Vörös forradalom Amerikában? Útmutató a demokrata előválasztásokhoz

·2020.01.30

Hétfőn Iowában elkezdődnek az Demokrata Párt előválasztásai. A tét, hogy Hillary Clinton után újabb centrista jelölt száll-e harcba Donald Trump ellen, vagy a demokraták is egy vérbeli populistát küldenek a küzdőtérbe. A pártban egyre mélyül a szakadék az identitáspolitikát csúcsra járató, de piacpárti elit és a szocialista fordulatot sürgető, erősödő balszárny között. Tényleg baloldali útra léphet a globális kapitalizmus őshazája? Az amerikai gazdaság pörög, de a mélyben gyűlnek a feszültségek: nő a jövedelemegyenlőtlenség, száz sebből vérzik a profitorientált egészségügy. Mindezt a közép-nyugati rozsdaövezet munkásosztálya érzi meg a legjobban, amely négy éve Trumpot küldte a Fehér Házba. Most is ők fognak dönteni.

Iowa bő hárommillió lakosú, a gyáriparból és a kukoricatermesztésből élő közép-nyugati állam. Washington után az ország egyik politikai központja: négyévente itt kezdődnek el a két nagy párt előválasztásai. Az elnökjelölt-aspiránsok egy évvel a jelölőgyűlések előtt elkezdik megszállni az államot. Mivel a regnáló elnöknek általában nincs párton belüli kihívója, most mindenki a demokrata küzdelemre figyel. Jelöltekből nincs hiány: a fiatalok egy 78 éves szocialistáért lelkesednek, az idősebbek egy 38 éves, meleg kisvárosi polgármesterért. Eközben Obama volt alelnöke úgy vezeti a versenyt, hogy senki sem lelkesedik érte. Mielőtt azonban bemutatjuk a 9 főbb állva maradt jelöltet, ugorjunk vissza az időben.

2016 árnyéka

Négy éve a „Donald Trump sohasem lesz elnök” gyakran ismételt mantra volt a demokrata politikusok és a fősodratú média megmondóemberei szájából. Miután pedig bekövetkezett a lehetetlen, elindult a kifogások sora, amivel Trump győzelmét magyarázták: orosz hackerek, FBI, rasszizmus, idegengyűlölet. Mindegyikben van igazság, de a lényeget egyvalaki látta csak. Michael Moore, a kapitalizmuskritikus és globalizációellenes dokumentumfilmes mindvégig bizonyosságként beszélt arról, hogy Trump nyerni fog.

Moore mifelénk az amerikai imperializmus (Fahrenheit 9/11), a fegyverlobbi (Kóla, puska, sültkrumpli), a profitorientált egészségügy (Sicko) és pénzügyi kaszt (Kapitalizmus, szeretem!) ostorozáról ismert, hírnevét azonban egy olyan filmmel alapozta meg, amely egy michigani kisváros, Flint lecsúszását dokumentálja azután, hogy a General Motors bezárta ottani gyárait. Nem egyedi sztori: a Közép-Nyugat Amerika rozsdaövezete, ahol a legtöbb vesztese volt az ipar leépülésének, miután a multik olcsóbb országokba exportálták munkahelyek millióit. Trump megtalálta a közös hangot a rozsdaövezet munkásosztályával.

hirdetés

„Odaállt a Ford menedzsmentje elé, és közölte: ha több gyárat zártok be Detroitban, és Mexikóban építetek újakat, 35 százalékos vámot vetek ki az autóitokra, és a kutya sem fogja megvenni őket – mondta Moore 2016 nyarán, egy ohiói kisvárosban. – Előtte egy politikus, sem republikánus, sem demokrata sem mert hasonlót mondani. Michiganben, Ohióban, Pennsylvaniában és Wisconsinban zene volt ez az emberek füleinek. Hogy komolyan gondolta-e, nem számít. Az elfelejtett melós, aki egykor a középosztály tagja volt, imádja Trumpot.A gyár, ahol dolgozott, bezárt, a házát a bank elárverezte, a felesége elvált tőle, évek óta nem volt nyaralni, normális egészségbiztosítása nincs – de egyvalamit nem vesztett el: a szavazatát.”

„November 8-án a kisemmizettek elmennek majd az urnákhoz, behúzzák a függönyt, és behúzzák az X-et annak az embernek a neve mellé, aki a feje tetejére állítaná a rendszert, amely tönkretette az életüket. Látják, hogy az elit utálja Trumpot. A média is utálja Trumpot (miután megteremtette és felemelte). Az ellenségük ellensége pedig a barátjuk. Trump megválasztása a legnagyobb Basszátok meg! lesz a világtörténelemben. És jó érzés lesz. Egy napig. Talán egy hétig. Esetleg egy hónapig.”

2016. november 8-án pontosan ez történt. Hillary Clinton országszerte 2,8 millióval több szavazatot kapott, de ez az amerikai rendszerben nem számít. Nem számít, hogy a demokrata jelölt mennyivel veri meg a stabilan baloldali, „kék államokban” a republikánus jelöltet. Az sem, hogy a republikánus mennyivel győzi le a, „piros államokban” a demokratát. Csak az számít, hogy ki viszi el az ingadozó csatatérállamok elektorait. 2016-ban hat csatatér-állam volt, ahol a Barack Obama újraválasztását hozó 2012-es választáshoz képest átlendült az inga a republikánusokhoz. A hatból öt a rozsdaövezetben: Pennsylvania, Ohio, Michigan, Wisconsin és Iowa. Az öt állam 70 elektori szavazata elég volt Trump győzelméhez.

#BernieNyertVolna

Úgy tűnt, óriási jobboldali fordulat történt. Trump győzelmében valóban közrejátszott a bevándorlás-ellenes hangulat szítása, a politikai korrektség elutasítása, de megválasztása legalább annyira volt a szabadkereskedelmet ostorozó, a munkásosztályt megcélzó, baloldali populizmusának eredménye. Ezt azért fontos most megjegyezni, mert a baloldali populizmus a demokraták kezében is fegyver lehet.

Bár úgy viselkedett, mint akinek előjoga az elnökjelöltség, Clinton nem az egyetlen aspiráns volt 2016-ban. Kiállt ellene a 74 éves vermonti szenátor, a papíron független, magát szocialistaként meghatározó Bernie Sanders. A média- és a pártelit esélytelen, habókos kívülállóként kezelte (Michael Moore őt támogatta). Aztán eljött Iowa, és alig 1%-kal maradt le Hillarytől. Később 22 államban nyert is. Összesen 13 millió szavazatot kapott – négymillióval kevesebbet, mint Hillary, de jóval többet, mint amire bárki számított. Ma már tudjuk: a verseny nem volt fair. Miután orosz hackerek közzétették a pártvezetés levelezését, és később a szervezet elnöke is kitálalt, kiderült: Clinton foglyul ejtette a pártot, és saját kampánykasszájának felduzzasztására használta azt. A média is az ő szekerét tolta, megválaszthatatlan szélsőségesnek állítva be Sanderst.

Bernie Sanders két nappal a 2016-os elnökválasztás előtt, már Clintont támogatva, az arizonai Phoenixben. Fotó: Vörös Szabolcs

Clinton veresége után a közösségi médiát elárasztotta a #BernieNyertVolna hashtag. Sanders hívei szerint ő képes lett volna megszólítani a rozsdaövezet népét. Hogy ez így lett volna-e, nem tudjuk. Sanders valóban megverte Hillaryt a michigani és wisconsini előválasztáson, Ohiót és Pennsylvaniát viszont Clinton vitte el. Amit tudunk: pár napja kiszivárgott egy 2016-os hangfelvétel, amelyen maga Trump örül, hogy Hillary nem Sanderst vette maga mellé alelnökjelöltnek. „A Bernie-szavazók 20%-a rám szavazatott. (…) Ő is azt mondja, hogy Amerika vesztese a világkereskedelemnek – és igaza van” – mondta az elnök.

Kétféle baloldal

Bernie ismét indul, és a fő esélyesek közé tartozik. Közkeletű bölcsesség lett, hogy a Demokrata Párt balra tolódik – ez igaz, de megtévesztő is egyben, mert összemos kétféle baloldaliságot. A gazdasági tengelyen valóban balra tolódást képvisel a munkásosztályt képviselő, jóléti programokat ígérő, Sanders-féle progresszív szárny. Elutasítják a nagyvállalati kampánypénzeket, csak mikroadományokat fogadnak el, a politikát felszabadítanák a lobbik és oligarchák uralma alól. Az establishment – ahogy pártbéli ellenfeleik nevezik őket: „vállalati demokraták” – ezzel szemben készségesen elfogadják a multik és lobbisták pénzét, kompromisszumokat keresnek a republikánusokkal, és csak óvatos jóléti intézkedéseket ígérnek.

Míg a progresszívek az online médiában, a podcastok és YouTube-csatornák világában építkeznek, a centristák a nagyvállalati újságok, tévék (MSNBC, CNN) támogatását élvezik. Míg a progresszívek elutasítják a fegyvergyártók érdekében álló „örökös háborút” – akárcsak 2016-os kampányában Trump tette –, az establishment a megszokott, intervencionista külpolitikát folytatná, amit több-kevesebb hangsúlyeltolódással az eddigi republikánus és demokrata elnökök.

Mindeközben az ideológiai tengelyen a balra tolódás az identitáspolitika előretörését jelenti – nevezhetjük ezt píszínek vagy „woke” mozgalomnak is. Hívei a munkásosztály helyett (vagy mellett) a nők, a fekete és barna bőrűek, az LMBTQ+ emberek elnyomásáról beszélnek. Az egyik tévévitán egy azóta elbukott jelölt a transznők (vagyis biológiai férfiak) abortuszhoz való joga mellett tett hitet. Az identitáspolitika a bölcsészkarokon, a városi értelmiségben, a médiában, Hollywoodban és a Twitteren virul. Bár gyakran kéz a kézben jár a kétféle baloldaliság, a mostani kampányban gyakran a piacpártibb establishment-demokraták próbálnak piros pontokat szerezni identitáspolitikai jóemberkedéssel.

A különbségtétel azért fontos, mert míg a munkásosztály a gazdasági balra tolódásra vevő, az identitáspolitikára sohasem volt, és most sem az.

A legfontosabb balos téma a Medicare-for-All, a hazánkban is működő társadalombiztosítás bevezetése. A profitvezérelt magánbiztosítók helyett egyetlen állami egészségbiztosítóval, az idősek számára ma is elérhető állami biztosítás, a Medicare teljes lakosságra való kiterjesztésével. Ezt nemcsak a demokrata, hanem a független szavazók többsége és a republikánusok egy része is támogatja. Összeállításunkban a jelöltek gazdasági baloldaliságát a Medicare-for-Allhoz való viszonyukkal jellemezzük. Akik nem támogatják, azok jellemzően az ObamaCare-t, a 2010-ben bevezetett állami biztosítást terjesztenék ki, választható alternatívaként a magánbiztosítók mellett. Ez public option néven fut a vitákban.

Tévévita 2020. január 14-én az iowai Des Moines-ban a demokrata elnökjelölt-aspiránsokkal (balról jobbra): Tom Steyer, Elizabeth Warren, Joe Biden, Bernie Sanders, Pete Buttigieg és Amy Klobuchar. Fotó: AFP/Robyn Beck

Az ideológiai baloldaliságukat pedig azzal lőjük be, hogy deklarálták-e a névmásaikat. Az angol nyelvben a férfi és női személyes névmások (he és she) a nemek bináris felosztását megerősítő konstrukciók, míg az alternatív névmások (például az egyes számban használt they és a ze) lehetőséget adnak a nembináris genderidentitások (például a „középtől kissé a maszkulin felé tendáló genderqueer”) kifejezésére. A névmásukat eddig deklaráló demokrata jelöltek unalmas módon mind a he és she névmásokat adták meg, de már magával a gesztussal is elfogadták az identitáspolitika legújabb hóbortját.

×××

A progresszívek

BERNIE SANDERS
78 éves, Vermont szenátora 2007 óta
Támogatottság: 23,8%
Medicare-for-All: igen, azonnal
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: Crazy Bernie (Őrült Bernie)

A második legkisebb államot képviseli 30 éve a Kongresszusban. „Demokratikus szocialistának” nevezi magát, muníciót adva a szocializmusról a gulágra és chávezi Venezuelára asszociáló jobboldalnak. Amit valójában akar, a nyugat- és észak-európai piacgazdaságok jóléti rendszereihez áll közel (állami egészségbiztosítás, fizetett szülési szabadság, országos minimálbér, ingyenes felsőoktatás). Van persze pár európai szemmel is elborult ötlete: a milliárdosokra kivetendő vagyonadó a legtöbb országban megbukott, és a munkanélkülieknek szánt közmunka-programok hatásossága is kérdőjeles. Hogy programját hogyan vinné át egy republikánus kongresszuson, arra nem tud meggyőző választ adni. Viszont folyamatosan ekézi az olaj-, a gyógyszer-, a fegyveripart és a bankokat, ezért „a piacok” nem rajonganak érte, ahogy a demokrata elit és a média sem. A fiatalok igen. A piacfetisiszta jobboldal zsigerből irtózik szoci ötleteitől, tisztességét és következetességét viszont még a republikánusok is elismerik.

Identitáspolitikai kérdésekben viszont nem túl acélos. Eleve hátrányból indul, hiszen idős fehér férfi. Bagatellizálja az etnikai kisebbségek elnyomását, mert mindent az osztályellentétek szemszögéből vizsgál. Nem támogatja a nyitott határokat, mivel az olcsó bevándorló munkaerő a nagytőke érdeke. Egy magánbeszélgetésen állítólag azt mondta Elizabeth Warrennek, hogy egy nő nem nyerhet elnökválasztást. Bernie ezt tagadja, a média mégis azt sugallja, hogy szexista. Rajongóinak állítólagos nőellenességéről naponta cikkeznek. Újabban azért támadják, mert elfogadta Joe Rogan humorista támogatását. Rogan világ első számú podcast-házigazdája, bűne, hogy kigúnyolja a transzgender mozgalom vadhajtásait.

ELIZABETH WARREN
70 éves, Massachusetts szenátora 2012 óta
Támogatottság: 14,8%
Medicare-for-All: igen, négy év átmeneti időszak után
Névmásai: she/her
Trump-név: Pocahontas, Goofy Elizabeth Warren (Süsü Elizabeth Warren)

A Harvard jogászprofesszorából vált politikussá, fő eredménye a banki ügyfelek fogyasztóvédelmi irodájának létrehozása a pénzügyi válság után. Sanders eredetileg őt akarta meggyőzni, hogy szálljon harcba Hillary ellen a 2016-os jelöltségért, de akkor még nem indult. A fehér liberális értelmiségnek imponál, hogy honlapján 72 részletes programpontot kínál, és a média is kedveli, mert kevésbé radikális, mint Sanders. Egyik zászlóshajó-témája a Szilícium-völgyi óriáscégek feldarabolása. Sokan azonban kevésbé tartják hiteles progresszívnek, mint Sanderst. Csalódást okozott például, amikor kihátrált a Medicare-for-All azonnali bevezetésének ígérete mögül. Bár ő is csak mikroadományokat gyűjt, korábbi kampányaihoz még nagyvállalati támogatásokat is elfogadott, és a maradványösszeget most felhasználja.

A januári tévévita előtt a szexizmus vádjával támadta hátba „barátját”, Sanderst, de a kutatások szerint vesztesen jött ki a csörtéből. Bár nő, ami jó pont, sajnos fehér, így identitáspolitikai kreditjeinek számát azzal próbálta növelni, hogy cseroki felmenőiről beszélt. Ezért nevezte el Trump Pocahontasnak. Warren 2018-ban DNS-tesztet is csináltatott, ahol kiderült, hogy 10 generációval ezelőtt esetleg valóban lehettek indián ősei – ezt azonban szinte minden amerikai elmondhatja magáról, így azóta nem beszél származásáról. Azóta az olyan mondatok jutnak neki, mint hogy a „fekete bőrű transz- és cisz nők, főleg a gender-nemkonformisták, valamint a nembinárisok jelentik demokráciánk gerincoszlopát”.

A centristák

JOE BIDEN
77 éves, az USA volt alelnöke (2009–2017)
Támogatottság: 28,1%
Medicare-for-All: nem
Névmásai: nem deklarálta, de a transzgender ügyet korunk fő polgárjogi küzdelmének tartja
Trump-név: Sleepy Joe (Álmos Joe)

Politikai veterán, 36 évig volt Delaware szenátora. Ezalatt kétszer indult sikertelenül az elnökjelöltségért, a második után legyőzője, Barack Obama felkérte alelnökjelöltnek. Vérbeli centrista, aki forradalom helyett azt ígéri, hogy visszatereli az amerikai politikát a Trump előtti normalitás medrébe. A republikánusokkal kompromisszumot keres, még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a másik pártból választ alelnökjelöltet. Közvetlen stílusa miatt népszerű a fehér munkásosztály körében, az Obama alelnökeként töltött nyolc évnek köszönhetően pedig ő a demokraták egyik fő bázisának számító feketék kedvence. A média kevésbé kedveli, az elmúlt hónapokban több fiatalabb párttársát is megpróbálták feljátszani centrista alternatívaként. Közülük Beto O’Rourke texasi képviselő és Kamala Harris volt kaliforniai főügyésznő már elbukott, Pete Buttigieg és Amy Klobuchar még versenyben van. Biden azonban őrzi előnyét velük szemben, és jól jön ki azokból a közvélemény-kutatásokból, amelyek Trumppal állítják szembe.

Joe Biden az iowai Sioux Cityben kampányol 2020. január 29-én. Fotó: AFP/Getty Images/Chip Somodevilla

Hátránya lehet, hogy eljárt felette az idő. A nála egy évvel idősebb Sanders még októberi szívrohama után is életerősebbnek tűnt nála, egy tévévitán pedig majdnem kiesett a protézise. Olykor elveszti a türelmét, és összeszólalkozik egyszerű szavazókkal. Hosszú politikai karrierje során számos olyan álláspontot vett fel, ami ma már nem kóser: megszavazta az iraki háborút, többször megpróbálta a republikánusokkal karöltve megnyirbálni a nyugdíjrendszert, támogatta a drogfogyasztók szigorú börtönbüntetését. Nem vet jó fényt rá az sem, hogy Trump impeachmentjét kiváltó ukrajnai botránynak a fia a főszereplője: Hunter Biden egy ukrán oligarcha gázcégének volt az igazgatósági tagja, miközben apja alelnök volt.

PETE BUTTIGIEG
38 éves, South Bend polgármestere
Támogatottság: 6,8%
Medicare-for-All: nem
Névmásai: he/him
Trump-név: Alfred E. Neuman

Egy százezres indianai kisváros polgármestere, korábban Afganisztánban is szolgáló veterán. Higgadt, racionális fellépése sokaknak imponál, de amikor elmúlik a varázs, kevés tartalom körvonalazódik a megnyerő modor mögött. Mivel fiatal és meleg (2018-ban össze is házasodott férfi partnerével), a média próbálta a millenniumi generáció progresszív képviselőjeként becsomagolni, de támogatói főleg a középkorú és idősebb nemzedékből kerülnek ki, a feketék és latinók között pedig gyakorlatilag mérhetetlen. A progresszívok nem kedvelik, mert a pénzügyi szektor bőkezűen támogatja a kampányát, korábban dolgozott a McKinsey tanácsadócégnél, és egy exkluzív „borbarlangban” tartott adománygyűjtőt gazdag donoroknak – a leggyilkosabb gúnyneveket (Wall Street Pete, Wine Cave Pete) nem is Trump, hanem párttársai ragasztották rá. Iowában népszerűbb, mint országosan, így okozhat meglepetést.

AMY KLOBUCHAR
59 éves, Minnesota szenátora 2007 óta
Támogatottság: 4,3%
Medicare-for-All: nem
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: nincs

Pragmatikus közép-nyugati szenátor, korábban vállalati jogászként és ügyészként szerzett hírnevet. Nem támogatja a progresszív mozgalom nagy programjait, az állami egészségbiztosítást vagy a klímaváltozás elleni gazdaságélénkítő csomagot, a Green New Dealt, mivel kivitelezhetetlennek tartja őket, inkább kisebb, fokozatos reformokban gondolkodik. Bár a tévévitákon megállja a helyét, eddig kevés választó látott rá okot, hogy őt támogassa Biden helyett.

A milliárdosok

MICHAEL BLOOMBERG
77 éves, üzletember, New York volt polgármestere
Támogatottság: 7,8%
Medicare-for-All: nem
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: Mini Mike Bloomberg

A világ 14. leggazdagabb embere, 60 milliárd dolláros vagyonát pénzügyi információs szolgáltatásokkal alapozta meg. 2001-ben még republikánusként lett New York polgármestere, de elhagyta a pártot, és a demokraták bőkezű támogatója lett. A 2020-as versenybe is csak pénzzel akart beszállni (egymilliárd dollárt szánt a kampányra), de egy jelölt sem felelt meg ízlésének, ezért novemberben rajthoz állt. Fő témája a klímaváltozás. Gyorsan kúszik felfelé a népszerűsége, miután vagyonából két hónap alatt 200 millió dollárért vásárolt hirdetéseket. (Adományokért nem is hajol le.) Eközben Buttigieg 23, Sanders 21, Warren 14, Biden 10 milliót költött reklámra. Hogy a szemérmetlen „szavazatvásárlás” az urnáknál is működik-e majd, és hogy a balra tolódó demokrata bázis beáll-e egy milliárdos mögé, a jövő zenéje.

Rajongói várják Pete Buttigieget az iowai North Libertyben, 2020. január 27-én. Fotó: AFP/Jim Watson

TOM STEYER
62 éves, befektetésialap-kezelő
Támogatottság: 1,8%
Medicare-for-All: nem
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: Weirdo / Wacky Tom Steyer (Nyomi Tom Steyer)

Ugyanazt csinálja, mint Bloomberg, csak kicsiben. Neki csak 1,6 milliárdos vagyona van, és abból 123 milliót már elégetett politikai hirdetésekre. Kevés sikerrel: skót kockás nyakkendői mellett kampányának legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a januári tévévita után a veszekedő Sanders és Warren mellett álldogált, majd odaköszönt a füstölgő vermonti szenátornak. Ő is zöld ügyekre koncentrál, emellett 2017-ben tízmillió dollárt költött egy sikertelen kampányra, hogy Trump ellen impeachment eljárás induljon.

Az outsiderek

ANDREW YANG
45 éves, üzletember
Támogatottság: 4,8%
Medicare-for-All: igen (majd egyszer)
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: nincs (ő maga a Comrade Yang-et / Yang elvtársat javasolja)

A kampány meglepetése: a teljes ismeretlenségből vált a 6. legnépszerűbb jelöltté. Megnyerő, szellemes üzletember friss ötletekkel, melyek közül a legfontosabb feltétel nélküli alapjövedelem. Támogatói között sok a fiatal, a korábban politikailag inaktív, ingadozó és konzervatív szavazó, 42%-uk inkább Trumpra szavaz vagy nem szavaz, ha nem Yang lesz a jelölt. Ez novemberben előny lenne, az előválasztáson nem az. Több híresség is beállt mögé, például a politikailag inkorrekt, transzfóbiával is vádolt, népszerű fekete humorista, Dave Chapelle. Fiatal bázisát valószínűleg alulmérik, így okozhat meglepetést.

TULSI GABBARD
38 éves, Hawaii alsóházi képviselője
Támogatottság: 0,9%
Medicare-for-All: igen (majd egyszer)
Névmásai: nem deklarálta
Trump-név: nincs

Hindu vallású háborúellenes jelölt – miközben aktív tartalékos tiszt és iraki veterán. Ő ellenzi a leghangosabban az intervencionista amerikai külpolitikát, például a szíriai beavatkozást. Még Bassár el-Aszaddal is leült tárgyalni, ezért a republikánus és demokrata héják irtóznak tőle, Hillary Clinton orosz bábnak nevezte. Kifogyóban van a lendülete – inkább azért érdekes, mert ha a progresszív szárny kerekedik felül, a háborúellenes külpolitikai irányzat felerősödhet a pártban.


Nyitókép: Bernie Sanders támogatói Los Angelesben, 2019. december 21-én. Fotó: AFP/Robyn Beck

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Világmagyarázat