Fegyverek és fórumok: miért a Z generáció vált a politikai erőszak motorjává Amerikában?
Az amerikai jobboldal egy része az éveken át kritizált eltörléskultúrát kezdte el lemásolni a Charlie Kirk-merénylet után, a baloldalon pedig sokan megpróbálták eltolni maguktól az elkövetőt – de az is látszik, hogy egyre többen tartják közülük igazolhatónak a politikai ellenfelek vagy „kizsákmányoló” üzleti vezetők elleni erőszakot. A jelenség nemzedéki: főleg arra a Z generációra jellemző, amely beleszületett a politikai polarizációt felerősítő közösségi médiába, és iskolai lövöldözések árnyékában nőtt fel, mégis nagyobb arányban visel fegyvert, mint elődei. Háttér.
Szeptember 10-én valaki egy Mauser M 98 puskával 130 méter távolságról, egyetlen pontos lövéssel kioltotta Charlie Kirk életét, amint a 31 éves jobboldali aktivista diákokkal vitatkozott egy iskolai lövöldézésről a Utah Valley University kampuszán. A közéletet véleményével formáló influenszer megölése megdöbbentette és azóta is lázban tartja a választott tisztségviselők elleni merényletekhez hozzászokott Egyesült Államokat.
Azóta kiderült, az elkövető egy 22 éves helyi fiatalember volt. Tyler Robinson jobboldali családból származott (a vadászpuska a nagyapjáé volt), anyja szerint az utóbbi években baloldali eszmék hatása alá került, különösen az LMBTQ-témában. Egy transznemű lakótárssal élt együtt (aki nem tudott a tervről, a gyilkosságról tudomást szerezve megdöbbent, és azóta maximálisan együttműködik a hatóságokkal). Robinson több töltényhüvelyre üzeneteket vésett: volt köztük antifasiszta dal kezdősora (Ciao Bella), az áldozat megszólítása (Kapd, el fasiszta!), online videójátékokból és a közösségi médiából átemelt mémek.
Thomas Matthew Crooks 20 éves volt, amikor tavaly Pennsylvaniában átlyuggatta Donald Trump fülét. Luigi Mangione 26, amikor tavaly New Yorkban végzett a UnitedHealthcare egészségbiztosító vezérigazgatójával. Nicholas (azóta Sophie) Roske szintén 26 éves volt, amikor 2022-ben Brett Kavanaugh konzervatív főbíró otthonához utazott, hogy a magzatelhajtáshoz való jog visszavonásában játszott szerepéért megölje, mielőtt elállt tervétől és feladta magát. Ugyanebben az évben egy 24 éves BLM-aktivista, Quintez Brown lőtt rá egy mérsékelt demokrata polgármesterjelöltre Louisville-ben. Idén nyáron Washingtonban a 30 éves Elias Rodriguez végzett két izraeli diplomatával – úgymond „a szabad Palesztináért”.
Persze a közelmúlt nem mindegyik amerikai merénylője tartozik az 1995 és 2010 között született Z generációhoz. A Donald Trump elleni tavalyi második kísérlet elkövetője, Ryan Wesley Routh 58 éves. A demokrata politikusok kárára elkövetett esetek elkövetői között még többen vannak az idősebbek. David DePape 42 évesen verte be egy kalapáccsal Nancy Pelosi házelnök férjének fejét 2022-ben. Az idén nyáron Minnesotában 70 fős halállistát készítő, végül Melissa Hortman demokrata képviselőt férjével együtt meggyilkoló, egy másik politikust pedig megsebesítő Vance Luther Boelter 58 esztendős. Josh Shapirót, Pennsylvania demokrata kormányzójának rezidenciáját egy 38 éves antiszemita férfi próbálta idén tavasszal felgyújtani.
Bár ez nem egzakt felmérés, hanem az elmúlt pár év legprominensebb eseteinek kiragadása, feltűnik, milyen nagy arányban képviselteti magát a merénylők között a huszonéves nemzedék, főleg, ahol a célpont jobboldali vagy az ügy baloldali (ahogy Amerikában az izraeli–palesztin konfliktus és a szabadpiaci egészségügy megítélése).
Reakciók jobb- és baloldalon
Az elkövetők személye és motivációja az éremnek csak az egyik oldala. Különösen, mert ezek számszerűsítése és besorolása módszertani aknamező. Átfedik egymást a terrorcselekmények, gyűlölet-bűncselekmények és politikai merényletek, és gyakran az elkövetők motivációja, besorolása is zavaros. Egy wisconsini tinédzser a nyáron megölte szüleit és Trump elleni merényletre készült – de a fehér felsőbbrendűség jegyében. Thomas Crooks motivációja máig kérdéses, vannak például jelek, hogy Joe Biden ellen is meghúzta volna a ravaszt.
Ugyanakkor az esetekre adott reakciókból is kirajzolódik több érdekes mintázat. Különösen Kirk halála után. Bár maga az áldozat következetesen állást foglalt az abszolút szólásszabadság mellett és az amerikai baloldal eltörléskultúrája ellen, halála után a republikánusok hirdetettek keresztes hadjáratot azokkal szemben, akik nem a részvét hangján szólaltak meg a közösségi médiában. JD Vance alelnök és Ted Cruz szenátor például a woke cancel culture klasszikus eszközeivel a munkaadóiknál való feljelentésre, nyilvános megszégyenítésre biztatta híveit,
Pam Bondi főügyész pedig egy olyan mondattal helyezett kilátásba jogi következményeket, amelyet az előző években a másik oldalról hallhattunk: „van szabad beszéd és van gyűlöletbeszéd”.
Más republikánusok, köztük Stephen Miller, Trump bevándorlásügyi tanácsadója szélesebb baloldali összeesküvést sejtetnek a merénylet mögött, bár semmilyen jel nem utal rá, hogy Tyler nem magányos elkövető volt. Laura Loomer MAGA-influencer egyenesen „transznemű terrorcellákat” feltételez.
A baloldal reakciói többfélék voltak. A demokrata politikusok egyértelműen elítélték a merényletet és a politikai erőszak ördögi körének megszakítására, az indulatok mérséklésére szólítottak fel. Felütötte a fejét egy másik jellemző reakció is: az elkövető maguktól való eltolása, a gondolat, hogy „nem hozzánk tartozott”. Mindezt Tyler Robinson jobboldali családjára, régi Halloween-jelmezére vagy véletlen névazonosságára alapozták – ezek többsége azonban még liberális médiumok fact-checkjei szerint is megalapozatlan. Egy hasonló okfejtés vezetett Jimmy Kimmel talkshow-vezető műsorának átmeneti felfüggesztéséhez is.
Az elkövető eltolása nem egyedi reakció – a jobboldalról is számos hasonlót láttunk. A minnesotai képviselők elleni támadás után Mike Lee republikánus szenátor „marxistának” nevezte az elkövetőt, mások pedig azt feltételezték, hogy azért kellett meghalnia Melissa Hortmannek, mert az illegális bevándorlók egészségügyi ellátásának megvonása ügyében a jobboldallal szavazott – miközben az elkövető egyértelműen abortuszellenes motivációval bírt. Sokan kritizáltak ekkor Trumpot azért is, amiért – bár a támadást elítélte – nem hívta fel telefonon Minnesota demokrata kormányzóját, mostanra pedig el is feledkezett az esetről.
A Paul Pelosi elleni 2022-es támadás után is sok jobboldali próbálta tagadni az elkövető motivációját. Maga Charlie Kirk is, aki podcastjában kizárta, hogy a konzervatív oldal felelősséget viselne egy „kenderes ékszereket gyártó, meleg, skizofrén nudista” tettéért. És hogy ez kiderüljön, azt mondta, hazafias cselekedet lenne letenni érte az óvadékot, és nekiszegezni pár kérdést – miközben magát a támadást Kirk is elítélte. Egyúttal se szeri, se száma nem volt a rosszindulatú összeesküvés-elméleteknek, miszerint a támadó homoszexuális viszonyt ápolt a politikusnő férjével – ilyet többek között Elon Musk és Donald Trump Jr. is terjesztett.
A felelősségeltolás másik jobboldali példája a Capitolium 2021. január 6-i ostromának utóélete olyan konteókkal, hogy a zendülést kormányzat tisztviselői provokálták ki („Fedsurrection”), valamint az eset bagatellizálása annak dacára, hogy a felkelők közül közvetlenül egy, közvetve további három, a rendvédelmi szervek dolgozói közül pedig öt áldozatot követelt (egy rendőr stroke-ot kapott, négy öngyilkos lett).
Erőszak-igazoló fiatalok?
Ami Kirk esetében újszerű jelenségnek tűnik – de már Mangione ügyében is feltűnő volt –, az a gyilkosság kifejezett ünneplése, igazolása, igazságosságának hangsúlyozása. Az elmúlt hetekben az utcán és a közösségi médiában is rengeteg megszólaló – főleg egyetemi hallgató – tette ezt. Az ilyen kommentek után indított hajtóvadászatot a jobboldal is, hátat fordítva korábban zászlóra tűzött nézetének, miszerint bármennyire is erkölcstelen vagy elítélendő valaki véleménye, joga van azt hangoztatni.
De vajon mennyire elterjedt ez a hozzáállás? Bizonyítanak-e bármit a Kirk halálát ünneplő TikTok-videók, vagy pusztán kiragadott anekdotikus bizonyítékokról van szó, amelyekből most az amerikai jobboldal megpróbál tőkét kovácsolni? Az elmúlt évek jó néhány felmérése érdekes trendeket rajzol ki.
A Rutgers Egyetemhez tartozó Network Contagion Research Institute (NCRI) tavaly, az egészségbiztosító vezérigazgatójának megölése után a Gyilkosság tapsviharban című tanulmányában mutatott rá arra, hogy bizonyos online közegekben a merényleteket morálisan igazoló vélemények (permission stucture) terjedtek el. Kutatásukban a válaszadók 44 százaléka válaszolta, hogy ez a gyilkosság legalább részben igazolható. A legnagyobb arányban azok, akik napi legalább négy órát töltenek a közösségi médiában. Elsősorban a BlueSky platformon, ahová Elon Musk hatalomátvétele után sok baloldali felhasználó vonult át a Twitterről.
Még tanulságosabb az életkori bontás: a 18–27 évesek 79 százaléka nevezte legalább részben igazolgatónak Mangione tettét (az idősebbeknél ez az arány fokozatosan csökken 11 százalékra).
Hasonló mintázat rajzolódott ki az Emerson College felmérésén: a 18–29 évesek között, tehát nagyjából a Z generációban többen tartották teljesen vagy részben jogosnak (17+24 százalék) a merényletet, mint ahányan teljesen vagy részben (33+7 százalék) elfogadhatatlannak. Minden más korcsoportban fordított volt az eredmény.
Idén áprilisban az NCRI Merényletkultúra című tanulmányában arra hívták fel a figyelmet, hogy a magukat baloldalra helyező válaszadók 48, illetve 55 százaléka legalább kis részben igazolhatónak tartaná Elon Musk, illetve Donald Trump meggyilkolását. Utóbbi esetében a válaszadók ötöde teljesen vagy csaknem teljesen igazolgatónak nevezte az ölést. (Sajnos ugyanezt a kérdést nem tették fel baloldali személyiségekre, így nem derül ki, hogy jobboldali válaszadók mit nyilatkoztak volna Kamala Harris vagy Soros György megöléséről.) Amikor általánosan „politikai vezetők” meggyilkolására kérdeztek rá, a republikánus válaszadók 71, a demokraták 59 százaléka vallotta, hogy sohasem igazolható morálisan.
A Bright Line Watch 2025 eleji felmérése szerint az amerikaiak körében a politikai erőszak támogatottsága összességében alacsony. Ha azonban a vállalatvezetőket nézzük, a demokraták sokkal inkább támogatják a fenyegetést, zaklatást és akár fizikai erőszakot is a „gazdasági igazságosság” nevében. Ha egy vezérigazgató „kizsákmányoló” üzletpolitikát folytat, a demokraták 20, a republikánusok 6 százaléka tartja jogosnak ellene az erőszakot. A korosztályos szakadék szembetűnő: a 18–34 éves demokraták 23 százaléka szerint elfogadható az erőszakos bűncselekmény is a gazdasági igazságosságért, míg az idősebb demokratáknál ez 7 százalék.
A Citizen Data 2024-es adatai ellentmondásosak. Náluk is a Z generáció (18–27) a leginkább fogékony „választott vezetők elleni valamilyen” erőszakra (55 százalék), sokkal inkább, mint a millenniumiak (33), X-generációsok (19) és boomerek (9). Csakhogy leginkább az online vagy személyes zaklatásban, épületek, közterek elfoglalásában, magántulajdon rongálásában „gondolkodnak”, a gyilkosságot, testi sértést épp ők támogatják a legalacsonyabb arányban (mindössze 4 százalékuk).
A 2025-ös Edelmann Trust Barometer szerint 18 és 34 év közötti amerikaiak körében tízből hat fiatal felnőtt nyitott az „ellenséges aktivizmusra” (ez a szám 33 és 54 év között négyre, afölött másfélre csökken), és tízből kettő kifejezetten erőszakkal való fenyegetésre vagy annak elkövetésére.
A Charlie Kirk-esethez közelebb navigálva a YouGov szeptember 11-i (tehát a merénylet másnapján készített) felmérése már konkrétan arra kérdezett rá, hogy elfogadható-e örömet kifejezni egy ellenzett közszereplő halála után. Az összes válaszadó alig 9 százaléka nevezte ezt mindig vagy általában elfogadhatónak, és lakóhely, faj és nem szerint nem voltak nagy különbségek. Ideológia alapján már igen: a magukat nagyon liberálisnak vallók körében 24 százalékra ugrott az arány, míg a konzervatívok és nagyon konzervatívok között az átlag alatti volt: 3-4 százalék. (Ezt torzíthatta, hogy egy jobboldali figura halála után vették fel az adatokat.)
Az igazi törésvonal a fiatal és öreg liberálisok között húzódott: 18 és 44 év között 22 százalék, 45 év fölött csak 10 százalék mondta, hogy lehet boldognak lenni ilyen halálesetek után.
Azt, hogy a politikai erőszak bizonyos esetekben morálisan igazolható, az összes megkérdezett 11 százaléka mondta, ellenben a „nagyon liberálisok”, valamint 18 és 44 év közötti liberálisok negyede. Ugyanez a generációs különbség a konzervatív válaszadók között is kirajzolódott, de ott mindkét korcsoportban 7 százalék alatt maradt.
Elveszett nemzedék
Legalábbis feltételezhető tehát, hogy az amerikai Z generációban (azon belül is inkább, de nem kizárólag a baloldalon), van egy nem elhanyagolható kultusza a politikai és társadalmi igazságosság nevében elkövetett erőszaknak, még ha többnyire itt is kisebbségben vannak a hívei. De mi állhat ennek hátterében?
Sokan nem a nemzedéki sajátosságokat helyezik előtérbe, hanem nagyobb történelmi ciklusokra mutatnak rá – vagyis a Z generáció egyetlen „bűne”, hogy egy ilyen zűrzavaros időben fiatal. Ilyen Peter Turchin neves szociológus. Ő azt mondja, hogy Amerikában a demográfiai és gazdasági trendekbe volt kódolva egy politikai erőszakhullám a 2020-as években, ahogy az 1860-as és 1960-as években is. A fő ok széles társadalmi rétegek elszegényedése, valamint az elittúltermelés, vagyis az, hogy túl kevés jövedelmező állás áll rendelkezésre a műveltebb rétegek számára, és ez mindig a politikai radikalizmus erősödéséhez vezet.
Ebből a szempontból érdekes megfigyelés, hogy a Z generáció politikailag tudatosabb és tájékozottabb, mint a millenniumi. Ugyanakkor a politikai erőszak iránti nyitottság éppen a leginkább művelt, aktív rétegben a legmagasabb.
Egy felmérés három törzsre osztja a nemzedéket, ebből a legkisebb (7 százalék) az „ellenséges elégedetlenség” profilba tartozik. Ők jól teljesítenek médiaműveltségben és politikai tudásban, de talán emiatt érzékelik legélesebben a rendszer hibáit, és hajlandóak radikális, akár erőszakos eszközökben is gondolkodni. A többség (63 százalék) a „passzív elégedettség” profillal írható le – bíznak a demokratikus intézményekben, elutasítják az erőszakot, de közéletileg passzívak, míg 31 százalék a kettő között van („közömbös elfordulás”).
A második nagy magyarázat a gazdasági. Bár az amerikai Z generáció több mutatóban jobban teljesít, mint az előttük járó korosztályok – magasabb foglalkoztatottság, gyorsabb bérnövekmény –, komoly strukturális terhekkel kell szembenéznie. Ilyen a növekvő a jövedelmi egyenlőtlenség, a magas lakhatási és oktatási költségek, a diákhitel-adósság. Emiatt a Z generáció tagjai gyakran érzik úgy, hogy bár papíron gazdagabbak, a rendszer mégsem biztosít számukra biztonságot, társadalmi mobilitást. Így kevésbé bíznak az intézményekben, és nagyobb arányban támogatják a rendszerszintű változtatásokat – bármilyen eszközzel.
Megint mások a közösségi média szerepét emelik ki, hiszen ez az első olyan nemzedék, amely már digitális bennszülöttként látta meg a napvilágot. Ennek az iskolának fő képviselője Jonathan Haidt szociálpszichológus, a digitalizáció káros hatásainak szószólója. Rámutat: a közösségi média alapvetően torzítja a politikai részvételt és a közbeszédet. Itt a „lájk” az elismerés fő formája, és a legnagyobb jutalmat az éles, megosztó, moralizáló üzenetek kapják. Ez arra kondicionálja a fiatalokat, hogy a politikát ne közös problémamegoldásként, hanem törzsi lojalitás és morális küzdelem terepeként értelmezzék. Ahol a kompromisszum gyengeség, az ellenfél pedig nem vitapartner, hanem a gonosz maga.
Ez a dinamika nyilván minden felhasználóra hat, de különösen azokra, akik már ebben nőttek fel. A Z generáció tehát egyrészt jól érzékeli a társadalmi és gazdasági struktúrák igazságtalanságait, másrészt a kezdetektől olyan kommunikációs térben mozog, amelyben a felháborodás és a démonizálás a legerősebb valuta, ez pedig könnyen megnyithatja az utat a radikális, sőt erőszakos megoldások igazolása előtt is.
A szabad fegyverviselés ára?
Végezetül nem szabad elmenni a szabad fegyverviselés problematikája mellett sem – sőt lehet, hogy épp itt van az igazi válasz. Az Egyesült Államok az az ország, ahol hamarabb, 18 évesen lehet legálisan lőfegyvert vásárolni, mint rendelni egy korsó sört. Máshol is vannak politikai támadások a nyugati világban (elég a közelmúlt szlovák és cseh példáira gondolni), de az, hogy húszas éveik elején járó fiatal férfiak több ezer dolláros céltávcsővel felszerelt vadászpuskával (mint Tyler Robinson) vagy félautomata karabéllyal (mint Thomas Crooks) 130, illetve 183 méteres távolságból, mesterlövészi pontossággal lőjenek célpontjaikra, nehezebben elképzelhető olyan országban, ahol nem érik egymást a gyerekeket is váró lőterek.
A Z generáció ebből a szempontból is különleges helyzetben van: az 1999-es columbine-i mészárlás óta – amikor a nemzedék „eleje” totyogó volt – 400 iskolai lövöldözés történt Amerikában.
A lövöldözési gyakorlatok ugyanúgy részei voltak iskolaéveiknek, mint a tűzriadó-próbák. 2017 óta a lőfegyverek jelentik a vezető halálokot ebben nemzedékben. Mindez mély nyomot hagyott a kollektív pszichén, és két ellentmondó hatással is járt.
Egyrészt ez a nemzedék támogatja a legnagyobb arányban a fegyvertartás szigorítását, ugyanakkor növelte a fegyvertartás iránti nyitottságot is. A tinédzserek között 2002 és 2019 között 41 százalékkal nőtt a fegyverviselők száma, a járvány idején a vásárlók harmada 18–29 éves volt. A Z generáció harmada akkor érzi magát biztonságban, ha lőfegyvere van, a 13–21 évesek háromnegyede szerint biztonságosabb az a ház, ahol van lőfegyver. A közösségi médiában számos fiatal influenszer lőfegyveres tematikájú csatornája szólítja meg a korosztályt.
Hogy ez a helyzet mennyire kőbe vésett, arra Charlie Kirk mutatott rá egy halála óta sokat idézett mondatával. „Megéri évente néhány lőfegyver okozta haláleset költségét vállalni azért, hogy megőrizhessük a második alkotmánymódosítást, amely más, Istentől adott jogainkat védi. Ez egy elfogadható deal” – mondta 2023-ban. Ami, ha erkölcsileg nehezen elfogadható kompromisszum is, főleg európai szemmel, az amerikai jobboldalon szokatlan őszinteséggel ismerte el azt, hogy a szabad fegyverviselésnek igenis ára van.
Ezt az árat Charlie Kirk saját elmondása szerint nem sokallta. Meg is fizette.
Nyitókép: a merénylet áldozatává vált Charlie Kirk amerikai konzervatív aktivistát gyászolják fiatalok a Utah állambeli Oremben tartott megemlékezésen 2025. szeptember 11-én (fotó: MTI/AP/Lindsey Wasson)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
