Megmentették volna Európa legnagyobb zsidó temetőjét, de a hitközség nemet mondott
Két magyar származású üzletember tíz évvel ezelőtt gyűjtést kezdett a Kozma utcai zsidó temető helyrehozatalára. A történelmi sírkert az elmúlt évtizedekben borzalmas állapotba került, nagy részét elvadult bozótos borította el. Az egyesület évekig dolgozott, hogy megtisztítsa a parcellákat, most azonban a hitközség egyik napról a másikra kitiltotta őket. Pedig semmi mást nem akarnak, mint az általuk összegyűjtött pénzt a temetőre fordítani – miközben a hitközségnek aligha lesz erőforrása ezt a munkát elvégezni. A viszálynak a nemzetközi szinten is kivételes értékű temető láthatja kárát.
Leállt a hét éve tartó bozótirtási munka a Kozma utcai zsidó temetőben. Hogy pontosan miért, azt nehéz lenne megmondani. A konfliktus – legalábbis ami a felszínen látszik belőle – teljesen érthetetlen: van egy közhasznú egyesület, amely rengeteg pénzt gyűjtött össze a világ zsidóságától a temető megmentésére, ezt a pénzt szeretné elkölteni, a fenntartó hitközségtől gyakorlatilag semmit nem kér, csak lehetőséget a munka folytatására – ezt azonban nem kapja meg. Közben a Budapesti Zsidó Hitközségnek láthatóan nincs forrása a rohamosan pusztuló temető növényzetének rendbetételére, és rengeteg más feladata is lenne, többek közt itt, a Kozma utcában is. Mégis visszautasítja a segítséget.
A Kozma utcai izraelita temető lenyűgöző hely, bár a budapestiek többsége talán a létéről sem tud. Turista kevés vetődik el erre, pedig volna mit megnézni Európa legnagyobb zsidó temetőjében. 77 hektáros területével, több mint 300 ezer sírjával, gazdagon díszített mauzóleumaival
akár világhírű látnivaló is lehetne. Igaz, ehhez azért másként kellene kinéznie.
Most leginkább arról mesél, hogy a magyar zsidóság a 20. század eleji aranykorhoz képest mennyire megfogyatkozott létszámban és kultúrában is.
Ahogy végigsétálunk a kerítésfal mellett sorakozó díszes sírboltok előtt, már-már Angkorban érezzük magunkat: az egykor masszívan megépített, mozaikokkal, festett üvegablakokkal, kovácsoltvas rácsokkal díszített, művészi értékű építmények roskadoznak a kúszónövények súlya alatt. Egy-egy mauzóleumba belépve mindenhol a pusztulás nyomai látszanak, sok helyen a boltozat résein át befurakodó gyökereket is látjuk, amelyek idővel szétfeszítik a köveket, és bevégzik az idő romboló munkáját. A magyar zsidó nagypolgárság leghíresebb családjai temetkeztek ezekbe a díszes sírboltokba, a történelemkönyvek lapjairól ismert nevek: Wellisch, Ohrenstein, Goldberger, Kornfeld, Brüll – utóbbiak síremléke a nagyon kevés jó állapotú mauzóleum egyike. A Lajta Béla egyik főművének számító, zöld kerámiával borított Schmidl-síremléket 1998-ban felújították; újra ráférne egy restaurálás, de még így is sokkal jobb állapotban van, mint párdarabja, a ravennai hangulatú mozaikokkal pompázó Gries-mauzóleum. Ennek láthatóan nem sok van hátra, a sírboltok többségéhez hasonlóan a huszonnegyedik órában van.
Ebben a cikkben nem a mauzóleumokról lesz szó, mivel ezek megmentése nyilvánvalóan lehetetlen állami segítség nélkül. A feladat meghaladja a temetőt fenntartó Budapesti Zsidó Hitközség (BZsH) erejét, és a Zsidó Temetők Barátai (ZsTB) egyesület sem merte ekkora fába vágni a fejszéjét. Ők hét évvel ezelőtt más célt tűztek ki maguk elé:
a bozóttal szinte teljesen benőtt parcellák kitisztítását.
A hatalmas temető első néhány parcellája még rendezett állapotú, itt történt a temetkezések nagy többsége a második világháborút követően, illetve jelenleg is. Amint azonban eltávolodunk a mór stílusú, kettős kupolával díszített, impozáns ravatalozótól, hamar nyilvánvaló lesz, hogy meddig tudta a temetőt a hitközség az elmúlt évtizedekben fenntartani. A terület nagy részét pár évvel ezelőttig összefüggő növényzet borította – nem erdőnek mondanánk, bár fentről, a légi felvételeken akár erdőnek is tűnhetett. A valóságban azonban ez a vadul burjánzó, áthatolhatatlan növénytakaró jórészt a felhagyott városi területeket meghódító, invazív fajokból állt, főként akácból, nyugati ostorfából és bálványfából, valamint cserjékből. Vannak olyan parcellák, ahol a fákra felkúszó borostyántömeg miatt még a tél végi kopárságban is zöldnek látszik minden.
Azokba a parcellákba, ahol ez az állapot változatlan, be se nagyon lehet menni, a sírok gyakorlatilag megközelíthetetlenek, azonban a temető jelentős része mostanra kiszabadult a fojtogatásból. Ez a ZsTB-nek köszönhető, amely saját kimutatása szerint 2018-tól 2025. október 30-ig 33,2 hektárt tisztított meg, összesen 41 parcellát. Térképen szemléltetve is látszik, hogy ez mekkora munka volt:
A fenti ábrán a lazacszínű parcellák azok, amelyekről mostanra sikerült az elburjánzott bozótot kiirtani. Mindössze két kisebb parcella, a 27A és 27B volt az, amit a BZsH saját maga hozatott rendbe mintaprojektként 2022-ben, a többit az egyesület tisztította ki. Az ábrán fehér színnel jelzett parcellák közül a bejárathoz közeli blokk nagyrészt elfogadható állapotú (bár egyáltalán nem mindenhol), a távolabbiakkal kellett volna folytatni a munkát. Ami most ellehetetlenült.
A ZsTB két magyar származású, külföldi üzletember közös projektje. Pintér Marc szülei 1956 után Svájcba vándoroltak ki, ő maga húsz évvel ezelőtt visszatért Budapestre, megtanult magyarul, és azóta is itt él, végzettségét tekintve közgazdász. Michael Perl ausztráliai születésű, Amerikában élő befektetési alapkezelő. Mindketten nagyszüleik sírjához jártak ki a Kozma utcába, és elkeserítette őket a temető reménytelen állapota. 2015-ben közös ismerősük, a Budapesti Fesztiválzenekar akkori ügyvezetője hozta őket össze, és elhatározták, hogy létrehoznak egy nonprofit kft-t. Kezdetben önkéntesekkel szerették volna megtisztítani a területet, de
hamar kiderült, hogy az elvégzendő munka léptéke ennél sokkal nagyobb.
Ide profi kertészeti vállalkozás kell, ágaprítógép, teherautó, alpintechnikás favágás, rendszeres permetezés – és mindehhez persze sok pénz.
A budapesti feladatok megszervezését Pintér Marc vállalta magára, a pénzgyűjtést Michael Perl. Az adományozók elsősorban amerikai, kanadai, ausztráliai zsidók, itthonról nagyon kevesen adakoztak. A Kunos Péter vezette hitközség egészen minimális mértékben járult hozzá a kezdeményezéshez, leginkább rakodóhely biztosításával és az ágaprító használatával. 2018-ban határozatlan idejű megállapodást kötöttek a nonprofit kft-vel, ami a munkavégzés feltételeiről szól, pénzmozgásról egyáltalán nem rendelkezik. A 26-os parcella kitisztítása lett a referenciaprojekt, ennek alapján engedélyezte a hitközség a munka folytatását, aminek célja kezdettől a teljes terület rendbetétele volt.
Az elmúlt hét évben a nonprofit kft. lépésről lépésre haladt előre. A feladatot még bonyolultabbá tette, hogy csak a dzsungel leirtása után derül ki, hogy a parcellákban található sírok milyen állapotban vannak. A temetőnek ezekben a részeiben jellemzően az 1960-as évek óta nem volt temetkezés, látogatók már régóta nincsenek. A gyomfák gyökerei sokszor a sírok tövéből nőttek ki, idővel felborítva az emlékműveket. Rengeteg a megdőlt, vagy már a földön heverő sír, és a munkavégzés olyan elvadult körülmények között történik, hogy ennek során – kis számban – további sírok is megsérülhetnek. Az utóbbiakat a nonprofit kft. helyreállította, de a síremlékek nagy többsége abban az állapotban maradt, ahogy előkerültek.
A ZsTB eddig 180 millió forintot költött a temető rendbehozására, és további 70 millió van a számláján, amit a Kozma utcára szeretnének fordítani. Másra nem is fordíthatják, ugyanis az adományozók kifejezetten erre a célra adták a támogatást, máskülönben vissza kell utalni. A BZsH tulajdonképpen lemond a pénzről, amikor a nonprofit kft-vel felmondja az együttműködést, és a ZsTB sem kereshet magának másik temetőt.
Bár kívülről jó történetnek tűnhetett, kezdettől feszült volt a viszony a hitközség és a ZsTB között. Kunos Péter ügyvezető a közelmúltig támogatta Pintéréket, Streit Sándor temetőigazgatóval viszont soha nem találták meg a hangot, és
a kezdeti bizalmatlanságból idővel egyértelmű szembenállás lett.
Ebben szerepet játszhattak a temetőben évtizedek óta nem látott, nagyléptékű munkavégzés során óhatatlanul kialakuló konfliktushelyzetek, de a nyugati üzletemberek itthonitól eltérő mentalitása, direktebb kommunikációja is.
Ehhez a cikkhez többször próbáltuk megszólaltatni a BZsH illetékeseit, és egy visszajelzésből egyértelmű, hogy a megkereséseink eljutottak hozzájuk. Ennek ellenére nem érkezett válasz az elsőként január 28-án elküldött kérdésekre. Pintér Marc viszont megmutatta nekünk a felmondás körül keletkezett leveleket, amelyekből a hitközség álláspontja is kiderül. A levelezésből mindenekelőtt az látszik: személyi ellentétek, kommunikációképtelenség és némi konkrét érdekütközés vezetett a projekt leállításához.
Az első rövid emailt Streit Sándor küldte tavaly november 28-án, ebben korábban jelzett problémák megoldatlanságára utal, és felszólítja az egyesületet, hogy minden szerszámot vigyen el a temetőből december 1-ig, és szedje le a kihelyezett tájékoztató plakátot. Az azonnali hatályú felmondásról szóló levél már Kunostól érkezett december 9-én. Ez négy pontban az indoklást is tartalmazza:
- A ZsTB munkájára rengeteg panasz érkezett temetőlátogatóktól, több fát vágtak ki a szükségesnél.
- A ZsTB nem tájékoztatta a hitközséget arról, mennyi bevételhez jutott a kitermelt fa hasznosításából, és hogy ezt a temetőre költötték-e.
- Nem gondoskodtak a 10 centiméternél nagyobb, kivágott fák jogszabályban előírt pótlásáról; szakszerűtlen módon használtak gyomirtószert, ami értékes fák pusztulását okozta; a munkavégzés során síremlékek sérültek meg.
- A temetőlátogatók azt hiszik, a felháborodást keltő munkákat a hitközség végzi, és ez rontja a BZsH jó hírét.
Ezekre a vádakra a ZsTB részletesen válaszolt egy Mester Tamás hitközségi elnöknek címzett levélben. Mielőtt a részletekben elmerülnénk, azért állapítsuk meg: 7 év munka és 180 millió forint elköltése után
egy ilyen azonnali felmondás, ami az eszközök elszállítására is csak három (!) napot hagy, megdöbbentően ellenséges lépés.
Ennek igazi áldozata egyébként nem is a ZsTB volt, hanem a kertészeti alvállalkozó, amely kénytelen volt felmondani több munkavállalójának. Karácsony előtt azonban nem akarták az embereket kirúgni, így legalább részbért fizettek nekik egy darabig, amihez a nonprofit kft emberiességi okokból 1,25 millió forinttal hozzájárult.
A vádak közül a ZsTB a szakszerűtlen permetezést és az ebből fakadó fapusztulást (ami 70 ültetett fát érintett) elismeri, ez azonban még 2022-ben történt. Azóta nem ismétlődött meg a hiba, így teljesen indokolatlan volt azt három évvel később megtorolni.
A vádak közül a legabszurdabb kétségtelenül az a burkolt utalás, hogy a ZsTB bizonyára rengeteg pénzt keresett a kitermelt faanyag eladásával. Már önmagában nagyon furcsa gondolkodásra vall ezzel megvádolni a szervezetet, amely a területre bizonyítottan csak hozta a pénzt, nem is keveset. Ha pedig valaki kicsit is ért az erdőgazdálkodáshoz, azonnal láthatja, hogy azt nyereségesen nem a Kozma utcai körülmények között végzik: megóvandó sírkövek sokasága között, ócska gyomfákból álló állománnyal. Valójában a területről letermelt fa szinte értéktelen, legfeljebb egy része alkalmas erőművi felhasználásra tüzelőanyagnak. A ZsTB a kertészeti vállalkozónak végül ingyen adta át a faanyagot az elszállításért cserébe, ugyanis semmilyen érdemi bevételt nem lehetett volna realizálni belőle.
Ami a fapótlási kötelezettséget illeti, arról a ZsTB jogi szakvéleményt készíttetett még 2023-ban az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesülettel, ami egyértelműen megállapította, hogy az nem áll fenn. Mégpedig azon egyszerű okból, hogy a Kozma utcai zsidó temető nem minősül az ingatlannyilvántartás szerint közterületnek, így a fák kivágásához nem kell jegyzői engedély, és pótolni sem szükséges őket. Azt már mi tesszük hozzá: a bálványfa és az akác idegenhonos, invazív fajnak számít, ami ellen uniós és hazai jogszabályok szerint is küzdeni kell, a természetvédelmi törvény értelmében a hatóság akár fel is szólíthatná a területet kezelő hitközséget az eltávolításukra. Márpedig az elburjánzott dzsungel szinte kizárólag ilyen fákból áll.
Ami a síremlékek károsodását illeti, a ZsTB szerint mintegy 50-75 esetben kellett a bozótirtás után javítást végezni, ami egészen minimális szám ahhoz képest, hogy körülbelül 106 000 sír környezetét tisztították meg. Szerintük nagyon sok esetben olyan viharkárból, lehulló faágak miatt keletkező sérüléseket akar a temetőigazgató a nonprofit kft nyakába varrni, amihez semmi közük.
A levelezésből kibomlik két olyan összefeszülési pont, ami a hivatalosan megfogalmazott indokoknál talán nagyobb szerepet játszhatott a viszony megromlásában. Az egyik, hogy a nonprofit kft külföldön élő hozzátartozók megrendelésére elvégezte egyes sírok megtisztítását és javítását, és ezért munkadíjat kért. Amivel egyfajta
konkurenciát teremtettek a Streit család vállalkozásának,
ugyanis sírköves vállalkozást működtetnek, aminek pont a főbejáratnál van bemutatóhelye. Idén februárban az idős Streit Sándor távozott a temetőigazgatói posztról, de ez túl nagy változást nem jelent, mivel utódja Gábor nevű fia lett. A másik konfliktuspont a kertészeti munkavégzés körül lehet. A ZsTB egy kifejezetten olcsón dolgozó alvállalkozóval végezteti a munkát, ez a cég nekik 500 Ft/m2 áron tisztít meg egy területet. Ezzel szemben a hitközség saját alvállalkozója a két mintaparcellában – Pintérék információja szerint – 1000 Ft/m2 áron végezte el ugyanazt a munkát.
Január 28-án Mester Tamás elnök és Kunos Péter ügyvezető a hitközség nevében újabb levelet küldött a ZsTB-nek, amiben minden korábbi vádat fenntartanak, követelik a munkatársaikat sértő feltételezések visszavonását, de meglepő módon felvetik egy új együttműködési megállapodás lehetőségét – a hitközség szigorú kontrollja alatt. Azóta új fejlemény tudomásunk szerint nincs, de sokatmondó, hogy egy újabb hivatalos személy – Steigler József a Mazsihisz részéről – kimondottan megtiltotta, hogy két márciusban Magyarországra érkező külföldi diákcsoport bármilyen önkéntes munkát végezzen a temetőben. A kérést a ZsTB továbbította a hitközségnek azzal, hogy az amerikai és izraeli diákok, akik közül sokan magyar felmenőkkel rendelkeznek, szeretnének a temetőben értelmes munkát végezni. Ez szemétszedést, a felhalmozott ágak elszállítását jelenthette volna. „A csoportok munkavégzése semmilyen formában, semmilyen időtartamban nem engedélyezett” – írta egy március 3-án elküldött levélben a beruházási igazgató Steigler.
Úgy látszik, hogy alapvetően kicsinyes okokból leállt egy olyan projekt, ami az elmúlt hét évben látványos eredményeket hozott. Elég megnézni a már kitisztított és azóta folyamatosan karbantartott parcellákat: a különbség ég és föld a benőtt állapothoz képest. A ZsTB kiebrudalása nemcsak azt jelenti, hogy újabb parcellákban nem folytatódik ez a munka, hanem az elért eredmények is hamar odaveszhetnek. A megtisztított parcellákat
ugyanis évekig intenzíven permetezni kell ahhoz, hogy a bozót ne lepje el őket újra.
A kivágott fák, cserjék gyökerei benne vannak a földben, a sírok miatt nem is lehet őket tövestől eltávolítani, így folyamatosan újrahajtanak. Kézi erővel ezt féken tartani a hatalmas területen nem reális elképzelés, és még sehol nem állt be egy ökológiai szempontból stabil, könnyen fenntartható állapot. Erre akkor van esély, ha befejeződik a teljes terület megtisztítása, és minden parcellában rendszeresen elvégzik a sarjak irtását éveken keresztül. A hitközség most azt kockáztatja, hogy néhány éven belül minden eldzsungelesedik megint.
A Kozma utcai izraelita temető történetéről nem találtunk átfogó tudományos tanulmányt, pedig valójában a temetőt történeti kertként kellene kezelni, és a helyreállítását is ezen az alapon kellene megtervezni. Ezt egy újságcikk nem pótolhatja, de néhány lényeges szempontot adnánk hozzá.
Ami egyértelmű: a temető mindmáig megőrizte eredeti térszerkezetét, belső úthálózatát. A néhány évvel korábban megnyitott Új köztemető mellett a főváros ajánlott fel egy kezdetben 70 holdas (vagyis 40 hektáros) területet a Pesti Chevra Kadisa, vagyis a zsidó temetőket fenntartó Szentegylet számára, mivel addigra a Salgótarjáni utcai régi zsidó temető gyakorlatilag megtelt.
Valószínű, hogy a szomszédos Új köztemetőére nagyon hasonlító, modern, négyzetrácsos parcellarendszer, amit csak néhány ívelt vonalvezetésű sétány tört meg, a ravatalozót is tervező Freund Vilmos építész alkotása lehetett. Az új izraelita temető 1892. október 12-én nyílt meg, és a következő tavasztól átvette a város zsidó köztemetőjének szerepét a Salgótarjáni utcaitól. Bővítésének szükségessége már nagyon korán, 1908-ban felmerült, mivel más megszüntetett zsidó temetőkből sok exhumált halottat áthoztak. Emellett az akkori Budapest lakosságának egyötöde izraelita vallású volt, így a halálozások száma évről évre több ezer új sír kialakítását követelte. 1908-ig, tehát alig 16 év alatt több mint 20 ezer halottat temettek el.
A főváros továbbra is segíteni akarta a zsidó közösséget a probléma megoldásában, ezért felajánlottak bővítésnek egy újabb 11,5 hektáros területet a temető mögött. Ez nagyrészt üres legelő volt, illetve az addigra megszűnt Jaulusz-féle robbanószerüzem telke is ide tartozott. A Chevra Kadisa két évvel később kapta meg ezt a területet, de a főváros a Jászberényi út irányába további 40 hektárt fenntartott a későbbi bővítések céljára. Ebből végül csak a két világháború közötti időszakban alakították azt az új temetőnek nevezett részt, ami végül nem is telt meg egészen sírokkal, szélső parcellái üresen maradtak. (A fenti térképen az üres parcellákat halványzöld színezés jelzi, a két háború közötti bővítés a 17-es, 22-27-es, 33-as, 38-as parcellasoroknak felel meg; mellette egy teljesen önálló ortodox temető is létrejött 1927-ben).
A bővítéseken továbbvitték az első temetőrész térszervezési logikáját. A temető korai állapotáról mindössze egyetlen képet sikerült fellelni, amely az első világháború idején készült, és friss sírok sorát mutatja. A fotó egyértelműen bizonyítja, hogy
eredetileg a parcellák belseje teljesen fátlan volt, csak az utakat szegélyezték ültetett fasorok.
A parcellák szélén a sorokat számozott kőpillérek jelezték, ezek nagyrészt máig megvannak. Ezt a szigorúan gondozott, nagyrészt fátlan állapotot minden bizonnyal sikerül fenntartani a második világháborúig. Ezt látjuk ugyanis egy 1944-es, rendkívül rossz felbontású, de azért értelmezhető légifotón:
A fényképen a parcellák határait szépen kirajzolják az utakat szegélyező fasorok (akárcsak a szomszédos Új köztemetőben), jól látszik, hogy az északi új területrész szinte üres, elkülönül a többitől. A temetőben sírgondozást csak a Chevra Kadisa végezhetett díj ellenében, így a rendezett állapotot nem is törhette meg semmilyen egyéni faültetés. A Szent Egyletnek a temető területén saját, modern kertészete volt, ahonnan dísznövényekkel látták el a mauzóleumokat és az emlékművek körüli területeket.
A második világháború után a helyzet gyökeresen megváltozott. A Chevra Kadisa 1950-ben beleolvadt a hitközségbe, a budapesti zsidó közösség pedig számban és anyagiakban erősen megfogyatkozott a holokauszt, illetve az 1940-es években, majd 1956 után ismét felgyorsuló kivándorlás miatt. A Kozma utcai temető története eltér más közép-európai zsidó temetőkétől abban, hogy
egészen mostanáig jelentős, élő zsidó közösség használja. Nem lett halott temető, folyamatosan létrejöttek benne új sírok,
de a korábbi hatalmas területre már nem volt szükség, és nagyjából a kétharmadát fokozatosan a sorsára hagyták. Megváltozott az is, ahogyan a növényzetet kezelték: ebben az időszakban már megengedték fák ültetését a parcellák belsejében.
Ez a változás jól látszik a légi felvételek sorozatán. A fenti, 1960-ban készült fényképen és az előbb közölt 1965-ös légi felvételen már ligetes növényzet figyelhető meg. Továbbra is megvannak az ösvényeket szegélyező szigorú jegenyefasorok, de látunk ültetett dísznövényeket, például hatalmas tujákat a parcellák belsejében is. A temető az 1950-es években elmozdult egy festőibb, fásabb állapot felé (sőt, ez a folyamat talán már a két háború között elindult), de a 20. század utolsó harmadában ez fenntarthatatlannak bizonyult. Megkezdődött a drámai eldzsungelesedés, ami jól nyomon követhető ezen a képpáron:
Az 1972-es képen már jóval több a növényzet a parcellák belsejében, mint hét évvel korábban, és láthatóan el is szabadult. A rendszerváltás előtt két évvel készült fotón pedig már alig látszanak a parcellák a mindent elborító rengetegben. Tulajdonképpen ez a magára hagyott állapot maradt változatlan a ZsTB 2018-as felbukkanásáig. Az igénytelenség meglepő tünete, hogy az 1990-es évek elején a temetővezetés új sorokat nyitott: magukon a sétányokon. Az utak ugyanis még járhatóak voltak, a parcellák belsejébe azonban már nem lehetett bejutni, így az ösvényeket beszűkítve mértek ki sírhelyeket egyes szakaszokon. A képpár arra is figyelmeztet, hogy mennyire gyorsan foglalja el az invazív növényekből álló bozót a szabad területeket, ha elmarad a karbantartás – ugyanez a veszély most is megismétlődhet.
Zárásként megmutatunk két fotót, amit a ZsTB bocsátott rendelkezésünkre, és jól mutatja az elmúlt években elvégzett munka nagyságrendjét:
Ahogy a felvételen is látszik, a növényzet rendezése során nem törekedtek az 1944-ig fennálló, szinte fátlan állapot visszaállítására. Inkább az 1960-as évekre jellemző ligetes térszerkezet bontakozik ki, még annál is több meghagyott növényzettel, mint akkoriban volt. Ez kétségtelenül festői – ám sokkal nehezebben fenntartható, és a visszavadulás veszélyét rejti magában. Az évtizedek alatt eldzsungelesedett állapothoz hozzászokott látogatók számára valószínűleg elfogadhatóbb, mint egy teljes fakivágás, de valójában részletes dendrológiai felmérés és történeti dokumentáció tisztázhatná, hogy mi lenne az ideális célállapot. Mára az ösvényeket szegélyező fasorok jelentős része is nagyon elöregedett, újratelepítésük mindenképpen szükséges az eredeti térszerkezet fenntartásához.
Mindez persze teoretikus probléma annak fényében, hogy az év elején az egész projekt leállt. Ha azonban sikerülne félretenni az ellentéteket, lenne bőven tennivaló. Hátha egyszer Európa legnagyobb zsidó temetője, ahol a magyar zsidóság számos nagy alakja, írók, tudósok, sportolók, művészek sora nyugszik, megint méltó lesz történelmi jelentőségéhez.
Nyitókép: fákkal benőtt parcella a temető legrégebbi részén (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
