholisták lennének. Attól, hogy kritizálom a kormányunkat vagy magyaros tulajdonságokat, ez az ország akkor is az enyém. Van egy nyaralónk Dél-Franciaországban, sok időt töltünk ott. Egyszer, még François Hollande elnöksége idején, megkérdezték tőlem, miért nem költözöm oda. Őszintén azt feleltem: »Az a baj, hogy amit François Hollande csinál, arra soha nem tudnék olyan mérges lenni, mint arra, amit Orbán Viktor csinál.« Ez a mérgesség hiányozna, mert Orbán Viktor az enyém, François Hollande meg nem az enyém.”
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
