Féregnek való idő – szinte példátlan a nyugat-európai hőhullám, és közeledik felénk
Haláleseteket és sok közszolgáltatás kényszerű leállítását okozza az egy hete keletkezett, várhatóan július elejéig tartó nyugat-európai hőkupola. Franciaországban egy nap alatt az országos átlagos hőterheléses rekord és 300 helyi hőmérsékleti csúcs is megdőlt, Spanyolországban sorra halasztják el a tömegrendezvényeket. A helyenként 40-42 fokos forróság is kemény, de az igazán rendkívüli a kora nyári időzítés és a hőhullám extrém hossza – ilyen együttállásra a mérések kezdete óta nem volt példa a térségben. Magyarország egyelőre a hőkupola-jelenség peremét érzi csupán, de a HungaroMet szerint jövő hétfőn és kedden lehet, hogy majd „sóvárogva gondolunk vissza” a mostani napokra. Miért veszélyesebbek a trópusi éjszakák, mint a nappalok? Van-e köze ennek az El Niñóhoz? Hogy jön ide a vízmegtartás? Hány fokban írt Csoóri Sándor „aszályos, bibliai évről”? Klímaügyi háttér az extrém időjárás hetén.
Körös-körül mácsonyás nyár // s megrepedezett, pangó kutak.
Féregnek való idő, sutyorásszák a sejtelmesek. // Por tömi el a torkot, a fület.
E sorokat a természet rezdüléseire érzékeny népi költő, Csoóri Sándor vetette papírra. Az Aszályos, bibliai év című vers először 1979. augusztus végén jelent meg az Élet és Irodalomban, és néhány éve történész vendégszerzőnk, Papp István ajánlotta olvasóink figyelmébe. Csoóri celofán-ropogású levegőről, gyűrött, sárga mezőkről, gyíktorokként lüktető bokrokról ír eszkatologikus látomásában. A figyelemreméltó költői képek azért is érdekesek, mert a mából visszatekintve 1979 nem volt se különösebben aszályos, se hőhullámos év Magyarországon. Tavasszal a zöld ár még belvizeket okozott, majd a május és június kétségtelenül száraz volt, a korabeli lapok megteltek a gazdálkodói panaszokkal, de júliusban már 15-22 mm-es napi csapadékösszegeket jegyez a meteorológiai archívum, többször egymás után. Augusztusban ezek újra megritkultak, de az ország nem maradt esők nélkül.
Bár nem tudjuk, hogy Csoóri versében mennyire a saját közelmúltja környezeti tapasztalatait kell olvasnunk és azt sem, hogy a „szomjan haldoklik a szó a szájban” sor valóban a klímáról szól-e, vagy pedig inkább szabadsághiány metaforája, az egészen biztos, hogy ebben a költészetben az élet antitézise maga a hőség és az aszály.
De milyen hőség? Meteorológiai adatbázisok szerint 1979. izzasztóan melegnek és fullasztóan aszályosnak tartott évében a júniusi napi középhőmérséklet 20 és 22 Celsiusi-fok között alakult Magyarországon. Ez körülbelül 3-6 fokkal alacsonyabb, mint az elmúlt napok középhőmérsékletei.
Vagyis egy földtörténeti léptékben elhanyagolható időtáv, másfél emberöltő alatt nemcsak az évszakok hossza változott meg a felmelegedés következtében, hanem az is, mit érzünk kánikulának. A trend pontosan leolvasható az alábbi ábráról, mely Magyarország éves középhőmérsékletének alakulását mutatja a szisztematikus mérések kezdete, vagyis 1901. és 2024. között, a lilával jelzett melegedést és a zöld trendvonalat érdemes figyelni:
A hőhullámban nem a napi csúcshőmérséklet elviselése a legnehezebb, hanem a „trópusi éjszakáké”. Ez a meteorológiában olyan éjjeleket jelent, amikor a levegő hőmérséklete egyetlen időpontban sem csökken 20 Celsiusi-fok alá.
Ha napnyugta után és hajnalban is legalább 20 fokot mérünk, akkor az adott éjjelt trópusi éjszakának nevezzük. Ez különösen megterheli az emberi szervezetet,
és éppen az ilyen éjszakák jellemezték az utóbbi néhány napban – körülbelül június 20. óta – Budapestet és több alföldi várost. Az éjszakai lehűlés hiánya miatt a test kevésbé tud regenerálódni pihenés közben, ha pedig másnap ismét 30 fok feletti maximumot kénytelen tartósan elviselni, egy idő után hőkimerülés vagy hőfáradtság (heat exhaustion) alakul ki. Ez orvosilag ismert állapot, amikor a hőleadás, a folyadék- és sóháztartás fenntartása egyre nehezebbé válik.
Hőkupola
Magyarország és a Kárpát-medence jelenleg egy szokásosnál forróbb nyugat-európai és észak-afrikai hőhullám szélén helyezkedik el. Ennek meteorológiai oka egy erős és tartós magasnyomású blokk, más szóval hőkupola. A süllyedő légmozgás következtében a felhők szétoszlanak, az észak-afrikai eredetű forró levegő pedig „csapdába esik” a felszín közelében. Bár a napokban sokan felvetették, hogy ez már az a bizonyos „szuper El Niño” lenne, a tény az, hogy a 2026 júniusi nyugat-európai hőhullámot nem egy trópusi-csendes-óceáni jelenség okozza, hanem főként az a blokkoló anticiklon, amit fentebb leírtunk. A jelenlegi előrejelzések szerint az El Niño – melynek következtében a trópusi Csendes-óceán egy hatalmas területén a szokásosnál melegebbé válik a felszíni tengervíz, ami megváltoztatja a légköri áramlásokat – még el sem kezdődött, és inkább az őszi-téli globális időjárási mintázatokra lehet hatással.
Az alábbi térképen látható, hogy a hőség Franciaország, Spanyolország, a Benelux államok, Németország és részben a Brit-szigetek felett a legerősebb. A hőkupoláknak és -hullámoknak – a hurrikánoktól és ciklonoktól eltérően – nem szokás tulajdonnevet adni, de ha el kellene keresztelni a mostanit, nyugodtan nevezhetnénk Infernónak, Vulcanusnak vagy – Csoóri nyomán – Féregnek.
2026. június 23-a Franciaország történetének legmelegebb napja lett: az országos hőmérsékleti index (30 referenciaállomás nappali és éjszakai hőmérsékletének átlaga) 29,8 Celsius-fokra emelkedett. Ez nem azt jelenti, hogy ezen a napon mérték a legmagasabb egyedi hőmérsékletet (de pár nappal korábban 300 helyi hőmérsékleti rekord is megdőlt); az új csúcs az egész ország átlagos hőterhelését jelzi. Ugyanígy június 23-án 54 megye állt a legmagasabb, vörös hőségriasztás alatt, miközben további 35 megyére adtak ki narancssárga figyelmeztetést. Vagyis a lakosság több mint 90 százaléka kitett nagyfokú, helyenként már extrém hőségnek. A francia nemzeti vasúttársaság (SNCF) a légkondicionálók meghibásodásának és a sínek túlmelegedésének kockázata miatt számos távolsági járatot törölt, sorra mondanak le nyilvános rendezvényeket, rengeteg közintézmény bezárt, az egyetemi vizsgákat elhalasztják. Különböző hatóságok és több sajtóforrás legalább 18 halálesetről számolt be eddig, amelyeket közvetlenül vagy közvetve a hőhullámhoz kötnek.
Luxemburgban a legmagasabb fokú hőségriasztást kellett kiadni, Hollandiában ez már a második regionális hőhullám, ilyesmi korábban nem fordult elő. Nagy-Britanniában, Skóciában a meteorológusok külön figyelmeztettek arra, hogy a 132 éves júniusi rekord (32,2 Celsius) veszélybe kerülhet, és számos helyi rekord biztosan megdőlt. Spanyolországban sorra halasztják el a tömegrendezvényeket; hivatalos becslések szerint május eleje óta legalább 215 ember halála kapcsolódhat a rendkívüli meleghez. Összevetésként: 2025-ben egész Európában 6-7 ember halálát kötötték árvízi eseményekhez, de az Imperial College London becslése szerint a klímaváltozás és speciálisan a hőség által okozott többlethalálozás elérte a 16 500-at a kontinens 854 városában. Mégis azt mondjuk „rossz időnek”, ha hideg van és esik az eső, „jó időnek” pedig, ha meleg és szárazság van.
Önmagában nem a 40 Celsius-fokot meghaladó napi maximum-hőmérséklet a rendkívüli és halálos, hanem hogy mikor van, és hogy az egész hőhullám meddig tart.
Márpedig júniusban ezek a főként francia és spanyol területeken jellemző 40-44 fok közötti csúcsok tényleg extremitásnak számítanak. A hőhullámok inkább a júliusban vagy augusztus első felében szoktak előfordulni. Franciaországban a mostani hőség június 17. körül kezdődött, és egyes előrejelzések szerint július első napjaiig tarthat. Vagyis összesen több mint két hétig. És ez feltehetően csak az extrém meleg végét jelenti, napközben attól még lehet 29-30 fokos csúcs júliusban is.
Ennek az európai hőségnek szinte csak egy előképe van: a 2003-as nagy hullám, mely immár két évtizede a francia klímaemlékezet viszonyítási pontja, hiszen több héten át tartott, az ország nagy részét érintette és rengetegen haltak meg miatta. A 2003-as hőség viszont augusztusban tetőzött, amikor Franciaországban eleve a legmelegebb időszak van. Súlyos volt a 2022-es nyár is, de a hőség akkor inkább vissza-visszatérő kisebb hullámokból állt, amit az emberek könnyebben viseltek, mint a hetekig egyhuzamban tartó extrém meleget.
Az igazi gond éppen a hőstresszes napok számának növekedése. A Copernicus Intézet és az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központja által kiadott ábra szerint 1950 óta szerte a kontinensen növekszik az erős hőstresszes (legalább 32°C napi maximummal járó) napok száma; egy teljes évre vetítve átlagosan majdnem egy hónapnyi ilyen van már.
A klímaváltozás miatt a hőhullámok egyre hosszabbak lehetnek: az előző harmincéves átlagban pár napig vagy legfeljebb egy hétig tartottak Európában, most már – mint napjainkban is látjuk – akár 12-14 naposak is lehetnek.
Ugyanebben a kimutatásban látványos a trópusi éjszakák számának növekedése is. Az 50-es években alig több mint öt olyan este volt átlagosan Európában, amikor nem ment 20 Celsius-fok alá a hőmérséklet, most már tíz feletti ezeknek a száma.
A klímamodellek azt vetítik előre, hogy 2 Celsius-fok globális felmelegedés mellett Dél-Európa nagy területein évente 30-nál is több trópusi éjszaka fordulhat elő. Magyar szempontból meg kell jegyezni, hogy ezek száma még gyorsabban is nő, mint a „trópusi nappaloké”, persze trópusok – esőerdők, majmok, lajhárok – nélkül. Ennek oka, hogy az éjszakai minimumhőmérsékletek a városokban gyorsabban emelkednek a hőszigethatás miatt. Budapesten és Szegeden ma már lényegesen több trópusi éjszaka fordul elő, mint 30-40 évvel ezelőtt.
„Jövő hétfőn és kedden lehet, hogy majd sóvárogva gondolunk vissza arra, milyen kellemes is volt az a 32, 33 fok körüli csúcsérték az előző hét elején” – írta a HungaroMet kedden. Mi történik? „Átjön” a hőkupola? Majdnem: a mostani nyugat-európai hőség súlypontja fokozatosan kelet felé tolódik, a 35-40 Celsius-fokos levegő Dél-Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és az északi Balkán felé terjed, miközben Nyugat-Európa egy részén már megkezdődik az enyhülés. Ugyanakkor a Kárpát-medence továbbra is inkább a hőkupola peremzónájában lesz. Június 29-én és 30-án a bűvös 40 fokos értéket is jó eséllyel elérheti a hőmérséklet az ország határain belül a HungaroMet keddi előrejelzése szerint.
Goda Zoltán környezetmérnök bejegyzése szerint július első napjaiban megtörni látszik az anticiklon magas légnyomása és elképzelhető, hogy egy hidegfront vet véget a nyár első nagy hőhullámának Magyarországon.
Mit lehet tenni?
A hőhullám pontosan olyan, mint a többi időjárási extremitás: amikor itt van és szenvedünk tőle, semmit sem lehet tenni az elhárítására, viszont különös gondot kell fordítanunk a veszélyeztetett csoportok (idősek, betegek) biztonságba helyezésére. Ez már tényleg nem játék: Szabó Péter és Pongrácz Rita klímakutatók korábbi cikkükben igazolták, hogy a hőstresszes időszakok során kimutathatóan megnő a többlethalálozások száma Magyarországon is. A veszélyeztetett lakásokat árnyékolni kell (hajnaltól estig teljesen leeresztett külső árnyékolók és redőnyök), középtávon pedig világosítani a tetőket és a homlokzatokat.
A klímaalkalmazkodás elengedhetetlen feltétele a vízmegtartás. A nyugat-európai hőség azért is ennyire pusztító, mert tavasz végén a meleg és a csapadékhiány miatt sok térségben kiszáradt a talaj. A nedves talaj párolgása hűti a környezetet, de ha ez a mechanizmus gyengül, a napsugárzás nagyobb része közvetlenül a levegőt melegíti, fokozva a hőséget. Minél több víz van a talajban, annál elviselhetőbb lesz egy-egy hőség.
A városok felmelegedését a betonozott felületek felverésével és zöldítéssel lehet csökkenteni. Ez nem megy azonnal, de mindenki gondoljon bele, mielőtt újabb négyzetmétert kövez vagy – még rosszabb – műfüvez le a kertjében, hogy kimutathatóan fogja melegíteni a saját szűkebb környezetét. A hőszigethatás mérsékelhető szárazságtűrő talajtakaró növényekkel, kis kerti tavakkal. Lényegében bármivel, ami nem beton, műanyag vagy csupaszon hagyott föld.
Bár unalmasnak tűnik, de ennyire forró napokban utolsó pontként rögzítsük, hogy bár a tudományos konszenzus szerint a mostani extrém európai hőségeket a természetes légköri mintázatok hozzák létre, de az emberi kibocsátás által gyorsított globális felmelegedés több fokkal növeli a hőkupola alatti hőmérsékleteket és a hőhullámok hosszát. Magunknak fűtjük a bolygót. Emiatt elengedhetetlen a fosszilis energiahordozók használatának visszaszorítása és az energiahatékonyság javítása.
A jelenlegi trendeket látva szinte biztos, hogy egyre többször lesz „féregnek való idő” Magyarországon is. Ha ölbe tett kézzel nézzük, évről évre többen halnak majd bele.
Nyitókép: fürdőzők a párizsi Trocadéro-szökőkútban 2026. június 22-én (fotó: AFP/Julien de Rosa)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
