Magyarország talajtani nagyhatalom – a valóság mégis sírnivaló
Élelmünk és életünk alapul rajta, mégis a leginkább elhanyagolt erőforrásunk. Mi az? A talaj, amelyen járunk és amelyen termelünk. Litkai Gergely vendége a friss Zöld Válaszban Dobos Endre talajtani kutató, a Miskolci Egyetem professzora, aki YouTube-erként is aktív. Most adásunkban is bizonyítja, hogy nála érthetőbben, szórakoztatóbban kevesen képesek a talaj problémáinak boncolgatására.
Zöld Válasz Litkai Gergely és a Válasz Online együttműködésében valósul meg. Részletek itt. Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Milyen állapotban vannak a hazai talajok, hogyan változott ez az elmúlt évtizedekben? – teszi fel a kérdést Dobos Endrének a Zöld Válasz friss adásának elején Litkai Gergely. Gyorsan kiderül, hogy bár ez nem szép történet, akár lehetne az is.
Magyarország ugyanis talajtani nagyhatalom – csak épp nem becsüljük meg az ország erőforrásainak 40 százalékát adó szegmenst. Az adásból kiderül, hogy a világ első nemzetközi talajtani konferenciája a Stefánia úton volt, Zsigmond Elek pedig, aki a Műszaki Egyetemen tanított, mindenhol ismert – az ő könyvét tanulta az egész világ.
Magyarország adottságai is csodálatosak, 50 kilométer alatt teljesen más talajtani világok tárulnak fel itt. Mégis katasztrofálisak az állapotok mára: olyan mértékű a talajpusztulás az országban, hogy a Dunántúli-dombságon a talajok egyharmada odavan. Lehet, hogy a szép barnás talajban gyönyörködnek egyesek, aki viszont ért hozzá, annak ez sírnivaló. Szétdarált, sok helyen a kőzetig amortizálódott talajt találunk.
S hogy mi ennek az oka? Dobos Endre szerint egyrészt a tudatosság hiánya. Az, hogy „a budira is kocsival megyünk”. Meg az, hogy a mezőgazdaság kapott gépeket, lóerőt, gázolajat. 15-20 tonnás eszközök vágtatnak a talajon. „Képzeljük el, mi lesz abból a talajmorzsából, amelyen átmegy egy ilyen.” A szerves anyagot aztán kiveszik a talajból, márpedig ha biológia nincs, nincs többé talajszerkezet sem. Inkább földtani közegnek nevezhetjük, ami marad. A műtrágya pedig látszólag megoldja a tápanyag problémáját, amit eredetileg a talaj oldott meg szerves módon. Így viszont azt mondja: ha nem kellek, hát nem kellek. És eltűnik. Felmorzsolódik, ledarálódik, elviszi a szél.
Ha szétszabdaljuk az ökológiai láncolatokat, összeomlik a rendszer. A kukorica nem fog cukrot termelni és odaadni a gombának, amely mikroelemeket termel neki. Hiszen ami neki kellett, megkapta a műtrágyából. Jönnek aztán mikroelem-összeomlások, ami a végtermékre, az élelmiszerre is hatással van. Ha a talajgombákat nem etetjük, elpusztulnak. Ha elpusztulnak, a talaj is elpusztul idővel. Ráadásul a gombaölő sem csak a kártékony gombát öli meg, s szép lassan a teljes biológiai rendszert szétveri.
További részletek a Zöld Válasz friss adásában.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
