Lavrovi reflexek – Szijjártónak mennie kell
A ma napvilágra került orosz-magyar külügyminiszteri balalajka nem csak a tartalom miatt rémisztő. Bár az se semmi: világosan látszik, hogy a magyar külügyminiszter nem a magyar nemzeti érdeket képviselte. Hanem az oroszt. Utóbbiaktól kért érveket még arra is, miként tüntesse fel magyar érdekként azt, ami nem az: orosz bankok levételét a szankciós listákról. Kádár óta nem láttuk a szervilis hazaárulás ilyen feltűnő megnyilvánulásait. Annak viszont, hogy a beszélgetéseket nyilvánosságra hozták, üzenetértéke is van. Az, hogy a jelenlegi magyar kormány iránt a bizalom utolsó morzsája is elfogyott az Európai Unióban. Az ellenség csapatába sorolják, s újrázása esetén a magyar uniós tagság a tét. Dühös publicisztika.
Még mindig nem térünk magunkhoz: ez talán a legegyértelműbb hazaárulás, mióta Kádár János orosz szuronyok segítségével foglalta el helytartói székét. Az orosz tartótisztek maradtak, az eszközök finomodtak, de – ne féljünk a nagy szavaktól – most ugyanúgy a magyar nemzet hosszútávú jövője a tét, mint 1956-1957-ben. A rossz hír az, hogy most nem mutogathatunk a csúnya kommunistákra: a magyar kormány saját elhatározásból navigálta magát az európai közmegvetést kiváltó muszkavezető szerepébe. A jó hír meg az, hogy még félreránthatjuk a kormányt az EU-n kívüli lét szakadékába vezető úton.
Fülsiketítő a médiazaj, mégis muszáj reflektorunkat az oknyomozó európai újságokból álló konzorcium által megszerzett és hitelesített orosz-magyar külügyminiszteri kommunikációra irányítani. A kedd reggel megjelent cikk Szergej Lavrov és Szijjártó Péter közötti beszélgetések leiratát, illetve egy hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az írás szerint a magyar külügyminiszter az elmúlt években többször is a Kreml érdekeiben járt el az Európai Unió ülésein és tanácskozásain. Erőfeszítéseket tett például azért, hogy a szankcionált orosz személyek és szervezetek lekerüljenek az uniós szankciós listáról. A kapcsolat szorosságát jelzi, hogy 2024. augusztus 30-án alig egy órája szállt le Budapesten a magyar külügyminiszter Szentpétervárról érkező gépe, máris hívta őt Lavrov, hogy egy orosz oligarcha, Aliser Uszmanov nővére uniós szankciós listáról való levételét kérje. Pontosabb lenne az „utasít” ige használata, hiszen, Lavrov jól érzékelhetően megsuhogtatta a verbális kancsukát: „Nézze, Aliser kérésére hívom, és ő csak arra kért, hogy emlékeztessem Önt, hogy tett valamit a nővére ügyében” – mondta Lavrov. Mire a megalázóan készséges Szijjártó Péter máris sorolta, hogy fognak a szlovákokokkal közösen eljárni az ügyben – Uszmanov nővére pedig végül lekerült a szankciós listáról. Őszintén reméljük, hogy a derék orosz oligarchának nincsen aranyhörcsöge, mert a lihegően szolgálatkész magyar külügyminiszter őt is levetette volna a szankciós listáról.
Más alkalommal Szijjártó Péter az uniós külügyminiszterek tanácskozásán elhangzottakról számolt be az ő jó barátjának. A közismerten tengeri nagyhatalom Magyarorország tárcavezetője Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettessel is szorosan egyeztetett a szankciókról. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó külügyér jelentette, hogy mi mindent tesznek meg a hamis zászló alatt közlekedő orosz tankerflotta elleni szankciók megtorpedózásáért. Máskor pedig a külügyminiszter felajánlotta Szorokinnak, hogy eltávolítja a listáról az EU által büntetésre javasolt orosz bankokat. Szijjártó még arra is megkérte a miniszterhelyettest, hogy adjon neki érveket arra vonatkozóan, miért állna ez Magyarország érdekében. Szegények ugyanis meg kellene érvelnie a mind zabosabb uniós külügyminisztereknek az újabb érthetetlen lépést…
Helyben vagyunk: élőben követhetjük a rendszer utolsó ideológiai pillérének leomlását. Azt már régóta tudjuk, hogy a „polgári Magyarország” pusztán politikai termék volt, a minden társadalmi alrendszert maga alá gyűrő centralizált pártállam képtelen elviselni az autonóm polgárt és az autonóm intézményt. A népszavazással és folyamatos ideológiai öblögetéssel megtámogatott gyermekvédelemről a kegyelmi botrány és a Szőlő utca óta pontosan tudjuk, valójában hangyabokányit sem számít. Az elvben a határontúli magyarokért minden körülmények között kiálló kormánypolitika gondolkodás nélkül a busz alá löki a kisebbségi magyar közösségeket is, ha a szlovák vagy román nacionalistákkal való összebútorozásról van szó. És most a szemünk előtt lepleződik le a nagy orbáni függetlenségi háború végtelen hamissága. Szuverenitás Szijjártó-módra: az a magyar érdek, amit Szergej Lavrov mond neki.
Csakhogy ez a politika valódi magyar érdeket, hazánk uniós tagságát veszélyezteti.
Szijjártó Péter balalajkázásának nyilvánosságra hozatala nyilvánvalóan elképzelhetetlen lenne a legmagasabb európai döntéshozói körök jóváhagyása nélkül – valakiknek rá kellett bólintani a lehallgatott telefonbeszélgetések kiszivárogtatására. Az ezen való töprengés azonban elviszi a fókuszt: az őszödi beszéd hangfelvételének kikerülési körülményei is másodlagosak voltak a történelmi szónoklat tartalmához képest. Üvölthetünk elhagyatottságról, az áruló Nyugatról, de a magyar miniszterelnök és külügyminiszter kizárólag magának köszönheti, hogy az egész világ megismerte többkulacsos játékukat. Legalább egy évtizede zajlik plakátkampányokkal, Brüsszel-, német-, holland-, finn-, svédellenes stb. hisztériákkal, „bot a küllők között”-stratégiával, a magyar nemzeti érdekkel köszönőviszonyban sem lévő vétókkal a saját szövetségi rendszerünkkel szembeni erőpolitika. Csak hát valódi erő nélkül: hol van például a híres magyar modell uniós források nélkül? Gazdasági növekedésünk szabad szemmel észrevehetetlen, ennek nagyszerűségét pedig még egy Nagy Mártonhoz hasonló közgazdasági zseni sem tudja velünk elhitetni.
A most kiszivárogatott beszélgetésekben nem pusztán az orosz érdekek feltétlen szolgálata megrendítő, de az üzenet is. Európai partnereink egyértelműen jelezték: a jelenlegi magyar vezetés számukra már nem az uniós csapat tagja, az ellenséggel focizik, s ezért nemhogy az öltözőben, de a lelátón sem szívnak vele szívesen egy levegőt. Ettől persze a magyar polgárok még dönthetnek úgy április 12-én, hogy ismételten a biztosat választják, csakhát az jó eséllyel hazánk EU-életének végét jelenti, annak minden gazdasági-társadalmi következményével együtt. De facto persze tagok maradunk, azonban minden fontos tárgyalásról kizárnak minket, a felfüggesztett uniós forrásokra végképp keresztet vethetünk, diákjaink nem térhetnek vissza az Erasmus-programba, előbb-utóbb pedig valószínűleg még a megmaradt utolsó nagyobb uniós transzferek, a földalapú támogatások is veszélybe kerülnek. Jövő szeptemberben Szlovákiában is választások lesznek, s ha azon veszít a harcostárs Robert Fico, nincs akadálya a végsősoron a tagsági viszony felfüggesztésével járó hetes cikkely szerinti eljárás újraindításának Magyarország ellen. Az ehhez szükséges egyhangúság az egyértelmű orosz kiszolgálás miatt már aligha kérdés. Vajon ez a forgatókönyv a magyar nemzeti érdek szempontjából egy súlycsoport orosz oligarchák kimentésével? Akármit is rikoltozik Szijjártó Péter, rajta kívül magyar ember erre aligha válaszol igennel.
A mai oknyomozást publikáló Vsquare portál felhívja a figyelmet, hogy Szijjártó Péter előtt Kim Philby is megkapta Moszkvában a Barátság-érdemrendet. Az angol hírszerző, a híres Cambridge-i ötök tagja hosszú időn keresztül kémkedett a Szovjetuniónak, majd végső lebukása előtt, 1963-ban Moszkvába szökött. Kapott lakást, tiszteletet, még bélyeget is kiadtak arcmásával, de beszámolók szerint élete végéig a Times olvasásával kezdte a napot, követte a hazai kriketteredményeket és szovjet tartói még angol narancslekvárt is szereztek neki. Hiába a kényeztetés, 1988-ban bekövetkezett haláláig minden áldott nap szembe kellett nézni hazája és a Nyugat elárulásának lelkiismereti terhével. Adódik a kérdés a kései utódoknak: vajon megérte?
Azt természetesen még nem tudjuk, Szijjártó Péter útja hova vezet a jövőben.
Azt viszont igen, hogy egészséges erkölcsű és valóban szuverén országban ez az ember nemhogy 12, de egyetlen napig sem maradhatna ezek után külügyminiszter.
Nyitókép: Szijjártó Péter és Szergej Lavrov 2022. július 21-i moszkvai találkozója. Moszkva, 2022. július 21. Fotó: Az orosz külügyminisztérium sajtószolgálata.
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
