„Zelenszkij elnök dühös volt” – így értette félre egymást Magyarország és Ukrajna
A magyar–ukrán viszony kormányváltás utáni biztató híreit a nyár végére aggasztó fejlemények váltották fel. Vétók, odamondogatások, az ukrajnai csúcstalálkozó körüli diplomáciai kavarás. Hogy jutottunk ide néhány hónap alatt? Megszavazzák-e Ukrajnában a Magyarországnak oly fontos oktatási törvénymódosítást, és feloldjuk-e cserébe az ukrán EU-csatlakozási vétót? Menthető-e a kétoldalú viszony? Spoiler: az! Exkluzív háttércikk ukrán elnöki hivatali, kijevi és budapesti külügyi és házelnöki információmorzsákkal.
Jókora meglepetés érte szeptember 19-én, szombaton a Mol küldöttségét az ukrajnai Bukovelben. Az Ivano-Frankivszk megyei kárpáti síparadicsomban azon a hétvégén írták alá a szándéknyilatkozatot arról, hogy az ukrán Naftohaz energiaipari cég a magyar olajtársasággal közösen építendő tartályparkban tárolna be olajtermékeket. A bértárolás nem a háborús országok sajátja: teljesen bevett dolog a piacon. Olajtermékeket jellemzően 40 ezer köbméteres tartályokban tárolnak. Iparági forrásaink szerint a régiós átlagár 3-5 dollár évente köbméterenként. Azaz 4 dolláros átlagáron számolva egyetlen tartály teljes kapacitáson 160 ezer dollár (52 millió forint) bevételt termel. Nagy üzlet.
Hónapok óta tartó, még az áprilisi választás előtt megkezdett egyeztetés érett be azon a szeptemberi napon. Hiszen ha a szándéknyilatkozat szintjéről előremozdulnak, a Mol végre érdemi közös vállalkozásba kezdhetne annak az országnak az állami óriásával, amelyik a kaput jelenti a Magyarországra szállító keleti termelők felé – de amellyel az együttműködés, a többi regionális országhoz képest legalábbis, mindmáig korlátozott volt.
Az áttöréshez pedig politikai támogatás is társul – gondolták ők.
A Molnál még csütörtökön is úgy tudták, hogy ők lesznek a magyar résztvevők a Kárpáti Nyolcak (K8) nevű friss, ukrán kezdeményezésű térségi együttműködés gazdasági fórumán, míg a politikai eseményeken minimum miniszteri szinten leszünk jelen. Szeptember 21-én a magyar Parlamentben, egy Magyar Péter–Rétvári Bence-szócsatából azonban már azok számára is világossá válhatott, hogy nem így lesz, akik az előző napokat nem a bukoveli csúcs családi képeinek böngészésével töltötték. A miniszterelnök annulálta a Mol erőfeszítéseit („nem fog megépülni a magyar–ukrán határnál, de sehol sem, a tározó”), majd közölte, Magyarország nem tagja a K8-nak („én vagyok a magyar miniszterelnök, és ha én nem tudok róla, akkor Magyarország nem vesz részt ebben”). Ezzel pedig a teljes magyar–ukrán közeledés kisiklott. Egyelőre úgy tűnik, szerencsére csak átmenetileg. Az elmúlt hetek azonban így is szolgálnak tanulságokkal bőven. Cikkünkben ezeket az elmúlt hetekben folytatott háttérbeszélgetéseink szintetizálásával rajzoljuk körbe.
Elgurul a hógolyó
Magyar Péter kormánya nem sokat várt, hogy nekilásson az elődje által toxikusan ellenségessé tett magyar–ukrán kapcsolat normalizálásához. Orbán Anita külügyminiszter mindössze kilenc nappal a kormány eskütétele után, május 18-án jelentette be: szakértői tárgyalások kezdődnek, hogy – a 2017-es oktatási törvény után kilenc (!) évvel – végre rendeződjenek a kárpátaljai magyarok jogai. A külügyminiszter – nekünk elmondott – szavai szerint a tárgyalási alap Szijjártó Péter tizenegy pontja volt, ám információink szerint a tematika ennél jóval szélesebb; olyasmikről is szó esett, amiket a tizenegy pont nem érint. Ezzel ráadásul az a csapda is elkerülhető, hogy a Fidesz egy esetleges megállapodás után visszamutogathasson: „Ukrajna valójában a mi elvárásainkat teljesítette!”
Minden várakozást felülmúlt, hogy a magyar miniszterelnök tizenhat nappal a tárgyalások megkezdése után Párizsban bejelentette: „3 hét alatt sikerült elérnünk azt, amit Orbán Viktoréknak 10 év alatt nem. Teljeskörű megállapodásra jutottunk Ukrajnával.” A miniszterelnök gesztusával – a kétoldalú kapcsolatokat közelről figyelő ukrán forrásunk szerint – az volt a legkisebb baj, hogy Magyar külön hangsúlyozta: a Trianon-palotától néhány kilométerre áll (majd másnap, a Nemzeti Összetartozás Napján, Szlovákiát kiborítva még tovább ment, amikor azt mondta, „mi vagyunk a világ talán egyetlen olyan országa, amely saját magával szomszédos”). A nagyobb probléma – egy friss áttöréshez képest az elvárásokkal kapcsolatos kissé nyers szóhasználata mellett –, hogy
teljes meglepetésként érte az ukrán partnereket, mert velük nem egyeztetve, alig pár órával az után történt, hogy a magyar és ukrán tárgyalók megegyeztek a megállapodás végleges formájáról – „ezzel elgurult az a hógolyó, amely elkerülhetetlenül a K8-lavinát okozta”.
A hógolyó pedig jókorát dagadt július közepén, amikor Magyarország, annak dacára, hogy elvileg „teljeskörű megállapodásra jutottunk”, váratlanul blokkolta a 2. és a 3. uniós csatlakozási klaszter megnyitását Ukrajna számára. A magyar érvelés az volt, hogy a Párizsban bejelentett megállapodás kötelezi Ukrajnát a kisebbségi törvények megfelelő módosítására, Kijevben ellenben úgy értelmezték, elég, ha ezt – a megállapodásban rögzítettek szerint – december 31-ig abszolválják. Valamennyire mindkét félnek igaza volt, a frusztráció azonban folyamatosan nőtt. Ezen sokat enyhített volna egy kétoldalú Magyar–Zelenszkij-találkozó, amelyről már májusban pletykáltak, de máig nem sikerült összehozni. Előbb Magyar Péter hökkentette meg az ukrán partnert azzal, hogy Beregszászba hívta Zelenszkijt – viszonylag szokatlan a diplomáciában, hogy egy elnök számára egy szomszédos állam vezetője jelölje ki, hova menjen a saját országában –, majd következett a Károly-gate.
Az ukrán elnök június 8-án az Egyesült Királyságban tárgyalt, ahonnan másnap Tallinnba repült, és a tervek szerint leszállt volna Budapesten. Csakhogy közben egy brit királyi találkozó is bekerült a programba, ami emiatt annyit csúszott, hogy nem fért bele Magyarország. Úgy tudjuk, hogy a budapesti találkozó előkészítésére az ukrán protokollosok már június 5-én a magyar fővárosba utaztak – hiába. Magyar külügyi forrásunk nem érti, miért volt annyira fontos a brit uralkodóval a photo op, miközben Budapesten tényleges eredmények kecsegtettek. Ukrán beszélgetőpartnerünk pedig azt nem érti, mit nem ért a magyar forrásunk. Mi pedig azt nem értettük, miért volt olyan fontos Tallinnba menni: „Ott egy vacsorára várták Zelenszkijt az északi országok vezetői. Nem várakoztathatod meg azokat, akiktől pénzt és fegyvereket kapsz” – hangzik a válasz.
A Forsthoffer-epizód
Bár Zelenszkij az ország arca külföldön, az ukrán politikát a magyarnál kevésbé dominálja egyetlen akarat. Fontos játékos a külügyminiszter és a parlamenti elnök is. Utóbbi, Ruszlan Sztefancsuk érzékelhette: sok múlik a magyarokkal való megegyezésen, és bár a háttérben folyamatosak voltak az egyeztetések, vezetői szinten továbbra is elhidegülés látszott. Úgyhogy magyar partnerénél próbálkozott. Előbb az augusztus 20-i nemzeti ünnepre írt meleghangú köszöntőt Forsthoffer Ágnesnek, majd szeptember 3-án a Rada példátlan határozatot fogadott el: elítélte a málenkij robotot és a 1944–46-os kárpátaljai magyarellenes szovjet atrocitásokat. Úgy tűnt, ennyi gesztus elegendő lehet, hogy Sztefancsuk eleget tegyen Forsthoffer meghívásának. Amit, mint az Országgyűlés Sajtóirodája kérdésünkre elárulta, a magyar házelnök még egy május 13-i, az aznapi, Kárpátalját is ért nagyszabású orosz dróntámadást követően küldött levelében fogalmazott meg.
Csakhogy nyár végére elromlott a viszony – az augusztus 20-i nemzeti ünnep után négy nappal esedékes ukrán függetlenség napját Forsthoffer egy szeptember 7-i, nem nyilvános levélben üdvözölte –, így Sztefancsuk hoppon maradt. Szeptember 9. délelőttjét javasolta budapesti találkozónak, ám akkor Forsthoffer már úton volt Berlinbe. Sztefancsukék felvetették, hogy a Kossuth tér két nappal később, a G7 parlamenti elnökeinek párizsi találkozója után hazafelé is útba ejthető – hiszen Forsthoffer is akkor ért haza Németországból (Krasznahorkai Lászlóval egy gépen) –, de ekkor sem jártak sikerrel. „Az első találkozás tiszteletét Házelnök asszony szerette volna megadni, ezért nem merült fel a delegálás lehetősége” – válaszolták lapunknak a Parlamentből, amikor arról érdeklődtünk, valamelyik magyar alelnök nem tudta-e helyettesíteni a házelnököt. Hogy hatottak-e Forsthofferre, hogy ne fogadja ukrán kollégáját – miközben az Ukrajnával egyszerre EU-tagjelöltséget kapott Moldova parlamenti elnökére pár nappal később tudott időt szakítani –, nem egyértelmű.
„Az Országgyűlés fontos szerepet játszik Magyarország diplomáciai tevékenysége érvényesítésében, ezért folyamatosan egyeztet a Külügyminisztériummal minden fontos kérdésben”
– fogalmazott ezzel kapcsolatos kérdésünkre az Országgyűlés Sajtóirodája. Egy dolog biztos: a hógolyó tovább dagadt. Lassan lavinává.
Az elnök dühös
Ezt pedig a K8 ügye jelentette. Kutakodásainkból csak az világos: mindenki másképp emlékszik. Magyar külügyi forrásunk például a csúcstalálkozó előkészítetlenségét említi – „se napirend, se résztvevők”. Egy biztos: Ukrajna meghívta Magyarországot is. Lemondás pedig, amint erre a cikkünk elején idézett Mol-epizód következtetni enged, csak a legutolsó pillanatban történt. Pedig – és ezt már Zelenszkij elnök egyik közvetlen munkatársa erősítette meg lapunknak – Ukrajna felajánlotta a magyaroknak, hogy a K8-csúcs után az ukrán elnök Magyar Péterrel Kárpátalján kétoldalúan is találkozna. „A K8 kitalálásakor sokat nyomott a latban, hogy pozitív módot találjunk a Magyarországgal folytatott párbeszédre. Hogy megkönnyítsük [Magyar Péter] Ukrajnába jövetelét azzal, hogy már szomszédos országok vezetőivel is találkozhat.
Furcsa dolog folyamatosan ignorálni Ukrajnát. Az elnök dühös volt a történtek miatt.
Azt hitte, kölcsönösen előnyös dolgokkal újraindíthatjuk a kapcsolatokat. Ami elől továbbra sem zárkózik el. De a K8-ra Magyarországot már a szervezés korai szakaszában meghívtuk, Budapest pedig az utolsó pillanatig nem adott egyértelmű választ. Kíváncsi vagyok, mi az a »jó ok«, amit a magyar miniszterelnök emlegetett a távolmaradása okaként” – mondja emberünk a kijevi államfői hivatalból. Utóbbit mi is szerettük volna megtudni, de a Miniszterelnökség cikkünk megjelenéséig nem reagált megkeresésünkre. „Mindkét fél hibázott a kommunikációban. Az ukránok valószínűleg hamarabb tudták meg a Facebookról, hogy a kormányfő Pécsen tart nagygyűlést a K8 helyett. De az is igaz, hogy ukrán oldalról egy nagyon rosszul szervezett esemény csúszott félre. A kétoldalú kapcsolatok ettől még nem tragikusak: pozitív légkör bizalmatlansággal fűszerezve” – összegez a Bem téren dolgozó beszélgetőpartnerünk.
New York, New York
A K8-blamát nemcsak a magyar parlamenti csörte követte, hanem egy adok-kapok az X-en Andrij Szibiha ukrán külügyminiszer, Magyar Péter és Orbán Anita között. Szibiha ekkor már az ügyet közelről követő ukrán sajtó felhorgadásait visszahangozta, amely szerint a jelenlegi magyar kormány afféle Orbán Viktor-light. Jobbkor nem is következhetett volna az ENSZ közgyűlési hete New Yorkban, ahol Orbán és Szibiha négyszemközt egyeztetett. Nagyjából arról, hogy az üzengetés nem vezet sehova, térjenek vissza a háttérben továbbra is folyamatos tárgyalások jóhiszemű légköréhez. És ez történt. Orbán Anita New York-i jó híreit bejelentő Index-interjúja után egy héttel, október 1-jén a kijevi parlament végre tárgysorozatba vette az oktatási törvény módosítását. Ezt másnap példátlan módon közös közleményben üdvözölte a két ukrajnai magyar érdekképviselet. Erre válaszul
Magyarország – alighanem már a cikkünk megjelenése után kezdődő Állandó Képviselők Bizottságának (Coreper) ülésén – hozzájárulhat a 2. és 3. csatlakozási klaszter megnyitásához,
amely így az október 15-én kezdődő EU-csúcs napirendjén szerepelhetne. Jövő csütörtökig azonban a Radának el kell fogadnia az oktatási törvény módosítását. Szoros menetrend, de nem lehetetlen. Hogy mikor történhet meg pontosan? A kérdést feltettük Vadim Kolodijcsuk ukrán házelnöki szóvivőnek, aki megerősítette a Financial Times információját: „Valószínűleg jövő hétfőn.”
Nyitókép: Magyar Péter miniszterelnök (k) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (j) üdvözli egymást António Costa, az Európai Tanács elnöke (b) mellett az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának nyitóülésén 2026. június 18-án (fotó: AFP/Pool/Geert Vanden Wijngaert)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
