Ez a játszma nem a magyar benzinkutakról szól – már Trump is kitiltatná az orosz olajat
Amikor a magyar kormány az orosz olajimport miatt aggódik, akkor az elmúlt évek legkomolyabb nemzetközi fellépését ellenzi Oroszországgal szemben. Az orosz olajinfrastruktúra ukrán rakétázása ugyanis nem a Mol két finomítójának kiszárításáról szól. A tét ennél sokkal nagyobb.
Augusztusban az ukrán hadsereg módszeresen lőtte az orosz olajipari infrastruktúrát. Elsősorban finomítókat, de vezetéket és szivattyúállomást is. A támadások nyomán Oroszország 15-20 százalékkal kevesebb benzint, dízelt és kerozint képes előállítani, mint előtte.
Hogy gond van az ellátással, azt bizonyítja, hogy augusztusban Oroszország megtiltotta az üzemanyagexportot, és a külföldi eladások tilalmát szeptemberre meghosszabbították. Egyes orosz régiókban nincs elég benzin és dízel a kutakon, van ahol csak korlátozott mennyiséget lehet vásárolni, van ahol hosszú sorok alakultak ki. Tekintve, hogy Oroszország a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője, az üzemanyaghiány súlyos problémára utal. A finomítók helyreállítását nehezíti, hogy a szankciók miatt a nyugati alkatrészek nem könnyen hozzáférhetők, a kínaiak pedig nem mindig kompatibilisek a régi rendszerrel.
Az oroszok már korábban kilőtték az ukrajnai finomítók nagy részét, és jól jellemzi a háborús felek lehetőségei között feszülő aránytalanságot, hogy hasonló válaszra az ukránoknak eddig nem volt módjuk. De miközben Donald Trump amerikai elnök látványos békeközvetítő akciókba kezdett, a háttérben a nyugati világ minden korábbinál erőteljesebb fellépésbe kezdett az oroszok olajüzlete ellen.
Először lőhették az orosz finomítókat
Ennek csak egyik, de fontos eleme, hogy Ukrajna lőni kezdte az orosz olajipari infrastruktúrát. Ezek támadásához nagy hatótávolságú rakéták, robotrepülőgépek kellenek. Az ilyen, jellemzően nyugati – elsősorban amerikai – fegyvereket csak a gyártó ország beleegyezésével vethetik be, a konkrét célpontot minden kilövés esetében engedélyeztetni kell.
hirdetés
Hogy az augusztusi támadásokra is vonatkozott-e ez, az nem egyértelmű, de azért inkább valószínű. A hivatalos kijevi verzió szerint Ukrajna mostanra saját technológiát fejlesztett ki, azaz nem szorul nyugati engedélyre a célpontok kiválasztásakor. Az új ukrán rakétát a sajtóban Flamingo márkanéven emlegetik, és a Fire Point nevű ukrán cég gyártja. Állításuk szerint 9 hónap alatt fejlesztettek ki egy olyan rendszert, ami a nyugati fegyvergyárakban jellemzően hosszú évek alatt jut el a tervezőasztaltól éles bevetésig. Vagy mérnöki csoda történt, vagy nyugatról szinte készen érkezett a technológia.
A Flamingo és a jogállamiság
Egy kis mellékszál a Fire Point és a Flamingo jelentőségének megértéséhez: a nyáron óriási nemzetközi botrány lett abból, hogy az ukrán kormány korlátozta a korrupcióellenes ügyészség függetlenségét. Európai nyomásra és ukrajnai tüntetések hatására Zelenszkij visszavonulót fújt, és visszavonták a törvényt. Az egész ügy hátterében néhány szakértő szerint a Fire Point állt, aminek 2023-ban még csak tizenhét, de idén már 2200 munkavállalója volt, és több mint 1 milliárd euró támogatást kapott tavaly és idén, jórészt a német és a dán kormányok hadiipari fejlesztésekre nyújtott segélyeiből. A cég hivatalos tulajdonosa abból a tévés-filmes produceri cégből, a Kvartal 95-ből jött, amelyet Zelenszkij és mostani főtanácsadója, Andrij Jermak vezettek, mielőtt beszálltak volna a politikába.
Az említett korrupcióellenes ügyészség nyomozást indított a cég állami támogatásait érintő gyanús pénzügyi machinációk miatt. Az ügyészséget pedig arra hivatkozva korlátozta volna Zelenszkij, hogy orosz befolyást észleltek náluk. Egy budapesti szerkesztőségből lehetetlen eldönteni, hogy az éppen csak elkészült csodafegyver gyártója elleni nyomozás valóban orosz szabotázs volt, vagy Zelenszkij régi emberei elraktak a rengeteg pénzből, de az mindenképpen jól látszik, hogy nagyon fontos cég körül ütközött az elnöki hivatal és a speciális ügyészség. A Fire Pointnál gyártott rakéták bevetése az orosz olajlétesítmények ellen az utóbbi hónapok legjelentősebb ukrán műveletei közé tartoznak.
Az USA először adott az idén támadó rakétákat
Az orosz hátország támadását elvben új amerikai fegyverek érkezése is lehetővé teszi. Augusztusban az amerikai kormány 3350 darab ERAM típusú rakéta (megnövelt hatótávolságú cirkálórakéta) eladását hagyta jóvá Ukrajnának, a számlát az európai kormányok fizetik. Ezek a repülőről indítható rakéták szintén alkalmasak az orosz hátország támadására, és az új szállítmány lehetővé tehette, hogy a korábbi készleteket augusztusban kilőjék. Főleg, ha a célpontot Amerika engedélyezte ezúttal.
A szállítmány komoly változás a Trump-kormány politikájában, mert az elnök beiktatása óta ez az első jelentős új fegyverszállítmány Ukrajnának.
Az idén eddig átadott eszközök még a Biden-kormány korábbi döntései alapján jutottak el az ukrán hadsereghez. Hivatalosan semmilyen nyilatkozat sem utalt arra, hogy az orosz olajlétesítmények szétlövése és az ERAM-ok átadása között összefüggés van, de az időzítés miatt ez nagyon gyanús.
Főleg, hogy az ukrán vezetés most bejelentette: a Biden-kormány nem engedte az orosz olajinfrastruktúrát nagyobb léptékben támadni. Egyrészt tartottak az eszkalációtól, azaz attól, hogy az oroszok nyugati, amerikai érdekeltségű célpontok ellen indítanak megtorló akciókat. Másrészt nem akarták, hogy az orosz olaj eltűnjön a világpiacról, és ezzel az amerikai elnökválasztási kampány idején emelkedjen az olaj ára, ami növelte volna az amerikai inflációt is. Hogy a korlátozást az amerikaiak augusztusban valóban feloldották-e, azt hivatalosan nem tudni, de ha nem gondoljuk, hogy minden csapást a saját fejlesztésű Flamingókkal vittek véghez az ukránok, akkor valószínűleg ez történt. Erre utal, hogy Trump augusztusban arról posztolt: lehetetlen helyzet az ukránoknak úgy háborúzni, hogy nem támadhatják Oroszországot.
Nagyobb akció van a háttérben
Az ukrán támadások mellett egy nagyobb nyugati nekirugaszkodás is körvonalazódik az orosz olajipar gyengítésére.
Az orosz állam bevételének negyedét teszi ki az olajexport, különösképpen az adók formájában, de állami nagyvállalatok is kereskednek olajjal.
2022 végétől már csak néhány EU-s tagállam (Bulgária, Csehország, Magyarország és Szlovákia) egy-egy finomítója vásárolt orosz olajat, a többi tagállam elzárkózott ettől, és azóta már csak a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítója maradt meg vevőnek. Ezzel párhuzamosan az oroszok új piacokat találtak, elsősorban Kínát és Indiát. A nyugati nagyhatalmak ezt eddig nem nagyon bánták. Egyrészt csökkentették az oroszok hasznát az olajon, mert messzebbre kellett vinniük az árujukat, és a G7 csoport országai által bevezetett ársapka nyomán egy bizonyos szint felett csak plusz költségekkel, a nyugati biztosítók és szállítmányozók kikerülésével tudtak túladni rajta (erről itt írtunk részletesen). Másrészt az orosz olaj így nem tűnt el a világpiacról, nem emelkedtek az árak, tehát a világgazdaságnak semmilyen megrázkódtatást sem okoztak a korlátozások.
Mostanra viszont a nyugatiak újabb szintet lépnének, szembesülve azzal, hogy az oroszok így is folytatják a háborút, és több civil célpontot támadnak az ukrán hátországban, mint bármikor korábban. Ráadásul most már magabiztosak abban, hogy van elég olaj a piacon, tovább lehet csökkenteni az orosz exportot, különösebb gond nélkül. Az OPEC és az Egyesült Államok is növelte a termelését, a járvány óta most a legolcsóbb az olaj világpiaci ára. Az iparág még szenved is ettől, éppen szerdán jelentette be a ConocoPhilips, hogy jelentős létszámleépítésbe kezd, és a Chevron is megvált idén a dolgozói 1 százalékától. Azaz egy kis drágulás az amerikai olajmultiknak még jól is jönne éppen.
Az EU és az USA is szigorított
Az orosz olajbevételek csökkentése állt ezen a nyáron az EU Ukrajnát támogató akcióinak központjában. A júliusban elfogadott 18. szankciós csomag kitiltotta az orosz olajból finomított üzemanyagot az EU-ból. Ez leginkább az indiai finomítókat érinti, ahonnan jelentős mértékben importáltak Európába üzemanyagot, éves szinten mintegy 15 milliárd dollár értékben. Hogy az új szankció nyomán mennyi üzemanyagról tudják bizonyítani az indiaiak, hogy nem orosz nyersolajból készítették, az még nem világos, de mindenképpen fontos változást hozhat az új rendszer.
Ezután Amerika jelentős büntetővámot vetett ki Indiára, kifejezetten azért, mert nem állította le az orosz olaj felvásárlását. Az amúgy is meglévő 25 százalékos vámra még egyszer ennyit rakott Trump, 50 százalékra emelve az indiai áruk után fizetendő sarcot. India egyelőre nem hátrált meg, de a nyugati vásárlóit elveszíti. (Kína még több orosz olajat vásárol, mint India, de ott még tart az alkudozás az USA-val a vámokról.)
Szintén az európai szankciós csomag része, hogy az EU jelentősen bővítette a kikötőiből kitiltott orosz tankerek számát. Immár 444 hajóról van szó, amelyek az úgynevezett „orosz árnyékflotta” részei, azaz úgy szállítanak orosz nyersolajat, mintha nem orosz érdekeltségbe tartoznának. Szankció alá vonták azokat a cégeket is, amelyek ezeknek a hajóknak szolgáltatást nyújtanak, vagy éppen az árujukat megveszik. A szankciók jelentőségéről Merz német kancellár azt mondta, hogy 2022 nyara óta ezek a legerősebbek, amelyeket az EU bevezetett.
Csütörtökön Trump videós bejelentkezésekor arra sürgette a Párizsban tanácskozó európai vezetőket, hogy minden orosz eredetű olajterméket még határozottabban tiltsanak ki. A finn és az ukrán elnök rögvest a magyar és a szlovák kormányt hibáztatta ennek elmaradásáért. (A két ország azzal fenyegetett a nyáron, hogy megvétózzák a júliusi szankciós csomagot, ha az EU kitiltja a területéről az orosz energiát.) Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter pedig arra szólította fel az európaiakat, hogy ők is vessenek ki büntetővámot az orosz olajat vásárló országokra, ahogy azt tették az amerikaiak Indiával.
A brit külügyminiszter kedden újabb szankciót helyezett kilátásba az orosz olajkereskedelem ellen. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az orosz olajbevételek apasztása a nyugati nagyhatalmak legfontosabb céljai közé tartozik, és ebben most éppen konszenzus van Amerika és Európa között. Az EU eddig jórészt azért nem mondott le teljesen az orosz olajról és gázról, mert Szlovákia és Magyarország ragaszkodik hozzá.
A magyar (és szlovák) panaszok, és ami mögöttük lehet
Az orosz nyersolaj utolsó európai közvetlen vásárlója a Mol, amely szlovákiai és magyarországi finomítóiban dolgozza fel a Barátság vezetéken érkező terméket. Most éppen a magyarországiban dolgoznak fel több orosz olajat, mert a pozsonyi finomító nagyobb arányban termel exportra, és külföldre az EU-s szankciók miatt orosz nyersanyagból készült üzemanyagot nem adhatnak el. Korábban a szlovákiai finomító ment szinte csak orosz olajjal, és a magyarországiba használtak többet máshonnan vásároltat, amit Horvátországból hoznak fel az Adria vezetéken. Ezért növekedett látszólag a magyarországi orosz olajimport, de valójában a Mol csak a két finomítója közti arányokon változtatott, az orosz–nem orosz beszerzés aránya nagyjából stabil, bő kétharmados orosz résszel.
A Barátság vezetéken néhány napra leállást okozó ukrán támadás egy olyan szivattyúállomás ellen irányult, amely az Oroszországon belüli és a Belarusz felé menő vezetékeket és érintette. Utóbbi azért fontos, mert az orosz finomítók kilövése nyomán felértékelődtek a belarusz finomítók, az oroszok részben onnan pótolják a kiesett hazai termelést. Tehát az ukrán támadás nem kifejezetten a Barátság ellen ment.
Ha az ukránok kifejezetten a magyar üzletet akarták volna leállítani, akkor ezt a méregdrága robotrepülők elhasználása nélkül is megtehették volna, hiszen a Barátság vezeték keresztülmegy Ukrajnán. Elég lett volna üzemzavarra hivatkozva elzárniuk. (A Flamingo nevű ukrán rakéta darabja közel 1 millió euró, és jelenleg naponta csak egyet gyártanak belőle.) Ráadásul a támadás nagyon komoly károkat nem okozott a Barátságnak, néhány nap alatt az oroszok helyreállították az ellátását, továbbá a leállás idején Százhalombattán amúgy sem finomítottak karbantartás miatt.
Ha pedig végleg leállna az orosz olaj áramlása Magyarország (és Szlovákia) felé, az sem okozna megoldhatatlan problémát a térségben,
a horvátországi vezetékkel (részben vagy egészben) meg lehet oldani a Mol finomítóinak ellátását. Az viszont nagyon valószínű, hogy a Molnak és a magyar államkasszának ez sokba kerülne. A Molnak valószínűleg drágább lenne a horvátországi beszállítás, és kisebb haszonnal működnének a finomítói. Illetve amikor az orosz olaj hordónként legalább 5 dollárral olcsóbb, mint a Nyugat-Európában kereskedett Brent típusú olaj, akkor a különbséget a magyar állam adó formájában elvonja a Moltól. Vagyis az sem igaz, hogy az olcsóbb orosz olajtól olcsóbb lehet az üzemanyag a magyarországi kutakon – ha van haszon a háborús kereskedelmen, akkor az a magyar állam kasszájába folyik be.
Illetve egyes feltételezések szerint további, ismeretlen szereplők is keresnek még a magyar–orosz olajüzleten. Az ügymenetbe ugyanis közvetítőcégek ékelődnek, amelyek az orosz olajkereskedők és a Mol között állnak, átmegy az ő kezükön is az olaj egy része. E cégek közül feltehetően a legjelentősebbet, a Normeston nevűt járta körbe a sajtó eddig, a G7 készített róluk nemrégiben egy nagyobb összefoglalót.
Hogy e közvetítők mennyire és hogyan finanszíroznak orosz és magyar politikai köröket, arról semmit sem tudni, de a hasonló logika szerint működő, az orosz energiakereskedelmet lefölöző cégek jellemzően a politikai osztály megkenésére jöttek létre szerte Közép-Európában az elmúlt évtizedekben.
Ez a játszma sokkal nagyobban megy
Mindenesetre amikor a magyar kormány élesen kikel az ukrán hadsereg orosz olajlétesítményeket célzó támadásai ellen, és még egy katonai parancsnokot is szankciós listára tesz – mint történt ez a „Magyar” hívójelű Robert Brovgyi esetében – akkor egy sokkal összetettebb nagyhatalmi játszmába szól bele, mint ami a százhalombattai finomító ellátásáról szól. Azt az összehangolt intézkedéssorozatot támadja, amely az orosz állam fő bevételi forrását hivatott csökkenteni az EU, Ukrajna és újabban már az Egyesült Államok részéről is.
Ezek közül az amerikai szál a legérdekesebb, hiszen az európai és az ukrán érdekekkel eddig is rendre szembement a magyar kormány ebben a háborúban. Most viszont az amerikai törekvésekkel is szembekerült. Az India ellen kivetett amerikai szankció, illetve a rakétázások legújabb amerikai támogatása azt jelzi, hogy immár Washington is beállt az orosz olajkereskedelem elleni nemzetközi koalícióba. Trump csütörtöki üzenete a Párizsban ülésező európai vezetőknek pedig teljesen egyértelművé tette, hogy teljes olajembargót követel a kontinenstől. Az orosz olajüzlet elleni fellépésében a Trump-kormány kezd túlmenni a Biden-kormányon is.
Ezért igazán vakmerő magyar részről éppen most ennyire határozottan kiállni az orosz olajvásárlásért.
Az orosz olajimporthoz való görcsös ragaszkodás párhuzamba állítható Szijjártó Péter fellépésével a pekingi katonai díszszemlén, amit a Japán elleni második világháborús győzelem 80. évfordulója alkalmából rendeztek, többek között Putyin és Kim Dzsongun jelenlétében. Trump „Amerika-ellenes összeesküvőknek”, Kallas EU-s külpolitikai főképviselő pedig „autokraták szövetségének” bélyegezte a résztvevőket.
Az olaj és a pekingi ünnepség esetében is úgy tűnik: ha magyar kormánynak választania kell a nyugati és a keleti orientáció között, akkor inkább a keleti felé hajlik.
Nyitókép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az Eurázsiai Biztonsági Konferencián Minszkben 2024. október 31-én (fotó: MTI/EPA/Orosz külügyminisztérium sajtószolgálata)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
