Acélpillérek bukkantak fel a forradalom 70. évfordulóján a főváros néhány pontján, bennük egy-egy fekete-fehér fotóval. Budapest évfordulós emlékjelei egy mára feledésbe merült tényre emlékeztetnek: azon az őszön néhány hétre temetővé váltak a terek, parkok, sőt a szobrok előtti virágágyások is. A Fortepan, az Eidolon és a Hetedik Műterem projektje kivételes módon kifejezetten az archív fényképet állítja az emlékművek középpontjába, és ezzel a járókelő számára ablakot, vizuális átjárót nyit a múltba.

Magyar Péter miniszterelnök 2026 augusztusában azt nyilatkozta, hogy nincs az ’56-os forradalom 70. évfordulójához méltó és alkalmas emlékhely Budapesten. Szerinte a 70. évfordulón jó lett volna egy új, nagyszabású emlékhelyet avatni, de annak tervét az Orbán-kormány elmulasztotta előkészíteni. Valóban hiányzik egy újabb ’56-os emlékmű? És mi a helyzet a meglévőkkel? Boros Géza művészettörténész, a rendszerváltás utáni magyar emlékműszobrászat egyik legelismertebb szakértője nagyívű áttekintésében amellett érvel: újabb nagyszabású emlékműre nincs szükség, a Forradalom lángjának viszont vissza kellene kerülnie a Kossuth térre. A 70. évforduló az erről szóló döntésre tökéletes alkalom lenne.

A történelmi emlékművek nehéz műfajában példaértékű megoldás született: nem harsogó, viszont mélyen átgondolt és érzékeny emlékjelhálózat. Belesimul a városrész mindennapi életébe, az odafigyelni kész látogatót azonban megállítja, és belegondolásra készteti. 80 éve szabadult fel a budapesti gettó.

Komoly visszhangot váltott ki vendégszerzőnk Trianon-emlékműről szóló írása. Válaszul közöljük az augusztus 20-án felavatandó alkotás koncepciójának kialakításában részt vevő Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet szakértőinek véleményét.