Orbán Anita a Válasznak: „Magyarország újra megérkezett Európa szívébe”
„Az EU-huszonhatoknak nem azon kell majd dolgozniuk, hogy kikerüljenek egy teljesen irracionálisan viselkedő huszonhetediket. (…) Nem a hangerő számít; nem szólunk be nagyköveteknek; nem jelenünk meg rövidnadrágban” – sorolja az újraformálandó magyar diplomácia fundamentumait Magyarország új külügyminisztere. Orbán Anita, aki ebben a pozíciójában első interjúját lapunknak adja, arról is beszél, hogyan és kikkel szervezné újra a Szijjártó Péter által lezüllesztett intézményt. Spoiler: még a futsal csapattagság sem automatikus kizáró ok! Miért döntött úgy a külügyből való 2015-ös távozása után öt évvel, hogy az Orbán-kormány áldásával indul fontos NATO-pozícióért? Hogyan és meddig rendezné a viszonyt Ukrajnával és Szlovákiával? Mit mondott pontosan az első munkanapján bekéretett orosz nagykövetnek, és lesz-e Orbán–Lavrov-találkozó? Donald Trump EU-t ért támadásai után mennyire őszinte az atlantizmusa? Válaszok exkluzív nagyinterjúnkban.
Karrierív
– Emlékszik még arra, ki az a David van Weel?
– Persze.
– Hálás neki?
– Ő nyerte el helyettem 2020-ban a NATO főtitkárhelyettesi pozícióját. Távozása után külügyminiszterré nevezték ki a holland kormányban. Lett külügyminiszter kollégám, Baiba Braže ugyancsak NATO-főtitkárhelyettes volt előzőleg. Lehet, hogy pont ugyanott vagyok, mint ha 2020-ban nyertem volna.
– Talán nem egészen. Ha megnyerte volna, a pozíció 2024-es megszűnéséig az Orbán-kormány politikáját kellett volna védenie.
– Lehet, hogy szerencsés vagyok, amiért nem nyertem meg, bár egyébként is elég alacsony volt a valószínűsége. Pontosan a portfolióhoz tartozó ügyek – biztonsági kihívások kezelése – és a magyar útlevelem közti feszültség miatt. Így azon sem gondolkodtam, kellett volna-e magyaráznom a magyar kormány bizonyítványát. Akkorra már a privát szférában voltam – hogy távol legyek az Orbán-kabinet ügyeitől.
– Ha mégis megnyeri, könnyen kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy Orbánékat kellett volna védenie, nemde?
– Nem vállaltam volna olyan pozíciót, amelyben politikai szereplőket kellett volna védenem.
– 2010 és 2015 között Magyarország energiabiztonságért felelős utazó nagykövete volt. Mikor vált világossá, hogy a pozíciója az orosz energiafüggés fenntartása elé rakott fügefalevél?
– 2014 elején-közepén.
– Paks miatt?
– Igen. Nagyon zavart, ahogyan azt a döntést meghozták. Utána már látszott, hogy csúszunk egyre lejjebb. 2015 eleji távozásomat jócskán megelőzte, hogy tájékozódtam a kormányon kívüli pozíciókról.
– 2020-ban – már az érett szijjártóizmus időszakában – a NATO-pozíció miatt mégis újra kapcsolatba került a külüggyel. Nem gondolta ezt vállalhatatlannak?
– Fontos tisztázni: erre a tisztségre nem kormányok jelöltjei, hanem egyének pályáznak. Így hívott fel a Külügyminisztérium. Érdekes kihívásnak gondoltam, hiszen visszakerülhettem volna a geopolitikai szférába. Ráadásul nem volt magyar jelölt a NATO-ban ennyire magas beosztásra. Pontosan azért gondolták, hogy én lehetnék az, mert távol voltam a kormánytól, így a kellő integritásom is megvolt.
– A magyar külügy 2026 januárjában – miután az RTL megszerezte az önnel kapcsolatos levelezést – mégis úgy fogalmazott: „A legfőbb kérdés felé az volt, hogy a NATO főtitkárhelyettesi székében is tudna-e azonosulni a szuverén, nemzeti kormány politikájával. A válasza egyértelműen igen volt, így jelöltsége élvezte a magyar kormány támogatását.”
– Szó sem volt arról, hogy a Külügyminisztériumot vagy a magyar külpolitikát kellett volna képviselnem. Egyénként pályáztam és kerültem a végső öt jelölt közé. A külügy házon belüli diskurzusaira nem volt rálátásom.
– Életében az állami és az üzleti szerepvállalások váltogatják egymást. Ön egy politikába átránduló topmenedzser – a külügy Kapitány Istvánja –, vagy az energiaüzlet meg a telekommunikáció csak kitérő volt, és közszolgának tekinti magát?
– Egyértelműen utóbbinak. Amikor elkezdtem a közszolgálatot, azt gondoltam, soha nem lépek ki innen. Mindig ez érdekelt, mindig ezzel akartam foglalkozni. Valóságos gyászfolyamat volt, amikor át kellett lépnem a privátszférába. Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen módon alacsonyabb rendűnek gondolnám az üzleti életet a közszolgálathoz képest – egyszerűen nekem az utóbbi a hivatásom, így vagyok kódolva. Visszanézve nagyon hálás vagyok a vállalati kitérőért, mert rengeteg hasznos dolgot tanulhattam. Például azt, hogyan lehet nagy szervezeteket irányítani. Ennek a tudásnak hasznát veszem majd a Külügyminisztériumban is.
Új magyar diplomácia – de kikkel?
– Mennyi idő lesz azt kitakarítani?
– Ezt még nem tudom megmondani, a legfontosabb most a helyzet pontos felmérése és a bizalom visszaépítése.
– Véletlen, hogy nem a miniszteri dolgozóban ülünk?
– Nem. De csak a szép fények miatt. A dolgozót már átnézték, és nem találtak semmit. Haladunk szobáról szobára, ám a fizikai vizsgálat csak egy része az átvilágításnak: az apparátus és az IT rendszer is sorra kerül.
– „Megújítjuk a magyar diplomácia működését” – ígérte miniszterjelölti meghallgatásán. Kikkel, hogyan és meddig tud ez megtörténni?
– Hosszú távú vállalkozás, hogy kialakuljanak új elvárások, új kultúra és viselkedési sztenderdek…
– … viselkedési sztenderdek?
– Arra gondolok, hogy nem a hangerő számít; nem szólunk be nagyköveteknek; nem jelenünk meg rövidnadrágban… De mondok mást: múlt pénteken meghívtam az összes Budapestre akkreditált diplomáciai képviselet vezetőjét. Tizenkét éve nem történt ilyesmi a Külügyminisztériumban. Mégis hogyan akartunk diplomáciát csinálni, ha nem kommunikáltunk a partnereinkkel? Ugyanez a helyzet az állománygyűléssel. Az tizenkét éve nem volt. Hiányoztak a kollégákat tájékoztató belső kommunikációs csatornák, a minisztérium vezetése a saját beosztottjait sem látta el információval. Ezek rövidtávon orvosolhatóak. Középtávon pedig szeretnénk visszahozni a versenyvizsgát, amelynek teljesítése nélkül senki nem kerülhet külügyi pályára.
– És addig mely kritériumoknak kell megfelelnie annak, aki az Orbán Anita-féle külügyben akar dolgozni?
– Szakmailag felkészültség – nemcsak tudásban, hanem hozzáállásban –, sértetlen integritás. Azaz: nem merül fel lopás, korrupció, esetleg szándékos szivárogtatás, titoksértés. Mindenki a kormánytisztviselői eskünek megfelelően kell, hogy dolgozzon.
– Nem kizáró ok tehát, ha valaki végigdolgozta a Szijjártó-éra majd’ tizenkét évét?
– Természetesen nem az. Lehetett ugyanis az eskü szellemében dolgozni Szijjártó Péter alatt is.
– Az sem hátrány, ha valakinek a futsal a kedvenc sportja?
– Nem. Biztos vagyok benne, hogy van olyan kolléga, aki így került be, de azóta megtanulta és ismeri a szakmát, anélkül, hogy sérült volna az integritása.
Nem fogunk tisztogatni; nincs olyan szabály, hogy „ki az összes futsalossal!”. Olyan szabály viszont van, hogy professzionális diplomáciai csapatot építünk.
– A személyügyi változások már elkezdődtek, lengyelországi látogatásukra időzítve jelentette be Íjgyártó István varsói nagykövet hazarendelését. A megújulás a követségek számának felülvizsgálatára is kiterjed? Az ugyanis a keleti és egyéb nyitások óta jelentősen megnövekedett…
– Először alaposan fel kell mérnünk a külképviseleti hálózat működését, mert megalapozott döntéseket szeretnénk hozni. A cél egy hatékonyabb és stratégiailag indokoltabb jelenlét kialakítása.
– Míg például Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter mellett már parlamenti meghallgatásán ott ült a leendő politikai államtitkár, a külügyi csapatépítés lassabban halad – államtitkárai névsorát cikkünk megjelenésekor sem ismerjük még. Miért?
– Nem hinném, hogy lenne értelme az efféle méricskélésnek. Ráadásul van egy fontos különbség Hegedűs miniszter úr szakterülete és az enyém között: noha az előző kormány az egészségügyre is igyekezett rátelepedni, gyógyítani lehet politikamentesen. Külpolitikát tervezni és végrehajtani viszont aligha. Ráadásul Magyarországon létezik kiterjedt magánegészségügyi szektor, ahonnan szintén lehet toborozni, míg privát külpolitika nincs. Nekünk tehát a rendelkezésre álló külügyi szakemberekkel kell csapatot építenünk.
– Az mégis feltűnő volt, hogy a miniszterjelölti meghallgatásán nem ült ön mellett senki.
– A saját határozott kérésemre történt így. Én vállaltam a feladatot, enyém a politikai felelősség.
– Volt olyan vezetőjelöltje, akit a miniszterelnök nem hagyott jóvá?
– Folyamatos beszélgetés – egymás szempontjai megértésének – eredménye az államtitkáraim névsora. Fontos volt, mit üzennek négyen együtt, és az is, hogy tükrözzék az általunk kívánatosnak tartott külpolitikát.
– Konkrétabban kérdezzük: ugyanaz-e az államtitkári névsor, mint amit ön eredetileg elgondolt?
– Nem száz százalékban. De ez nem azért van, mert a miniszterelnök nemet mondott; számos szempontot figyelembe véve alakult így a folyamat.
Ukrajna, Oroszország…
– Egyik legérzékenyebb témája Ukrajna és a kárpátaljai magyarság. Kijevi kollégájával a héten bejelentették, egyeztetés indul a kisebbségi jogok ügyében. Mit tekintene sikernek a tárgyalások végén?
– Kijevből Budapestre Beregszászon át vezet az út. Nyitottak vagyunk a kétoldalú kapcsolatok rendezésére, de ehhez elengedhetetlennek tartjuk a kárpátaljai magyar közösség oktatási és nyelvhasználati jogainak rendezését. Nem véletlen, hogy a kérdésükben is említett szakértői egyeztetéseknek ez az egyetlen témája.
Addig nem lépünk tovább más ügyek, például Ukrajna uniós csatlakozása irányába, amíg nincsenek konkrét eredmények. Általános ígéretekkel nem elégszünk meg.
A konkrétumok megfogalmazásában pedig a kárpátaljai magyar közösségnek döntő szava lesz, képviselőik részei az egyeztetéseket megkezdő szakértői csapatnak.
– Pontosan kire gondolnak, amikor „kárpátaljai magyar közösségről” beszélnek? Feltűnő volt, hogy az Országgyűlés május 9-i alakuló ülésén a két legnagyobb ukrajnai magyar érdekképviselet vezetője, Brenzovics László (KMKSZ) és Zubánics László (UMDSZ) is megjelent.
– A szakértők neveit nem árulhatom el, de mindkét országból érkeztek delegáltak.
– A nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos elvárások részei lettek az EU és Ukrajna közötti tárgyalási keretprogramnak, az előző magyar kormány pedig tizenegy pontban foglalta össze kéréseit. Önöknek is utóbbi a kiindulópont?
– Igen, ez jó tárgyalási alap.
– Csakhogy a hírek szerint a tizenegy pontos követeléslista utolsó pontja garantált magyar képviselői helyet kért a kijevi parlamentben. Míg az anyanyelvi oktatásnál vagy a nyelvhasználatnál lehet hivatkozni a korábbi állapotra, itt nem. Garantált képviselői hely korábban nem létezett, magyar politikus általában ukrán párt listáján jutott be.
– Az a kérés egy szószólói helyre vonatkozik. De ismétlem, a kárpátaljai magyaroknak döntő szavuk lesz abban, Kijev részéről mit tud a kormány elfogadni, és mit nem. Türelmet szeretnék kérni, mert tényleg most kezdődött csak a közös érdemi munka az ukrán partnerekkel.
– Kompromisszum úgy jön létre, hogy mindkét fél enged a kezdeti feltételeiből. Magyarország mennyire lesz erre hajlandó?
– Ha erre bármit válaszolnék, romba dönteném a tárgyalási pozícióinkat. Azt viszont meg tudom ismételni: amíg a magyar kisebbség helyzete nem rendezett Ukrajnában, addig más területen sem tudunk előrelépni.
– Tarasz Kacska, Ukrajna európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettese nemrég arról beszélt, hogy az EU-országok nagykövetei legkésőbb június közepén Ukrajna hat tárgyalási klaszterének megnyitását is megszavazhatják. Lehetséges ez a kárpátaljai magyarság problémáinak megoldása nélkül?
– A vitás kérdések kárpátaljai magyar kisebbség számára megnyugtató rendezése a feltétele annak, hogy bármi másban előre tudjunk lépni.
– Vagyis ha nincs Magyar–Zelenszkij-kézfogás, Kijev hiába reménykedik?
– Van spektruma annak, mi számít eredménynek. Nem prejudikálnék semmit abban a kérdésben, milyen kézfogások szükségesek.
Magyar Péter ugyanakkor találkozót kezdeményezett Zelenszkij elnökkel Beregszászba június elejére. Számunkra tehát ez a céldátum a valós eredmények elérésére. Az ukrán elnök is jelezte: ha ez sikerül, készen áll találkozni a magyar miniszterelnökkel.
– Bekérette a budapesti orosz nagykövetet a Kárpátalját ért május 13-i dróntámadás után. Jevgenyij Sztanyiszlavov eligazodott az épületben? Elődje egyszer sem rendelte magához, ezt gesztust saját szövetségi rendszerünk diplomatáinak tartogatta…
– A diplomáciai szabályok szerint zajlott a találkozó. Elmondtam neki, amit korábban a Facebookon is posztoltam, ő pedig a nagykövetség közleményében később szereplő álláspontot ismertette.
– Ami így szólt: „Az orosz fegyveres erők tettei nem az ukrán civilek vagy a polgári infrastruktúra ellen irányulnak.” Erre mit reagált?
– Megismételtem a mondandómat, Sztanyiszlavov nagykövet pedig jegyzetelt, majd megígérte, közvetíti az elhangzottakat Moszkva felé. A diplomáciában a tetteknek és a szavaknak súlya van.
– Leültette?
– Le.
– Mit szól ahhoz az érveléshez, amely búvópatakként tör fel a fideszes médiatérben, és lényegében arról szól, hogy azért lőtték Kárpátalját az oroszok, mert már nem Orbán Viktor a miniszterelnök?
– Egyáltalán nem gondolom, hogy ez a magyar kormánnyal bármilyen mértékben összefüggene. Minden, ami Kárpátalja ellen történik, az Ukrajna elleni orosz agresszió keretei között értelmezendő.
– Lesz Orbán–Lavrov-találkozó?
– Oroszország fontos régiós szereplő, amellyel pragmatikus viszonyra törekszünk. Ha lesz mit megbeszélni külügyminiszteri szinten, biztosan lesz ilyen találkozó. Miért ne lenne?
– Például, mert bekérette a nagykövetet.
– Teljesen szokásos lépés. Nem bagatellizálom persze, hogy ez már az első miniszteri munkanapomon megtörtént, de ez nem azt jelenti, hogy bezárult minden ajtó és nem beszélünk többet.
– Április 12-én zengett a pesti utca a „Ruszkik, haza!” jelszavától. Magyar Péter pedig a kampányban megígérte, jelentést készítenek a magyarországi orosz befolyásról. Mikorra állítják össze?
– A jelentés nemcsak orosz befolyásról, hanem minden olyan harmadik országról szól majd, amely az elmúlt években a magyar érdekekkel szembemenve torzíthatta a hazai döntéshozatalt. A munkát hamarosan, az államtitkárok hivatalba lépése után elkezdjük, és már nyáron szeretnénk nyilvánosságra hozni a vizsgálatok első eredményeit.
Pénz, pénz, pénz
– És uniós területen is lesz mit közölni a nagyközönséggel? Az Európai Bizottság tényleg annyit kér a befagyasztott források felszabadításáért cserébe, ami a huszonhét jogállamisági szupermérföldkőben szerepel?
– Ezek valójában nem is uniós kérések: a magyar adófizető polgárok alapvető érdeke, hogy például a nekünk járó források elköltése fölött a lehető legfüggetlenebb bíróságok őrködjenek, és hogy a döntések átláthatóan szülessenek. Erőnket megfeszítve dolgozunk, hogy augusztus végéig mindent megoldjunk – három hónap áll rendelkezésre arra, amire más államoknak több éve volt. Szomorú állapotban vettük át a helyreállítási alap (RRF) dossziéit elődeinktől, pedig irdatlan mennyiségű pénzről van szó: a 6,5 milliárd eurónyi támogatás mellett 3,9 milliárd euró kedvezményes kamatozású hitelről beszélünk. Célunk, hogy mind a 10,4 milliárdot le tudjuk hívni. Bizakodó vagyok, hogy menni fog.
– A migrációs paktum szóba került a tárgyalásokon?
– Már miért került volna? Semmi köze az uniós forrásokhoz. A tárgyalások az RRF-terv módosításáról, a pénzek folyósításához szükséges jogállamisági feltételek teljesítéséről szólnak.
Miért nem jöttek az uniós pénzek? Mert ellopták őket. Pont. Annyit kell biztosítanunk, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.
Kifejezetten pozitív a Bizottság munkatársainak hozzáállása, ők is tudják, hogy a magyar embereknek járnak ezek a források, és látják a gazdaságunk állapotát is. A migrációs paktum teljesen más történet. Június 12-én lép életbe, százszor elmondtuk, hogy egy majdani esetleges válsághelyzet megoldásában Magyarország nem migránsok befogadásával vagy pénzek befizetésével működne közre, hanem technikai segítséggel: szakembereket, rendőröket küldünk, ha egy uniós tagállam határa váratlanul nagy migrációs nyomás alá kerül.
– Az előző kormány miért nem hirdetett győzelmet a paktum kapcsán? A megerősített határvédelemtől a kiutasítások felgyorsításán át az uniós határokon kívüli gyűjtőközpontokig szinte minden korábbi magyar követelés szerepel benne. Látott már ezzel kapcsolatos külügyminisztériumi aktát?
– Nem akarok találgatni, de aligha külpolitikai okai voltak ennek a retorikának. Jól érzékelhető volt, hogy az előző magyar kormány az EU-val szembeni teljes konfrontáció politikáját választotta, saját bevallása szerint is bot akart lenni a küllők között. Ebbe pedig nem fért bele, hogy elismerje a komoly uniós összefogással megszületett migrációs paktum eredményeit.
– Nem fog hiányozni az EU-ügyi portfólió az minisztériumából?
– Nem fog, mert ez EU-ügyeket kettéválasztottuk: az egységes piaccal kapcsolatos kérdésekkel a Miniszterelnökség, a közös kül- és biztonságpolitikával, szankciós és bővítési politikával pedig mi foglalkozunk. Ezzel együtt összkormányzati koordináció lesz, hiszen a finanszírozandó projekteket a szaktárcák felügyelik. Az Országgyűlésre is fontos szerep hárul, mert a törvényhozásnak kell helyreállítania a jogállamisági feltételeket.
– Nem azért kellett különválasztani az EU-ügyeket, mert a miniszterelnök szeretne ezekre közvetlenül rálátni?
– Ha így van, akkor nagyon helyesen teszi. A fontos ügyek ugyanis az Európai Tanács tárgyalásain dőlnek el, ott pedig ő képviseli Magyarországot. A tárgyalási logika és az ügyek szakpolitikai természete miatt sokkal szervesebben tartozik mindez a Miniszterelnökséghez, mint a külügyhöz.
– Kit kérjen számon a közvélemény, ha nem sikerül hazahozni az uniós pénzeket?
– A legfontosabb most az, hogy a magyar kormány mindent megtegyen az uniós források mielőbbi és teljes körű lehívásáért. A kulcskérdés, hogy meglesz-e az a projektmennyiség, amelyre kiszignálható a 10 milliárd eurónyi RRF-pénz. Hatalmas apparátus dolgozik azon, hogy ezt az utolsó eurócentig haza tudjuk hozni. A magyar diplomácia bilaterális utakon – az egyes fővárosokban – igyekszik ezért küzdeni.
Tusk, Fico, Beneš
– A visegrádi négyek és a magyar nemzetpolitika meccséből ki kerül majd ki győztesen? Robert Fico szlovák miniszterelnök Donald Tusk lengyel és Andrej Babiš cseh kormányfő társaságában mosolyogva várja a negyedik muskétást, azaz Magyarországot. Eközben Pozsonyban a Beneš-dekrétumok kritikáját büntető törvénymódosítást fogadtak el, és a mai napig vesznek el földeket a magyarokat a második világháború után sújtó kollektív bűnösség alapján…
– Magyar Péter már a Robert Ficóval lezajlott első telefonbeszélgetésükön világossá tette álláspontját. Számos közös érdekünk van Szlovákiával, nyitottak is vagyunk az együttműködésre, de csak akkor, ha nem büntetik a kollektív bűnösséget megállapító Beneš-dekrétumok bírálatát és nem koboznak el földeket etnikai alapon. Szuverenitásunk egyik alapja, hogy kiállunk a határon túli magyar kisebbségekért. Nem hiszem, hogy ez meglepte Robert Ficót. Amiképpen a többi uniós partnerünket sem.
– Orbán Viktorék is sokszor a kárpátaljai magyarságra hivatkoztak ukránügyi vétózásnál.
– Minden EU-tagállamnak vannak vörös vonalai, létérdekei, amivel a többiek tisztában vannak. Ezek konzekvens képviseletével semmi baj nincs. Ez lesz az óriási különbség az előző kormányhoz képest.
Az EU-huszonhatoknak nem azon kell majd dolgozniuk, hogy kikerüljenek egy teljesen irracionálisan viselkedő huszonhetediket,
illetve nem kell azon stresszelniük, mit mondhatnak a magyar kormány képviselőinek jelenlétében, s az az információ vajon melyik EU-val ellenséges fővárosban köt ki. Újra megbízható partnerek leszünk, világosan meghatározott érdekekkel – például a határon túli magyarság ügyében.
– Szlovákiával hogyan lehet áttörést elérni anélkül, hogy hozzá kelljen nyúlniuk a saját államideológiájuk részét képező beneši törvényekhez?
– Nem hiszem, hogy a dekrétumok megkérdőjelezését büntető decemberi törvény része lenne Szlovákia államideológiájának.
– Akkor megelégednének a Beneš-bírálatot büntető jogszabály eltörlésével?
– A földelkobzás is elfogadhatatlan, innen indulunk. A két miniszterelnök megállapodott, hogy az Európai Tanács júniusi ülésének margóján találkoznak, és erről tárgyalnak majd.
– Vagyis, ha jól értjük, lehet negyedik muskétás Magyar Péter úgy is, hogy a Beneš-dekrétumok hatályban maradnak.
– Még egyszer: kiindulási pozíciónk a földelkobzások beszüntetése és a dekrétumok megkérdőjelezését börtönnel büntető törvény visszavonása. Ezek elfogadhatatlanok egy 21. századi európai országban. A miniszterelnök ezt tette egyértelművé Robert Fico szlovák miniszterelnöknek. Ahogy említettem, az Európai Tanács margóján találkozik a két miniszterelnök. Ennél messzebb most nem tekintenék.
– Előfordulhat, hogy a visegrádi muskétások egymás ellen fordulnak? A centrista–jobbközép Magyar–Tusk-duó a populista–szuverenista Babiš–Fico-tandemmel szemben…
– Visegrád egyszerre érdek- és értékalapú együttműködés, komoly szándék van az újraindítására az elmúlt évek tetszhalott állapota után. Rajtunk nem fog múlni a konstruktív együttműködés, ehhez Varsó a kulcsszereplő. A héten felkeresett Lengyelország nemcsak a V4 legnagyobb országa, de európai színtéren is jelentős játékos. Az elmúlt években gazdasági szempontból szépen elhúztak, bőven van tere az együttműködés fejlesztésének például az infrastruktúrában vagy az energetikában. Bizakodó vagyok, hogy az elmúlt években az előző magyar kormány által végzetesen elrontott magyar–lengyel kapcsolat újraépítése pozitívan hat a visegrádi együttműködés egészére.
– Jól érezzük, hogy Donald Tusk afféle Magyar Péter-mentorként próbálja pozícionálni magát?
– Az új magyar kormányfő ugyanakkora rocksztár Európában, mint itthon. Ellenzék hosszú évtizedek óta nem győzött ekkorát Európában. A politikában pedig ez a mérce. Ilyen értelemben az EU legsikeresebb politikusa. Ezt pedig Donald Tusk is elismeri.
Küllő a keréken
– Állandó eposzi jelzője az atlantista. Az Európai Uniót dühödten támadó Donald Trump korában van még értelme amerikai–európai szövetségről beszélni?
– Kétségtelen, hogy átalakul ez viszony, de ettől még Magyarországnak továbbra is az Egyesült Államok az egyik legfontosabb partnere. Említhetem a védelempolitikát a NATO révén, vagy a gazdaságot: az amerikai cégek 100 ezer honfitársunknak adnak munkát. Amiben hittem és hiszek, az az intézmények és a társadalmak közötti együttműködés. Nem könnyű a helyzet, de látnunk kell a részleteket a felelős döntéshozatalhoz.
– Azokról az amerikai adminisztráció nyilvánosan is beszél: nemzetbiztonsági stratégiájukban hosszan ostorozzák az Európai Uniót, ellenségesebben szólnak róla, mint Kínáról vagy Oroszországról.
– Az egyes számú biztonsági szövetségünk a NATO, és ez így is marad. Ettől még fejlesztenünk kell az önálló európai védelmi képességeket
úgy, hogy az ne duplikálja vagy gyengítse az észak-atlanti szövetséget. A most Helsingborgban rendezett az első NATO-külügyminiszteri csúcsom, ezen láthatom, mennyire recseg-ropog a rendszer a valóságban.
– Svédországról jut eszünkbe: miniszterjelölti meghallgatásán azt is mondta, immár „nem bot leszünk a küllők közt, hanem küllő a keréken”. Elhiszik ezt azok a szövetségeseink, akiket 16 éven át arra kondicionáltunk, hogy Magyarország legalábbis problémás partner?
– Ezt akkor hiszik el, ha másképp kezdünk viselkedni, és másféle döntéseket hozunk különféle elénk tárt kérdésekben. A kezdeti bizalom nagyon is él, ezt abszolút érzékeljük, de ez csak akkor tartható fenn, ha kedvező irányba mozdulunk el az eddigi vitás kérdésekben. Az is látszik ugyanakkor, hogy mindenki érti, mi az, amiből nem engedhetünk. Például Ukrajna ügyében a kárpátaljai magyarságság helyzetének megnyugtató rendezéséből.
– Legalábbis kérdésessé teszi az ön optimizmusát, hogy azonnal kiszivárgott, amikor Magyar Péter ezt António Costa Európai Tanács-elnöknek is előadta április végén.
– Nem tudjuk, ki szivárogtatott, de alighanem az lehetett meglepő számára, hogy mi ugyanazt mondjuk zárt ajtók mögött, mint nyilvánosan. Teljes a transzparencia, a magyar érdeket védjük. Azt pedig, hogy sérültek az ukrajnai magyar kisebbség jogai, mindenki elfogadja. Ez, az elődeink viselkedésével ellentétben, nem egy harmadik ország érdekében tett vétó.
– A magyar érdekeket emlegeti, de Szijjártó Péter sem tett mást jó évtizeden keresztül. Miért higgyünk jobban Orbán Anita magyarérdek-felfogásának?
– Csak az alapján, ami az elmúlt hónapokban kiderült – Lavrov-beszélgetések, Orbán–Putyin-telefon, szankciók alóli kimentések –, kimondható, hogy az előző kormány nem a magyar érdekeknek megfelelően járt el. De említhetném a Simion- vagy a Beneš-ügyet, energetika terén pedig a horvát kapcsolatok leépülését vagy az akkugyárak magyar lakossággal szembeni helyzetbe hozását. Hogy miért higgyenek nekem? Remélem, ha most még nem is, egy év múlva már látszani fog az oka.
– Éspedig?
– Hazahozott uniós pénzek; újrainduló Erasmus és Horizon; működő határmenti együttműködések; helyrehozott viszony a szomszédainkkal; EU-csatlakozás küszöbén álló Montenegró, míg a többi tagjelölt ország számára érdemalapú – a magyar érdeknek is megfelelő – csatlakozási perspektíva. A partnereink pedig érezzék úgy, hogy Magyarország újra megérkezett Európa szívébe. Világos érdekekkel, határvonalakkal – és kompromisszumkészséggel.
Nyitókép: Orbán Anita a Külügyminisztérium épületében 2026. május 18-án (fotó: Válasz Online/Mudra László)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
