Mégsem komcsi utópia? Ez lehet 2020 politikai csodafegyvere

·2019.12.18

A feltétel nélküli alapjövedelem eddig Nobel-díjas közgazdászok, baloldali politikusok és Szilícium-völgyi milliárdosok utópisztikus gondolatkísérletének tűnt. Amerikában azonban feltűnt egy politikai amatőr, és a demokrata elnökválasztási küzdelem sűrűjébe katapultálta magát az emberek munkáját fenyegető automatizáció és az erre gyógyírt kínáló alapjövedelem emlegetésével. Andrew Yangnak a jobboldalon is vannak támogatói, és nyíltan ráhajtott a Trump-szavazókra. Mivel az automatizáció nem áll meg Amerika határainál, utánajártunk: mi lehet vonzó az alapjövedelemben egy konzervatívnak?

„Donald Trump ellentéte egy ázsiai származású férfi, aki szereti a matekot.”

Sokáig ezzel a szlogennel kampányolt Andrew Yang, pedig van némi hasonlóság közte és Trump között: ő is az üzleti életből érkezve, politikai kívülállóként vette célba a Fehér Házat. Yang a Demokrata Párt színeiben száll harcba, ahol több tucat szenátor, kongresszusi képviselő és kormányzó gyűlt össze, hogy 2020-ban Trump kihívója lehessen. Csakhogy a főállású politikusok jó része hónapokkal az első előválasztási csata, a februári iowai jelölőgyűlés előtt elbukott, vagy épp az utolsókat rúgja a kampánya. Bedobta a törülközőt Beto O’Rourke texasi képviselő, akit a liberális tévécsatornák már-már az új Obamának kiáltottak ki, amiért a tavalyi választáson kissé megszorongatta a konzervatív állam republikánus szenátorát. Felfüggesztette kampányát Kamala Harris kaliforniai szenátor, aki Trump főbíró-jelöltje, a szexuális zaklatással vádolt Brett Kavanaugh agresszív vallatásával vált a média kedvencévé.

hirdetés

Yang kampánya eközben lassan, de biztosan növekszik. A közvélemény-kutatók a közvetlen élmezőny mögé, az 5-6. helyre mérik. 3 és 5 százalék közötti támogatottsága első pillantásra nem sok, de kúszik felfelé. Lelkes támogatói bázisa, a Yang Gang több pénzt kalapozott neki össze mikroadományokból, mint amennyit a karrierpolitikusok a vállalati lobbistáktól az adománygyűjtő partikon felmarkoltak. Yang kvalifikálta magát a csütörtök esti, hetedik demokrata párti tévévitára, ahová az egyre szigorodó feltételek miatt már csak hét jelölt nyert bebocsátást (a nyáron volt olyan vita, ahol húszan feszültek egymásnak).

Make America Think Harder

A 44 éves Yang New York államban született, tajvani bevándorlók fiaként. Jogi tanulmányai után egy egészségügyi start-up alelnöke volt, majd egy felvételi tesztekre felkészítő New York-i céget irányított, végül egy nonprofit kezdeményezést indított el. A Venture for America a prosperáló keleti és nyugati part között fekvő, stagnáló, posztindusztriális nagyvárosokban karolt fel rátermett fiatalokat, és segített nekik vállalkozást indítani Detroittól Clevelandig, Pittsburghtől New Orleansig.

A kampányát azóta felfüggesztő Kamala Harris Andrew Yangra figyel a demokraták ötödik tévévitáján Atlantában, 2019. november 20-án. Fotó: AFP/Saul Loeb

Ekkor ismerte fel, hogy az automatizáció már 4 millió ipari munkahelyet szüntetett meg Amerikában, és erről egy politikus sem beszél, pedig emiatt nyert 2016-ban Donald Trump. A legtöbb gyári munkás ugyanis abban az öt közép-nyugati államban vesztette el állását, amely eldöntötte a választást: Pennsylvaniában, Ohióban, Michiganben, Wisconsinban és Iowában. Ezekben a csatatér-államokban 2012-ben még Barack Obama nyert, 2016-ban viszont Trump, így hiába szerzett országosan több szavazatot Hillary Clinton. Az elitellenes, újraiparosítást ígérő, a munkahelyek elvesztéséért Kínát és a bevándorlókat okoló Trump megtalálta a közös hangot a rozsdaövezet népével, míg ellenfele szinte tudomást sem vett a problémáikról.

Yang azt látta, hogy a demokraták a választás után sem vonták le a tanulságokat, és az orosz hackerek, a Facebook vagy épp a rasszista fehér férfiak képében újabb és újabb bűnbakokra próbálák rákenni a vereséget ahelyett, hogy alternatív víziót ajánlanának az amerikaiaknak.

Ekkor döntötte el, hogy harcba száll az elnöki székért. A fősodratú média helyett az interneten kezdett építkezésbe, népszerű YouTube-csatornákon adott hosszú interjúkat. Megnyerő modorával, jól vágó eszével és humorérzékével gyorsan gyűjtötte a rajongókat, gyűlésein ma már ezrek viselik a MATH (matek) feliratú baseballsapkát, ami Trump Make America Great Again szlogenjének parafrázisa: Make America Think Harder.

Havi 1000 dollár fixszel

Noha honlapján száznál is több programpontot gyűjtött össze az MMA-harcosok méltányosabb javadalmazásától az egycentes érme, a penny kivezetéséig, a Yang-kampány szíve a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA). Minden 18 év feletti amerikai állampolgárnak havi 1000 dollárt folyósítana. Mindezt három forrásból fedezné. Az első az alapjövedelem gazdaságélénkítő hatásából keletkező többletbevétel, a második a jóléti programok kivezetése lenne. A harmadik pedig néhány új adónem, például a karbon- és pénzügyi tranzakciós adó. A legnagyobb tétel a Szilícium-völgy megadóztatása, ami az Amerikában jelenleg nem létező áfa bevezetését jelentené. Ahogy Yang fogalmaz:

„Gondoskodunk róla, hogy az amerikaiak megkapják a nekik járó jussukat minden Google-keresés, minden Amazon-rendelés, minden Facebook-hirdetés és minden önvezető kamion által megtett mérföld után.”

Az alapjövedelem nem új gondolat, évtizedek óta folyik róla a vita a közgazdászok között. Van olyan változata, ahol mindenki kapná, másokban a gyerekek vagy a nyugdíjasok nem. Van, ahol csak azoknak járna, akik nem dolgoznak. Van, ahol épp csak a létminimumot biztosítaná, máshol kényelmes megélhetést. Van, ahol megmaradnának a rászorultsági alapú támogatások is, másokban teljesen kiváltanák ezeket. Van, ahol mindenki ugyanannyi pénzt kapna, máshol csak az alacsony jövedelmeket egészítenék ki egy bizonyos alsó határig. Yang verziójában mindenki kapna havi 1000 dollárt (ez kb. az amerikai létminimum), függetlenül attól, hogy dolgozik-e és mennyit keres.

hirdetés

Az FNA valamely formáját kilenc élő Nobel-díjas közgazdász támogatja, és számos elhunyt is, például Milton Friedman, a szabad piac apostola. Európában főleg baloldali politikusok tűzték a zászlajukra, például a francia szocialista Benoît Hamon és a görög radikális Jánisz Varufákisz. Hazánkban az MSZP kacérkodott a gondolattal, a Párbeszéd pedig a választási programjába is felvette.

Gép elvesz ember munka

Az utóbbi években a Szilícium-völgy több nagyágyúja is magáévá tette az ötletet. Köztük van Mark Zuckerberg Facebook-alapító, Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezetője és Andrew Ng, a Google mesterséges intelligencia (MI) részlegének alapítója. Azt mondják, hogy bár az FNA-nak az automatizáció nélkül is számos előnye lenne, a robotok és az MI elterjedése egyenesen nélkülözhetetlenné teszi. A közvetkező években ugyanis további milliók fogják elveszíteni állásukat világszerte, és ezt a jelenlegi szociális védőhálók nem fogják tudni kezelni.

Átment az üzenet. Fotó: AFP/Getty Images/Drew Angerer

Könyvében (The War on Normal People) Yang kifejti: amit az ipari robotok műveltek a gyári munkásokkal, azt teszik az áruszállító drónok, robotizált logisztikai központok és önkiszolgáló pénztárak a futárokkal, raktárosokkal és kasszásokkal, az MI pedig az ügyfélszolgálatosokkal, kamionsofőrökkel és adminisztrátorokkal. A legtöbb ember ezekben a munkakörökben dolgozik. Az optimisták szerint mindez riogatás, a ludditáknak sem volt igazuk, minden korábbi ipari forradalom során keletkeztek új szakmák a megszűnők helyett. A realisták erre azt válaszolják, hogy a korábbi ipari forradalmak is viharos, sokszor véres átmenetekkel jártak, és most minden korábbinál több területet érint a változás, és gyorsabb is.

Illúzió azt várni, hogy az 50 évesen utcára kerülő kamionsofőrök és eladók tömegei mind felköltöznek a pörgő nagyvárosokba, és átképzik maguk programozóvá, kreatívipari szakemberré, influencerré vagy kézműves baristává.

Mi, magyarok legutóbb akkor hallhattunk minderről, amikor az Electrolux az ősszel kirúgott 800 embert jászberényi üzeméből, miközben 100 millió forintot költött nyíregyházi gyára automatizálására. A PwC nemrég átfogó tanulmányt közölt a hazai folyamatokról. Az elemzés szerint a 2020-as évek elejétől az egyszerű számítási és adatfeldolgozási feladatokat lehet automatizálni, az évtized közepétől pedig akár a raktárakat is. A 2030-as években várható az MI megjelenése a fizikai munkában és kézi precíziós feladatokban (összeszerelés, szállítmányozás). A következő 15 évben 900 ezer hazai munkahely alakulhat át, az első két hullámban a női, a harmadikban pedig férfi munkavállalók érezhetik magukat fenyegetve. Igaz, ma még munkaerőhiány van, és demográfiai válsággal küzdünk, így egy rövid ideig áldásos lehet az automatizáció – utána azonban mi sem leszünk immunisak a problémákra.

Konzervatív érvek az FNA mellett?

Noha a demokraták színeiben indul, Yangnek sok olyan követője van a közösségi médiában, aki korábban Trump-szavazó volt, és rendszeresen megfordul jobbos médiumokban is, például a FOX Newson. Hogy lehet, hogy egy olyan kommunista utópiának tűnő ötlet, mint az alapjövedelem, nem akasztja ki a piacfetisiszta amerikai jobboldalt? Ha jobban megnézzük, az alapjövedelem néhány előnye konzervatív szemmel is vonzó lehet. Lássunk néhányat:

  • Felváltaná a meglévő szociálpolitikai programokat, csökkentené az állami bürokráciát. Amerikában 79 rászorultsági alapon járó támogatás van az ételjegytől a rokkantsági nyugdíjon át a lakhatási támogatásig, az európai jóléti államok pedig még kiterjedtebb szociális hálóval rendelkeznek. Ezek adminisztrációja és ellenőrzésre jelentős terhet ró az államokra. Havi egy utalás mindenkinek jóval egyszerűbb és olcsóbb.
  • Az állam helyett az állampolgárok döntenének – és költenének a szabadpiacon. Az FNA-t úgy is felfoghatjuk, hogy az adóbevételek egy részéről nem a kormány dönti el, hogy milyen jóléti programokra fordítja, hanem odaadja az emberek kezébe, akik saját preferenciáik szerint költik el lakhatásra, egészségügyre vagy oktatásra.
  • Nem járna negatív ösztönzőkkel. Míg a rászorultsági alapú támogatásokat elveszítheti a kezdeményezett, ha képes kitörni nehéz helyzetéből és nő a jövedelme, az FNA-t (ha azt minden állampolgár kapja) nem veszíthetné el, így nem lenne ellenérdekelt abban, hogy próbáljon egyről a kettőre jutni.
  • Nem járna stigmával. Mivel mindenki jogosult lenne rá a hajléktalantól a milliárdosig, nem kötődne hozzá a rászorultsági támogatásokkal együtt járó megbélyegzettség – amely gyakran a kedvezeményezettekben is azt az érzetet kelti, hogy nem hasznos tagjai a társadalomnak. Ettől még persze ez is az újraelosztás egyik formája lenne, hiszen a tehetősebbek a jövedelem- és fogyasztási adókon keresztül többet tennének a közösbe, mint amennyit alapjövedelemként megkapnak.
  • Elismerné a főállású anyaságot és más, a munkaerőpiac által el nem ismert munkát. Az FNA biztos bevételt biztosítana azoknak, akik úgy döntenek, hogy karrier helyett otthon nevelik a gyermekeiket – esetleg beteg, idős családtagjukról gondoskodnak.
  • Javíthatna a demográfiai trendeken. Az FNA ösztönözhetné a gyerekvállalást, mivel szerény, de biztos anyagi alapot jelentene a pároknak a jelenlegi családtámogatások kusza szabályrendszere nélkül. Ha a gyerekeknek nem járna az FNA, még a felelőtlen gyerekvállalást sem feltétlenül ösztönözné.
„Nem járna stigmával.” (Munkáért sorban állók egy New York-i UPS-iroda előtt.) Fotó: AFP/Getty Images North America/Spencer Platt
  • Növelhetné a vállalkozási kedvet és kreativitást. Többen mernék megkockáztatni, hogy feladják szerény, de biztos alkalmazotti megélhetésüket, hogy belevágjanak álmaik vállalkozásába. Bátrabban mozdulnánk a hozzánk közel álló és a kreatív vagy művészi tevékenységek felé, még ha a piac nem is értékeli azokat eléggé.
  • Mérsékelné a létbizonytalanságot. A létbizonytalanság nem ösztönöz, hanem visszafog: kutatások szerint az anyagi stressz 13 százalékponttal csökkenti az IQ-t. Ha az esetleges kirúgás nem lebegne egzisztenciális veszélyként az emberek feje fölött, tettre készebbek lennének, ami nemcsak gazdasági aktivitásukat növelné, de személyes kapcsolataikat is javíthatná, potenciálisan megelőzve a családok széthullását.

Mi szól ellene?

Bármilyen szépen hangozzanak is ezek az előnyök, van néhány nyomós ellenérv, ami miatt a legtöbb konzervatív mégis idegenkedhet az alapjövedelemtől. Lássuk ezeket is.

  • Az ingyenpénz ellustítaná az embereket, kevesebbet dolgoznának. Míg a liberálisok optimista emberképe szerint a legtöbben értelmes és hasznos elfoglaltságot keresnek maguknak még akkor is, ha nincsenek rászorulva, a konzervatívok szkeptikusabbak, és nagyobb eséllyel feltételezik, hogy sokan egyáltalán nem ezt tennék, hanem egész nap otthon videójátékoznának vagy instagramoznának. Ezért ha be is vezetik az FNA-t, annak csak a létminimumot szabad elérnie. Ugyanakkor nem biztos, hogy a kevesebb munka feltétlenül rossz, hiszen azt a családjukkal vagy önkénteskedéssel is eltölthetik a munkavállalók. A konzervatív Alaszkában egyébként 1976 óta létezik egy évi 2000 dolláros alapjövedelem, de ez nem csökkentette a munkavállalási kedvet – hatása kimerült abban, hogy többen vállaltak részmunkaidős munkát teljes munkaidő helyett.
  • Nem oldaná meg az alapvető problémát, hogy mihez kezdenek az emberek tömegei, ha az automatizáció valóban tömegek munkáját veszi el. Az anyagiak előteremtése csak a munka egyik funkciója: a legtöbb ember számára az önbecsülés és az önmegvalósítás fő forrása is. Andrew Yang maga is elismeri: nemzedéken átívelő feladat lesz újraírni az értelmes munka fogalmát egy olyan világban, ahol gépek dolgoznak helyettünk, de a megélhetés minimumát addig is biztosítani kell mindenkinek.
  • Inflációt és bérstagnálást okozna, ha hirtelen több elkölthető pénzünk lenne. A vállalatok ugyanis nagy eséllyel „lenyelnék” az alapjövedelmet: feljogosítva éreznék magukat arra, hogy csökkentsék vagy lassabban növeljék a munkabéreket, illetve emeljék az árakat.
  • Irreálisan drága lenne a bevezetése. Andrew Yang hiába kampányol a matekkal, terve több sebből vérzik: igencsak derűlátó gazdaságélénkítő hatással számol, másrészt az optimista forgatókönyv szerint is mintegy másfélszeresére duzzasztaná az amerikai költségvetést. Ilyen mértékű kormányzati költekezés és újraelosztás az amerikai politikai légkörben gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Magyarországon, ha egy olyan FNA bevezetését ígérné egy politikus, ami a létminimum összegét, havi 95 ezer forintot folyósítana a 15 és 64 év közötti (aktív korú) népességnek, az évi 3615 milliárd forintos kiadást jelentene. Ez a költségvetés 22 százalékát tenné ki, ami még akkor is hatalmas adóemelést indokolna, ha kiváltaná a többi szociálpolitikai intézkedést.

Ez utóbbi az az érv, ami miatt sokan akkor is szkeptikusak az alapjövedelemmel szemben, ha az előnyöket papíron vonzónak, Andrew Yanget pedig szimpatikus jelenségnek tartják. Egyvalami biztos: a kampánya hatására olyanok is elgondolkoztak az alapjövedelmen, akik előtte legyintettek a komolytalannak tűnő ötlet hallatán. Ha a következő években beigazolódnak az automatizáció miatti félelmek, a többiek is kénytelenek lesznek.


Nyitókép: munkanélküliség elleni tüntetés Nantes-ban 2019. december 7-én. Fotó: AFP/Loic Venance

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

hirdetés

Kategória: Nagytotál