Két fiatal építész, Major Zoltán és Müllner Péter olyan gondossággal állították helyre a cserépváraljai modern templomot, ahogy eddig szinte csak középkori műemlékeket volt szokás. A Média Építészeti Díjának idei nyertese megmutatja, hogy az 1960-as évek modernje ma már ugyanúgy történeti építészetnek számít, mint a régebbi koroké, és hogy a magyar vidéken rengeteg hasonló, kevesek által értékelt csoda rejtőzik.

A Szépművészeti rekonstrukciója tizenöt éve egy részben hasonló indíttatású tervvel indult, és végül egész más lett belőle – szerencsére. Zsuppán András véleménycikke.

Több mint húsz évig volt Budapest szégyenfoltja a Balettintézetként is ismert, gazdagon díszített volt MÁV-bérpalota az Operaházzal szemben. Az 1990-es években botrányos körülmények közt privatizált épületet egy időben Orbán Viktor miniszterelnök vissza akarta államosítani, de végül a katari tulajdonos alakította luxusszállodává. A házat megtépázta a történelem, de az érzékeny, visszafogott felújításnak köszönhetően most újra átélhető, milyen eredeti, izgalmas épület Lechner Ödön korai, francia reneszánsz jellegű főműve.

Megújult a Budai Vár egy részlete, a Csikós-udvar északnyugati sarkán álló, Karakas budai pasáról elnevezett torony. Csak egy torony, de benne van az egész vári probléma: olyan sok alakváltozást élt meg az elmúlt másfél évszázadban, hogy a történetén keresztül megérthető, a Budai Várban szinte semmi nem az, aminek látszik. Minden egyes elem összetett elvi és gyakorlati problémák elé állítja azokat, akik az épületegyüttes újabb, nagyszabású átalakulásáról döntenek. Tökéletes megoldás ezúttal nem született.

A tavasszal elkészült belső helyreállítás sokkal jobban sikerült az építészeti rekonstrukciónál: a toronyban újjászületett az egykori várúrnői lakosztály, és elkészült a kivételes művészettörténeti értékű Kinizsi-síremlék helyreállítása is. A kiállítás megmutatja az ellentmondásos figurákat, akik Vázsonyt izgalmassá teszik: a kíméletlen törtető, de valódi hős Kinizsit és a férjgyilkossá lett várúrnőt, Magyar Benignát. A várak rekonstrukciójának pont ez lenne az értelme, hogy ne panoptikumok, hanem valódi múzeumok szülessenek.

A Rác fürdő ügye az elmúlt két évtizedben folyamatosan témát adott a gazdasági lapoknak. A Demszky- és a Tarlós-korszakból megörökölt, elátkozott fürdőfejlesztés helyzete sokáig reménytelennek tűnhetett, de a tulajdonviszonyok másfél éve végre rendeződtek, és a negyedik budapesti törökfürdő hosszú kerülő után ismét köztulajdonba került. Bejártuk a bezárt fürdőt, ahol kiderült: rengeteg munkával egyáltalán nem lehetetlen a jövő évre tervezett újranyitás.

Toronydaruk erdeje jelzi, hogy gőzerővel zajlik a Budai Vár több, rég eltűnt épületének visszaépítése. Van köztük több egykori minisztérium, hivatali épület és magánpalota is. Amiben közösek, hogy a második világháború után mindegyiket azért bontották le, mert úgy látták, hogy túlméretezettségük miatt nem illenek a Várba: elnyomják a régebbi polgárházakat, kis palotákat, és konkurálnak magával a Királyi Palotával is. Most, hogy betonvázuk lassan az eredeti magasságban tornyosul, újra átélhetővé válik, miért tartották ezeket a 20. században a Vár megrontóinak. Bónusz: a monstrumokhoz ragaszkodnak ugyan, de csak addig, amíg nem a miniszterelnök hivatala elé kellene építeni. Onnantól már nem olyan fontos a sokat hivatkozott hitelesség sem.

Titokban készült fényképeken mutatjuk be a felújítás alatt álló veszprémi székesegyház belsejét, ahol nyomtalanul eltüntették korábbi gazdag, festett díszítést. A Válasz Online tavaly nyáron foglalkozott először azzal, hogy az érsekség minimalista stílusúvá alakíttatná át a Gizella királyné által alapított templomot. A terv ellen nemcsak a hívek egy része tiltakozott, hanem az egyházmegye előző érseke, Márfi Gyula is szót emelt lapunknak adott interjújában. A magyar sajtóban most először közölt fotóinkon látszik, hogyan szegényítették el több milliárd forint közpénzből a kiemelt jelentőségű műemléket – mindezt ráadásul a kulturális fővárosi év alkalmából.

A türjei prépostsági templom három évig tartó felújítás után idén nyár végén készült el. A zalai dombok közt rejtőző, impozáns téglabazilika a magyar középkor egyik legfontosabb, európai rangú emléke, mégis alig ismert. Valódi műemléki helyreállítása sem volt még eddig. Aki nem járt erre az elmúlt pár évben, meg fog lepődni: krémszínű vakolatköpeny fedi a vörös téglahomlokzatot, Türje fő jellegzetességét, a szürke, komor belső tér viszont kivilágosodott, és visszakapta évszázadok óta nem látható, korai barokk díszítőfestését. Már csak arra lenne szükség, hogy minél több látogató is idetaláljon.

Biró Márton beleesett a hibába, amibe azóta is igen sok magyar közíró és politikus: azok a szövegek, amelyek itthon legfeljebb fáradt fejcsóválást váltanak ki, a külvilágban óriási botrányt okozhatnak.

Udvardy György, Veszprém harmadik érseke levélben szólította fel elődjét, Márfi Gyulát, hogy még a nyár folyamán költözzön el Veszprémből. Az idős érsek a nyilvánosság előtt eddig hallgatott, most először beszél távozásának okairól.

Az 1,6 milliárdos rekonstrukció után bizarr hibriddé vált Kinizsi Pál egykori várkastélya: a műemlék megmaradt részei közé szürkésfehér dobozokként ékelődnek be az újabb részek, a vasbetonból visszaépített gótikus loggia és a rozsdás acél nyílások 21. századi esztétikája elnyomja a 15. századét. Nagyvázsony tünete az egész Nemzeti Várprogram elhibázottságának: a romok nagyarányú kiépítésének szándéka mindenhol azt a történelmi levegőt szünteti meg, amit ezeken a helyeken az emberek keresnek. Lehet, hogy lehetne ezt másként is, de egyelőre a rossz példák szaporodnak.

A veszprémi Szent Mihály-székesegyház díszes falait fehérre festik, eltávolítják a neogótikus oltárt és az értékes üvegablakokat. Az ország egyik legrégebbi székesegyháza kiemelt nemzeti műemlék, belső tere mégis áldozatul esik a Pannonhalmáról indult, de félreértett divattrendnek. A hívek kétségbeesetten tiltakoznak, de az érsek akarata mindent felülír.

Walter Rózsi operaénekesnő villája a Bajza utcában még mai szemmel is lenyűgözően modern, elegáns ház. Fischer József alkotása évtizedekig kopott gyerekorvosi rendelőként szolgált, majd sokáig üresen állt. Gondos rekonstrukció után most a Magyar Építészeti Múzeum első elkészült egységeként nyílt meg az 1930-as évek modern lakóházépítészetét bemutató kiállítással. A magyar Bauhaus nagy korszakához méltó helyszín született.

Nádasdladány harminc éve a magyar kastélyhasznosítás sikertörténete, de a legutóbbi, három évig tartó rekonstrukció minőségi ugrást hozott. Valódi kiállítás és élményt adó belső terek születtek, már nem csak a festői látványért érdemes odamenni, hanem azért is, hogy megértsük, hogyan próbálta a magyar arisztokrácia átmenteni magát és a hagyományait a korai kapitalizmus modernizálódó világába. Meg persze a romanikus szálért,